Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-30 / 76. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 30., szerda

LÁTHATATLAN FILM GYÖNGYÖSHALÁSZRÓL

Hol az igazság

Ha valaki elolvassa az Üj Tükör 1988. január 24-i számában megjelent Láthatatlan film című írást, amelynek Kárpáti László, valamint az ötlet 1988. március 17-i számában “közölt, Láthatatlan régió című írást, amelynek Bíró Zoltán a szerzője, egészen biztosan megdöbben. Talán kétszer is megdörzsöli a szemét. Majd hangosan megkérdi: igaz lehet ez? Még hogy egy tanácsi vezetőt a felettes szervek csak úgy, mondvacsinált ürügyekkel leváltsanak?

Ráadásul az történik még. hogy hiába íordul az illető jogorvoslásért a legkülönbözőbb szervekhez, süket fülekre talál. Sehol sem állnak melléje. Lehet ilyen ma, nálunk?

Igaz, a község néhány lakója magára vállalja az „igazság szolgálatát". Levelet, leveleket menesztenek ide és oda. és azokban követelik volt tanácselnökük rehabilitációját.

Film készül

Akad még két fiatalember is akik a „jó ügy" mellett kötelezik el magukat. Ök, Erdélyi János és Zsigmond Dezső filmet forgatnak a Balázs Béla Stúdió védőszárnyai alatt a „felháborító" esetről, És mi történik a filmmel? Letiltják, nem engedik a nagy- közönség elé. Majd megszerveznek mégis egy bemutatót Gyöngyösön, amelyre a meghívókat Budapestről küldik ki Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató aláírásával, A meghívottak között ott vannak a gyöngyöshalásziak is, köztük a film szereplői közül néhányan. A vetítés után élénk vita kerekedikAkiről a film szól, az Lévai László, Gyöngyö&ha- lász volt tanácselnöke. Lássuk, mi történt vele azóta, hogy 1962. január 16-án a MÁV-tól áthelyezték vb- titkárnak a községbe, majd öt évvel később megválasztották tanácselnöknek.

Már 1963-ban megkapta első pártfegyelmijét. Ugyanis Ungi István és Komjáti József né nevében, azok kérésére rágalmazó levelet irt az MSZMP Központi Bizottságához az akkori tsz- elnök ellen. Majd 1972-ben a megyei tanács végrehajtó bizottsága szigorú megrovásban részesítette, mivel 1400 forintot fiktív számlák alapján italvásárlásTa használt fel. Ennek alapján a járási, hivatal elnöke a társadalmi tulajdont károsító sikkasztás bűntette miatt feljelentette az ügyészségnél. Ugyanakkor a gazdálkodásra vonatkozó szabályok megszegésével kárt okozott a tanácsnak. Mivel egyazon anyagból kettős megrendelést adott, kártérítési eljárás indult ellene.

Bár 1973-ban a járási hivatal akkori elnöke, dr. Gé- czy József saját hatáskörében eljárást folytatott le Lévai László ellen hamis igazolások kiadása és zuQirá- szat miatt, erről a megyei tanács vezetését írásban nem tájékoztatta, a terhére rótt megállapításokat Lévai László elismerte. A fegyelmi határozat: írásbeli figyelmez- ! tetés.

A járási párt-vb megrovás pártbüntetést szabott ki Lévai Lászlóra, mivel 1972-ben nem intézkedett Ungi Istvánnal szemben, aki a sportpálya építkezéséről téglát és meszet tulajdonított el.

Érdemes idézni Lévai László alapminősítéséből, amelynek kelte 1974. december 10.:

— Lévai László vezetői készsége komoly elvárásokat hagy maga után. Változtatni

kell elsősorban emberi modorán, magatartásán, munkakapcsolatán. Az^ elkövetkezendő időben tanácselnöki tisztségviselő funkciójában csak alapos emberi, magatartásbeli, munkamódszerbeli változások esetén tartjuk alkalmasnak.

Négy évvel később a minősítésében a következők szerepelnek.

