Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1988. március 5., szombat Tavaly őssszel — halála után hét évvel — Moszkvában posztumusz Állami Díjjal tüntették ki Vlagyimir Viszockijt. Kései elismerése a társadalmi-politikai viszonyok változásáról is képet ad. Jóllehet az indoklás esetleges — az oklevél történetesen a Fekete Macska bandája című, 1979-es tv-filmben nyújtott alakítását említi, amit a magyar közönség is láthatott —, nyilvánvaló, hogy ez a kitüntetés a szellemi-politikai rehabilitáció gesztusainak egyike, amely a hatvanashetvenes évek „nem hivatalos" közvéleményét, a Viszockijért rajongó közönséget igazolja. Az a közönség Viszockijban a maga egész lefojtott életének jelképét látta, bármit csinált is — énekelt, színházat játszott, filmezett. Viszockij sokban emlékeztet Vaszilij Suksinra, az író-színész-rendezőre, aki szintén lázasan kereste a formát, amelyben kifejezheti magát, s akinek szintén fiatalon, munka — filmforgatás — közben mondta fel szíve a szolgálatot. A hatvanas évek végétől Moszkva szenzációja volt Ljubimov Taganka Színháza, és benne a sodró lendületű fiatal színész, akinek alakításai Hamlet, Pugacsov, Galilei és mások szerepében táblás házakat vonzottak. Csaknem húszéves filmes pályafutása alatt 24 — többnyire sajnos közepes — filmben játszott, ám néhány figurája maradandó emléket hagyott a nézőkben. (Zséglov kapitány A Fekete Macska bandájában, Don Juan a Puskin ihlette Kis tragédiákban stb.). Hallatlan népszerűségre azonban elsősorban klubokban, szabadtéri színpadokon előadott dalaival tett szert. Nem létezett számára „tilos” téma: félelem nélkül, irigylésre méltó bátorsággal írt és dalolt mindenről, ami izgatta. A munkáról és a magányról. Arról, hogy a tengerészélet nem csak vidámi a tengerbe bele is lehet fulladni. Énekelt az egykori bűnözőről, aki a háborúban hőstettet hajtott végre. És gúnyolódott a hivatali-politikai bürokrácián, amely „jótanácsokkal” látja el a Magyarországra utazó turistát, akire „kémnők leselkednek" és a kapitalizmus fertője vár”. Természetes, hogy a „pangás éveinek” nevezett, a szellemet és a gondolkodást is szabályozni kívánó korszakban dalainak ilyen felhangjai politikai renitenskedésnek számítottak. Nem vették fel az írószövetségbe („dalköltő" kategória nincsen — hangzott a hivatalos indoklás!). Életében egyetlen verssora sem jelent meg nyomtatásban. Lemezei, magnófelvételei ma a Szovjetunióban állami üzletekben kaphatók. Versgyűjteményének eddigi legteljesebb kiadása most van előkészületben. Születésének ötvenedik évfordulóján — többségükben magyarul először megszólaló — verseinek bemutatásával adózunk Vlagyimir Viszockij emlékének. A forditó nevével nem jegyzett műveket Szokolay Károly ültette át magyarra. (2. L.) A moszkvai igric Zseglov kapitány szerepében A Fekete Mac tévésorozatban A Bolsoj Karetnij utca egyik öreg házána udvarán MARINA VLADY Vlagyimir, avagy a szárnyaszegett lendület * Egyik este későn jössz haza. Abból, ahogy bevágtad az ajtót, érzem, nagyon fel vagy izgatva. Ledobod kabátod. sapkád, és egy szürke könyvet lobogtatva hozzám lépsz: — Ez már aztán sok! Ez a francia fickó mindent tőlem lopott! Tiszta plágium! Na, nézd csak. a sorok, a ritmus, mi jut róluk az eszedbe? A csavargó alaposan tanulmányozta a dalaimat. És a fordító is megéri a pénzét! Olyan gyorsan lapozol, hogy egy szót sem tudok elolvasni. Aztán fel és alá kezdesz rohangálni a lakásban. fennhangon szavalod azokat a sorokat, amelyek * A híres francia fllmszinésznű könyve tavaly Jelent mer a párizsi Favard Kiadónál. A visszaemlékezések a Viszockij feleségeként átélt tizenkét észtén dóról szólnak; olykor szélsőségektől sem mentes benyomások arról a korról, amelyben az ország talán legnépszerűbb embere hazájában csak megalázott állampolgár lehetett. A történet színtere Moszkva és Párizs. New York és Leningrád, Budapest, és Manchen. Monte-Carlo és Madrid, Los Angeles és Tbiliszi. Mexikó, Ju- gosz ávia, Olaszország és Haiti... A könyv lapjain feltűnik Hruscsov és Bre-snyev Szvjatoszlav Richter. Andrej Tarkovszkij, Peter Brook. Simone Signorét és sok más ismert személyiség. — Az itt közölt szemelvényeket a moszkvai Za rubezsom és Szov- jetszkij Ekran című lapokban közzétett fejezetekből válogattuk. a legjobban felbőszítettek. Nem tudom visszatartani kacagásomat! Te aztán tisztában vagy az értékeiddel! Mert hogy nem máls bosszantott fel, mint a mi nagy költőnk. Arthur Rimbaud, aki majd’ egy évszázaddal előbb született nálad.