Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 8., kedd 3. ÉLELMISZEREINK ÉS A VILÁGPIAC (11/1.) n devizaszerző ágazat 1987-ben a nagyobb exportőrök közé tartozott a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat is. Felvételünk az új mélyhűtőjükben készfiit, ahol szállításra előkészítve sorakoznak a külpiacra szánt áruk (Fotó: Szántó György) A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar különösen az elmúlt másfél évtizedben jelentős tekintélyt vívott ki világszerte. Ez annak a nagyarányú fejlesztésnek az eredménye, amelyre méltán lehetünk büszkék. Ennek nyomán elsődlegesen a gabona- és a hústermelésben került az élvonalba nemzetközi összehasonlítást tekintve is az ágazat. Az élelmiszer- gazdaság évek óta arra törekszik, hogy a jó színvonalú hazai ellátáson túl hozzájáruljon a népgazdaság külkereskedelmi egyensúlyának javításához. Jelentős erőfeszítések árán a hazai élelmiszerek egy része ma is verseny- képes a világpiacon. Az a cél, hogy hosszabb távon ezek körét szélesítsék, a további agrárexport lehetőségeit bővítve. Hogy milyen eredményeket ért el az ágazat külkereskedelme az elmúlt évben arról nemrég kialakult a végleges kép. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékeseinek ösz- szesítése szerint tavaly is és azt megelőzően is az élelmiszereink igen erős kínálati piacon kényszerültek versenyben maradni. Ilyen háttér mellett (is 91 milliárd forint értékű áru került forgalomba. Az ágazat részesedése a népgazdaság összes kiviteléből, forintban számolva 21 százalékot tett ki. A konvertibilis valutákban elszámolt exportból elérte a 27,5 százalékot, amely valamivel kevesebb ugyan az elmúlt évi közel harminc- százalékos részesedésnél. Ennek ellenére is jelzi: hogy az élelmiszer-gazdaság továbbra is a népgazdaság fontos devizaszerző ágazata. A nem rubelelszámolású kivitelből a mezőgazdaság 43, az élelmiszeripar pedig 57 százalékkal részesedett. Joggal és okkal merül fel a kérdés, hogy melyek a legfontosabb devizaszerző iparágak. A legnagyobb exportőr változatlanul a húsipar. Tavaly ezt átszervezték és a korábbi tröszti irányítás helyett a Húsipari Központ hangolja össze az önálló vállalatok tevékenységét. Ez utóbbiak sikeresen zárták az első évet. Külkereskedelmi közös vállalatukon, a Terimpexen keresztül 320 millió dollár értékű árut exportáltak. Néhány területen az évek óta tartó árcsökkenést sikerült megállítani, és például a marhahús értékesítésénél javulás jellemző. Űj termékekkel, például világbanki segítséggel a korábbi dobozos helyett fóliába csomagolt sonkával jelent meg a Pápai Húskombinát a pliacokon. A baromfiipar több mint 200 millió dollárért talált vevőket termékeire. olyan országban is például, mint a távoli Argentina. Az említettek mellett a növényolajipar, a gabonaipar, a boripar, a hűtőipar, a konzervipar cikkeivel, továbbá a friss zöldség és gyümölcs értékesítésével értek el jelentős bevételt. A teljesítmény azért is figyelemre méltó, mert 1987- ben a kedvezőtlen időjárás .miatt csaknem másfél millió tonnával kevesebb gabona termett a vártnál, amely visszavetette az exportot. A szőlőágazatban a fagykárok hatására jelentősen csökkent a termés mennyisége és ráadásul a Szovjetunióból jelentősen kevesebb bort rendeltek, amely szintén éreztette hatását. Ezeket a kieséseket jórészt sikerült ellensúlyozni azzal, hogy több termékcsoportban a tervezettet meghaladó árumeny- nyiséget értékesítettek. Egyes cikkeknél pedig a külpiacokon sikerült jobb árakat elérni. Figyelemre méltó, hogy az úgynevezett aprócikkek: mini az étkezési borsó. az aprómagvak, a vadhús, a vágónyúl, a galamb, a méz, a toll. a libamáj kivitele az összes konvertibilis elszámolású