Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-09 / 58. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. március 9., szerda Várkonyi Péter Ausztráliában Kedden Canberrában, az Ausztrál Államszövetség fővárosában folytatódott és Sydney-Iben fejeződött be Várkonyi Péter külügyminiszter négynapos hivatalos látogatása. Várkonyi Péter a szövetségi parlamentben folytatta hétfőn megkezdett hivatalos tárgyalásait, ezúttal Barry Jones-szal, a tudomány és a kisvállalkozási ügyek miniszterével, illetve John Kerin, alapanyag- és energiaügyi miniszterrel. Foglalkoztak a magyar— ausztrál gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok kérdéseivel. Ez alkalommal is szóba került a magyar igény, hogy az ausztrál szövetségi kormány a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésének megkönnyítésére biztosítsa Magyarország számára is a kedvezményes vámelbánást. Barry Jones, — aki már járt hazánkban — elmondotta, hogy a szupravezetők Magyar helységnevek KárpátUkrajnában Az ungvári egyetem magyar tanszékén kidolgozott helységnévjegyzék alapján a Kárpáti Igaz Szó című kárpát-ukrajnai napilap áttért a túlnyomóan magyar nemzetiségűek által lakott falvak magyar elnevezésének használatára. Ez újabb lépés a kárpát-ukrajnai magyar nemzetiség nyelvének védelmében azt követően, hogy Hungarológiai központ alakult az ungvári egyetemen és felemelték a magyar tannyelvű iskolákban a magyar nyelv és irodalom óraszámát. témájában európai utat tervez és ebben a témában szívesen tárgyalna Magyar- országon is. A John Kerin miniszterrel lezajlott megbeszélésen Várkonyi Péter javasolta, hogy Ausztrália kapcsolódjék be a Világbank által finanszírozott magyarországi mezőgazda- sági programok megvalósításába. Kerin szerint Canberrában értékelik, hogy a magyar kormány nyitott és kész a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, de szóvá tette, hogy a magyar vállalatok részéről ez a nyitottság még nem tapasztalható megfelelően a gyakorlatban. A szövetségi kormány minisztereivel folytatott eszmecsere azt mutatta, hogy mindkét fél részéről készség tapasztalható a gazdasági és egyéb kapcsolatok dinamikusabb fejlesztésére. A magyar külügyminiszter felkereste' Kerry Sibraa-t, a szövetségi parlament szenátusának elnökét, és átadta neki azt a faliszőnyeget, A következő. moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó várhatóan a május 22- vel kezdődő héten lesz, és négy napon át tart majd — közölték hétfőn amerikai kormányzati körökhöz közel álló személyiségek. Hivatalos döntés még nem született. A csúcstalálkozó időpontjának hivatalos bejelentése csak George Shultz amerikai és Eduard Sevardna- dze szovjet külügyminiszter Líbia hétfőn szabadon bocsátott 130, eddig az országban börtönbüntetését töltő külföldi állampolgárt. A hírt kedden közölte a Jana líbiai hírügynökség. A Jana jelentése csupán amelyet a magyar Ország- gyűlés ajándékozott az ausztrál parlamentnek. Az ajándékot a Canberrában rövidesen megnyíló új szövetségi parlamenti épületben helyezik majd el. Várkonyi Péter részt vett az ausztrál országos sajtó- központ munkaebédjén, beszédet mondott és válaszolt az újságírók kérdéseire. Egyebek között rámutatott, hogy a magyar— ausztrál kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és az együttműködésre való törekvés jellemzi. Várkonyi Péter kedden délután Canberrából visszautazott Syd- ney-be. Este találkozott és eszmecserét folytatott a; ausztrál—magyar kapcsolatfejlesztő bizottság tagjaival, majd részt vett azon a szívélyes fogadáson, amelyet Ipper Pál, hazánk nagykövete adott az Ausztráliában élő magyarok vezető képviselői tiszteletére, a külügyminiszteri látogatás alkalmából. március 22—23. washingtoni találkozója után várható. A múlt hét végén a The Washington Post arról tájékoztatott, hogy a moszkvai találkozóra valószínűleg május 25. és 28. között kerül sor. Múlt csütörtökön tudvalevőleg amerikai szakértői csoport érkezett Moszkvába a találkozó technikai előkészítése