Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-09 / 58. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 9., szerda 3» ÉLELMISZEREINK ÉS A VILÁGPIAC (II/2.) Kedvező fordulat után... íme az angol exportra palackozott különleges minőségű bika­vér, az Eger—Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát üzemében (Fotó: Szántó György) Ilyenek (milyenek) vagyunk? A z ember — tudattal rendelkező lény­ként — nem nélkülözheti az önma­gával való szembenézést, tettei, cse­lekedetei értékelését, mintegy ellenőrizve, hogy jól csináltam-e ezt vagy azt, legkö­zelebb hasonló eselben így kell-e csele­kednem, ezt kell-e tennem? Ez nagyon fontos része életünknek, múltunk válla­lásának és jövőnk tervezésének. Persze ez egyáltalán nem új dolog. Sok-sok éve része mindennapi életünknek, hiszen a „jó pap holtig tanul", és az „okos ember a más kárán tanul" közmondások bizony nem mai keletűek. Hogy miért hozakodom ak­kor elő ilyen magától értetődő dologgal? Azért, mert időnként hiányérzetem van, ha magam és embertársaim egy-egy re­akcióját, magatartását látom, érzékelem. És meggyőződésem, hogy szükség van ar­ra, hogy tükörbe nézzünk — átvitt érte­lemben is —, és hogy tükröt tartsunk egy­más elé, hogy ezáltal reálisabban és iga­zabban tűnjenek elő erényeink, hibáink, gyengeségeink. Amit itt most összegyűjtöttem, saját sze­mem és fülem előtt játszódott le, tehát nem kitalált történetek, mégis azt gondo­lom, hogy leírásuk senkit nem sért. mivel annyi az általános vonás bennük, hogy több helyen, többekkel is előfordulhattak. A kórházban ápolt beteg többheti benn- tartózkodás után, néhány nappal hazame­netele előtt hangos szóval, indulatosan méltatlankodik a főorvos ellen. Az egész­ségügyi szakkáderek, — hogy pontos le­gyek —, már ismerhetik e beteg stílusát, mert mosolyogva kérdik, mi a baj megint? És indul a szóáradat: A főorvos kifogásol­ta, hogy vizit alatt a betegek nem tartóz­kodtak a szobájukban, mert ő — mármint az orvos — siet, el akar menni, „mert máskor is elmegy ilyenkor”, stb.. stb. Az ápolónők, — a főorvos beosztottai! — ud­variasan, szó nélkül végighallgatták, mert mi mást tehettek volna, majd megnyug­tatták. hogy úgyis hamarosan hazautazik, nem kell mérgelődnie, mert ezzel csak sa­ját magának, egészségének árt. Nekem több kérdés eszembe jutott, hallva a perpatvart! Vajon ez az asszony kórházba kerülésekor — betegen — is ilyennek látta a kórházi viszonyokat? Vagy: nem kellene-e több hálával gondolni arra az orvosra, aki meg­gyógyította, rendbehozta? Vagy: honnan tudja, hová sietett a főorvos? Talán egy •konzíliumra, egy felülvizsgálatra, esetleg saját, egyéni problémája akadt, amit meg kellett oldania, mert hogy az orvos is em­ber! Hol tartózkodjon a beteg a vizit alatt, ha nem a szobájában? És még sorolhat­nám! Nézzünk szembe magunkkal: elég megértőek vagyunk mi egymással? Nem törünk túl hamar .pálcát embertársaink feje fölött? Nem gyakoroljuk túl sokat a „más szemében a szálkát, sajátunkban a gerendát sem" közmondás elvét? Igen aktuális téma most a családokban a félévi bizonyítvány, gyermekeink teljesít­ménye, illetve annak értékelése. Egyik eset: a gyerek, a szülő elégedetlen az ér­demjegyekkel, és sajnos, teljesen