Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

4. i| TTTT! ^^™slÉiiaSÍt NÉPÚJSÁG, 1988. március 8., kedd fílefluitm na Magyar karriertörténet hollywoodi módra Vendégünk: Vincze Lilla Hollywoodi karriertörténetek kezdődnek így: a tehetséges, ám sikertelen zenészek előtt egyszer csak megjelenik a jó tündérke és egy csapásra min­den megváltozik . . . Nos, az egyre népszerűbb Napoleon Boulvard együt­tes tagjai legalábbis így mesélik az új idők kezdetét, mely előtt Sola­ris néven dzsesszrockot játszottak invenciózusan, ám nagyobb visszhang nélkül. Egy fellépés után betop­pant az öltözőbe egy Vincze Lilla nevű tanítónő, aki kö­zölte a csapzott és meghök­kent muzsikusokkal. hogy ezentúl ő énekel majd a ze­nekarban. Rövid vita után meggyőzte a társaságot, és az 1986-os Interpop fesztivá­lon már együtt léptek a ka­merák elé. Az, eredmény sem maradt el, elsők let­tek a Kérlek, ne félj című dalukkal. Tegyük hozzá, hogy jogosan: a vérszegény mezőnyből messze kiemelke­dett a szépen hangszerelt és előadott, a sablonoktól el­térő szövegű szerzemény. A friss hangot első nagy­lemezükön is sikerült meg­őrizni, így a sikersorozat 1987-ben tovább folytatódott. Az új „nótákat" rendszere­sen játszotta a rádió, klip- pek készültek a televízió szá­mára, a vásárlási listán elő­kelő helyet ért el az album és az ifjúsági sajtó oldalain Négy esztendeje dolgozik a hatvani nevelési tanács­adóban, itt a Kossuth téren. Pintér Tiborné, aki hatod­magával látja el szerteága­zó, sok felelősséggel járó feladatát. Mi ez pontosab­ban? Miht pedagógushoz, hozzá általában az olyan óvodás és kisiskolás gyer­mekek járnak, akik értel­mi fejlődésben kissé elma­radtak társaiktól. Munkája tehát speciális jellegű. Töb­bek között évről évre, szep­tembertől januárig óvodákat látogat, hogy kiszűrje a kü­lön gondoskodásra szoruló­kat. akik majd fejlesztő fog­lalkozásokra járhatnak a ne­velési tanácsadóba. Ebből adódik természetes módon, hogy teendőinek más részét — az iskolaérettségi vizsgá­latokat is beleszámítva — délutánonként zajló pedagó­giai foglalkozás teszi ki. ★ — Jelenleg, hetente két­szer, hét-nyolc gyermekkel foglalkozom. És visszatekint­ve a már itt eltöltött négy esztendő tapasztalataira, úgy érzem: nem dolgoztam hiá­is gyakran szerepelt az együt­tes. A népszerűség csalhatatlan jelét e sorok írója szemé­lyesen is tapasztalta tavaly, amikor is az Utazás ’87 ki­állításon, a kőbányai vásár­városban a zenekar Ladá­jának mind a négy kerekét kiszúrták valamelyik ellentá­bor tagjai. A hatás nem is maradt el: tekintélyes em­bergyűrű figyelte érdeklődve Lillát, amint érdeklődve fi­gyeli a teljesen lapos abron­csokat . .. Az ilyen üstökösszerű föl- emelkedések nyomán, mint amilyen a Napóleon Boul- vardé is, a szakemberek óha­tatlanul magyarázatot ke­resnek, mik a sikerszéria mozgatórugói, tápláló forrá­sai? Ehhez a stabil alapot két­ségtelenül a fiúk hangszeres tudása, zeneszerzői talentu­ma jelenti. Korábbi stílu­ba — mondja egy fekete mellett a csinos fiatalasz- szony. — A behívottak ké­sőbb rendre megfelelnek az iskolai, a közösségi munka alapfeltételeinek, s a szülők elégedetten nyugtázzák raj­tam keresztül az egész in­tézmény jelenlétét a város­ban. Miközben ugyanis pszi­chológus kollégáim az apró­ságok magatartásbeli gyen­géit istápolják, nálam az ábrázolóképesség, a mennyi­ségfogalom bővítése és az ál­talános tájékozottság fejlesz­tése tekintetében lépnek előbbre. Melyiket tartom fontosabbnak? Netán hasz­nosabbnak? A korábbi taní­tóskodást, vagy mostani munkámat? Nem tudok kü­lönbséget tenni köztük. Mindkettőben otthonos vol­tam és vagyok, mindkettőt fontosnak érzem, hiszen az emberi jövőt szolgálja ... ★ Ám. hogy teljesebb legyen a Pintér Tibornéról készülő kép. el kell mondanunk, hogy a nevelés ügyét egy egészen más területen is szolgálja közel tíz esztende­Két éneklés között