céljából. A küldöttség előreláthatólag március 13- án tér vissza Washingtonba. annyit említ, hogy az amnesztiában részesültek különböző nemzetiségűek voltak. A közleményből nem derül ki. hogy minden Líbiában bebörtönzött külföldit szabadon bocsátottak-e. Kínai külügyminiszter Washingtonban George Shultz amerikai külügyminiszterrel kezdte meg washingtoni megbeszéléseinek sorozatát Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszter. Vut kedden fogadta Reagan amerikai elnök. A külügyminiszteri találkozón Shultz elsősorban az Iránnak szóló kínai fegyverszállítások kérdését feszegette. Washington kifogásolta, hogy kínai rakéták vannak Irán kezében, s a szállítások megtorlásaként felfüggesztette egyes — magas technológiai szintet jelentő — cikkek szállítását Pekingnek. A kínai külügyminiszter kifogásolta az amerikai rendelkezéseket, egyúttal felvetette azt is, hogy a kereskedelmi forgalomban is korlátozásokat léptettek életbe egyes kínai áruk, főként textilipari termékek szállítása terén. A miniszterek ugyanakkor hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a nehézségeket nem tekintik mélyrehatóaknak és általában elégedettek a kétoldalú kapcsolatok alakulásával. Shultz kínai kollégája tiszteletére adott ebédjén aláhúzta, hogy a kereskedelmi forgalom értéke 1983 óta megkétszereződött, s tavaly értéke már elérte a tizmil- liárd dollárt. A miniszter nem tett említést arról, hogy Washington szeretné a kétoldalú forgalomban jelenleg mutatkozó hiány ki- egyenlítését kivívni Peking- nél. Vu Hszüe-csien kijelentette, hogy kormánya kész bővíteni a kereskedelmi kapcsolatokat „az egyenlőség és a kölcsönös előnyök'’ alapján és lépéseket tesz a külföldi beruházások megkönnyítésére. „Az amerikai vállalkozókat, a beru- iháziásokat szívesen látjuk" — mondotta többek között, Szovjet—amerikai csúcs Amnesztia Líbiában —( Külpolitikai kommentárunk j— Panamai zűrzavar BEZÁRT BANKFIÖKOK, lehúzott redőnyű áruházak, tiltakozó menetre induló nyugdíjasok, éles hangú nyilatkozatháború a leváltott, elnök és a jelenlegi kormányzat képviselői között — egyre kuszábbnak, mind sötétebbnek tűnik az összkép a Panamából érkező jelentések nyomán. S ugyanez vonatkozik a kis középamerikai ország külső megítélésére, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolataira is. Szétzilálódóban a karibi állam diplomáciai gépezete: a Del Valle exelnökhöz hű, illetve az új vezetés utasításait elfogadó külképviseleteken nemegyszer valóságos incidensek robbannak ki. A legfrissebb hír szerint a londoni konzulátust például egy terepjáró gépkocsi „bevetésével” foglalták el az ellentábor embereiA zűrzavar, az egyre fokozódó gazdasági nehézségek mögött nyilvánvalóan azok az amerikai lépések állnak, amelyekkel Washington el akarja érni a kábító- szercsempészésben való bűnrészességgel vádolt Noriega tábornok menesztését. A panamai nemzeti gárda fő- parancsnoka ellen — évek óta ő a rendszer „erős embere” — már vádat is emeltek egy amerikai bíróságon, s mint legutóbb Bush alelnök kijelentette, akár kényszer alkalmazásával is el akarják érni, hogy a főtiszt megjelenjen az esküdtszék előtt. Miután azonban a Fehér Ház elképzelései a tábornok hatalomból való kiszorításáról nem váltak be, sőt az első menetben sikertelennek bizonyult az ellene szervezett „vállalkozói sztrájk” (vagyis az üzleti élet egy részének munka beszüntetése is), az amerikai adminisztráció más eszközökhöz folyamodott. A Panamának járó átutalások visszatartásával. — a pénzügyi követelések elhárításával akarnak olyan helyzetet teremteni, hogy a belső nyomás mégiscsak Noriega leváltását eredményezze. S mivel a karibi állam pénzneme szintén az amerikai dollár, nincs is nehéz dolguk. A megszorítások nyomán máris egyfajta pánik tört ki: az emberek megrohanta» a bankokat, amelyek képtelenek voltak a betétek visszafizetésére. A nyugdíjak kifizetését szintén nem tudták teljesíteni a pénzintézetek — ebből fakadt a tiltakozó megmozdulás. A tét persze — legyen szó a felszínen