rossz. pedagógiai felfogásból a szülő a gyerek előtt hangot ad a pedagógus iránti ellen­szenvnek, elégedetlenségnek. Ilyen-olyan szavakkal illeti, nem is gondol arra, hogy ezzel milyen sokat árt saját csemetéjének. Mert a gyerek ezután kevésbé fogja tisz­telni általában a felnőtteket, különösen az érintett személyt — pedagógust —, nem fog figyelni szavára, intelmeire, és ez még tovább fogja rontani a nevelési, tantár­gyi eredményeket, de kisebbíti majd az is­kolai élményeket is, és bizony nem ösztö­nöz erőfeszítésekre, helytállásra, — ami a nevelés nélkülözhetetlen eleme. Van per­sze másfajta eset is. A második osztályos — igazán kiváló képességűnek látszó — gyerek bizonyítványa csupa ötös osztályzat, egy négyes érdemjegy töri meg az egyönte­tűséget, rajzból. A gyerek nem boldog! Sőt! Sír! Azt mondja — és ezt az ellenőr­zőben levő jegyek is igazolják —, hogy 3 db ötös és 2 db négyes osztályzata van. És ő nagyon szeret rajzolni. Édesapjának — aki külföldi kiküldetésben van — min­den levélben küld' saját „alkotást”. így most ez az emberpalánta igen csalódott. Mert váratlanul érte az értékelés, és azt mondja .protekciós” az iskola. Pedig bi­zonyosan nem az! Csak valamit megint rosszul tettünk! Az előző esetnél érdemte­lenül bántottuk a pedagógust, és főleg a gyerek előtt, a másik esetben a pedagó­gus évközi értékeléseivel nem a realitás felé vitte el a gyerek értékítéletét. Ezek apróságok, nem tartoznak a nagy kérdé­sek közé, ám életünk sok-sok ilyen apró kérdésből áll, úgyis mondhatnám, hogy azokból tevődik össze. És ha kis fáradság­gal, odafigyeléssel el lehet kerülni a fe­szültségeket, akkor miért nem tesszük? Miért nem élünk okosabban lehetőségeink­kel? Azzal a lehetőséggel, ami emberi mi- voltunk lényege? Mai világunkban mindenki idegesebb, fá­radtabb, mint korábban. A nehezebb élet- körülmények egy bizonyos mértékig ezt indokolják. De csak bizonyos mértékig! De semmiképpen sem teszik törvényszerű­vé! Miért nem vigyázunk jolbban mások­ra? Miért nem vagyunk megértőbbek, fi­gyelmesebbek és türelmesebbek? Miért nem vagyunk szolidárisabbak emberi kör­nyezetünk iránt? Jó lenne, ha ezen mindannyian elgon­dolkodnánk. És igyekeznénk másmilyenné válni. Makulátlanabb, igazabb emberré. Miskolczi Margit A nagyrédei mélyhűtött zöldségek, a hatvani kon- zervek, az egri és a mát- raalji borok, a hevesi és a csányi görögdinnye, • markazi csemegeszőlő jól ismertek határainkon túl is. Szerepük,, jelentőségük 1987-ben tovább fokozó­dott. Heves megye élelmi­szeriparának szerkezete ugyanis szűkebb hazánk adottságait és lehetőségeit jól tükrözi. Több iparág alapjait egy-egy állami vállalat jelenti, amelyek nagy hagyományokkal rendelkeznek. Emellett az utóbbi időben dinamiku­san fejlődik a mezőgazda- sági nagyüzemek, vala­mint a fogyasztási szövet­kezetek élelmiszer-feldol­gozó tevékenysége is. Ez főként a tartósitó- és bőr­ipar, valamint az üdítőital­gyártásban mérhető jól le. Megyénk élelmiszeripara az ipari termelés 40 száza­lékát képviseli, amely lé­nyegesen magasabb az or­szágos részaránynál. A fog­lalkoztatásban pedig az élelmiszeripari dolgozók kö­zel 20 százalékkal részesül­nek, amely számottevően meghaladja az országos áf" lagot. A megyei termelés