- Elpirulsz. s az éjszaka hátralévő részében a verseit olvasod. A temérdek levél közül féltékenyen őrződ azokat, amelyekben férfiak és nők írnak arról, hogyan segítettek nekik a dalaid átvészelni valamilyen drámai mozzanatot az életükben. Olvastam őket. Írtak neked tengeralattjárók matrózai, akiknek több hetet kellett a tenger mélyén eltölteniük, hóviharba került alpinisták, sztyeppén eltévedt sofőrök, űrhajósok, akikre jótékony hatást gyakoroltak humoros dalaid a csillagsivatagban, fiatalok, akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel, nők. akiket gondokkal terhes sorsuk ellenére meg tudtál nevettetni. öregek hálálkodtak neked. hogy olyan remekül megértetted és megénekelted lelkűket. SzéDreményű ifjú művészek rólad akarnak példát venni. és megesküdnek, hogy teljes energiával fognak dolgozni hogy hasonlók legyenek bálványukhoz. Sőt, hogy túl is szárnyalják. írnak kiszolgált katonák is — őszinteségük és félszegségük könnyeket csal ki a szemedből. Azt mondtad ezekről a levelekről, hogy a legjobb ügyvédeid abban a perben, amit a bürokraták folytatnak vég nélkül ellened. Ezek a levelek eltűntek ... . Ugyanígy eltűnt az én másfél ezer levelem is; azok csupán ahban voltak vétkesek, hogy túl erős érzelmeket fejeztek ki. Valamikor a költőknek nem volt rá lehetőségük, hogy magnetofont használjanak (Sztálin alatt valószínűleg megsemmisítettek volna téged). 1938-ban születtél. sikerült életben maradnod, és most házilag élsz a hangreprodukálás csodálatos lehetőségeivel. És a Szovjetunióban mindenkinek van magnetofonszalagja — vagy kölcsönzik. vagy szereznek maguknak. E csodálatos készülék nélkül művészeted ismeretlen máradt volna a lakosság széles rétegei számára. Életedben sem a rádióban, sem a televízióban soha nem közvetítették dalaidat Se folyóirat. se újság nem közölte egyetlen verssorodat sem. Hála a magnetofonnak, azt a dalt. amit hajnalban szereztél. este pedig előadtál a színházban, aztán a barátaidnál, egy hét múlva már kórusban énekelték a mesz- szi Szibériában, a tenger hullámait szántó hajókon, a földgolyó minden sarkában. az orosz emigráns kolóniákban. Hazai és külföldi koncertjeiden nagy lelkesedéssel vetted tudomásul. hogy a legközelebbi barátaidnak szánt dalokat állandóan megismételtetik veled. És ha véletlenül elfelejtetted a szöveget a hallgatóság súgott neked — így volt ez a párizsi Elysée- Montmartre Színházban, a Saint Denis-i költői esten, Rómában. New Yorkban és Los Angelesben, vagy Amerika különböző egyetemein, Magyarországon, Lengyel- országban. Bulgáriában és a Szovjetunióban. Egyre nagyobb hallgatóság előtt nyert igazolást munkád sikeressége. Egyszer összeszámoltuk. hogy ezekben az években kb. félmillió néző hallgatott téged a koncertjeiden. Egyszerűen megdöbbentő ez a szám, ha figyelembe vesszük, hogy fellépésed minden alkalommal hőskölteménybe illő esemény: nagyon bonyolult az egész, hiszen egy szál magadban lépsz gitárral a közönséges mikrofon elé. Ami pedig azokat illeti. akik magnóról ' hallották hangodat, azok légiónyian vannak. Ügy lehet, több tucat millió ember. A Haitin töltött csodás- napok után megállunk a film fővárosában, Hollywoodiban. Meleg az idő, a dombról fölsejliik a ködbe burkolózó Los Angeles. Back Henryhez megyünk, az „egyszemélyes zenekarhoz”, színészhez, szövegíróhoz és rendezőhöz, nála töltünk egy kis időt. Jönnek a régi barátok — Milos Forman egy szőke szépség kíséretéiben ás Misa Baris- nyikov, aki nemrég telepedett le az USÁ-ban. örülsz a Misával való találkozásnak. Úgy hancúroztok az úszómedence kék vizeiben, mint a gyerekek. Milos a készülő Hair című filmjéről mesél, és meghív New Yorkba az első próbafelvételre. Back Henryvel ennivalóért megyünk. A vízbe ugrálsz, akrobatikus mutatványokat csinálsz, za- .jongsz, tetszeni akarsz az ifjú színésznőnek, ám ő csak Misát nézi. Jessica Lange-nak hívják, később Misa barátnője lesz, és kislányt szül neki. (...) Mike Medovoy producer- partit rendez a tiszteletünkre, Hálásan fogadjuk a meghívást. Szemmel láthatóan elégedett vagy, te leszel a díszvendég. Otthon gondosan választod ki az öltönyödet, egy világoskék mellett állapodsz meg. Lebarnultál, jó formában vagy. Szemed ragyog a boldogságtól. A kolonial stílusban épült házat fényesen kivilágított park övezi. Eljött Hollywood színe-java. Ámulatba ejt bennünket ezeknek az embereknek a szépsége: hosszú lábú, remek fri- zurás, bronzbarna nők, a könnyű ruhák alól kirajzolódnak sportos testük körvonalai. A férfiak magasak, kellemes modorúak, mosolygósak, zsákmányra vadászó ragadozókra emlékeztetnek. .Könyököddel bökdösöl, mint egy gyerek, mikor egymás után megnevezed a köröttünk lévő színészeket — Rock Hudson, Paul Newman, Gregory Peck. És mikor a házigazda csendet kér, s mindenki figyelmesen hallgatja beszédét, amelyben szovjet színészként, költőként és csodálatos hangú énekesként mutat be téged, érzem, hogy magadon kívül vagy. A csak az imént érkezett Louisa Minelli szinte a lábadhoz ül, és rádi mosolyog. Tekinteted le nem véve róla kezdesz első dalodba. Meglehetősen nagy hatást gyakorolsz mindenkire, az előbb csupán udvarias arcokon megjelenik a figyelem kifejezése. A vendégek mindenfelől köréd
