Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-30 / 76. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 30., szerda Tóth János igazgató: Az idei év nagy erőfeszítést követel tőlünk A KAEV EGRI GYÁRÁBAN KÖZÖS A CÉL Lezsák József: Nagyon sokan húsz év­nél is régebben dolgoznak agyárban Kovács József: Mindig aktuális témá­kat tűzünk- napirendre A berendezések CNC-gépeken készülnek (Fotó: Perl Márton) Versenyben — a világpiacon A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat egri gyára sikerrel zárta az elmúlt évet. Elöl­járóban csak egyetlen számadat: a tervezett 27 millió forintos nyereség helyett 32,5 milliót értek el. Az itt dolgozók keresete átlagosan 16 százalékkal nőtt. E puszta hír hátterét érdekesnek véljük közelebbről is megvizsgálni, hiszen a számok mögött a KAEV 10-es számú gyárában jó szervezés, kemény munka húzódik. Tóth János igazgató be­szélgetésünkkor mindjárt a lényeggel kezdi: — A nagyvállalaton belül a mi gyárunk a bőr- és ci­pőiparban használatos kivá­gógépek gyártására szakoso­dott. Az úgynevezett nehéz hidas kivágógépeket mi ké­szítjük a szocialista export­ra. ugyanakkor ellátjuk a tőkés piac egy részét is. Ép­pen most húszéves a nyugat­német Schön és a KAEV kap­csolata. A világhírű cég szá­mára nálunk készülnek az alapgépek. A Schön „keze­lésében”, eljutnak a világ minden tájára: Kínába. Ka­nadába, a közel-keleti orszá­gokba. — Hogyan sikerül alkal­mazkodniuk a világpiaci igé­nyekhez? — Nem kis gondot jelent az alkatrészek beszerzése, ugyanis import elektromoto­rokat, csapágyakat, hengere­ket építünk be termékeink­be. Egy-egy berendezés el­készítésének hosszú az átfu­tási ideje — ez is nehezítet­te a helyzetet. Ezért jó mun­kaszervezéssel, profilváltás­sal kellett „segítenünk”, s ennek köszönhetően, tavaly az egyik legjobb évünket zártuk. Túlteljesítettük a tő­kés exportunkat: 87 millió fo. rint értéket értünk el. Az összes árbevételünk 272 mil­lió forint volt, ebből a szo­cialista exporté 115 millió. Hazai földön pedig 66 millió forint értékben adtunk el gépeket. Majd arról esik szó, hogy mindez annak is köszönhető: a gyárnak jó törzsgárdája van, nagy a magasan kép­zett szakmunkások aránya. Az elektromos- és gépszere­lő mesterek maguk helyezik üzembe a berendezéseket, Kínától Kanadáig. — Az idén bővült a tő­kés piacunk — mondja az igazgató. — A tavalyi négy gép helyett Kanadában ti­zennyolcat rendeltek meg, de speciális gépek iránt érdek­lődött a Ford autógyár, a Triumph cég is. így nemcsak bőr-, hanem textíliakivágó­ka t is készítünk. Emellett klímaberendezéseket gyár­tunk szövőgyárakba. A liki- nói autóbuszgyár is belépett partnereink sorába, üléshu- zat-kivágókat rendeltek. Bejárjuk a gyár rendezett, korszerű üzemcsarnokait. A CNC automata gépekkel gyártott berendezések való­ban óriás méretűek, nyomó­erejük eléri a kétszáz-két­százötven tonnát is, egyszer­re 10—15 centiméteres anya­got tudnak átvágni. A be­hatóbb szemlélődés meggyőz arról, hogy magas európai színvonalú gyártmányok ké­szülnek Egerben. Ebben az évben már keresik a mikro­elektronikai megoldásokat is. úttörő szerepet vállalva 'e szakmában. — Az 1988-as szabályozók milyen feladat elé állítják az egri gyárat? — All százalékos gépgyár­tási leárazás minket is ér­zékenyen érint. Egy folya­matosan nyereséges gyárnak nem kis feladatot jelent, A piacpolitikában nehéz rugal­masnak lennünk, hiszen egy- egy 9ép három-öt hónap alatt készül el. Csak úgy tu­dunk előnyre szert tenni, ha a tőkés piacon minimális ár­emeléssel tudjuk eladni ter­mékeinket, ehhez viszont mindenképpen szükséges a magasabb színvonal, a jobb minőség. Ennek érdekében meg is teszünk mindent, ám a legkedvezőbb esetben is öt-nyolcmilliós nyereséget produkálhatunk. Szerencsére gyárunk nagy önállóságot kap a nagyvállalattól. Köz­pontunknak az a terve, hogy bérklubpályázattal lehetővé tegye: ne csak 2,5 százalék­kal növekedjenek a bérek. S nekünk is célunk, hogy szigorúbb feltételek mellett tovább növeljük a tőkés ex­portot. Szóba került már, hogy jó kollektíva dolgozik a KÁEV 10-es számú ‘gyárában. Le­zsák József, a szakszerveze­ti bizottság titkára így fo­galmazza: — Szinte egy emberként felelősséget vállalnak a mun­kások azért, hogy pontos ha­táridőre szállíthassuk a kész termékeket. Nemegyszer for­dult elő, hogy nem érkezett meg 'időben az alkatrész