— összegzésként megállapítható, hogy Lévai László tanácselnök a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelménynek csak részben felel meg. Szakmai és vezetői munkája hiányos, a többszöri elbeszélgetés és felhívás ellenére tevékeny-, ségén lényegesen nem változtatott.

Érdemes felhívni a figyelmet arra. hogy Lévai László mind a két minősítéssel változtatások nélkül egyetértett és mind a két minősítést aláírta.

Nem Intézkedtek

Megállapították ugyan, hogy Lévai alkalmatlan a tanácselnöki tisztségre, de ezzel kész is volt minden. Lévai maradt. Vajon miért nem intézkedtek már 1974- ben azok, akiknek akkor joguk és kötelességük lett volna intézkedni? Lévai tehát úgy érezhette, hogy neki mindent elnéznek. Minek változott volna meg? A következmény? Űjabb fegyelmik.

Szigorú megrovás a megyei tanács vb-től 1976. június 22-én. Az indok: több törvénysértő határozatot hozott saját hatáskörében és azokat- a felhívás ellenére sem módosította, illetve nem vonta vissza. Feleségét a művelődési ház vezetőjévé neveztette ki anélkül, hogy a felsőbb szervektől az összeférhetetlenség alól felmentést kért volna. Szolgálati lakásának alapterülete megnövekedett, de a lakbért ennek megfelelő mértékben nem módosíttatta. Építési telkek értékesítését önmaga intézte, holott erre a végrehajtó bizottságnak lenne joga.

A városi párt-vb 1976. december 22-én dorgálás fegyelmi büntetésben részesíti Lévai Lászlót. Indok vezetői. szakmai munkájának alacsony színvonala, a személyi kérdések intézésének elégtelensége, egyes esetekben az őszinteség hiánya, az önkritikátlanság, az általános iskola igazgatójával megromlott kapcsolat, amelyben része van a két család viszályának és ez kihat a község közhangulatára is, nem kielégítő viszony a tanács, vb-titkárával, aminek kialakításában közrejátszott. hogy a tanácselnök sógora kapott megbízatást a tanácsháza tatarozására, és el nem végzett munkákat is leszámlázott, amelyek közül 20 ezer forintot elismert. további 50 -ezer ■ forint illetéktelen felvétele miatt peres eljárás indult.

Következik 1980. március 25., a megyei tanács vb kimondja; szigorú megrovás. A fegyelmi eljárást dr. Varga József, az akkori megyei tanácselnök helyettese vezette, és a testület elé olyan előterjesztés került. amely kimondta, hogy Lévai László alkalmatlan községi tanácselnöki funkció betöltésére, ezért az 1980-as választások során a személyével nem számolnak.

Ismét megállapítják tehát, hogy Lévai alkalmatlan a tisztségviselésre. Hányadszor is?

Azt vélhetnénk, most már következik a szükséges intézkedés. Ettől azonban nem kell tartania most sem Lévainak. Vajon miért nem intézkednek most sem az illetékes tanácsi szervek?

Mégis marad

Annyi azonban történik mégis, hogy Gyöngyöshalászon kisgyűléseken tájékoztatják a lakosságot a fegyelmikről, és egyben azt is közölték, hogy Lévait nem jelölik a tanácstagi választásra. Lévai László ezt a döntést tudomásul vette.

Az új fordulat azonban itt kezdődik. Megindult a községben az aláírások gyűjtése. Elmegy a levél a Magyar Rádióhoz 260 névvel, amelyben közlik, hogy ők ragaszkodnak Lévaihoz. A kérdés tehát ekkor: az legyen-e, amit a „nép akar”, vagy az, amit a felettes szervek helyesnek tartanak Lévai szakmai és emberi tulajdonságainak a mérlegelése nyomán?

A döntés: ha az emberek mégis azt akarják, akkor ... !

Mégis jelölik Lévait, majd meg is választják és ismét elfoglalja tanácselnöki székét.

Tehát... ? Lévai tehet, amit akar, „fütyülhet” rendelkezésekre, szabályokra, fegyelmikre, körülötte sok minden változhat, de az ő tanácselnöki tisztsége akkor is megmarad.