kábítószerről vagy bankmanőverekről — leginkább a Panama-csatorna, e létfontosságú óceánközi víziót használatával, fenntartásával, illetve az évezredfordulóig panamai tulajdonba való átadásával kapcsolatos vita. Nyílt tény, hogy az amerikai jobboldal évek óta igyekszik megtorpedózni az annak idején Carter és Torrijos között létrejött szerződést, Noriega viszont valószínűleg túl hajthatatlannak látszott annak teljesítésében. A kábítószerügyekkel kapcsolatos vádakat és cáfolatokat megítélni bonyolult lenne, azonban igen valószínű, hogy e „nagypolitikai” vonatkozások igencsak hozzájárultak a tábornok pozíciójának megingásához. A jelek szerint most minden a panamai hadsereg állásfoglalásától függ, s attól meddig képes egyáltalán a kis ország recsegő-ropogó gazdasági gépezete az összpontosított nyomásnak ellenállni. Elekes Éva AZ ANSCHLUSS ÉS ELŐTÖRTÉNETE Történelmi memento — fél évszázad távlatából Fél évszázaddal ezelőtt a horogkereszt mindent elsötétítő árnyéka borult rá Ausztriára. 1938 márciusában a független Osztrák Köztársaság eltűnt Európa térképéről. Ez volt Hitler első jelentős területhódítása, amely újabb ösztönzést adott a Harmadik Birodalomnak a második világháború kirobbantásához. Az Anschluss, Ausztriának Németországhoz való csatolása nem maradhatott következmények nélkül hazánkra sem: Magyarország közvetlen szomszédja lett a hitlerista Németországnak. Ezáltal is erősödött a német nyomás, további bátorítást nyerhettek a hazai jobboldali és szélső- jobboldali irányzatok; Magyarország hamarosan a Wehrmacht felvonulási terepe lett, majd, a megszállás következett. Ötven évvel ezelőtt Bécsben — Adolf Hitler elégedetten szemléli csapatai parádéját (Fotó: AP-archív — MTI — KS) Az Anschluss előtörténete: az első Osztrák Köztársaság viharos históriája. A kezdet szinte már magában hordozta a véget. Amikor a Habsburg-monarchia romjain 1918. november ll-én kikiáltották a köztársaságot, és a parlament épületére felvonták az új piros-fehér- piros zászlót, a tüntetések és ellentüntetések véres csatába torkolltak, két halott és számos sebesült maradt a bécsi Ring kövezetén. A politikai harcok folytatódtak, az első választásokon a szociáldemokraták szerezték a legtöbb szavazatot. de már 1920-tól jobb- ratolódás következett, a ke.- resztényszocialisták kormányoztak a parasztszövetséggel, és a nagy német eszméket hirdető néppártiakkal. Állandósult a feszültség, amelyet csak fokoztak a gazdasági nehézségek, a nagy világválság évei. Az összetűzések során megszólalnak a fegyverek is. A jobboldalon félkatonai szabad csapatokat szerveznek, mindenekelőtt a Heimwehr-ala- kulatok garázdálkodnak El- lensúlva a szociáldemokrata Schutzbund kíván lenni, de ennek tevékenységét nehezíti. hogy a két munkáspárt között Ausztriában nincs egység, s a szociáldemokrata pártvezetés a kritikus pillanatokban elbizonytalanodik. Ezekben a zavaros és ellentmondásos években sok osztrák politikus életképtelennek tartotta a független Ausztriát, és a Németországgal való egyesülés mellett szállt síkra. Még a szociáldemokrata táborban Is voltak hívei ennek az irányzatnak. természetesen akkor még nem egy náci Németországról volt szó. Az Anschluss gondolata és követelése különösen erőssé vált a szerveződő osztrák nemzeti szocialisták között Hitler Mein Kampfjára hivatkoztak. amely arra a következtetésre jutott, hogy .,Ausztriának vissza kell t?T~ nie a nagy német anyaországhoz". Kritikus időszakot jelent Ausztria életében 1933—34, miután Hitler megragadta a hatalmat Németországban. Az osztrák jobboldalon balül éles vetélkedés kezdődik. A nemzeti szocialisták egy államcsíny gondolatát sem vetik el. hogy erőszakkal kormányra jussanak, és számítanak német elvbarátaik segítségére. Az új kancellár, Engelbert Dollfuss, akit kis termete miatt gúnyosan „Miiimetternichnek” emlegetnek, rokonszenvezik a fasizmussal, de nem akarja feladni az osztrák függetlenséget. Kialakul az a sajátos politikai vonal, amelyet ausztrofasizmusnak