Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 5., szombat MEGYEI PANORÁMA 5. NEHEZEBB ESZTENDŐK A SZÉNBÁNYÁNÁL Cél: „megfogni” minden forintot Túlzás lene azt állítani, hogy mostanság irigylésre méltó helyzetben van a Mátraaljai Szénbányák Vállalat. Éppen ezért vajmi keveset csodálkozhatunk azon, hogy az ottaniak nem kevés aggodalommal tekintenek az 1988-as esztendőre. A gondok forrásáról, a megoldás lehetőségeiről, módszereiről beszélgettünk dr. Goda Miklós műszaki és dr. Urbán Gábor gazdasági vezérigazgató-helyettessel. U.G.: — Nos, először talán azzal érdemes kezdeni, hogy miből is adódnak a problémáink. Pillanatnyi ismereteink szerint úgy tűnik, hogy az idei évek folyamán a fogyasztók mintegy 5,7-5,8 millió tonna általunk kitermelt lignitet igényelnek majd. Minthogy tavaly 6,4 millió; tonnát produkáltunk, így rögtön látható, hogy a csökkenés számottevő. G.M.: — Természetes, hogy számunkra csak a piac a mértékadó, azaz csupán annyi lignitet termelhetünk, amennyit el is tudunk adni. A dolog lényegéhez hozzátartozik, hogy a jeelenlegi struktúra mellett a vállalatunk akkor önfinanszírozó, nyereséges cég, ha hétmillió tonnányi szenet értékesít. Az 1987-es évet 20—25 millió forintos eredménnyel még valahogyan átvészeltük, ám az előbb említett 700 ezer tonna „kiesése” hallatlanul nehéz körülményeket teremt. Elég csak arra utalnom, hogy ez a mennyiség hozzávetőlegesen 350 millió forintnak felel meg. — Mi okozta a fogyasztói igények radikális csökkenését? U.G.: — Több tényező is. Egyrészt a Gagarin Hőerőmű Vállalat rekonstrukciója, illetőleg az, hogy az idei tél eleddig szokatlanul enyhe volt. Másrészt a tiszapalkonyai erőmű is kevesebb lignitet kér. Utóbbiba például 600 ezer tonnányit terveztünk évente, ám ebbből tavaly csupán 160 ezer realizálódott, az idén pedig gyakorlatilag alig-alig szállítunk oda valamicskét. Náluk a lignit helyét — sajnos — a gyengébb minőségű, úgynevezett hulladékszenek foglalják el. G.M.: — Mindezeken túlmenően véleményem szerint az ország villamos energia helyzete sem annyira kritikus, mint volt korábban. Ebben döntő szerepet játszik a Paksi Atomerőmű, ahol immár az újabb blokk is „munkába állt”. Ennek is köszönhető a javulás. A nálunk végzett külfejtéses bányászat pillanatnyilag egyfajta Jolly Joc- ker funkciót tölt be, s ez messze nem a leghálásabb feladat. — A laikus ilyen esetben úgy okoskodna, hogy minek annyi gépet fenntartani, minek annyi embert fizetni, ha ezek csak a forintokat „emésztik fel”, ugyanakkor a kapacitások egy része kihasználatlan. U.G.: — Ez valóban szépen hangzik, csakhogy az elkövetkező időszakókra is gondolnunk kell. Vegyük például azt a periódust, amikor a Gagarin rekonstrukciója befejeződik. Ennek értelmében 1990-ben — az elképzelések szerint — mintegy 6,5 millió tonna lignitünkre lesz majd vevő, 1992-ben pedig már 7,9 milliót kell kitermelnünk. Ezek persze egyelőre csak célok, amiknek az eléréséhez sok dolog hozzátartozik, nem utolsósorban komoly beruházások. Előttünk áll tehát még két szűk esztendő, ám a berendezésekre, a dolgozóinkra — a holnap, a jövő miatt — feltétlenül szükségünk van. — Mi lehet a kiút? G.M.: — Ezt meglelni nem könnyű. Úgy véljük, a létrejött állapot határozott intézkedéseket követel majd. A legfőbb tennivaló, hogy azt a 350 millió forint „kiesést”, amelyről már volt szó, valahogyan kigazdálkodjuk. Szerencsére kaptunk segítséget a Pénzügyminisztériumtól, ami 200 millió forint visszatérítésére bizonyos haladékot jelent. Ez egyébiránt bankhitel, amelyet csak akkor kell visszafizetnünk, amikor a termelésünk