Lévai tehát folytatta ott, ahol abbahagyta. Semmi meglepetést nem okozhat tehát a dolgok logikája szerint: 1982-ben újabb fegyelmi indul. December 29-j ülésén a gyöngyösi városi párt-vb kimondja: szigorú megrovás, végső figyelmeztetés, mert törvénysértő előterjesztéseket tett a községi testület ülésén, amit a megyei tanács vb visszavont. Olyan beszámolót nyújtott be a tanácsülésen, amit előzőleg a végrehajtó bizottság nem fogadott el. Az OTP vizsgálata állapította meg, hogy a vb-hez olyan előterjesztést tett üresen álló házingatlanok értékesítésére két esetben, amelyhez a feltételek nem voltak meg. A két határozatot vissza kel- lett vonni. Bakos Tibor olyan földingatlant kapott tartós használatba a vb-titkártól. amelyet évekkel korábban a tanácselnök már értékesített Dér Gézának. Ezt az ingatlant Hegedűs Gyula később átvette. Az általános iskola igazgatójának a meghatározott időre szóló kinevezése már egy éve lejárt, de Lévai a szükséges intézkedéseket halasztotta. - Az iskola igazgatója és a tantestület két tagja között megromlott munkahelyi légkör ügyében a hozzá intézett panasz kivizsgálását elhanyagolta és a panaszt az igazgatónak adta át.

De azt is megállapította a fegyelmi vizsgálat, hogy felelősség terheli a községben kialakult kedvezőtlen politikai légkör miatt.

Lévai fellebbez.

Végül: elbocsátás

A megyei tanács vb a korábban megtartott utóvizsgálat tapasztalatai alapján fegyelmi eljárás megindítását rendeli el Lévai László ellen, majd 1983. január 25- én, elbocsátás fegyelmi büntetéssel Sújtja. Kimondja: az utóbbi időszakban sorozatban kellett levenni a napirendről a tanácselnök által elkészített jelentéseket, beszámolókat, mert azok nem feleltek meg a céljuknak. Tudatosan elhallgatott a testületek elől olyan információkat, amelyeknek birtokában reális döntéseket hozhattak volna. Nem adott válaszokat -az interpellációs kérdésekre. Fiktív iktatószámokat használt, megsértette az ügyiratkezelési szabályokat a Bakos Tibor-. Dér Géza- és Hegedűs Gyula-féle ingatlanügyben. Nem jártéi kellő körültekintéssel az útépítés előkészítő szakaszában, a tanácstagok által ösz- szeszedett különböző összegek elszámolása nem történt meg. A tanács^ bizottságok munkájában nem alakított ki tervszerűséget.

A fellebbezés folytán a megyei tanács is foglalkozott Lévai László elbocsátás fegyelmi vétségével, és jóváhagyta a megyei tanács vb megállapításait. Kiemelte, hogy sem a korábbi fegyelmi büntetések, sem a figyelmeztetések nem jártak eredménnyel Lévai László esetében. Vezetőhöz méltatlan magatartást tanúsított és ezáltal döntő mértékben járult hozzá a községben kialakult, nem kívánatos politikai légkörhöz.

Lévai László megfellebbezte a gyöngyösi városi párt- vb 1982. december 29-i fegyelmi határozatát. A megyei párt-vb 1983. június 7- én, a gyöngyösi párt-vb határozatát súlyosbította: szótöbbséggel kizárta a pártból Lévai Lászlót.

Közben levél megy az MSZMP Központi Bizottságához. Aláírói a község lakossága köréből valók. Panasszal fordult a Központi Bizottsághoz Lévai László is.

Fontos körülmény

Ekkor furcsa dolog történik. A Központi Bizottság irodáján megjelenik 1983. június 17-én Hajzer Antalné is, aki úgy szerepel az irodán, mint Lévai László fele- ; sége.

A megyei párt-vb határozata ellen Lévai az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságához, rövidítve: KEB-hez fellebbez. A vizsgálat összegezése: Lévai méltatlan a párttagságra.