vágy az' alapanyag, ilyenkor aztán rá kellett hajtani, s senki sem ódzkodott a túl­órától. Az idén sem járhat­nak rosszabbul a dolgozó­ink: a mozgóbért egy ösz­szegben bruttósítottuk, s mindenki tudja, meglesz a premizálási lehetőség, ha tel­jesítjük a nyereségtervet. Tavaly két szocialista mű­szakot vállaltak, az egyiket a műveseállomásért, a má­sikat a nyugdíjasaink meg­segítésére ... Kovács József, a pártveze­tőség titkára arról szól, hogy főképp gazdaságpolitikai el­lenőrző tevékenység jellem­ző munkájukra: — Ám egyben ez segítő jelle­gű is. Hiszen ha például a mű­szaki előkészítés a téma, egy­ben már rendszerbe ;is fog­laljuk a feladatokat, a közös gondolkodás folytán olyan témák kerülnek a felszínre, amelyeket saját erőből, jobb szervezéssel, magunk erejé­ből is meg tudunk oldani. Foglalkoztunk a hatékony­ság növelésével, az alkalma­zotti körben létszámcsökken­tésre is szükség volt. Ügy érzem, emberi probléma nem adódott ebből, igyekeztünk úgy intézni. Ha valaki nyug­díjba ment például, nem töl­töttük be a helyét. . . Az idén elsősorban az ideológiai munkát szeretnénk előtérbe helyezni. Az ipari munkás­ság igen őszinte, nyílt, s ha egyértelmű célt lát maga előtt, saját bőrén érzi az ér­dekeltséget. Mikes Márta MEGALAKULT AZ EGRI NÉPFRONTKLUB Koncentrált szürkeállomány egy teremben DÍJAK ÉS DÍJAZOTTAK a __¥ f | f | ____■ l| f f | G yöngyösön Mint lapunkban is beszá­moltunk róla, Gyöngyösön a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Társadalomtudo­mányi Kara Vállalatgazda­sági Üzemmérnöki Intézeté­ben rendezték meg az agrár­felsőoktatási intézmények hallgatóinak III. országáé számítástechn ikai versenyét. A résztvevők elméletben - és gyakorlatban is bizonyítot­ták képességeiket. Egyénileg Szemerédi István, az An- dornaktályai Egervölgye Ter­melőszövetkezet üzemmér­nöke bizonyult a legjobbnak, aki tavaly szerzett diplomát a gyöngyösi intézetben. A második lett Kiss Zsolt Pé­ter, a. Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskola hallgatója. Harmadik helyezést Czellér Lajos, a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem Moson­magyaróvári Mezőgazdaság­tudományi Karának hallga­tója ért el. A 16 csapat versenyében első lett a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Mező­Karának csapata. A második helyet a Kertészeti és Élel­miszeripari Egyetem, míg a harmadik helyet a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskola versenyzői szerezték meg. Az ünnepélyes eredményhirde­tést követően k'ülöndíjakat is adtak át. Így a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium különdíjában részesült a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Mező- gazdasági Gépészmérnöki Kata. Gyöngyös Város Ta­nácsának elismerését a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola kapta meg. A SZÜV különdíjasa lett a Kertészeti és Élelmiszeripa­ri Egyetem, míg a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat díját a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Me­zőgazdaságtudományi Kara nyerte el. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának egyéni ikü- löndíját Szemerédi István­nak adományozták, míg a MÜSZl különdíját Kiss Zsolt Péter vette át. gazdasági Gépészmérnöki Téma: a vízgazdálkodás Részlet a népfrontklub alakuló ülésére készült meghívóból: ,;Eger városá­ban régóta hiányzik a szük­séges, a minden jó irányú fejlődés hátterét alkotó tár­sadalmi élet. Ennek a hi­ánynak a pótlására a város ismert és felelős polgárainak egy csoportja kifejezte azt a törekvését, hogy a Hazafi­as Népfront keretében olyan klub alakuljon, mely össze­gyűjti a városért felelőssé­get érző embereket, és mint­egy otthont ad a termékeny és termékenyítő eszmecse­réknek, valamint döntés- előkészítő háttérként szolgál a város vezetésének, nehéz munkájához.” A klub létrehozását moti­váló elképzeléseket tartalma­zó kis fogalmazványban szó esik arról is, hogy: „a klubnak mindenki tagja le­het, akinek önálló gondolko­dása és véleménye van, akinek belső szükséglete, hogy a társadalom számá­ra hasznos .legyen. Aki használni akar, az lehet ma­terialista vagy idealista, le­het vallásos vagy ateista, lehet kommunista vagy polgári demokrata: a fon­tos, hogy ne akarja a maga képére formálni a többiek nézetét, hagyjon élni min­denkit, miközben meggyőző­dését bátran és szabadon