részaránya a lakossági fo­gyasztásban elsősorban a napi élelmiszerekből magas. Ezen túlmenően azonban Heves megye mezőgazdasá­ga és élelmiszeripara adott­ságait és lehetőségeit figye­lembe véve. igyekszik hozzá­járulni a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének, a külke­reskedelmi mérlegének ja­vításához. Ez különösen fi­gyelemre méltó volt tavaly, hiszen az előző évit meg­haladó értékű exportot bo­nyolítottak le. A konverti­bilis valutákban értékesített cikkek értéke 15,6 százalék­kal növekedett, míg a ru­belelszámolású export 1986- hoz képest több mint 14 százalékkal csökkent. Az aszályos időjárás miatt, mi­után kevesebb gabona ter­mett. így a kivitel lehetősé­ge is szűkült, csaknem 20 százalékkal. Ami viszont ör­vendetes, hogy vágóállatból sikerült jelentős többletet értékesíteni a nem rubelel­számolású piacokon. Ha megyénk legnagyobb élelmiszeripari vállalatai­nak külkereskedelmi forgal­mát nagyító alá vesszük, érdekes összefüggéseket ta­pasztalhatunk. Az Eger— Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát, melynek tevé­kenysége 1987-ben is meg­határozó volt az egri és a mátraalji borvidék szőlőter­mésének feldolgozásában és értékesítésében. jelentős eredményeket ért el. Meg­felelően kihasználták az önálló külkereskedelmi jog­ból, adódó lehetőségeket. A korábbi műszaki fejlesztés elsősorban az exportcélokat szolgáló palackozóüzem, a készáruraktár, s az ehhez kapcsolódó létesítmények jól szolgálták a minőségi munkát. Tudatos piacerősí­tő és -építő munkával a kombinát tavaly 3 millió 600 ezer dollár értékű for* galmat bonyolított le. A leg­nagyobb nyugati partnerük továbbra is a Német Szö­vetségi Köztársaság volt, és ezt követte Anglia. Oda fő­ként palackozott borokat szállítottak. A termékeik iránt a tengerentúl, az Egyesült Államokban, vala­mint Kanadában is érdek­lődnek. Svédországban pél­dául 1987-ben az év bora lett az Egri Bikavér, a szo­cialista országokba 5 mil­lió értékű árut exportálnak, közülük a legnagyobb volt a Szovjetunióba irányult kivitel. A csökkent piaci igények miatt a szocialista államokba irányuló kivite­lüket nem sikerült mara­déktalanul teljesíteniük. A kombinátnál ebben az év­ben is arra törekszenek, hogy a tőkés exportot fo­kozzák. Ez különböző szer­ződésekkel már többségében biztosítottnak látszik. örvendetes, hogy a He­ves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat tavaly igen jelentős, feszített dol­lárelszámolású kivitelét túl­teljesítette. A külkereske­delmi forgalomhoz kapcso­lódó szubvenció mértéke 1987-ben mérséklődött. és ebben az évben további csökkenéssel számolnak. A vállalatnál kevésbé tartják gazdaságosnak a magasabb feldolgozottságú termékek exportját. Ebben az évben a felvásárlási verseny foko­zódik. Várható, hogy az úgy­nevezett bőrös félsertés kivi­teli lehetősége romlik. Mint már említettük, az elmúlt évben kevesebb gabona ter­mett. Így a tervezett 90 ezer helyett 71 ezer tonnát ex­portált a Heves Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat. Ugyanakkor a madáreleségként értékesí­tett Iregi csíkos napraforgó mennyisége kétszerese volt annak, amit 1986-ban érté­kesítettek. Erre az évre a vállalatnál a külpiaci kivi­tel lehetőségeit