majd „felfut”. U..G.: — Ám a fennmaradó 150 milliót nekünk kell valamilyen módon a cégen belül összehoznunk. Mielőtt elmondanám, mire is gondoltunk, szabadjon emlékeztetnem egy-két tényezőre. Az utóbbi tiz-tizenöt évben az egyes üzemeink az általunk kijelölt főbb feladatokat teljesítették, s önmaguk oldották meg a termelés biztonságos feltételeinek a megteremtését is. A központi orientálás, „ráhatás” tehát minimális volt. Mostanság azonban — mivel az árbevételünk jelentős csökkenése várható — felül kellett vizsgálnunk egy sereg dolgot, többek között azokat a kiadásainkat amelyek nem a belső munkából fakadnak. Eleddig az volt a gyakorlat, hogyg a gépjavítások bizonyos hányadát másokkal végeztettük el. Ha erre felkészülünk, mi magunk is meg tudjuk csinálni ennek jórészét. Vagy említhetném a Volánt, ahonnan kiskotrógépeket, illetőleg teherautókat béreltünk... Az effajta szolgáltatásokért kifizetett pénz tavaly meghaladta az egymilli- árd forintot. Nos, ezt szeretnénk lefaragni, méghozzá a belső erők mozgósításával... G.M.: — Pontosan. Amit a másik oldalon elveszítettünk, azt ezen kell behoznunk. A gépjavításokat a jövőben kisebb mértékben „adjuk ki” más cégeknek. Emellett növeljük az alkatrészfelújítások, valamint -javítások számát, hogy ezzel is csökkentsük az új beszerzéseket. Ha nem akaijuk, hogy a foglalkoztatás szenvedjen csorbát — márpedig ezt nem akarjuk -, akkor mindezekre a tennivalókra egyszerűen rákényszerülünk. Persze, ez a kötöttebb, takarékosabb gazdálkodás a kollektívától is új szemléletet követel meg. — Amennyiben? — U.G.: — Nos, a vállalat üzemei nem különülnek el majd annyira, m int annak előtte, azaz némileg integrálódnak, továbbá az eddiginél nagyobb részt kell vállalniuk a széntermeléssel ösz- szefüggő tevékenységből. Korábban ugyanis rengeteget dolgoztak „lafelé”, azaz más megrendelőknek. Összegezve a dolgot: az elkövetkező időkben megpróbálunk megfogni minden forintot, amit csak lehetséges, Mert ezt diktálja az élet, mert ebbe a szituációban ez az egyetlen reális lehetőségünk... Sárhegyi István (Fotó: Gál Gábor) Az elnöknek igaza lett Kilábalt gondjaiból a csányi Búzakalász Tsz Az IH vetőgépet készítik elő a napraforgó vetéséhez: Felek György és Ambnizs János Rai György a Búzakalász téesz elnöke Tavaly ősz elején kevesen fogadtak volna arra, hogy az 1987-es gazdasági évet — a nemrég lezajlott közgyűlés bizonysága szerint — nyereségesen zárja a csányi Búza- kalász termelőszövetkezet. Rai György az akkori válságos helyzet közepette mégis bízott magában, szakembereiben, bízott a tagságban. Igaza lett! A legkülönbözőbb tényezők felülvizsgálatával, okos és célszerű lépésekkel űrrá lettek a bajokon, noha már a korábbi év is veszteséges volt Csányban. Hogy miféle problémákkal küzdött meg 1987 végére a közös gazdaság? Csak a kalászosokban sűlyos, hétmillió forintnyi árveszteséget okozott az aszály. Eközben műtrágyáról, vetőmagvakról, gépalkatrészekről kellett gondoskodni, hogy az idei évet megalapozzák. Arról nem beszélve, miszerint folyamatos volt a munkabér kifizetése, továbbá rendre eleget tettek hiteltörlesztési kötelezettségüknek. Gyöngyös jó partner volt — Mi jelentette számunkra a mentőövet? — néz maga elé a megtermett férfi. — Többek közt a leginkább hasznothajtó állattenyésztési ágazat, illetve azon belül az ezer férőhelyes hízómarha telep, amelynek az építését világbanki hitel felhasználásával éppencsak megkezdtük. Úgy döntöttünk, hogy nem várunk a közel tizenkét milliós munka befejezésére, hanem amiként halad, ügy telepítjük be jószággal. Szerencsére ehhez jó