képviseli. A fejlődés kulcsa éppen ebben a sokszínűség­ben van. A szabad vitákban minden nézet hozzájárul a maga szemponthozadékával a sokarcú valóság felisme­réséhez és lehető legcélsze­rűbb alakításához.” A szándék tisztességes és szimpatikus. A városi nép­front épületének tanácskozó termébe, valóban azok a köz- tiszteletben álló, s tudásu­kért becsült polgárok gvűl- tek össze, akikhez eljutott a meghívó, s akiket érdekelt a kezdeményezés. Mivel ala­kuló ülésről volt szó, min­denekelőtt arra kerestek vá­laszt a megjelentek, hogy szükség van-e valójában er­re a klubra, s ha igen, mi­lyen szervezeti keretek kö­zött működjék, s milyen tartalommal telítődjék. A résztvevők egyetértet­tek abban, hogy a közös köz­életi otthon lehetőségét ki kell használni, az alkotó vé­leményeknek teret kell ad­ni, annál is inkább, mert a különböző nézeteket valló­kat ezúttal egy cél vezeti, a haza, s ezen belül Eger szolgálata. Szép és nagyha­tású mondatok hangzottak el: „Lejárt az ideje a szilárd egy helyben állásnak. Húsz éve toporgunk, s közben el- száguld mellettünk a világ. Túlélésünk egyetlen esélye, a gorbacsovi koncepció kö­vetése, bekapcsolódás a vi­lággazdaság vérkeringésé­be, Magyarországon a Jó irányú változást minden vá­rosnak a maga sajátos érté­keivel kell elősegítenie. Egernek ebben a munkában kiemelkedő szerepe van, mi­vel hosszú idők óta a haza- szeretet, az erkölcsi tartás, a bátorság jelképe”. Igaz gondolatok, a hozzá­juk illő patetikus köntösben. A hallgatóság szíve megdob­ban: igen kérem, itt születő­ben van valami. Ezek a ki­jelentések okot adnak a re­ményre, erőt, hitet a közös munkára ... Csakhogy, csakhogy! El­hangzanak az első kérdések is: milyen is legyen ez a klub ? Ebben a teremben a város koncentrált szürkeállománya van jelen. — Ezért a klub legyen zárt, törekedjünk a szellemi homogenitásra, vá­logassuk meg, kik léphetnek sorainkba!" — így az egyik vélemény. — „De hiszen azt mondtuk, hogy itt minden önállóan gondolkodó ember­nek helye van” — így egy másik hozzászóló. — Sze­rintem a munkások megta­lálják a spját fórumaikat, ahol a saját szintjükön ők is megbeszélhetik a problé­máikat” — így a harmadik. — „Elkülönült, kasztszerű értelmiségi körre pedig nincs szükség, mert ez dogmatiz- mussal fenyeget.” — „Túl sokat koppintottak már az őszintén megnyilvánuló ér­telmiség fejére, így a kezde­ti bizalmatlanság érthető ...” íme, a tömören megfogal­mazott kételyek, amelyek észrevétlenül megcsonkí­tották, törpévé tették az iménti magasztos, lelkesítő szavakat. Persze az is igaz, hogy egy alakuló ülésen, ki­váltképp, ha oly rendhagyó­nak tűnik az életképtelen, bürokratikus, pgpírhalmazt és semmitmondó statisztiká­kat gyártó szervezetek után, lehetnek bizonytalan lépé­sek, kezdeti bukkanok. A másik dolog azonban, ami ennél is jobban foglalkoz­tatott: miért láttam én ezen az összejövetelen olyan ke­vés fiatal arcot? Az ő véle­ményük talán nem olyan fontos, vagy nekik talán kevesebb van abból a bi­zonyos szürkeállományból? Vagy nincsenek Egerben a fiatalabb korosztálynak olyan képviselői, akik -ér­demben és felelősséggel tudnának az eszmecserékben részt venni? Nem tudom. Az is lehet, hogy az ő postalá­dájukba is került meghívó, csupán a napi hajszától ki­merültén nem kívánkoztak el az estébe nyúló ülésre? Egy bizonyos. A klub meg­alakult. Minden hónap első csütörtök délutánján nyitva áll az önállóan gondolkodók előtt a városi népfrontbizott­ság tanácskozó termében. A kezdeményezés életképes­ségét pedig az idő, s ezen belül a tettek, a megvalósí­tott elképzelések fogják bi­zonyítani. Barta Katalin Észak-Magyarország me­gyéiben az adott természet­földrajzi viszonyok miatt fo­kozott jelentősége van az ésszerű vízgazdálkodásnak. Ezt szem előtt tartva hívta össze kedden délelőtt Eger­ben, a Technika Házában a mezőgazdasági nagyüzemek szakembereit az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazga­tóság. Dr. Pados Imre igaz­gató köszöntötte a résztve­vőket, majd a vízgazdálko­dás időszerű feladatairól dr Stéfán Márton igazgatóhe­lyettes tartott előadást. Ezt követően Jurányi János, a megyei tanács mezőgazdasá­gi- és élelmezésügyi osztá­lyának vezetője tájékoztatta a jelenlevőket a szűkebb hazánkban jelenleg megva­lósítás alatt levő meliorá­ciós programról, az öntözé­si feladatokról.

Next

/
Thumbnails
Contents