kedvezőtle­nebbnek ítélik, .mint egy évvel ezelőtt. A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságnál 1987- ben kedvező lehetőséget kí­nált bükkfűrészáru kivi­tele. A mozaikparketta ne­hezebben értékesíthető. a jobb faminőséget igénylő úgynevezett lamellaparket­ta tőkés exportja viszont kedvezőbben alakult. A vál­lalat termelést szolgáló köz­vetlen importja a fakiter­melés és -feldolgozás gé­peihez szükséges alkatré­szekre szorítkozik. A Nagy­rédei Szőlőskert Termelő- szövetkezet rubelelszámo­lású kiviteli célkitűzéseit borból teljesítette 1987-ben, a konvertibilis valutában elszámolt exportját pedig túlteljesítette. Ez utóbbira ebben az évben további le­hetőségeket látnak, viszont a szocialista országok pia­ci érdeklődésének további szűkülésével számolnak. Hű­tőipari termékeikből 1987- ben a tervezettől 10 száza­lékkal kevesebbet értékesí­tettek a külpiacokon, vi­szont magasabb árakon! így bevételük meghaladta az el­képzeléseket. Gyorsfagyasz­tott cikkeiket teljes egészé­ben a tőkés országokban vá~ sárolták meg. Emellett 400 ezer szőlőoltványt is értéke­sítettek a szovjetunióban. Érdekességnek számít az is, hogy a szövetkezet összes árbevételének csaknem 60 százaléka származott a múlt esztendőben a külkereske­delmi forgalomból, melynek 53 százaléka nem rubelel­számolású export. Ebben az évben a hűtőipari termékek kivitelének további bővíté­sére láttak lehetőséget. Ezt elősegíti az is, hogy a kö­zös gazdaság egyik alapító­ja a nemrég létrehozott Mi­relité Külkereskedelmi Kö­zös Vállalatnak, amely ön­álló exportjoggal rendelke­zik. Értékesítési gondokkal küzdött 1987-ben a Vetőmag Vállalat Észak-magyaror­szági Központja. A tevé­kenységi körébe tartozó ker­tészeti és takarmánynövény­magvak. a gabonafélék, ki­viteli lehetősége mérséklő­dött. Az is gondot okozott, hogy az egyik meghatáro­zó exportcikkük, a borsó iránti kereslet beszűkült. Ugyanakkor a szállítási költ­ségek növekszenek, miután az értékesítés a távolabbi országokba történik. Kivi­teli tervét viszont közel 40 százalékkal túlteljesítette a TSZKER Heves-Nógrád Megyei Területi Központja. Ennek döntő hányada bor­ból a rubelelszámolású pia­cokra került. A tőkés or­szágokba kisebb mennyiség­ben fa- és faipari terméke­ket: raklapot, bútorlécet, va­lamint bort vittek ki. Eb­ben az évben a mezőgazda- sági termékek exportjának fokozására látnak lehetősé­get. A múlt év május 1-jén történt egyesülés kedvezően hatott a Tartósítóipari Kom­binát Hatvani Konzervgyá­rára. Kivitelük nagy arány­ban növekedett. Míg 1986- ban 2,6 millió dollár érté­kű árut adtak el, ez tavaly csaknem megduplázódott és megközelítette az 5 millió dollárt. Jelentős műszaki fejlesztéssel, szigorú minő­ségi ellenőrzéssel elérték, hogy a paradicsompüréjük bejutott az amerikai piac­ra is. Az utóbbiból egyéb­ként a Skandináv országok­ba, továbbá Szaúd-Arábrá­ba is exportáltak. Almasű­rítményt viszont az Egye­sült Államokba és az NSZK- ba küldtek. A szocialista ál­lamokba 13,3 millió rubel értékű árujuk került, így a Szovjetunióba, Csehszlová­kiába, a Német Demokrati­kus Köztársaságba. Lengyel- országba. Bulgáriába. Főleg főzelékfélék, zöldborsó, ve­gyes, darabos uborka. le­csó, zöldbab és paradicsom­püré. Az