egy kis tánc: Vincze Lilla „magán­száma" az egyik fel­lépésen sukból átmentették a zenei igényességet, mely nemcsak a dallamvezetésben, de a hangszerelésben is megfi­gyelhető. A másik elem Vincze Lilla hajlékony hang­ja, kidolgozott éneke, illetve egyéni megjelenése. Éppen a napokban mondta róla egy kollégám: „Ez a nő olyan csúnya, hogy ettől egyenesen gyönyörű". Kétségtelenül olyan egyéniség, aki hatás­sal van másokra, s ez a pop­zenében nagyon fontos té­nyező. Az első sikere zöld utat biztosított a második nagy­lemeznek is. melyet kazet­je. Tevékeny tagja Hatvan­ban a gyermek és ifjúság- védelmi önkéntes rendőri csoportnak, amely többször részesült már elismerésben. Hogyan, miként csöppent e körbe . . . ? Mint mondja: az egész a véletlen, vagy in­kább a sors műve. Még a Bajcsy-Zsilinszky úti álta­lános iskolában tanított, ami­kor az önkéntes rendőri cso­portban működő kollégá­ja családostól elköltözött a városból. Valakinek át kel­lett vennie tőle a stafétabo­tot. Első szóra vállalta. ★ — Az önkéntes rendőri munka különben jól megfér családunk napirendjében — jegyzi meg később Pintér Tiborné. — Ugyanis férjem­mel együtt teszünk eleget ennek a társadalmi kötele­zettségnek. ö szintén önkén­tes rendőr, más csoportban ugyan, de azért el-elkisér a veszélyeztetett családokhoz. vagy éppen otthon, a 9Ve- reklány mellett helyettesit. miközben én ifjúságvédőként razziázok... Az ilyenekhez egyébként sokszor megdöb­tán. újrakevert változatban is megjelentettek. Ennek szakmai fogadtatása a jelek szerint visszafogottabb, ám a közönség változatlan sze- retetét jól mutatja, hogy a Popmeccs 87' szavazásán Vincze Lilla lett, az év éne­kesnője. A Napoleon Boulvard múltjáról, jelenéről, terveiről és kilátásairól bővebbet a dobós Népújság-hét kereté­ben tudnak majd meg azok, akik ma délután 3 órakor elmennek Vincze Lillával az Ifjúsági Ház nagytermében rendezendő beszélgetésre. (koncz) bentő. figyelmeztető élmény tapad. Volt például egy kis­korú leányzó, akit éjféltájt italozásból. szórakozóhely­ről vittünk haza. S ott de­rült ki. hogy a szülők észre se vették, miszerint leányuk odacsatangol .. . ★ Kíváncsiak voltunk, mi­ként értékelték munkahelyi vezetői ezt a társadalmi ténykedést Pintérné életé­ben, kenyérkereső tennivalói közepette? Ahogyan elmon­dotta, a korábbi évek so­rán mind az iskolában, mind a nevelési tanácsadónál meg­becsüléssel viseltetnek irán­ta. Olyannyira, hogy több­ször részesítették jutalom­ban, Ugyanez vonatkozik a rendőri szervekre is. hiszen például ötéves törzsgárda- tagsága alkalmából jutalom­ban részesült, más alkalmak­kor pedig —- a kapitányság pártoló javaslata alapján — a helyi tanács művelődési osztálya méltányolta hasonló módon a gyermekvédelem terén kifejtett munkáját. De hát — amint mondja — nem ezért csinálja ezt egyet­len önkéntes rendőr sem. Inkább a társadalom iránt érzett felelősség ebben a meghatározó ■ ■ ■ Moldvay Győző Nevel és rendőrködik Négyszemközt Pintér Tibornéval Elmaradt interjú? Hosszú éveken át százez­rek. sőt. milliók kedvelték meg Petrovics Emilt, a ze­neszerzőt. aki az egyes Ki mit tud?-ok zsűritagjaként közvetlenségével, jóindula­tával, szerénységével, udva­rias értékítéletével nyerte meg a nézőket. Aztán kinevezték a Ma­gyar Állami Operaház fő­igazgatójává. Ügy tűnik, az önként vállalt cím és rang némileg — nem éppen elő­nyére — módosította karak­terét. Sajnos, erről győződhel- tünk meg a méltán népsze­rű 168 óra egyik blokkja révén. Érdekesek az előzmények is. A hazai zene fellegvárá­ban — közkeletű kifejezés­sel élve — munkahelyi bal­eset történt. Erről infor­mált a rádió, a tévé, s cik­keztek róla az újságok is. Kiderült, hogy az eset mö­gött gondok, fekélyesedö, gyógyírra váró konfliktusok sora rejlik. A műsor szerkesztője ter­mészetesen kíváncsi volt ezekre, de a volt balettigaz­gató nem kívánt