Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-14 / 88. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1989. április 14., csütörtök NEMZETKÖZI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Válaszolt a külügyi szóvivő A Külügyminisztériumnak a vegyi fegyverek ismételt bevetése ellen tiltakozó nyi­latkozatát ismertette, s az újságírók leszereléssel kap­csolatos kérdéseire válaszolt a Külügyminisztérium szó­vivője szerdán, a miniszté­rium Bem rakparti épületé­ben megtartott nemzetközi saj tótájékoztatón. Tóth Tibor leszerelési kér­désekben illetékes szóvivő hangsúlyozta: a Külügymi­nisztérium ismét mély nyug­talanságának és aggodalmá­nak ad hangot az iraki— iráni háború eszkalációja a védtelen polgári lakosság el­len alkalmazott megtorló akciók miatt. Különösen saj­nálatosnak tartja a vegyi fegyverek ismételt bevetését, amely szöges ellentétben áll az ilyen típusú harceszközök alkalmazását tiltó, 1925. évi genfi jegyzőkönyv rendelke­zéseivel. A Magyar Külügy­minisztérium az ilyen jog­sértő magatartást minden­kor elítélte és a jövőben is eszerint cselekszik, függetle­nül attól, hogy a nemzetközi jogot és az általános huma­nitárius elveket megsértő akciók honnan indulnak ki.,. A nyilatkozat a további­akban kiemeli: a Magyar Népköztársaság mindenkor következetesen síkraszállt a vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáért és felszá­molásáért. 1988. februárjában a genfi leszerelési értekezle­ten Várkonyi Péter külügy­miniszter leszögezte, hogy a Magyar Népköztársaság nem rendelkezik vegyifegyver­készlettel, sem vegyifegyver- gyártó ipari létesítménnyel. Hazánk nem folytat semmi­féle vegyifegyver-kutatást. s a jövőben sem kíván vegyi fegyverek birtokába jutni. Területén más állam sem tárol ilyen típusú fegyvere­ket és nem folytat ilyen irá­nyú tevékenységet. A szóvivő a nemzetközi sajtó képviselőinek kérdései­re válaszolva emlékeztetett arra, hogy 1925-ben Géni­ben több mint száz állam írta alá a vegyi fegyverek használatának eltiltását sür­gető jegyzőkönyvet, közöttük a konfliktusban érintett Irak és Irán is. A jegyzőkönyv bizonyos rendelkezéseinek értelmezésében azonban az álláspontok eltérőek, s erre hivatkozva próbálják indo­kolni a vegyi fegyverek al­kalmazását. Az atomfegyvérmentes öve­zetek témakörében idén jú­niusban Berlinben szervez­nek nemzetközi találkozót, amelyre meghívást kapott a magyar kormány is. Tóth Tibor tájékoztatása szerint a tanácskozás gondolatát magyar részről támogatják. Ennek megfelelően támogat­ják továbbá magyar részről, hogy az NDK fővárosában széles alapon, állami, kor­mány-, párt-, társadalmi, szakszervezeti, vallási és bé­kemozgalmi erők részvételé­vel sor kerüljön a találko­zóra. Az úgynevezett Jakes- tervvel kapcsolatos magyar vélemény iránt érdeklődő kérdésre válaszolva a szó­vivő kifejtette: Magyaror­szág támogatja a két szövet­ségi rendszert elválasztó vonal mentén, a bizalom, az együttműködés és a jó­szomszédság érdekében lét­rehozandó övezet kialakítá­sát célzó csehszlovák tervet. Ez a kezdeményezés jól il­leszkedik a Varsói Szerződés tagállamai közös indítvá­nyai sorába, kapcsolódik az egyes tagállamok által kü- lön-külön előterjesztett ja­vaslatokhoz. Szóvivői botrány A Fehér Házhoz akkredi­tált tudósítók egy része de­rültséggel, másik része vi­szont felháborodással fo­gadta a nagy leleplezést: Reagan jó néhány „nagy mondása” sohasem hangzott el, azokat volt szóvivője, Larry Speakes találta ki és terjesztette főnöke bölcses­ségeként az újságíróknak. Speakes. aki a Fehér Házat otthagyva egy nagy tőzsde­vállalat propagandaigazga­tója lett, most megjelenő em­lékirataiban számolt be er­ről — s külön nyilatkozott az ügyről a The Washington Postnak is. A volt szóvivő meglehe­tősen kellemetlen helyzet­be hozta utódát. Mariin Fitzwatert; az elnök sajtó­megbízottja felháborodottan bírálta elfxljét, s kijelentet­te, ő bizony sohasem vállal­kozna ilyesmire. Speakes szabadszájú em­lékiratai a kiszivárogtatások alapján mar eddig is nagy visszhangot keltettek. Kije­lentette például, hogy Rea­gan felkészítése — megle­hetősen ritka — sajtókon­ferenciáira „a kerék újra­felfedezésével volt egyenlő”. Nem kímélte az elnök fele­ségét és jó néhány munka­társát sem, s George Bush alelnökről úgy vélekedett, hogy neki sohasincs önálló véleménye. Tanácskoznak a szakértők Szerdán kezdte meg tárgya­lásait amerikai partnereivel az a szovjet szakértői kül­döttség amely Washington­ba érkezett. A delegáció fel­adata, hogy a közepes ható- távolságú és a hadműveleti­harcászati rakéták felszá­molásáról tavaly december­ben aláírt szovjet—amerikai megállapodás betartásának ellenőrzését szolgáló helyszí­ni megfigyeléseiről tárgyal­jon. A tervek szerint szom­batig tartó megbeszéléseken a két fél küldöttségei, ame­lyeket Vlagyimir Medve- gyev tábornok és Roland La- joie dandártábarnak vezet, elsősorban technikai részle­teket vitatnak meg: így például az ellenőrző sze­mélyzet szálláshelyének, az ellenőrzéshez szükséges be­rendezések szállításának kér­dését. Arról is megállapod­nak, milyen hívójeleket használjanak a helyszíni szemlét végző személyeket szállító repülőgépek a másik fél légterében. Az izraeli hatóságok által az előző napon Dél-Libanonba deportált nyolc palesztin egyikének szülei április 12-én, a ciszjordánlal Beita faluban, az izraeli hadsereg által lerom­bolt házuk romjainál felállított sátruk mellett (Népújság-telefotó —MTI Külföldi Képszerkesztőség) Gépeltérítés: a terror láncolata Amikor Mark Appleby, egy brit nyomdavállalat ügynö­ke, 1983. decemberben ku­vaiti robbantásokról olva­sott az újságban — ha ol­vasta egyáltalán —, bizonyá­ra nem sejtette, hogy négy és fél év múlva, e távoli ese­mények következményeibe kis híján beleőszül. A múlt­héten még Thaiföldön nya­ralt nővérével, majd haza­térőben, Bangkokban fel­szállt a kuvaiti légitársaság Boeing—747-es gépére. A gépet terroristák kerítették hatalmukba, és a rémítő ka­land azóta is tart. Előbb Iránban, majd a ciprusi Larnacán szálltak le, most már Algírban vannak. Hét, arabul beszélő fegyveres pro­fi terrorista sok utast sza­badon engedett, de kettőt már megölt. A terroristák nem most kezdték háborújukat a ku­vaiti emírség ellen. 1983 de­cemberben hat pokolgép rob­bant a kuvaiti fővárosban, öten meghaltak, 61 ember megsebesült. A robbanószer- kezeteket az amerikai és a francia követségnél, vala­mint egy villanyerőműnél és a repülőtéren helyezték el. A véres tettet az Iszlám Szent Háború nevű szerve­zet vállalta magára. Ennek tagjai iraki és kuvaiti síiták, az iszlámnak ahhoz az arab világban kisebbségi, évszáza­dokon át elnyomott irányza­tához tartoznak, amely Irán­ban viszont többségi és ma az államot uralja. Az emlí­tett terrorszervezet az irá­ni iszlám forradalmat tart­ja példaképének, és azzal di­csekszik. hogy Irán támo­gatja törevéseiket. A kuvaiti hatóságok is irá­ni támogatásra gyanakodtak, és a szervezethez tartozás, illetve a merényletben való részvétel vádjával, szigorú börtönbüntetésre ítéltek 17 síitát. Az ő szabadon enge­désüket követelik a géprab­lók most. Az első gépeltérítés ezután 1984-beh történt. A terroris­ták hatalmukba kerítettek egy kuvaiti gépet, és a te- heráni repülőtéren szálltak le vele. 17 társuk elengedé­sét követelték és megöltek két amerikai utast. Végül az iráni hatóságok ártalmatlan­ná tették őket, de a gépet csak 1986. májusban adták vissza Kuvaitnak. 1984 elején 600 iránit ki­utasítottak Kuvaitból. 1985 májusában az Iszlám Szent Háború szervezet emberei Libanonból jelentkeztek: hat, ott elfogott amerikai és francia túszért cserébe, kö­vetelték a 17-ek szabadon bocsátását. A kuvaiti kor­mány akkor az iráni veze­téssel próbált tárgyalni és készséget mutatott enged­ményekre. ha Irán beszün­tetné a terrorszervezet tá­mogatását. Irán azonban er­re nem volt hajlandó; pon­tosabban cáfolta, hogy be­folyása lenne a szervezetre. Így a tárgyalások nem ve­zettek semmilyen eredmény­re. Most a szervezet ismét a libanoni francia és ameri­kai túszok megölésével fe­nyegetőzik, ha a géprablók­nak bántódásuk esnék. Tíz nappal később, az Isz­lám Hangja szervezet — az Iszlám Szent Háború egyik ága — egy iraki tagja rob­banószerrel megrakott au­tóval, merényletet kísérelt meg a kuvaiti uralkodó el­len. Az emír sértetlen ma­radt. Kuvait és Irán viszonya egyre romlott, és azóta is robbannak a pokolgépek. 1985. júniusban két pokol­gép 11 ember életét oltotta ki a kuvaiti fővárosban. Folytatódott az irániak ki­utasítása, immár tízezres nagyságrendben. Egy évvel később, a legfontosabb ku­vaiti olajfinomítót rongálta meg robbantás. Ezt az „Arab Forradalmárok Cso­portja” vállalta magára. Ta­valy januárban, májusban és júliusban, három pokol­gépes merénylet történt Ku- vaitban egy olajfinomító­ban, egy utazási irodában és egy bevásárlóközpontban. Jelentős károk keletkeztek, hárman meghaltak. Ezeket egy „Mohamed Próféta Ku­vaiti Erői” nevű szervezet vállalta. Az emír elleni merénylet szervezésével gyanúsítottakat 1986. júliusban sikerült el­fogni. A későbbi merényle­tek gyanúsítottjaival együtt tárgyalták ügyüket, s ta­valy júniusban közülük hat kuvaiti síitát halálra ítél­tek. Az ítéletet azóta sem hajtották végre. A mostani géprablás közben folytatott tárgyalásokon állítólag fel­merült, hogy ítéletüket bör­tönbüntetésre enyhítik. Kétségtelen, hogy Iránnak Kuvait sok fájdalmat oko­zott az utóbbi években. A leggazdagabb olajsejkség, Szaúd-Arábiával együtt, ed­dig legalább 30 milliárd dol­lár készpénztámogatást nyújtott, és napi 300 ezer hordó olajexport jövedelmét adta át Iraknak, amellyel Irán 1980 óta háborúban áll. Az iráni hadsereg tengeri és légi tá mad ás okkal már több­ször megpróbálta elijeszteni az ilyen támogatástól a kis területű szerény népességű Kuvaitot — mindhiába. Ku­vait kikötői Irak ellátását szolgálják. A kereskedelmi hajói elleni támadásokat Kuvait tavaly óta úgy védi ki. hogy olajszállítókat bé­relt a Szovjetuniótól, saját­jai közül 11-et pedig ame­rikai zászló alá helyezett. Támogatja-e Irán az Isz­lám Szent háború terroristá­it? — A teljes igazságot sen­ki sem tudja. Az többé-ke- vésbé világos, hogy ha nyíl­tan támogatná őket, ez még inkább növelné az iráni rendszer nemzetközi elszi­geteltségét. 1984-ben, maguk az iráni katonák tették ár­talmatlanná a géprablókat, és az iráni hatóságok most is mindent megtettek, hogy a gép legalábbis mielőbb el­hagyja Iránt. Más kérdés, hogy a teheráni hatóságok nem zárkóztak el attól, hogy nyilvánosságra hozzák a gép­rablók közleményeit, ame­lyekben azok „imperialista- bérencként” szidalmazták Kuvaitot. Mészáros György —( Külpolitikai kommentárunk Afganisztán — Moszkvából nézve Mihail Gorbacsov és Nadzsibullah múlt heti taskenti találkozója óta a szovjet fővárosban mée inkább a fi­gyelem középpontjába került az afganisztáni válság ren­dezését célzó folyamat első szakaszának közeli lezárása. Szovjet külügyi tisztségviselők, sajtóelemzések foglalkoz­nak a csütörtökre bejelentett genfi aláírással, az azt le­hetővé tevő diplomáciai erőfeszítésekkel, s a megálla­podás nyomán kibontakozó új folyamatok várható ala­kulásával. Ismeretes, hogy Eduard Sevardnadze a múlt hét ele­jén Kalbulban tárgyalt két napig, s ezt követte a két ország vezetőinek taskenti találkozója. Ezen az SZKP KB főtitkára és az afgán államfő áttekintette a kialakult helyzetet, közösen keresett választ a menet közben fel­merült újabb kérdésekre. Kedden Julij Voroncov, a külügyminiszter első helyet­tese a szocialista országok nagyköveteit. Vagyim Perfil- jev külügyi szóvivő pedig a Moszkvában dolgozó újság­írókat tájékoztatta a legújabb fejleményekről. A szovjet csapatok kivonásának menetrendjéről az már eddig is ismert volt, hogy a május 15-től augusztus 15-ig tartó első szakaszban a tervek szerint a szovjet csapatok felét vonnák ki Afganisztánból. Az MTI tudó­sítójának értesülései szerint a kivonulás körzetenként bonyolódik majd le, úgy, hogy az egyes területeken ne alakuljon ki katonai, politikai vákuum. Az első egysé­geket azokról a területekről vonják ki. amelyeken már megteremtették a kellő stabilitást, a kormányhű erők és a hozzájuk csatlakozott korábbi ellenállók képes°k meg­őrizni a rendet, a nyugalmat. A kivonulás után a helyzet kialakításakor feltétlenül hatni fognak az évtizedes hagyományok, amelyeknek alapja — még a királyság idejéből —, hogy az országban sosem volt erős, egységes központi hatalom. Ami azt a korábbi követelést illeti, hogy az aláírás előtt hozzanak létre Afganisztánban egy átmeneti kor­mányt, ez lekerült a napirendről. Ebben — mint moszk­vai források emlékeztetnek rá — a pakisztáni fél enge­dett, feladta korábbi ragaszkodását. Az aláírás előtt álló utolsó akadályok egyike volt a fegyverszállítások kérdése. Ez ügyben az egyik doku­mentum. amelyet Afganisztán és Pakisztán kéDviselő; írnak alá, tartalmazza a külső fegyverszállítmányok to­vábbításának tilalmát is. A garantáló hatalmak, a Szov­jetunió és az Egyesült Államok által aláírt okmányban közvetlenül nem lesz szó e kérdésről. Ha azonban Pa­kisztán kötelezettséget vállal arra. hoav területén nem mehet keresztül fegyver az ellenállókhoz akkor az ame­rikai fegyverek a jövőben nem juthatnak el hozzájuk Más úton ugyanis, mint Pakisztán területén keresztül, nem lehet e fegyvereket az ellenállókhoz eljuttatni, csak ha Pakisztán megsértené a dokumentumban vállalt kö­telezettséget. Diplomáciai körökben, rámutatnak arra, hogy április 14-én, a dokumentumok aláírásával lezárul egy szakasz, az egyezmények előkészítésének és aláírásának szakasza, s ezáltal megkezdődhet az afgán belső helyzet rendezé­sének második szakasza, a végrehajtás. E folyamat hosz- szúnak és bonyodalmasnak ígérkezik. Szántó András Nyitás Albániában A görög sajtó értesülései szerint csütörtökön hivata­los látogatásra Athénba várják Reis Malile albán külügyminisztert. E látoga­tás nem az egyetlen jele Al­bánia külpolitikai nyitásá­nak, amely egyelőre főként balkáni tőkés szomszédai­nak szól. Az athéni lapok úgy tud­ják, hogy Maliié mindenek­előtt Karolosz Papuliasz külügyminiszterrel tárgyal majd — akinek múlt novem­beri látogatását viszonozza —, de fogadja őt Hrisztosz Szarcetakisz elnök és And- reasz Papandreu miniszter- elnök is. Malile várhatóan megújítja a Papandreunak szóló hivatalos tiranai meg­hívást. Albánia balkánpolitikájá­nak erőteljes aktivizálódása most már nem csak a térség külügyminisztereinek belg­rádi találkozóján tapasztalt, a vártnál is pozitívabb al­bán szereplésen mérhető le. Mintegy két hete Törökor­szágban járt egy albán par­lamenti küldöttség Rita Mar­kónak. a Népi Gyűlés El­nöksége alelnökének vezeté­sével. Görögországgal, amelynek az albán külügyminiszter most a vendége lesz, még melegebb Albánia viszonya. Az ország vezetői hálásak a gesztusért, hogy Papandreu miniszterelnök egy tollvonás­sal megszüntette a hadiál­lapotot, amely a két ország viszonyában de jure tava­lyig fennállott. Mubarak—Kadhafi találkozót Hoszni Mubarak egyiptomi elnök elfogadta Moamer el-, Kadhafi líbiai vezető javas­latát, hogy találkozzanak a két ország határán vagy pe­dig Jugoszláviában. A hírt maga Mubarak jelentette be, ám azt nem közölte, hogy mikor kerülne sor a talál­kozóra. Amennyiben a két állam­férfi csakugyan találkozik egymással, az a legkomo­lyabb kísérlet lehetne a.'16 éve feszült egyiptomi—líbiai viszony megjavítására. jei. >m A Debreceni Agrártudományi Egyetemi Tangazdaság 1988. április 11-től nagyüzemek és kistermelők , j részére fémzárolt, NKPX—39 VETÖMAG­kukorica-értékesítési akciót hirdet KEDVEZMÉNYES ÁRON! Mezőgazdasági nagyüzemek részére kedvező fizetési feltételt is biztosítunk. Érdeklődni lehet: a DATE Tangazdaság vetőmagüzemében, DEBRECEN. Telefon: 19-688, 10-582. — Telex: 72-635.

Next

/
Thumbnails
Contents