idén az amerikai piacra kívánnak több árut exportálni. Az említettek összességé­ben azt bizonyítják, hogy 1987-ben Heves megye na­gyobb élelmiszeripari vál­lalatainak, szövetkezetei­nek kivitelében kedvező fordulat következett be. Szű­kebb hazánk exportjából tisztességgel kivették részü­ket és 28 millió dollár érté­kű árut értékesítettek. Ez ötmillióval több volt az 1986. évinél. A szocialista export viszont alig érte el a 20 millió rubelt, amely kevesebb volt, mint egy évvel előtte. Az idén to­vább folytatódik a verseny, a cél viszont változatlan, hogy üzemeink, vállalataink tegyenek további erőfeszíté­seket a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javításá­hoz való hozzájárulásért. Ebben alapvető a minőség további javítása, a szállítá­si határidő pontos betartá­sa. nem kevésbé a folyama­tos piacépítő munka a ma­gasabb árak elérése érde­kében. (Vége) Mentusz Károly Polgári védelem Vezetői értekezlet Egerben Egerben, a megyei tanács nagy tanácstermében került sor a PV Heves Megyei Pa­rancsnokságának vezetői ér­tekezletére, amelyen részt vett többek között Máté Gá­bor alezredes, a PV Orszá­gos Parancsnokság pártbi­zottságának titkára, dr. Ja­kab István, a megyei tanács vb titkára és Kovács Lajos, a megyei pártbizottság mun­katársa is. A vezetői értekezlet Ko­vács János elnöki megnyi­tója után meghallgatta Pro- kaj Béla alezredes, megyei megbízott törzsparancsnok értékelő beszámolóját az el­múlt kiképzési évről, és az új esztendő feladatairól. Elő. szavában azokat a változá­sokat ecsetelte, amelyek ta­valy erősen befolyásolták a polgári védelem munkáját, de megemlítette azt is, hogy az új elképzelések megvaló­sítása a honvédelmi minisz­ter döntése értelmében eb­ben a kiképzési esztendőben is folytatódik, amely felöle­li többek között a hátorszá­gi és polgári védelmi, vala­mint a vezetést biztosító fel­adatokat, a hadkiegészítő és területvédelmi parancsnok­ságok irányítását. Később az állomány erköl­csi, politikai, anyagi állapo­tának szilárdságáról, a harc- készültség, a mozgósítási készség biztosításáról, a szer­vezeti és technikai fejlesz­tés milyenségéről adott ké­pet az előadó. Ennek összes­ségéből kiderült, hogy a me­gyei pv-parancsnokság és alárendeltjeinek, személyi ál­lományának felkészültsége, összekovácsoltsága, elkötele­zettsége és helytállása ki­sebb hibák ellenére jónak értékelhető, biztosítékul szol­gál a további megnöveke­dett feladatok maradéktalan végrehajtásához... A sok tennivalón belül el szeretnék érni azt is, hogy továb javuljon a törzsmun­ka. a határozott, önálló irá­nyítás, a gyakorlatiasabb ki­képzés. A pedagógusok és a tanuló ifjúság képzésében is kézzel foghatóbb eredmé­nyek elérésére törekszenek majd. A lehetőségekhez mér­ten javítani kívánják a sze­mélyi állomány élet- és mun­kakörülményeit, a jó mun­kahelyi légkör fenntartásét, a hatékonyabb kapcsolattar­tást a párt-, a társadalmi, a tömeg- és fegyveres erőkkel, szervezetekkel. A vezetői értekezlet az országos parancsnokság kép­viselőjének, a megye ered­ményes munkáját értékelő és dicsérő kiegészítésével ért véget. (fazekas) Prokaj Béla alezredes a parancsnokság beszámolóját ismerteti (Fotó: Koncz János)

Next

/
Thumbnails
Contents