Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

8. NÉPÚJSÁG, 1988. március 5., szombat Tavaly őssszel — halála után hét évvel — Moszk­vában posztumusz Állami Díjjal tüntették ki Vlagyi­mir Viszockijt. Kései elismerése a társadalmi-politikai viszonyok változásáról is képet ad. Jóllehet az indok­lás esetleges — az oklevél történetesen a Fekete Macs­ka bandája című, 1979-es tv-filmben nyújtott alakítá­sát említi, amit a magyar közönség is láthatott —, nyilvánvaló, hogy ez a kitüntetés a szellemi-politikai rehabilitáció gesztusainak egyike, amely a hatvanas­hetvenes évek „nem hivatalos" közvéleményét, a Viszockijért rajongó közönséget igazolja. Az a közönség Viszockijban a maga egész lefojtott életének jelképét látta, bármit csinált is — énekelt, színházat játszott, filmezett. Viszockij sokban emlékeztet Vaszilij Suksinra, az író-színész-rendezőre, aki szintén lázasan kereste a formát, amelyben kifejezheti magát, s akinek szintén fiatalon, munka — filmforgatás — közben mondta fel szíve a szolgálatot. A hatvanas évek végétől Moszkva szenzációja volt Ljubimov Taganka Színháza, és ben­ne a sodró lendületű fiatal színész, akinek alakításai Hamlet, Pugacsov, Galilei és mások szerepében táb­lás házakat vonzottak. Csaknem húszéves filmes pálya­futása alatt 24 — többnyire sajnos közepes — filmben játszott, ám néhány figurája maradandó em­léket hagyott a nézőkben. (Zséglov kapitány A Feke­te Macska bandájában, Don Juan a Puskin ihlette Kis tragédiákban stb.). Hallatlan népszerűségre azonban elsősorban klu­bokban, szabadtéri színpadokon előadott dalaival tett szert. Nem létezett számára „tilos” téma: félelem nél­kül, irigylésre méltó bátorsággal írt és dalolt minden­ről, ami izgatta. A munkáról és a magányról. Arról, hogy a tengerészélet nem csak vidámi a tengerbe bele is lehet fulladni. Énekelt az egykori bűnözőről, aki a háborúban hőstettet hajtott végre. És gúnyolódott a hivatali-politikai bürokrácián, amely „jótanácsokkal” látja el a Magyarországra utazó turistát, akire „kém­nők leselkednek" és a kapitalizmus fertője vár”. Ter­mészetes, hogy a „pangás éveinek” nevezett, a szelle­met és a gondolkodást is szabályozni kívánó korszak­ban dalainak ilyen felhangjai politikai renitenskedés­nek számítottak. Nem vették fel az írószövetségbe („dalköltő" kategória nincsen — hangzott a hivatalos indoklás!). Életében egyetlen verssora sem jelent meg nyomtatásban. Lemezei, magnófelvételei ma a Szovjetunióban ál­lami üzletekben kaphatók. Versgyűjteményének eddi­gi legteljesebb kiadása most van előkészületben. Születésének ötvenedik évfordulóján — többségük­ben magyarul először megszólaló — verseinek bemu­tatásával adózunk Vlagyimir Viszockij emlékének. A forditó nevével nem jegyzett műveket Szokolay Károly ültette át magyarra. (2. L.) A moszkvai igric Zseglov kapitány szerepében A Fekete Mac tévésorozatban A Bolsoj Karetnij utca egyik öreg házána udvarán MARINA VLADY Vlagyimir, avagy a szárnyaszegett lendület * Egyik este későn jössz ha­za. Abból, ahogy bevágtad az ajtót, érzem, nagyon fel vagy izgatva. Ledobod ka­bátod. sapkád, és egy szür­ke könyvet lobogtatva hoz­zám lépsz: — Ez már aztán sok! Ez a francia fickó mindent tő­lem lopott! Tiszta plágium! Na, nézd csak. a sorok, a ritmus, mi jut róluk az