exporton belül elérte a 31 százalékot. Az összesített adatok ugyancsak figyelemre méltóak. Élelmiszereink rubel- elszámolású kiviteli értéke ugyanis 1987-ben 1 milliárd 120 millió volt, amely a tervhez képest 3,3 százalékos túlteljesítést jelent. Sőt, az előző évi szinttől csak két százalékkal marad el. A nem rubelelszámolású kivitel értéke 1 milliárd 292 millió dollár, amely kereken 10 százalékos többletet jelent és közel 120 millió dollár többlet-devizabevételt. Ez az érték az előző évi teljesítményt is több mint 60 millió dollárral múlta felül Az ágazat 1987-ben a tervezett 600 millióval szemben 670 millió dollár aktívumot ért el. Az élelmiszer-gazdaság kibontakozási munkaprogramjához kapcsolódóan ebben az évben a tavalyinál még nagyobb előirányzatokkal számol a terv. Ez növekvő követelményeket jelent. Ahhoz, hogy a feladatként megfogalmazott 1 milliárd 62 millió rubelt, illetve az 1 milliárd 332 millió dollárt elérjük további nagyarányú erőfeszítésekre, gazdaságszervező intézkedésekre van szükség. A nem rubelelszámolású egyenleg terve több mint 100 millió dollárral haladja meg az 1987. évi teljesítést. Miután a minőségi követelmények tovább szigorodnak, így szükség van arra, hogy a nyersanyagokat, terményeket. illetve a nagy értékű feldolgozott élelmiszereket minél színvonalasabban értékesítsék. Az ágazatban dolgozóknak azonban számolniuk kell azzal, hogy egyre kevesebb exporttámogatást kapnak. Kétségtelen, hogy a nagy mennyiségű kivitel egy része csak jelentős ráfordításokkal állítható elő, amelyet az állami költségvetés egyre kevésbé támogat. Mindezek figyelembevételével sem mondhatunk le egyetlen dollárról sem. Ezért fontos a meglévő piacok megtartása és az újak tudatos építése. amely elképzelhetetlen megfelelő helyi árucikk- és jogi ismeretek nélkül. A vállalatok, gazdaságok sokat remélnek az önálló külkereskedelmi jog megszerzésétől 1988-ban. A kilátások szerint az üzletekért ebben az évben is nagyon meg kell küzdeniük az ebben közreműködőknek. A nem kívánt hatások elkerülésére a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei társaságok alapítását látják szükségszerűnek. A többcsatornás kivitel egyeztetésére például az érdekelt vállalatok elsőként nemrég létrehozták a 'Vetőmagkereskedő Társaságot, de máshol is terveznek hasonlókat. Ezek a szervezetek minden bizonnyal érdekvédelmet adnak majd az együttműködőknek és lehetővé teszik a rendelkezésre álló áruféleségek jobb elhelyezését, értékesítését a közös érdekeltség alapján. Mint a vázoltakból is kitűnik újabb nagy erőpróba előtt áll az agrár külkereskedelem 1988- ban, de mindent el kell követni, hogy az ágazat devizaszerző maradjon. (Folytatjuk) Mentusz Károly SZÓJÁVAL IS FOGLALKOZNAK Heves megye és a fehérjeprogram Az idei népgazdasági terv a fehérje takarmánynövények termelésének erőteljes ■növelését irányozza elő az állatállomány igényének biztonságos kielégítésére. A fehérjeimport csökkentése ugyanis fontos érdekünk. Ehhez az idei tavasszal Heves megye gazdaságaiból is többen csatlakoznak. Mint a tervinformációkból kitűnik, ebben az évben megközelítőleg hat és fél ezer hektáron vetnek hüvelyes növényeket: szóját, bobot, zöld- és tokar- mányborsót. valamint lencsét az üzemek. Ezek közül is a legszámottevőbb a borsótermelés. amelyet főként a hatvani, a komlói, a hevesi. a füzesabonyi, a det- ki termelőszövetkezetben, továbbá a Hevesi és a Füzesabonyi Állami Gazdaságban termelnek. Ebben az évben 320 hektáron szójatermelést is folytat a kiskörei, a tarnaörsi, a tiszanánai, az andornaktá- lyai, a gyöngyösi termelőszövetkezet, valamint a Füzesr abonyi Állami Gazdaság. Dicséretes ez a törekvés, hiszen Heves megye talaj- és éghajlati