megszólal­ni. s felettese is csak arra szánta el magát, hogy be­sétál a stúdióba, s felolvas­sa az igazgatóság lagymatag, szépelgőén megfogalmazott, de úgyszólván semmitmondó nyilatkozatát. Talpraesett riporterkollé­gánk — Havas Henrik — persze nem elégedett meg ennyivel, hanem csak azért is kérdezett, teljesen indokol­tan lépre csalva partnerét, aki meglepődött, ötölt-hatolt, csak arra nem döbbent rá. hogy aluPvető kötelességéről feledkezett meg. A jelenség nem újkeletű, mégis időszerűtlen, hiszen miniszterelnökünk meghir­dette és képviseli a valaha annyira hiányzó nyíltság és őszinteség általános tetszést keltő programját. Nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is. Egyébként ebben az adás­ban — más témakörben — bizonyította hozzánk közel­álló. annyiunkkal azonos szemléletét. Épp ezért hatványozottan furcsa a muzsika szakembe­rének merev elzárkózása. Nem gondolt arra — s ez ősi törvény —, hogy min­den újság három napig tart. ám ha leplezzük a nehézsé­geket. akkor később még erőteljesebb „vihar" kereke­dik. Felborzolódnak a kedé­lyek. születnek a rémhírek, kezdődnek a vérmes talál­gatások. s végül elindul az a lavina, amely megelőzhe­tő lett volna. Ne kerülgessük a forró ká­sát. erre az ügyre így is, úgy is vissza kell térni, méghoz­zá kendőzetlen őszinteséggel körüljárva minden mozza­natot. Kizárólag ez használ a nagy múltú intézménynek, s annak a szellemi dirigens­nek is. akit szeretnénk is­mét szívünkbe fogadni. Nemcsak komponálcként, hanem — mint egykor — póztalan emberként is. Ráérősi szerelmesek Mindig vonzott a közép­kor, különösképp a százéves háború krónikája. így aztán nem véletlenül választottam a gazdag heti kínálatból a Remekírók hangszalagon című rovat legfrissebb aján­latát. a Saintré lovag törté­netét. Elismerés a fordító és az adaptáció készítőjének tö­mör bevezetőjükért, hiszen megkönnyítették — minden­ki számára — az eligazodást a meglehetősen távoli esemé­nyek labirintusában. Aztán figyeltem, hogy mi­ként hat Antoine de la Sale regénye napjainkban. A sztori korántsem bűvölt el, legfeljebb jókat derül­tem az anakronisztikus moz­zanatokon. Színre lépett egy olyan özvegy, aki a szex frontján magvas tapasztala­tokat szerzett, ezért aztán könnyen behálózhatott egy mindössze 16 esztendős ka­maszt. akit lovagjává eske­tett, aki párviadalokra vo­nult miatta, kockáztatva sze­mélyi biztonságát, olykor életét is. Igaz. szíve rutinos asszonya nemcsak a háló­szobába csalogatta be, lel­kiismeretes tanítómesterévé szegődve, hanem helytállását csengő aranyakkal is jutal­mazta. Azt hiszem, ebből a törté­netből épp ezek a pikáns részletek maradtak ki. s ezt a mínuszt nem sikerült pó­tolni a meglehetősen unal­mas szóvirágokkal, az igen álmosító „fordulatokkal”. Jövő vasárnap következik a befejezés. Nem hiszem, hogy meg­lepetést tartogatna, de aki. szomjúhozik az önfeledt mo­solyra, kapcsolja be készü­lékét. Garantálom: nem csaló­dik . ■. Pécsi István 125 ÉV Az emberiesség szolgálatában Jeles évfordulót ünnepel ebben az esztendőben a Nemzetközi Vöröskereszt. Százhuszonöt évvel ezelőtt kezdte meg humanitárius te­vékenységét, s ez alatt az idő alatt számos alkalom­mal bebizonyosodott, hogy sikeresen valósítja meg a nemes célokat. A jubileum alkalmából — s a korábbi hagyományoknak megfele­lően — a Magyar Vöröske­reszt is a lobogójára tűzte a nemzetközi jelszót: „125 év az emberiesség szolgálatá­ban”. Szűkebb hazánkban is e gondolat alapján szervezi a munkáját a mozgalom sok­ezres tagsága. Az alapszer­vezetekben, az iskolákban, a munkahelyeken Általános vö­röskeresztes ismeretek cím­mel szerveznek tanfolyamo­kat, hozzávetőlegesen ötven kurzust terveznek várhatóan 1500-as létszámmal. A vö­röskeresztesek is bekapcso­lódtak a megyei tanács hosz- szú távú egészségmegőrző tervének végrehajtásába. En­nek megfelelően a csecsemő- gondozót