eszedbe? A csavargó ala­posan tanulmányozta a da­laimat. És a fordító is meg­éri a pénzét! Olyan gyorsan lapozol, hogy egy szót sem tudok elolvasni. Aztán fel és alá kezdesz rohangálni a lakás­ban. fennhangon szavalod azokat a sorokat, amelyek * A híres francia fllmszinésznű könyve tavaly Jelent mer a pá­rizsi Favard Kiadónál. A vissza­emlékezések a Viszockij felesé­geként átélt tizenkét észtén dóról szólnak; olykor szélsőségektől sem mentes benyomások arról a korról, amelyben az ország ta­lán legnépszerűbb embere hazá­jában csak megalázott állampol­gár lehetett. A történet színtere Moszkva és Párizs. New York és Leningrád, Budapest, és Man­chen. Monte-Carlo és Madrid, Los Angeles és Tbiliszi. Mexikó, Ju- gosz ávia, Olaszország és Haiti... A könyv lapjain feltűnik Hrus­csov és Bre-snyev Szvjatoszlav Richter. Andrej Tarkovszkij, Pe­ter Brook. Simone Signorét és sok más ismert személyiség. — Az itt közölt szemelvényeket a moszkvai Za rubezsom és Szov- jetszkij Ekran című lapokban közzétett fejezetekből válogattuk. a legjobban felbőszítettek. Nem tudom visszatartani kacagásomat! Te aztán tisz­tában vagy az értékeiddel! Mert hogy nem máls bosszan­tott fel, mint a mi nagy költőnk. Arthur Rimbaud, aki majd’ egy évszázaddal előbb született nálad.- Elpi­rulsz. s az éjszaka hátralé­vő részében a verseit olva­sod. A temérdek levél közül féltékenyen őrződ azokat, amelyekben férfiak és nők írnak arról, hogyan segítet­tek nekik a dalaid átvészel­ni valamilyen drámai moz­zanatot az életükben. Ol­vastam őket. Írtak neked tengeralattjárók matrózai, akiknek több hetet kellett a tenger mélyén eltölteniük, hóviharba került alpinisták, sztyeppén eltévedt sofőrök, űrhajósok, akikre jótékony hatást gyakoroltak humoros dalaid a csillagsivatagban, fiatalok, akik összeütközés­be kerültek a törvénnyel, nők. akiket gondokkal ter­hes sorsuk ellenére meg tudtál nevettetni. öregek hálálkodtak neked. hogy olyan remekül megértetted és megénekelted lelkűket. SzéDreményű ifjú művészek rólad akarnak példát ven­ni. és megesküdnek, hogy teljes energiával fognak dol­gozni hogy hasonlók legye­nek bálványukhoz. Sőt, hogy túl is szárnyalják. írnak kiszolgált katonák is — őszinteségük és félszegségük könnyeket csal ki a sze­medből. Azt mondtad ezek­ről a levelekről, hogy a leg­jobb ügyvédeid abban a perben, amit a bürokraták folytatnak vég nélkül elle­ned. Ezek a levelek eltűn­tek ... . Ugyanígy eltűnt az én másfél ezer levelem is; azok csupán ahban voltak vétke­sek, hogy túl erős érzelme­ket fejeztek ki. Valamikor a költőknek nem volt rá lehetőségük, hogy magnetofont használ­janak (Sztálin alatt valószí­nűleg megsemmisítettek vol­na téged). 1938-ban szület­tél. sikerült életben marad­nod, és most házilag élsz a hangreprodukálás csodá­latos lehetőségeivel. És a Szovjetunióban mindenki­nek van magnetofonszalag­ja — vagy kölcsönzik. vagy szereznek maguknak. E cso­dálatos készülék nélkül mű­vészeted ismeretlen máradt volna a lakosság széles ré­tegei számára. Életedben sem a rádióban, sem a te­levízióban soha nem közve­títették dalaidat Se folyó­irat. se újság nem közölte egyetlen verssorodat sem. Hála a magnetofonnak, azt a dalt. amit hajnalban sze­reztél. este pedig előadtál a színházban, aztán a bará­taidnál, egy hét múlva már kórusban