neveznek. Dollfuss elsősorban Rómára. Mussolinira kacsint. bízik abban, hogy az olaszok sém érdekeltek Németország határainak ki- terjesztésében, túlzott megerősödésében. Miközben a Dollfuss-kor- mányt elsősorban az osztrák nácik szervezkedése fenyegeti, a kancellár a munkásmozgalomra sújt le. 1934 január-februárja tragikus eseményeket hoz: a Heimwehr osztagai rátámadnak a szociáldemokrata párthelyiségekre, a bécsi munkáslakótelepekre, s amikor azok védekeznek, mozgósítják a hadsereget is. Háromnapos véres, kegyetlen és egyenlőtlen harcban felszámolják az ellenállást, a szociáldemokrata pártot betiltják. A nácik ugrásra készen várakoznak, s 1934 júliusában puccsot kísérelnek meg. Az osztrák hadsereg egyenruháiéba öltözött összeesküvők — mint később kiderült, a biztonsági szervek tudomásával — betörnek a kancellári irodába, s egy Planetta nevű náci közvetlen közelről agyonlövi a kormányfőt. Dollfuss saját politikájának áldozata lett... A puccs akkor még nem eredményes: Schuschnigg igazságügyminiszter. s a kormány több tagja végül is magához ragadja a kezdeményezést. kivezényli a kormányhű csapatokat. Mussolini mozgósítással figyelmezteti Hitlert, hogy ne menjen túl messzire, London és Párizs ugyancsak nemtetszését fejezi ki- De ami akkor elmaradt. nem egészen négy év múlva végbement. A német nyomás állandó volt. a nácik mind nyíltabban szervezkedtek Ausztriában, és Schtls'ch- nigg. 1938 elején, az utolsó aduhoz nyúlt: népszavazást akart meghirdetni. Bízott abban, hogy az osztrákok többsége elutasítja maid az Anschluss-t. Csakhogy ebben az időben már más volt a nemzetközi politikai klíma. Mussolini beadta derekát. és nem emelt kifogást Hitler elképzelései ellen. A nyugati hatalmak azt gondolták, hogy Ausztria feláldozásával kielégítik Hitler étvágyát, s nem tettek semmit az Anschluss-szal szemben. Hitler ultimátumára Schuschnigg visszavonta a népszavazást, kinevezte belügyminiszterré Seyys-Ing- quart-ot. az osztrák nemzeti szocialisták Vezetőjét, március 12-én pedig a német hadsereg átlépte az osztrák határt. (Nem volt ellenállás, de egyébként pontosan kidolgozták a Fali Otto-t. Ausztria erőszakkal történő lerohanásának tervét is.) A népszavazást megtartották, de április 10-én, négy héttel azután, hogy az Anschluss ténylegesen megtörtént, Addigra Himmler személyes irányításával má'r 70 ezer embert tartózhattak lé. megkezdődött a fajüldözés. A hét esztendőn át tartó náci uralom mérlege Ausztriában 380 ezer halott, óriási anyagi veszteség. De még 1945 tavasza sem hozhatott végleges rendezést, mert a háború után Ausztria a négy nagyhatalom megszállása alá került, ez volt a híres „négyen egy dzsip- ben”-korszak, a bécsi vegyes járőrökre utalva. Csak a hidegháború visszaszorulásával. a nemzetközi viszonyok javulásával írhatták 'alá 1955. május 15-én az osztrák államszerződést. Szomszédunk ebben az elmúlt 33 esztendőben fontos és pozitív szerepet töltött be a világ és Európa életében, példamutatóan alakultak a magyar—osztrák kapcsolatok is. Ugyanakkor ez nem volt mindenki kedvére: vannak, akik ki akarják kezdeni a semlegességet. s a feszültebb időszakokban „hideg Anschluss”-t emlegettek, az osztrák gazdaság olyan mérvű kötését az NSZK-hoz, amely nem adna más lehetőséget. De a kerek évforduló — amint ez nem ritka Közép- Euróoában — a múlttal kapcsolatos önvizsgálatra is serkentett. főként az Anschluss- szal. majd a háborús részvétellel összefüggő osztrák felelősség kérdésében. (Mindez az államelnök szó- mélyét sem hagyhatta számításon kívül, a Waldheim- ügv .ismert fordulatai kapcsán.) Npm meglepő tehát, ha a múltróil szólva manapság a jelen adja a témát Ausztriában. Az utolsó pillanatig váttozott az ünnepségek rendje, s lehetséges, hogy végül két megemlékezést tartanak, ezzel is a vélemények megoszlását jelezve. Mennvi és miiven emlékezés lesz az természetesen osztrák szomszédaink dolga. Ám. remélhetőleg mindenütt az egyetlen történelmileg lehetséges és helyes következtetést vonják maid le. Réti Ervin