tanfolyamra — száztízet szerveznek — mint­egy kétezer ifjú és felnőtt hallgatót várnak. A házi be­tegápolói ismereteket pedig 40—45 csoportban sajátít­hatják el az érdeklődők, il­letve a szervezetek aktivis­tái. A legnagyobb létszámú előadás-sorozat mindig az elsősegélynyújtással volt kap­csolatos. Az idén 250 tanfo­lyamot indítanak a megyé­ben, s a számítások szerint ötezer ember gyarapítja eze­ken a tudását. Tervezik még hatvan üzemegészségügyi so­rozat megtartását, a várható létszám itt is meghaladja a kétezret. In flagranti Guszti viharosnak is mond­ható legényélet után, majd­nem az agglegénység hatá­rát súrolóan választott fe­leséget: főmérnöki minőségé­ben húzott gyűrűt a szom­széd gyár kétkezi munkás­nője ujjára, s megkezdte ren­des, egyszeri házaséletét. Zsóka irigylésre méltó nyugalommal zárkózott el a hirvivőktől, akik Guszti ko­rábbi kapcsolatait próbálták tudomására hozni, az eskü­vőre sem vett fel a megszo­kottnál magasabb sarkú ci­pőt, hogy a felsorakozott ko­rábbi kapcsolatokat döglesz- sze, nem akart nevető har­madik sem lenni: egyszerű­en férjhez ment. Néhány év alatt kiteljese­dett Zsóka és Guszti har­monikus házassága. hajó­juk sosem jutott el a Ber- muda-szigetek háromszögébe. Az első gyerek négy évre a frigy után született, a má­sodik e történet idején volt éppen folyamatban. Guszti példamutatóan állt helyt a gyárban s otthon is. Az első — még egyetlen — gyerek már iskolás volt. Zsó­ka következetesen kitartott hajdani munkahelye mellett. Ha még egy gyerek, akkor nagyobb lakás kell, annak megszerzésében is egyenran­gúan kívánt részt venni. Ezért akkor már fél évehá- romműszakozott. Ilyen, félálomban telt, Zsó- kára várakozó reggeli egye­düllétben jutott eszébe Gusz­tinak felesége irigylésre mél­tó nyugalma, rendíthetetlen- sége. Soha egy rossz, fél­tékeny szó, elszámoltatás a késő estékbe nyúló tanács­kozások. kiküldetések, kül­földi utazások miatt. Tud­ta, csak hálás lehet ezért Zsókának. De nem lis szol­gáltatott rá okot, hogy a bi­zalmon, kapcsolatukon csor­ba essék. Valahogy mégis megülte gondolatait ez a ha­tártalan nyugalom. Akkor döntött úgy, hogy próbára teszi Zsókát. IIBIWl »H A történet idején még csak minden második héten volt szabad a szombat. Zsóka éj­szakás volt, rendszerint úgy érkezett, hogy a gyerek már elment iskolába. Ezek cso­dálatos reggelek voltak: a konyhában maradtak akipa- kolatlan, vasárnapra bevá­sárolt dolgok, s Zsákéról végig a lakáson elhullottak a kardigántól kezdve azösz- szes ruhadarabok, várta Guszti s az előmelegített ágy. Halkan kinyitotta a háló ajtaját, s kilépni készült a legkisebb fehérneműből, amikor meglátta, hogy Gusz­ti nincsen egyedül. A pap­lan végig lecsúszott mezíte­len hátáról, s kezével át­ölelve aludt egy szőke nő társaságában. Guszti hallotta az ajtó­nyílást, s várta a reagálást, ami tudta, nem lesz éppen gyors, de majd csak elindul a várt irányba. A kispárná­ra húzott szőke paróka erő­sen csiklandozta az orrát, s már éppen nevetve meg akart fordulni, amikor csön­des ajtócsukódást hallott. Zsóka kiment. A fenébe is! Ennek így nem lesz jó vége. Ilyenek vagyunk mi, férfi­ak: Guszti szinte kirontotta konyhába. A parókával és a kispárnával hadonászva mondta a saját szentenciá­ját : „Legalább karmoltad volna végig a hátamat, tép­ted volna meg a nő haját, ordítottál volna, öntötted volna ránk a vázából a vi­zet, vagy akármit..Zsó­ka a fürdőköpenybe burko­lózva ült a konyhaasztalnál. Guszti látta, hogy sír. „Leg­alább mondj valamit!” Zsó­ka felállt. meggyújtotta a gázt a reggeli teához. „Hü­lye vicceid vannak” — fog­lalta össze az utolsó néhány perc eseményeit. „Mást nem akarsz mondani?” — indult el Guszti az enyhülés irá­nyába. „De igen — szólt Zsó­ka a szatyrokban kutatva. — Elfelejtettem tejfölt ven- ni a vadashoz. Ugorj már le az ABC-be.” Benkö Károly

Next

/
Thumbnails
Contents