A gyöngyöshalászi községi tanács ügyrendi bizottsága a Hazafias Népfront helyi bizottságának és a községi párt- alapszervezet taggyűlésének állásfoglalása után, kezdeményezte Lévai Lászlónak a visszahívását a tanácselnöki tisztségéből és tanácstagságából, amit a tanács testületé 1983. március 28-i ülésén ki is mond.

Valami szöget üthet a fejünkbe itt. Mi az. hogy a községi tanács csak akkor hoz ilyen döntést, amikor már a megyei tanács állás- foglalása megtörtént? Nincs itt valami susmus? Nincs. A 11/1971. (III. 31.) Komi. sz.

rendelet 52. paragrafusának (3) bekezdése alapján történt ez meg.

Tehát egyetlen hatóság sem sértett meg egyetlen rendelkezést sem, ez pedig nagyon fontos körülmény. Mi több: a legfontosabb körülmény.

Térjünk vissza a Lévai-ügy három szereplőjéhez, a már említett Hajzer Antalnéhoz, vele együtt Ungi Istvánhoz és még Lévai Lászlónéhoz. Kik ők, és mit tettek Lévai érdekében? Röviden: mindent megtettek, hogy Lévai visz- szakerüljön a tanácselnöki székbe.

Hajzer Antalné nemrég a gyöngyösi szerkesztőségben keresett fel. Hosszasan elbe-,

I

szélgettünk. Elmondta, nem- rég volt fenn a Központi Bi-! zottságon, és ellenőrizte a Lévai-ügy iratait. Így mondta: ellenőrizte. Miután megjegyeztem, hogy ő aligha ellenőrizhette a Központi Bizottságon a Lévai-ügy iratait, módosította a kijelentését: megnézte az iratokat. Mármint ő, és nem máshol, mint az MSZMP Központi Bizottságán. Ezt sem teheti meg akárki.

Márpedig ő nem „akárki”. Hogy mennyire nem, ő közölte, most folyamodott a bírósághoz a priusza törléséért. Ugyanis szeretne külföldre utazni, de mint büntetett előéletű, nem kap „kilépési engedélyt”, az ő szavai szerint.

Mint említettem, ő volt a Központi Bizottságnál, mint Lévai felesége.

— Nem is tudom, miért nem szóltam ellene semmit, amikor kérdezték, hogy ő a feleségem-e — magyarázta Lévai az érdeklődésemre az esetet.

Nehezen viseli el

Megkérdeztem azt is Lévaitól, hogy mi az ő véleménye erről a „Lévai-ügyről”? Ezt válaszolta:

— Én nem akartam, én nem kértem, hogy újságban, filmben, rádióban foglalkozzanak velem. Szeretném, ha a felettes hatóságok mielőbb lezárnák az ügyem, mert idegileg is nehezen tudom elviselni mindazt, ami körülöttem zajlik.

Furcsa kívánság. Mintha a felettes hatóságokon múlna, hogy még mindig van „Lévai-ügy”. Igaz, a kérdés önként adódik: meddig lehet még levelekkel újabb és újabb fordulatokat teremteni, újságcikkeket megjelentetni ugyanabban az ügyben? Hogy mi is vállaltuk ezt a szerepet, annak egyetlen oka: szeretnénk végre a tények nyelvén érvelni a mindenféle feltételezésekkel és helytelen következtetésekkel szemben.

A kis kitérő után forduljunk vissza Lévai Lászlóhoz, akitől azt is megkérdeztem, hogyan érzi magát az új munkahelyén, a gyöngyösi áf észnál.

— Jól — válaszolta. — Senki sem kellemetlenkedik, velem, senki sem mond egy rossz szót sem. Végezhetem nyugodtan a munkámat.

Még a beszélgetésünk elején jeleztem, hogy a válaszait szeretném megjelentetni. Miután szóról szóra egyeztettük azt, amit mondott, közölte, hogy nincs kifogása az ellen, hogy őt idézzem.