énekelték a mesz- szi Szibériában, a tenger hullámait szántó hajókon, a földgolyó minden sarká­ban. az orosz emigráns ko­lóniákban. Hazai és külföl­di koncertjeiden nagy lel­kesedéssel vetted tudomá­sul. hogy a legközelebbi ba­rátaidnak szánt dalokat ál­landóan megismételtetik ve­led. És ha véletlenül elfe­lejtetted a szöveget a hall­gatóság súgott neked — így volt ez a párizsi Elysée- Montmartre Színházban, a Saint Denis-i költői esten, Rómában. New Yorkban és Los Angelesben, vagy Ame­rika különböző egyetemein, Magyarországon, Lengyel- országban. Bulgáriában és a Szovjetunióban. Egyre nagyobb hallgatóság előtt nyert igazolást munkád si­keressége. Egyszer össze­számoltuk. hogy ezekben az években kb. félmillió néző hallgatott téged a koncert­jeiden. Egyszerűen meg­döbbentő ez a szám, ha fi­gyelembe vesszük, hogy fel­lépésed minden alkalommal hőskölteménybe illő ese­mény: nagyon bonyolult az egész, hiszen egy szál ma­gadban lépsz gitárral a kö­zönséges mikrofon elé. Ami pedig azokat illeti. akik magnóról ' hallották hango­dat, azok légiónyian van­nak. Ügy lehet, több tucat millió ember. A Haitin töltött csodás- napok után megállunk a film fővárosában, Holly­woodiban. Meleg az idő, a dombról fölsejliik a köd­be burkolózó Los Angeles. Back Henryhez megyünk, az „egyszemélyes zenekar­hoz”, színészhez, szövegíró­hoz és rendezőhöz, nála töl­tünk egy kis időt. Jönnek a régi barátok — Milos For­man egy szőke szépség kí­séretéiben ás Misa Baris- nyikov, aki nemrég telepe­dett le az USÁ-ban. örülsz a Misával való találkozás­nak. Úgy hancúroztok az úszómedence kék vizeiben, mint a gyerekek. Milos a készülő Hair című film­jéről mesél, és meghív New Yorkba az első próbafel­vételre. Back Henryvel en­nivalóért megyünk. A víz­be ugrálsz, akrobatikus mutatványokat csinálsz, za- .jongsz, tetszeni akarsz az ifjú színésznőnek, ám ő csak Misát nézi. Jessica Lange-nak hívják, később Misa barátnője lesz, és kis­lányt szül neki. (...) Mike Medovoy producer- partit rendez a tiszteletünk­re, Hálásan fogadjuk a meghívást. Szemmel lát­hatóan elégedett vagy, te leszel a díszvendég. Ott­hon gondosan választod ki az öltönyödet, egy vilá­goskék mellett állapodsz meg. Lebarnultál, jó for­mában vagy. Szemed ra­gyog a boldogságtól. A kolonial stílusban épült házat fényesen kivilágított park övezi. Eljött Holly­wood színe-java. Ámulat­ba ejt bennünket ezeknek az embereknek a szépsé­ge: hosszú lábú, remek fri- zurás, bronzbarna nők, a könnyű ruhák alól kirajzo­lódnak sportos testük kör­vonalai. A férfiak magasak, kellemes modorúak, mo­solygósak, zsákmányra va­dászó ragadozókra emlé­keztetnek. .Könyököddel bökdösöl, mint egy gyerek, mikor egymás után megne­vezed a köröttünk lévő szí­nészeket — Rock Hudson, Paul Newman, Gregory Peck. És mikor a házigaz­da csendet kér, s mindenki figyelmesen hallgatja be­szédét, amelyben szovjet színészként, költőként és csodálatos hangú énekesként mutat be téged, érzem, hogy magadon kívül vagy. A csak az imént érkezett Louisa Minelli szinte a lá­badhoz ül, és rádi mosolyog. Tekinteted le nem véve róla kezdesz első dalodba. Meglehetősen nagy hatást gyakorolsz mindenkire, az előbb csupán udvarias ar­cokon megjelenik a figye­lem kifejezése. A vendé­gek mindenfelől köréd

Next

/
Thumbnails
Contents