adottságai nem a legmegfelelőbbek ehhez. A termelés biológiai alapjai, tehát a vetőmagvak rendelkezésre állnak. A szójatermelés technológiáját alapvetően a gabonaágazat gépeire építik. A termelésfejlesztésben néhány speciális kiegészítő eszközre van szükség. Ezek a komplex növénytermelési program keretében beszerezhetők. FELELŐSSÉGGEL, MÁSOKÉRT IS ... Monológ a szalag mellett — A mai nap úgy látszik, könnyebb, mint a többi . . . Igaz. most is a szalagnál vagyuk, itt aztan a szemét se veheti le az ember az üvegekről, de mintha simábban mennének a dolgok. Sokszor elgondoltam már. olyan ez, mint egy hatalmas gépezet, amit egy láthatatlan kar irányit. Minden munkásnőnek, minden alkatrésznek megvan benne a maga része, ha csak egy valami hibádzana. leállna az egész folyamat. Jönnek, jönnek sorra az üvegek a szalagon, az ember már gépiesen teszi rá a címkét: ez zöldborsó, ez uborka, emez lecsó. Az egyik széria exportra megy. a következő a hazai boltokba kerül. (Fotó: Perl Márton) Tulajdonképpen a munkámban magamra vagyok utalva, bár vagyunk itt többen is a szalag mellett. A kolléganőm most az üvegeket egyengeti, nehogy egy is kisodródjon a fordulónál, következzenek szépen sorban, egymás után. No, most pattan az egyik konzerv, repedt volt az üveg. Gyorsan lekapni, hogy ne torlódjon rá a többi. Az már mehet a selejtbe. De ezek a cukorborsók olyan szépek, öröm velük dolgozni. Nagy itt a zaj, huzatos is a csarnok. Mikor idekerültem, azt hittem, sohasem szokom meg a hangzavart. Az örökös gépzúgást, csattogást ... estére már zúgott az én fejem is, a fülem meg bedugult, reggel úgy ébredtem, mint akit kifacsartak. De hát több mint húsz éve csinálom, ennyi idő alatt aztán igazán meg lehetett szokni. Hatvanegyben, mikor idekerültem a hatvani konzervgyáriba, nem gondoltam volna, hogy ilyen soká maradok. Négy évig csak szerződött munkás voltam: mit tehettem, kellett a pénz, a kereset, más lehetőség meg nem adódott. Itt lakom a városban, szakmám nincs, ez látszott a legjobb megoldásnak. Hatvanötben aztán véglegesítettek, mint betanított munkást, már a húszéves törzsgárdajelvényt is megkaptam. Sokszor belegondoltam, szeretem is ezt csinálni. Jó, hogy oda kell figyelni, rendben van, hogy egy perc nyugta sincs az embernek. De amíg jár a kezem, kezelem a címkézőgépet, a gondokról, a bajokról is eltereli a figyelmeim. Héttől fél négyig dolgozom, mindennap. Negyedóra jut reggelizni, félóra az ebédidő. Eleinte azt gondoltam, ez egy robot. Mérgelődtem magamban, hogy nincs leállás, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy mikor otthon vagyok szabadságon, már hiányzik a munka, hiányzik a kollektíva . . Mert nem igaz az: mindegy, kivel dolgozik együtt az ember. Egy idő után megszokottá, kedvessé válnak az arcok, megismerjük a másik életét, baját, örömét. Van kinek elmondani azt is, mi bánt engem, min töröm a fejem, hogy vannak otthon a gyerekek. Most megint eltörött egy üveg .. Nem tudom megmagyarázni, de én ma, még húsz év után is tudok bosz- szankodni rajta. A munkatársnőm pillanatok alatt letakarítja, s újra szép rendben megy a szalag, de mintha bennem is összetörne valami az üvegcserepek láttán . . . Jó érzés tudni, ha szeretik az embert. Ha elfogadják a többiek. Biztosan ezért is választottak meg szakszervezeti bizalminak, mert egyszerűen közéjük valónak tudnak. Ismernek, ha kell, kinyitom a számat. Azt bátran mondhatom, hogy itt a vezetők a dolgozók érdekeit nézik. Nyugodtan fordulhatunk bármilyen bajunkkal hozzájuk. Vannak persze dolgok, amik nem sikerülnek. Amikor például egyesültünk a debreceni kombináttal. a munkásnők azt szerették volna, ha háromig tartana a munkaidő. Inkább lefaragnánk a tízórai vagy