Szóljunk Ungi Istvánról is. Sok mindent tett az utóbbi időkben Lévai érdekében. Ki ő? Párttagságának a kelte 1945. A Felszabadulási Emlékérem tulajdonosa. Ötszörös „Kiváló Dolgozó". A volt munkahelyén megbecsülték, bár nem mindig értettek vele egyet. Úgy mondták a kitérőgyárban, hogy szerette az ellenvéleményét megfogalmazni.

A pártcsopartvezetői megbízatásáról 1983 júniusában

lemondott. Kijelentette, hogy nem tekinti tovább magát párttagnak. Majd hozzátette:

— Szabadon akarok élni, mozogni, szólni.

Nem akármilyen vélemény ez, annyi biztos. Egy 45-ös párttagtól ezt lehet várni? Ugyan miért?

A községi párttaggyűlés, 1983. november 2-án, 29 igen és 6 nem szavazattal kizárta a pártból. A meglepetés: fellebbezett. ö, aki nem tekintette tovább párttagnak magát. Aki „szabadon akart élni. mozogni, szólni”. Mi ez már megint? Hát ennyire következetesek. egyenesek azok, akik Lévai szószólói?

Pardon, tévedtem

Mert milyen jellem Hajzer Antalné is?

Amikor a gyöngyösi szerkesztőségben hosszasan beszélgettünk, megígérte nekem, hogy leírja a véleményét a Lévai-ügyről. Mondtam, szeretném közölni az ő szavait is. De azóta is hiába várom. Az ígéretét nem tartotta be, pedig szívesen idézném most őt is. Nem én tehetek róla, hogy erre nincs módom. Tudok azért még a szavaiból néhányat felemlegetni. Többek között azt. hogy már korábban hangoztatta, ő „kiszállt” az ügyből, és átadta az intézést másoknak. Rezignáltan mondta, hogy csalódott az emberekben. Elismerte, hogy azok a vádak, amelyeket ő hangoztatott a megyei tanács végrehajtó bizottsága titkárának személyével kapcsolatban, tévedésen alapultak.

Ugye, milyen egyszerű? Megrágalmaznak egy embert, és utána elintézik azzal, hogy „tévedtek”. Ha mindez Lévaival történt volna. hová siettek volna jaj- duló panaszaikkal?

Ami pedig Lévai Lászlónét illeti... ! ? Ö a niagyrédei takarékszövetkezet gyöngyöshalászi kirendeltségének a dolgozója.

Tagja a községi pártalap- szervezetnek. 1983. december

9-én. a pártalapszervezet szigorú megrovás, végső figyelmeztetés fegyelmi büntetésben részesíti. Az indoklásban szerepelt' az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának az a megállapítása, amely szerint a lefolytatott vizsgálat kiderítette, hogy Lévai LászlQ és a felesége tájékoztatták Hajzer Antal- nét mindig és vele szövetkeztek. Ezt a megállapítást alátámasztotta Hajzer Antal- nénak a Központi Ellenőrző Bizottsághoz írt levele is amelyben Lévai Lászlónéra hivatkozott, mint informátorára. Ezt a taggyűlésen Lé- -vainé határozottan tagadta, de a pártbüntetést nem fellebbezte meg.

Hajzer Antalné úgy került kapcsolatba Lévai Lászlóval. hogy miután kikerült a börtönből. Lévait kérték fel pártfogói tevékenységre Haj- zerné beilleszkedésének elősegítésére.

Keressük tovább a tényeket, és az üggyel összefüggésben levő személyeket. Eljutunk Tóth Jánoshoz, aki annak idején párttitkár volt. Már nyugdíjas, 1981 óta. Ezt is a szemére vetik azok, akik mindenen fennakadnak. Miért ment nyugdíjba 1981- ben?

Elmondta, hogy mindig jó viszony volt közte és Lévai között, valamint a két család között is. Amikor azt kérdeztem tőle, vajon ez a kapcsolat közrejátszott-e abban, hogy elnézően bántak a volt tanácselnök hibáival, határozott választ nem kaptam tőle. öt azzal vádolták meg többen, hogy a fiából tanácselnököt akart csinálni. Ezért a fia összes bútorait odavitet-