Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 26., szombat I. A BÁTORI TSZ-BEN SIKERT KÖNYVELHETNEK EL Okos szervezéssel - ma már biztos talajon Bartók János: Az ipari tevékenységünket szeretnénk tovább fejleszteni Amikor legutóbb beszélgettünk Bartók Jánossal, a Bátort Bükkvidéke Termelőszövetkezet elnökével, határozott, -célratörő tervekről számolhatott be. Hiszen azzal a szándékkal ült be a vezetői székbe, hogy az évek óta veszteséges gazdaságot — közös erőfeszítéssel — felvirágoztassák a tagokkal együtt. Nos, az egy évvel ezelőtti tervek azóta valósággá váltak; nemhogy elkerülték a veszteséget, de 2 millió 39 ezer forint értékű tiszta termelési eredményt ért el a szövetkezet. — Igyekeznünk kellett — szögezi le az elnök. — Felsőbb szerveink 9 millió 810 ezer forint hitel-, illetve hi- telkamatteher elengedését teszik lehetővé. Ám ennek az a feltétele, hogy három éven át évi 1 millió 225 ezer forint termelési értéket érjünk el. — A „start” jól sikerült, hiszen tavaly majdcsak megduplázták ezt. Melyek voltak a legégetőbb tennivalók? — Alaptevékenységünk az állattenyésztés és az erdészet. e két ágazatban 635 ezer forintos eredményt produkáltunk. A növénytermesztésben viszont nem kevesebb. mint 3 millió forintos deficitet 'kellett kivédeni, ismeretes, hogy rendkívül kedvezőtlen adottságú a területünk, már őszi búzát nem is vetettünk, a takarmányt helyeztük előtérbe. — Ez inkább segíti az állattenyésztési ágazat terveit? — Nagy lépésekre szántuk el magunkat, s eddig sikerrel jártunk. Míg 1986-ban 3 ezer 900 liter átlagos tejhozamunk volt. addig tavaly elértük az 5 ezer 200 litert. Jövőre még többet szeretnénk. Prisztás Imre főállattenyésztő : — A szarvasmarhatelepi rekonstrukció is sokat segített, gépesítettük a takarmányozást. Hatmillió 600 ezer forint értékben újul majd meg teljes egészében a telep, gépesítjük az etetést, korszerű trágyatechnológiát alkalmazunk. Az viszont egyértelműen a jó tenyésztői munkának köszönhető, hogy jó a szaporulat, az elhullás négy százalék alatt maradt. Budai Istvánné borjúnevelő. az idei zárszámadáson kitüntető oklevelet kapott. Kérdésemre, hogy hányán dolgoznak a nevelőben, mosolyog: — Egyedül látom el a munkát, most már a takarmánykihordást is gép végzi. számomra előnyös a munkabeosztás is. Hajnali négytől reggel nyolcig dolgozom, délután pedig kettőtől ötig. Napközben végezhetem az otthoni teendőimet... Három gyerek mellett nem lehet unatkozni. Míg beszélgetünk, az elnöktől megtudom, hogy a szövetkezet összes árbevételének 62,5 százalékát az ipari tevékenység adta. Fölmérték a helyzetüket, s rugalmassággal legyőzték a kedvezőtlen adottságúkat. Ma már ott tartanak, hogy paplantól a kisszögön át, a szőlőkaróig, a csomagolóeszközökig szinte mindent gyártanak. Legújabb termékük a jelfogó foglalat, amelyet híradástechnikai berendezésekhez készítenek. Természetesen. ahhoz, hogy az ipari tevékenységük ilyen eredményes legyen, jó partnerkapcsolatokat is ki kellett építeni, s bizony a piackutatásban is élelmesnek kellett lenniük 3 szövetkezet szakembereinek. Az óriási előrelépés mindenesetre önmagáért beszél; egymillió 335 ezer forint tiszta hasznot hozott tavaly az ipari ágazat. Napjainkban már tizenegy átalányelszámolásos részlegük van a bátoriaknak. Vancsó Lajos, a vasipari részleg lakatosa egyébként vezetőségi tag is; — Jelenleg tizennyolcán dolgozunk itt. Éppen most újabb gépeket várunk. a munka szervezettségének magas fokúnak kell lennie, hiszen vagy tizenöt partner igényeinek kell megfelelnünk. — Nemrégiben volt a zárszámadás. Elégedettek voltak a tagok? — Mindenképpen. S nemcsak azért, mert nyereségesek lettünk. Az emberek bíznak a vezetésben. Itt végre komoly munka folyik. Nem mondom, volt akinek nem tetszett a fegyelem, attól bú" csút vettünk ... Mint megtudom, egyéb-. ként is célul tűzték a hatékonyságot; kevesebb dolgozóval nagyobb eredményt elérni. — Egyszerűsítettük a vezetést is — mondja' Sánta István föagronómus. — Tízzel vagyunk kevesebben. Az egyes ágazatok nagyobb önállóságot kaptak, szabadabb kezet a gazdálkodásban. Hogy erősebb alapokon állunk az is bizonyítja; az idén tizenkétmillió forintot fordítottunk beruházásra, míg tavaly ennek a felét sem tehettük. Célunk, hogy gyarapítsuk a közös vagyont, új