az ebédidőiből. Sokan bejárnak dolgozni Hatvanba, és műszak után rohanni kell a vonathoz. Rendet rakni, átöltözni, elkészülni könnyebb, kényelmesebb lett volna, hiszen a menetrend nem igazodik hozzánk. Elmondtam az szb-ülésen: nem fogadták el. Azt a választ kaptam, a kollektív szerződés értelmében mindenkinek jár az ebédidő. Hát, valamit valamiért. A dolgozó érdekeit ilyenformán is nézni kell... H'a nincs fennakadás, ha megy a munka mint a motolla, azért gondolkodni is lehet. Tegnap a tévében láttam, a külpolitikai műsorban, a földön hány helyen dúl a háború. Én még kicsi voltam, miikor átéltem, de ma is tisztán emlékszem mindenre, felnőtt fejjel. Nem akarom, hogy az én .gyerekeim azt megéljék! Nekik békében, szeretetben kell felnőniük. Otthon, a családban is sikerült a békességet megteremteni. A férjemtől elváltam, de a gyerekeimet nem kell egyedül nevelnem. Van egy élettársam, melegszívű ember, nagyon jó hozzánk. Ma is, ha hazamegyek, úgy mint máskor, meleg vacsora vár ... Elmondta: Dávid Ferencné 'Lejegyezte: Mikes Márta Mi lesz a mozdonymatuzsálemekkel? Az Eger—Füzesabony felé kanyarodó vonat ablakából évek óta látható két-három rozsdálló. öreg gőzös, amint a néhai fűtőháznál várnak sorsuk beteljesedésére. Közlekedéstörténetünk nem is olyan régi emlékeihez méltatlan ez a bánásmód. Több jó érzésű utas észrevételezte ezt. Azt is tudjuk, a fejlett országokban nem kevés pénzért felújítják és újra sínpárra teszik idősebb „kollégáikat”. Pusztulásuk mindenesetre luxus a MÁV és hazánk pénztárcájához. Születtek-e tervek a rendbehozatalukra. és tovább sz°lgál- hatnak-e az öreg pöfögök? — kérdeztük Dikházi Tibortól, a MÁV Miskolci Igazgatóságának sajtófelelősétől. — A füzesabonyi állomáson veszteglő három gőzmozdony közül a 424—353 psz. jelű a vontatási műhelyt és apnak irodáit látja el meleggel. A 424—175- ösnek a fővizsgája lejárt javításra szorul. Ugyanígy ez a helyzet a 327—141-esse), amely Hatvanból került Füzesabonyba, azért, hogy az állomás épületét fűtse. — Anélkül, hogy rosszmájúnk lennénk, ez mégis csak azt jelenti, hogy az egykori sínek hősei utolsó szikráig ki vannak használtm. de nincsenek gondozva és így vagy úgy, a roncstelep vár rájuk. — Korántsem, mert a 424 —175-öst a vezérigazgatóság átminősitette „guruló fűtőkazánná”. így lehetőség nyílik arra, hogy javítása után, amit a jövő évre terveznek, még hosszú évekig fel tudjuk használni olyan helyen, ahol gőzszolgáltatás szükséges. E napokban kerül sor a 220—194-es lokomotívnak a vonatpróbájára. Ez a mozdony teljesen megújult, eredeti gyártási éve 1895—1905. és új állapotban 90 km/óra sebességre képes, nosztalgia gyorsvonatok vontatását végzi majd. Ugyancsak felújítottuk a 335—095-öst, amely a százéves nosztalgiaszerelvényeit vontatja. (soós) Nem csak új adók vannak, nőtt a pótlék is Miközben állampolgáraink többnyire az új adókkal vannak elfoglalva — jó né- hányan bizonyára megfeledkeznek a tanácsi hatóságok kezelésében maradó tárgyi (a házak, a nem lakás céljára szolgáló építmények, a borforgalmazás, a magántulajdonú földek, telkek, gépjárművek után járó) adókról, amelyeket a hivatalokban összevontan kezelnek. A pénzt — szeretnénk erre emlékeztetni — minden év március 15-éig kell az előző esztendei adó alapján fele részben befizetni, míg a hiányzó összeget szeptember 15-éig. Ez esetben pótlék- mentes a befizetés, késés esetén pedig havi 2 százalékos pótlékot is kérnek, vagy — rosszabb esetben — a korábbinál szintén nagyobb, 300 forintos behajtási költség felszámításával egyidejűleg, letiltják a hátralékot az adós illetményéből. Az említett időpontok és behajtási szabályok a település- fejlesztési hozzájárulás befizetésére is vonatkoznak.