partnerre találtunk a gyöngyösi, azaz Heves Megyei Húsipari Vállalatban, amely nemcsak az alapanyag beszerzésében segített, hanem a ’’készre” jelentett állatokat rögtön átvette. A félig megépült telep így produkált 650 hízómarhát, aminek értékével az ágazat a mostoha viszonyok közepette is nyereségesen működött, túlteljesítette a tervét. S nem szóltam még arról, hogy 1500 vagon istállótrágya, visszakapva régi rangját, ezerkétszáz hektárnyi futóhomokunk termőre fogásához nyújt segítséget... A tagság érdekében Később néhány eléggé népszerűtlennek tűnő, de a bajból való kijutás szempontjából elengedhetetlen intézkedés foganatosításáról is beszélt Rai György. Olyan „húzásokról”, amelyeket a 342 szövetkezeti tag, illetve nyugdijjárulékos, no és az egész gazdaság érdekeire figyelemmel meg kellett tenniük. így csökkentették a ráfizetéses kertészeti területet, más ágazatokba helyezve át az ott dolgozók bizonyos hányadát. Ez például annak ellenére nem tetszett az embereknek, hogy traktoros jogosítványhoz, állatgondozói képesítéshez juttatták őket a gazdaság költségén. Tizenöten ki is léptek a tagok sorából! A megszigorított költséggazdálkodáson szintén fennakadtak néhányan. Holott tudomásul kellett volna venniük, miszerint egy hibás gépalkatrészt nem csak újjal lehet pótolni, hanem az ki is javítható. Az eluralkodott le- zserséggel szemben továbbá akként vette fel a harcot a „Búzakalász” vezetősége, hogy bevezette az önelszámoló ágazati rendszert, ami egyben a premizálás feltétele és biztosítéka. Reális tervekkel Beszélgetésünk közepette elismeréssel nyugtázta Rai György a hatvani városi párt- bizottság és a megyei tanács mezőgazdasági osztályának a segítőkészsegét is. Szakembereik kellő tapintattal elemezték annakidején az éves Í gazdálkodást, keresve: miyen veszteséget mivel lehetne pótolni, s az esztendő hátralevő részében miként lehetséges a kedvezőtlen tendenciát a visszájára fordítani. E tanácsok, javaslatok — természetesen beleépültek az idei gazdálkodás tervébe is! A tagok nagy része például háztájiban csinálja eztán a paradicsomot. Ami a közöst illeti, növényváltoztatást nem terveznek, viszont lucerna helyett száz hektáron szemeskukoricát vetnek, figyelemmel a hízómarha abrakigényére. Egyáltalán hol tartanak most az időszerű munkákkal? A tél kedvezett az összesen 1300 hektárnyi búza, árpa, rozs vetéseknek, a hangsúly Csányban inkább a gépjavításokon van. A köz- gyúués a terveket sem tartotta irreálisnak. Sőt! Bizakodás csendült ki néhány felszólalásból, amelyek a bő 58 millió forint árbevétel mellett a közel másfél milliós nyereséget búlszámyalhatónak ítélték. Az eredmény így szüli a bizalmat, vonhatjuk le a következtetést mindazokkal, akik mostanában közelebbről ismerkedhettek meg a csányi Búzakalásszal. Moldvay Győző (Fotó: Szabó Sándor) Struktúraváltás Az aluminiumtömb öntvénysoron Dudás Józsefné tömböntő a vállalat és az iparág Aluminiumhulladék bálázása. „kiváló dolgozója” A kohászok kellékei... Keresett exportcikk... (Fotó: Szabó Sándor) Belső struktúraváltásra került sor az Apci Qualitál Könnyűfémöntödében, a magasabb értékű termékek előállításáért, igazodva a hazai és külhoni piac igényeihez. Az idén 25 ezer tonna öntészeti tömb és öntvény készül, mintegy 1,7 milliárd forint értékben. A mennyiség mellett az igényeknek megfelelő minőséggel is résztvehetnek az angol, NSZK. osztrák és egyre növekvő japán piacokon. Az apciak a közeljövőben Kínában épülő hulladékfeldolgozó és a h ozzá csatlakozó öntöde technológiai és szellemi exportjába is betársulnak. Dr. Goda Miklós Dr. Urbán Gábor