munkalehetőségeket is teremtsünk. de nem erőszakosan, nem mindenáron, a faüzemünk például április elsején kezdi meg működését. S megtettünk az első lépéseket, hogy számítógéppel végezzük az alapkönyvelést. Az elnök viszont fontosnak látja hozzátenni: — Az éves költségeknek azonban határt kell szabni, s ez tavaly sikerült is; tizenkétmillió forintot takarítottunk meg. A munka hatékonysága 100 forint bérre vetítve, 28,8 százalékkal nőtt. Pontosan száz emberrel vagyunk kevesebben. A kollektíva szelektált, de önként is mentek. Az adminisztrációban 53 helyett harmincegyen dolgoznak .. . Azt azért meg kell említenem, az idei szabályozók minket is érzékenyen érintenek; körülbelül hatmillió forinttal .sújtják a gazdaságunkat. De mindent megteszünk azért, hogy a tagság e hatmilliót ne érezze meg, ugyanakkor ennyivel töhbet tudjanak termelni ... Mikes Márta Adatbank a baranyai szántóföldekről Baranya megye háromezer szántóföldi táblájáról táblánként 100 adat érkezik feldolgozásra a Baranya Megyei •Növényvédelmi és Agrokémiai Állomásra. Ennek az adatbanknak a segítségével tervezik a következő évi növénytermesztést — fajta-, műtrágyázás, növényvédelem — a megye- ötvenkilenc termelőszövetkezetében és öt állami gazdaságában. (Fotó: MTI — Kálmándy Ferenc — KS> Minőségügy A minőség követelménye mindennapi életünk valamennyi területén egyre sűrűbben megfogalmazódik. Okkal és joggal, hiszen meglehetősen szomorú tapasztalataink egész sora fakad a hiányából. Üzemben és intézményben egyaránt rádöbbentünk munkánk kisebb-nagyobb fogyatékosságaira, olykor úgyszólván még legjobb dolgainkról is kiderül, hogy rosszak. Vagy legalábbis: jobbak, sokkal jobbak lehetnének. Nem csak a külföldi, hanem bizony a hazai értékítélet sen mindig hízelgő. Hamar kifogást talál a fogyasztó például a használatában hovatovább már a végtelenségig korlátok közé szorított — egyébként eléggé vagy kimondottan drága — lábbeliben, a rövid idő alatt megkopó, foszlódó, szakadó szövetben, a tiszavirágéletp műanyag tárgyakban, a gyorsan elromló műszaki cikkekben, a megszokott ízeit elvesztett élelmiszerekben, s miegyébben, mert ahol készültek, mindenre figyeltek, csak éppen arra nem, hogy a születő termék arra hasonlítson, aminek nevezik. Vagy történetesen annyira közel álljon önmagához, mint szeretnénk. Legfőképpen pedig, ahogyan hivatalosan is előírják. S elrontott tervrajzok, téves diagnózis alapján kezeli — néha akár a halálig is „elkezélt” — betegek, hibásan szervezett, s megvalósított programok, különféle téves állásfoglalások, helytelenül intézett ügyek teszik teljesebbé a pirongató listát. Emlékeztetvén arra. hogy így nem szabad. ez megengedhetetlen. A legkevésbé sem lehet gyakorlat, belföldön és külhonban is árt a „renoménak", cseppet nem kívánatos hírünket kelti, „lejárat” bennünket. Jobb sorsra érdemes gazdaságunknak, társadalmunknak az említett hiányosságok elleni riadóját, egyre következetesebbnek tűnő igyekezetét feltétlenül örvendetesnek, dicséretesnek kell hát mondani. Csak helyeselni lehet az egészséges hadüzenetet, harcot, s támogatni valameny- nyiünk részéről mindaddig, amíg az idézett vagy a hasonló hibák kísértenek. Igazán a legnagyobb elismeréssel fogadhatjuk jeles gyárunknak a minap rádióból ismertté vált azon kezdeményezését, amellyel egyenesen minőségügyi igazgató- helyettest állított a törekvések élére, még ha a prominens vezető csupán a zsebkendőkészítés tökéletességére ügyel is, hiszen voltaképpen éppenséggel az orrtörlő textília is fontos, különösen, ha — mint erről van szó — exportra készül, igényesebb piacra. Nyilvánvalóan korántsem mindegy, hogy az említett.cikk megfelel-e rendeltetésének. Nem utolsósorban pedig esztétikus-e, éppen olyán-e. mint lennie kell, s aligha téveszthető ösz- sze, mondjuk — uram bocsá’ — a kapcával..: Persze, mi tagadás, valahogy jobban megdobogtatná a szivet, ha — a világért sem bántsuk meg a zsebkendőipart — valami komolyabb terméknél, témánál taláUkoz’- hattunk volna először az ilyenféle hangsúlyosabb iparkodással. Azzal, hogy ekkora rangot kap a minőségellenőrzés, ennyire fontosnak tartják a szervezetét, irányítását. A megnyugtatóbb pedig az lenne, ha minőségügyi igazgatóhelyettes nélkül is ki-ki garantálná a saját helyén az igazi, a megkívánt minőséget. