Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-15 / 89. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 89. szára ARA: 1988. április 15., péntek l.M FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Állás­foglalás Egyre többet foglalko­zunk a nemrégiben nap­világra került, az MSZMP Központi Bizottsága által megfogalmazott, a párt or­szágos értekezletének ál­lásfoglalás-tervezetével. Az alapszervezetek tagjai mondják el az ezzel kap­csolatos véleményüket, fo­galmazzák meg, hogy mit és hogyan szeretnének a májusban megrendezésre kerülő fórumon megvi­tatni. Többségükben nem köny- nyed tereferék ezek. Ki, ki érzi. tudja: nincs to­vább. Ha az előttünk álló időszakban nem leszünk képesek megállítani a kedvezőtlen tendenciákat, akkor ..., de erre inkább ne is gondoljunk! Mindenesetre azért nem árt, ha felidézzük, hogy volt nekünk egy nem is kis horderejűnek ítélt 1986 novemberi KB-határoza- tunk. Ezért is volt lelke­sedés, mindenki kinyilvá­nította tenniakarását, az alapszervezetek külön ele­mezték a dokumentumot aztán minden maradt a ré­giben. Pedig a megje­lenést követően egyik nagy- vállalatunk párttitkára azt nyilatkozta lapunkban, hogy már a novemberi ha­tározatra sem lett volna szükség, ha csak egy ki­csivel jobban odafigye­lünk dolgaink alakulásá­ra. Nemi a „spanyolviaszt” igyekezett feltalálni akkor sem. amikor azt fogalmaz­ta meg: minden rendelet, határozat annyit ér, ameny- nyit megvalósítunk be­lőle. Ügy érzem, nincs szükség a statisztikai ada­tok bizonyító felsorakoz­tatására ahhoz, hogy eb­ből a határozatból vajmi kevés valósult meg. Gyor­san elfelejtettük — saj­nos ugyanúgy járt az 1987 júliusi állásfoglalás is. S, most a Magyar Szocia­lista Munkáspárt országos értekezletre készül. Már az előkészületeket is — még talán soha nem ta­pasztalt érdeklődés kísé­ri. Felfokozott a várako­zás. Ettől a fórumtól eOV olyan iránymutatást vár a széles körű közvélemény, amely konkrét célokat fo­galmaz meg, s határozott irányt mutat. Egy dolgot azonban ne feledjünk el. Attól, hogy összeül májusban az or­szágos pártértekezlet, még nem oldódnak meg gond­jaink. Az ott megfogalma­zásra kerülő végleges ál­lásfoglalást végre tényleg meg kellene szívlelnünk, s azokat maradéktalanul megvalósítanunk. Vészt jósló adatok ismé­telgetése nélkül is illő jól dolgozni. Rá kellene vég­re döbbennünk ennek gyakorlati jelentőségére. Hiszen mindannyian fe­lelősek vagyunk önmagun­kért. gyermekeink, csalá­dunk jövőjéért, boldog­ságáért. munkahelyeink eredményeiért. Egyben or­szágunk gyarapításáért. Azért, hogy büszkén néz­hessünk utódaink szemé­be. mint ahogy tehette ezt elődeink többsége . .. Kis Szabó Ervin T CSÖKKENTENI A KOCKÁZATOT Gyermekorvosok - egy új népbetegség ellen Mindannyian rettegünk az infarktustól. Ha mégis bekö­vetkezik a családban; tragédiaként éljük meg. Arra még­sem gondolunk, hogyha már megesett a baj, mit tehetünk azért, hogy a környezetünkben, a velünk együttélőkkel ne történjen meg, hogy megelőzzük a további eseteket. Mert talán nem árt tudatosítani — a szív-érrendszeri panaszod kialakulásának legtöbb oka életmódunkban, életvitelünkben van. Táplálkozási szokásainkban, megrögzött szenvedélye­inkben, túlhajszoltságunkban, s még lehetne sorolni... S ezeket a mintákat átadjuk gyermekeinknek, önkéntelenül is veszélyeztetve egészségünket. A Heves Megyei Tanács Kór-, háza gyermekosztályának orvoskollektívája dr. Kovács Zol­tán főorvos vezetésével nemcsak felismerte mindennek je­lentőségét, de lépéseket tett a megelőzésre is. Felméréssel kezdték. . . A Heves megyei kezdemé­nyezéshez mintául szolgált a szegedi gyermekklinikán végzett munka, ahol a het­venes évek második felében már figyelemmel kísérték azokat a gyermekeket, akik szüleik révén az úgynevezett kockázati csoportba tartoz­nak. Megyénkben 1985-től Joó Zsuzsanna doktornő feladata volt, hogy felmérje az 1980— 85 közötti időszakban infark­tuson, komoly szívbetegségen átesett, kórházi osztályról élve távozott vagy elhalálo­zott felnőttek kiskorú hozzá­tartozóit. Az Eger. Hatvan és Gyöngyös kórházaiban kezelt 118, negyvenöt éves­nél fiatalabb felnőtt 79 gyer­mekét hívták be vizsgálatra. Ez a gyakorlatban azt je­lentette, hogy valamennyiük­nél vérvétellel megállapí­tották a zsíranyagcsere jel­lemző paramétereit. Egye­bek mellett azt, hogy ren­delkeznek-e bizonyos védő­koleszterinnel, amely meg­óvja őket a később előfor­duló betegségektől. Megálla­pították, hogy a gyermekek 40 százaléka veszélyeztetett. Elengedhetetlen tehát, hogy az életmódváltozásna irányu­ló tanácsokkal ellássák őket, s ellenőrizzék fejlődésüket. Akik még egészségesek Ma Magyarországon tíz­ezer lakos közül hatan kap­nak fiatal korban infarktust — tudtuk meg Kovács Zol­tán főorvostól. — Termé­szetesen vannak olyan terü­letek, megyék, ahol ez az arány magasabb, mint pél­dául Borsodban, Vasban, Bács-Kiskunban. Ennek oka a történelmileg kialakult táplálkozási szokásokban, az adott település földrajzi vi­szonyaiban (ivóvíz stb.) és még sök más tényezőben kereshető. A kezdeti lépések után logikus volt hogy a megye egészségügyi helyzetének feltérképezéséhez életkor és terület szerint is ki kellett bővíteni a felmérésben részt vevők körét. Hiszen nemcsak azokra a fiatalokra kell gon­dolni akiknek szülei már átestek valamilyen krízisen, hanem mindazokra, akiknek családjában előnyben része­sítik a nehéz, zsíros ételeket, akik keveset mozognak, kö­vérek. esetleg cukorbeteg­ségben szenvednek. Ma már nem kell azt bi­zonygatni. hogy a csecsemő- és kisgyermekkorban rögzült helytelen étkezés milyen kö­vetkezményekkel jár. Sok szülő persze nyugodt: .Az én gyermekem sovány” — dicsekszik. Az édességgel agyontömött kisgyerek, ahogy nő, később nyurga, sőt egye­nesen cingár is lehet. Még­is, a kezdetben helytelenül rögződött szokások „vissza­üthetnek”. Ha a szervezet­ben nem alakul ki védőme­chanizmus, bármikor fogé­kony lehet a betegségre. Épp ezért 1987 júliusától Jászberényi Judit doktornő irányításával újabb akcióba kezdtek, ö maga számtalan előadást tartott már óvodá­sok, kisiskolások szülei szá­mára. hogy a helyes táplál­kozás, a mozgáskultúra ki­alakításáról meggyőzze őket. Ezzel egy időben kollégáival szerkesztettek egy kérdő­ívet, az iskolások egészségi állapotának regisztrálására. A munkába készségesen kap­csolódtak be a védőnők, is­kolaorvosok. Az iránt tuda­kozódtak, hogy a családban milyen arányban fordultak elő szív-érrendszeri betegsé­gek, van-e dohányos, hogyan főznek, mennyit mozognak. Érthetetlen, hogy a jó szán­dékú kezdeményezést néhány megkérdezett gyermek hoz­zátartozója ellenállással fo­gadta, s személyes ügyeibe való beavatkozásnak tekin­tette. . Hogyan tovább? Az eltelt fél esztendő alatt 837 gyermek adatait gyűj­tötték össze ily módon. Az igazi persze az lenne, ha a mindenkori elsőosztályosok ez irányú felmérését is meg tudnák oldani, hiszen így az évek során „végigszűrnék” az egész népességet. Ma már az orvostudo­mány igazi feladata a meg­előzés kellene hogy legyen, hiszen ez vezet az egészséges társadalom eszményéhez. Mint a megyei kórház gyer­mekosztályán elmondták, a jövőben is erre törekszenek, hiszen végső soron e vizsgá­latok országos kiterjesztése várható a kilencvenes évek­re. Az éázak-európai államok már tíz-tizenöt évvel előbb járnak a prevencióban. Van tehát követhető nemzetközi példa! A legközelebbi terv, hogy míg a megyében folytatják a kérdőíves tájékozódást, s lehetőség szerint egyre több felvilágosító alkalmat szer­veznek, 1988 szeptemberétől az intézményben rendelési időben foglalkoznak a már „kiszűrt” gyermekek gondo­zásával. Ez nemcsak gyógy­szeres terápiát jelent majd, hanem korszerűbb életfor­mára nevelést is. A megyei kórház gyermekosztályán nagy gondot fordítanak a megelőzésre; dr. Kovács Zoltán osztályvezető főorvos1 vizsgálat közben (Fotó; Szántó György) Grósz Károly a Diósgyőri Gépgyárban Pártalapszervezeti taggyűlésen vett részt az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke Csütörtökön a Diósgyőri Gépgyárba látogatott Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke. Dudla Józsefnek, a Borsod megyei pártbizottság első titkárának társaságában részt vett és felszólalt a gépgyár egyik pártalapszervezetének tag­gyűlésén. Rigó István alap- szervezeti titkár vitaindítója után a 32 tagú, főként for­gácsoló szakmunkásokat tö­mörítő kommunista közös­ség nyolc tagja fejtette ki véleményét az országos párt­értekezlet állásfoglalás-terve­zetéről. A taggyűlést követően Grósz Károly válaszolt a sajtó jelenlévő munkatársai­nak kérdéseire. Az eszme­cserén szerzett benyomásai­ról szólva kijelentette: — Nagyon jó szellemű tag­gyűlésen vehettem részt, higgadt, tárgyilagos és szó­kimondó felszólalások hang­zottak el, elsősorban a tet­tekről, a munkáról, annak feltételeiről, s a politika lé­nyeges kérdéseiről mondtak véleményt a diósgyőri kom­munisták. Nagy politikai érettséggel, s úgy foglaltak állást a helyi dolgokban, hogy abban tükröződtek az ország egészének ügyei is. Ami az állásfoglalás-terveze­tet illeti: csaknem minden felszólaló úgy vélte — meg­győződésem szerint joggal —, hogy a dokumentum nagyobb figyelmet fordít a helyzet- elemzésre, mint a teendők körvonalazására. A tervezet alapján ebben a pártszerve­zetben nem érzik világosan, hogy mit vár tőlük a veze­tés, hogyan tudnak ők segí­teni a problémák megoldá­sában. Bíráló megjegyzéseket kapott az ideológiával össze­függő témakör is; mint mon­dották, több helyütt nem fogalmaz eléggé világosan az okmány, néhol bizonyta­lanság érződik benne, s ál­talában: száraznak, nehezen érthetőnek mondották a do­kumentum szövegét. Egy kérdésre válaszolva immár szélesebb összefüg­gésben szólt a Politikai Bi­zottság tagja az országos értekezletre készülő párttag­ság hangulatáról, a most zajló eszmecsere tapasztala­tairól. Mint mondotta, aktí­vabbak most a párttagok, mint korábban, s ez nagyon jó dolog. Az eszmecseréken elhangzó vélemények két csatornán jutnak a vezetés­hez. Egyrészt az illetékes párttestületek összegzik azo­kat, s a megyei pártbizott­ságok tapasztalatai végül a KB Titkárságának az aszta­lára kerülnek. Másrészt pe­dig az ilyen közvetlen talál­kozások, mint a mostani, ugyancsak sok élményt, hasznosítható tapasztalatot adnak a további munkához. (Folytatás ai 2. oldalon) Történelmi aktus Genfben, a Nemzetek Palotájában Aláírták az Afganisztánról szóló megállapodásokat Eduard Sevardnadze, szovjet külügyminiszter, Abdul Va­kil, afgán külügyminiszter, Zain Nurani, pakisztáni külügyi államminiszter és George Shultz amerikai külügyminiszter, Perez de Cuellar, ENSZ-főtitkár (középen) jelenlétében aláírják április 14-én, a Genfi Nemzetek Palotájának Ta­nácstermében az afganisztáni rendezésről szóló megállapo­dást (Népújság-telefotó —MTI Külföldi Képszerkesztőség) A genfi Nemzetek Palotá­jának tanácstermében, csü­törtökön, aláírták az Afga­nisztánról szóló megállapo­dásokat. A szerződések af­gán—pakisztáni—szovjet és amerikai aláírói egy súlyos, regionális válság végleges, közös erővel történő felszá­molását remélik. A megállapodás előirá­nyozza a szovjet csapatok ki­vonását, a külső beavatko­zás megszüntetését és a me­nekültek problémájának ren­dezését. A megállapodásókat afgán részről Abdul Vakil külügyminiszter, pakisztáni részről Zain Nurani külügyi államminiszter írta alá. Az úgynevezett szavatossági ha­talmakat, a szintén aláíró Szovjetuniót és az Egyesült Államokat Eduard Sevard­nadze és George Shultz kép­viselte. A világ minden részéből Genfbe érkezett, mintegy 350 újságíró jelenlétében. az aláírók 14.30 órakor léptek be a híres terembe, amely­nek közepét asztalok ovális együttese foglalta el. Az el­nöklő ENSZ-főtitkár, Pérez de Cuellar helye mögött a megállapodások . létrejötté­ben kiemelkedő közvetítő szerepet játszó világszerve­zet kék zászlaját helyezték el. Ott ült Diego Cordovez, főtitkárhelyettes is. Az egyik oldalról az afgán, a másik oldalról a pakisztáni kül­döttség érkezett, valamivel később, szintén más-más be­járaton, a szovjet és az ame­rikai delegáció lépett be. Pé­rez de Cuellar a felek erő­feszítéseit méltató, rövid nyi­latkozatában felszólította őket az Okmányok aláírásiára. Erre úgy került sor, hogy első ízben ültek egymás kö­zelében az afgánok és pa­kisztániak. A nemzetközileg is általánosságban történel­minek minősített aktus pil­lanatában hozták nyilvános­ságra a megállapodások szö­vegét. Afganisztán és Pakisztán a kölcsönös kapcsolatok elvei­ről, kiváltképpen a be nem avatkozásról szóló megálla­podásukban kinyilvánítják, hogy normalizálni kívánják kapcsolataikat és elő akar­ják mozdítani jószomszédsá­gukat és együttműködésüket. Ebben a leghosszabb, öt cikkelyből álló részben a fe­lek egyebek között jelzik: tiszteletben tartják a má­sik szuverenitását, politikai (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents