Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 1., péntek ÜRFELUGYELET: Szovjet javaslat Genfben A szenátusi vita előtt Már csütörtökön megkezdheti a vitát az amerikai szenátus a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök megsemmisítéséről megkötött ratifikálásáról. A külügyi bizottság szerdán, középeurópai idő szerint az esti órákban tartja meg a végső szavazást a szerződés beterjesztéséről. Ennek kimenetele várhatóan az lesz, hogy egy módosítással elfogadásra ajánlják a dokumentumot. Eszerint a szerződéshez olyan mellékletet kell csatolni, amely leszögezi, hogy a leendő amerikai elnökök nem változtathatnak a dokumentum értelmezésén. A módosítást a Demokrata Párt vezetése követelte, mindenekelőtt Robert Byrd és Sam Nunn szenátorok. A javaslat azért született, mert a kormányzat a múlt évben megkísérelte „átértelmezni" a rakétaelhárító rendszerekről korábban megkötött szovjet—amerikai szerződést, hogy ezzel lehetővé tegye az űrfegyverkezési program megvalósítását. A Reagan-kormány ugyan — Shultz külügyminiszternek a külügyi bizottsághoz intézett levelében — ígéretet tett arra, hogy az INF-szer- ződést úgy értelmezi, ahogy az a ratifikálási vitában a kormány vezető tisztségviselőinek állásfoglalásában történt, de ez az ígéret csak a jelenlegi kormányt kötelezi. A demokrata vezetők által sürgetett ígéret minden jövőbeni kormányt is kötelez. A Szovjetunió olyan nemzetközi ellenőrzési rendszer létrehozását javasolja, amely megakadályozná, hogy bármiféle fegyvert telepíthessenek a világűrbe. Ezt az indítványt tartalmazza az a memorandum, amelyet a genfi leszerelési értekezleten terjesztett a szovjet küldöttség a tanácskozás résztvevői elé. A Szovjetunió osztja azon országok véleményét, amelyek aggodalmuknak adtak hangot a fegyverkezési versenynek a világűrre való esetleges kiterjedése miatt. Éppen ezért a szovjet küldöttség már 1987-ben javasolta: tegyenek lépéseket egy nemzetközi ellenőrzési rendszer létrehozására, melynek azt kellene figyelemmel kísérnie, hogy a világűrbe juttatott objektumokon nincsenek-e fegyverek. A Szovjetunió véleménye szerint — olvasható a meA salvadori szélsőjobboldal pártja, a Nacionalista Köz* társasági Szövetség (ARENA) szerdán visszavonta képviselőjét a március 20-i választáson leadott szavazatokat összeszámláló tanácsból, azt állítva, hogy a testület meg akarja fosztani a pártot a győzelemtől. Az ARENA képviselői kivonultak a helyi szavazat- számláló bizottságokból, és a párt visszahívta megbízottját az országos választási tanácsból is. Az ARENA morancíumban — e rendszer alapját az úgynevezett Nemzetközi Ürfelügyelet alkotná. E testületnek az aláírók lehetővé tennék, hogy megvizsgálhasson minden világűrbe küldendő berendezést. A Szovjetunió ugyanis úgy véli, hogy az objektumok ellenőrzésére a fellövés előtti helyszíni vizsgálat jelenti a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszert. A dokumentum meghatározza, hogy a szovjet fél szerint mely eszközök minősülnek fegyvernek, majd részletesen kifejti az ellenőrzés javasolt szabályait. Igv például a tagállamoknak időben értesíteniük kell az Űrfelügyeletet minden felbocsátás pontos időpontjáról, a hordozóeszköz típusáról, a tervezett pálya adatairól. Lehetővé kell tennünk az ellenőrző csoportok állandó jelenlétét az összes indítóhe- lven, s az ellenőrzés a megállapodásba bevont vállalavezérkara — amely szoros kapcsolatban áll az országban tevékenykedő halálbrigádokkal — így kíván tiltakozni az ellen, hogy a tanács megkérdőjelezi három ARENA-jelölt március 20-i győzelmének jogosságát. Az országos választási tanácsban az ARENA képviselője mellett a Keresztény- demokrata Párt (PDC) és a Nemzeti Egyetértés Pártja (PCN)' egy-egy képviselője tevékenykedik. A testület tokra, laboratóriumokra és kísérleti központokra is kiterjedne. A tagállamok egyébként bármely — általuk tisztázatlannak minősített — helyzetről felvilágosítást kérhetnének az Űr- felügyelettől, s az az esetleg eltitkolt indítások felderítésére rendkívüli helyszíni vizsgálatot is tarthatna. A dokumentum leszögezi: az ellenőrzés pontos módját, az Ürfelügyelet felépítését és működési rendszerét a későbbi tárgyalásokon határoznák meg. A memorandum szerint a Nemzetközi Ürfelügyelet irányító szerve a Tanács lenne, amelybe a szerződést aláíró összes tagállam képviselőt küld. A Tanács minden évben közgyűlést tart, de a tagok többségének kérésére rendkívüli ülésekre is sor kerülhet. A Nemzetközi Ürfelügyelet költségvetését a tagállamok arányos éves befizetései fedeznék. hatályos döntéséhez nem szükséges egyhangúság. Így könnyen megeshet, hogy a választási tanács határozata megfosztja abszolút többségétől az ARENA-t. A nemzetgyűlési választások utáni napokban ugyanis közölték, hogy az ARENA elsöprő győzelmet aratott a kormányon levő Keresztény- demokrata Párt fölött: míg az ARENA 31, addig a PDC csupán 22 helyet szerzett a 60 tagú parlamentben. Választási utójáték Salvadorban Tiltakozó gyűlés Koszovóban Tiltakozó gyűlést tartott szerdán este Pristina (Koszovó autonom tartomány székvárosa) Obilics nevű peremkerületének mintegy 1500 szerb és crnagorac nemzetiségű lakója. Közülük mintegy 500-an fértek be a helyi kultúrotthonba, a többség az épület körül tolongott. Így párhuzamos szónoklatok és követelések hangzottak el. A tömeg időnként a „Szabadságot akarunk” jelszót harsogta. A szónokok egyebek között azt állították, hogy a hatóságok eddig semmit sem valósítottak meg abból a 15 pontos programból, amit egy évvel ezelőtt fogadtak el a környék politikai, biztonsági és társadaLmi-gazdasági helyzetének megszilárdítására. Nagyobb létbiztonságot követeltek. Hatékony intézkedéseket sürgettek a szerbek és crnagoracok Koszovóbái történő elvándorlásának feltartóztatására. Elmondták, hogy az albán nacionalisták nyomására az elmúlt öt évben 120 szerb és crnagorac család költözött el Obilicsból, s most további 70 jelezte ki- települési szándékát. Az autonóm tartomány politikaibiztonsági helyzetét „egyre bonyolultabbnak” értékelték Az izraeli hatóságok újabb tüntetésektől tartva zárt katonai övezetté nyilvánították Ciszjordániát és Gázát. A képen: Gáza határában palesztin férfiak várakoznak, mert megtagadták tőlük a belépést —( Külpolitikai kommentárunk )— Történelmi esély Helyzetelemzés és a kivezető utak megjelölése, mélyreható értékelés a nemzetközi problémák széles köréről és egyben a legégetőbbnek ítélt teendők, a valamennyi ország részéről megkívánt lépések áttekintése — így lehetne summázni a Varsói Szerződés Külügyminisztereinek szófiai ülése után kiadott közleményt, illetve a bizottság tanácskozása után közzétett felhívást. A dokumentumok nemcsak a leginkább előtérben lévő katonai, fegyverkezési, és leszerelési kérdésekben foglalnak állást, hanem az európai enyhülési folyamattól kezdve a regionális válságok ügyéig széles ívű, mélyreható elemzést adnak a nemzetközi közvéleményt foglalkoztató témákról. Természetesen a felvázolt javaslatok, indítványok jó része sem ismeretlen. A mögöttünk álló hónapok mégis annyi, s olyan jelentős eseményt hoztak (gondoljunk csak a decemberi washingtoni csúcstalálkozóra és az ott megkötött rakétaszerződésre), hogy indokolttá vált a korábbi kezdeményezéseknek, ilyen, szintézisnek tekinthető összefoglalása. A szófiai ülésen áttekintették a külügyminiszterek a korábban már megfogalmazott javaslatokat is, például a bécsi tárgyalások sikerre viteléről, a balkáni együttműködésről, a leszerelési szerződések ratifikálásáról, valamint az új fegyverkategóriákra kiterjesztéséről. Ismét felmerült annak gondolata, hogy a két szembenálló katonai tömb fagyassza be néhány évre költségvetését — ez esetleg alapot adhatna a hosszabb távú csökkentéshez is. Konstruktív, körültekintő hangvétel, földrészünk és az egész világ sorsáért, békéjéért és biztonságáért viselt felelősség jellemezte a szófiai tanácskozást és a két elfogadott dokumentumot. Az elmúlt hónapok eseményei, a két nagyhatalom közti viszonylagos közeledés, a fegyverzetkorlátozási megbeszélések részleges sikerei alapul szolgálhatnak a korábbinál nagyobb derűlátáshoz. A VSZ tagállamai egyfajta történelmi esélyt látnak a most kialakult helyzetben, arra szólítják fel a NATO-tagokat — s persze valamennyi európai országot —, hogy éljenek ezzel az eséllyel. Az eddigi szerződéseket a realitás jegyében sikerült elérni, és ez a hozzáállás tenné lehetővé a folytatást. A lényeg ugyanis — mutat rá a többi között a külügyminiszterek ülésén elfogadott felhívás — az erőfeszítések folytatása, a leszerelési folyamatok állandóvá és visszafordíthatatlanná tétele. Ez jelenthetné igazán az előttünk álló történelmi esélyék kihasználását. Letartóztatás Oél-Koreában Szöulban csütörtökön letartóztatták Csőn ’ Kjung Hvant, a februáriban leköszönt dél-koreai elnök, Csőn Tu Hvan öccsét. Az ellene felhozott vád: sikkasztás és hűtlen kezelés — jelentette be az ügyészség. Csőn Kjung Hvan 1981- ben, testvére hatalomra jutásának évében került az „Űj Szövetkezeti Mozgalom” nevű szervezet élére. A mezőeazdaság és a parasztgazdaságok fejlesztésére létrehozott állami szervezet élén, hét év alatt mintegy 135 millió dollárnyi összeget tulajdonított el saját céljaira. Ezt a pénzt beavatott társaival titkos külföldi számlákra utalták át, vagy tőzsdei spekulációkra használták fel. Az ügyben letartóztattak nyolc másik személyt is, többek között a fővádlott két sógorát. Kérdések és válaszok — Hol tartanak a genfi afgán—pakisztáni tárgyalások? Mire lehet számítaná? Mik azok a „genfi dokumentumok”? — ezekre és hasonló, az afganisztáni rendezéssel kapcsolatos kérdésekre válaszol a Rabotnicseszko Delo csütörtöki számában megjelent interjújában Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Mint szavaiból kitűnik: a „genfi dokumentumok” három szerződéstervezetet jelentenek, amelyeket az afgán és a pakisztáni kormány között, az ENSZ-főtitkár megbízottjának közvetítésével folyó tárgyalásokon dolgoztak ki Genfben. 1982 júniusa óta. Az első: kétoldalú megegyezés az országaik közötti viszony elveiről, így a be nem avatkozásról és az intervencióról történő lemondásról. A második: nyilatkozat a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről biztosítandó nemzetközi garanciákról. A harmadik: kétoldalú megállapodás a menekültek önkéntes hazatéréséről. A „kapcsolatok dokumentumával” és az „értelmezésről szóló memorandummal” (ez az ellenőrzéshez stb. kapcsolódó technikai kérdéseket szabályozza) együtt, ezek képezik az úgynevezett genfi csomagot. Eduard Sevardnadze rámutat: „Az Afganisztán és Pakisztán közötti megegyezések mindegyik a klasszikus nemzetközi megállapodások jellegét viseli, amelyekben a felek egyenjogú, szuverén személyekként jelennek meg, és minden kötelezettség a kölcsönösségre alapozódik.” Továbbá: „Az afgán—pakisztáni tárgyalások jelenlegi fordulója előtt mindezek a szerződéstervezetek már egyeztetve voltak. Mindösz- sze a kapcsolatok dokumentumában üresen hagyott helyre kellett bevenni a szovjet csapatok kivonásának időtartamát, amely minden fél számára elfogadható. A tárgyalási forduló elején ez is megtörtént. 9 hónapban állapodtak meg. Ezek után már csak egyetlen kérdés várt egyeztetésre, az általános pontok egyikében említett. nemzetközileg elismert határok kérdése. A tárgyalási forduló elején magától értetődőnek tűnt — ennek megvolt a komoly alapja —, hogy ezt a formulát illetően is létrejön a kompromisszum. A pakisztáni fél azonban most ennek a megoldását az egész rendezés akadályává változtatta.” Gyakorlatilag arról van szó — válik világossá Sevardnadze interjújából —. hogy az angol gyarmatosítók által a múlt század végén önkényesen meghúzott határ némely helyen tisztá afgán etnikumú (pastu) ter- rületet szel ketté. „Iszlámábád azon kísérletei, hogy a számára kedvezőnek tűnő körülményeket felhasználva, egy hosszú idő óta megoldatlan problémát most oldjon meg, csak sikertelenek lehetnek, az afganisztáni rendezés összefüggésében pedig erkölcstelenek is” — hangsúlyozza a szovjet külügyminiszter. — Jellemző, hogy a pakisztáni területen működő afgán fegyveres ellenzék, az úgynevezett hetek szövetsége sem támogatja a határ kérdésében elfoglalt pakisztáni álláspontot. Ráadásul Afganisztán ebben a kérdésben is konstruktív magatartást tanúsít: nem zárja ki külön diplomáciai tárgyalások lebonyolítását a határproblémát illetően. Az utóbbi időben az is bizonytalanná vált: az Egyesült Államok vállalja-e, hogy egyike legyen az afgán—pakisztáni megegyezésért garanciát vállaló államoknak. A. bolgár lap ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva. Sevardnadze szólt arról, hogy e szerep vállalása teljesen azonos kötelezettségeket jelentene a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára. A kötelezettségek között szerepelne a mindenfajta beavatkozásról való lemondás. Washington azonban kijelentette, hogy továbbra is segítséget nyújt az afganisztáni ellenzéknek. Azzal az amerikai javaslattal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió — az állítólagos aszimmetriát megszüntetendő — egyezzen meg „moratóriumban” az afganisztáni felek részére történő fegyverszállításokat illetően, a szovjet külügyminiszter egyebek között rámutatott: ez egyrészt csak a kabuli kormányt fosztaná meg a védelemhez szükséges fegyverektől, mert a kormányellenes erőknek az Egyesült Államok csupán az egyik — jóllehet a legfontosabb — szállítója. Másrészt, a már egyeztetett dokumentumok egyikében sem esik szó semmiféle, az amerikaiak által most emlegetett „moratóriumról” vagy „szimmetriáról”. Eduard Sevardnadze az Egyesült Államok nélkül is elképzelhetőnek tartja az afganisztáni rendezést, bár természetesen jobb szeretné, ha Washington közreműködésével történne meg az. A szovjet külügyminiszter szerint Washington nélkül a rendezés a következőképpen valósulhatna meg: Afganisztán és Pakisztán kétoldalú szerződéseket kötne, a „kapcsolatok dokumentumát” pedig rajtuk kívül a Szovjetunió is aláírná, minthogy abban a szovjet csapatok kivonásáról is szó van. De — s ez is hangsúlyt kap az interjúban — a Szovjetunió akkor is kivonja csapatait Afganisztánból, ha a genfi megállapodásokat végül is nem írják alá. „Politikai döntésünk a csapatok kivonásáról változatlanul érvényes. Csak akkor nem többoldalú megállapodás alapján ténykedünk — s lényegük szerint a genfi dokumentumok ilyen többoldalú dokumentumok —, hanem külön megállapodás alapján, amelyet Afganisztánnal dolgoznánk ki. Azt tesszük majd, ami az afgán kormánynak és nekünk is a legalkalmasabb lesz,” Végezetül a szovjet külügyminiszter annak a reményének adott hangot, hogy „a pakisztáni vezetés jól végiggondolja nemzeti érdekeit, mielőtt végleg nemet mondana”.
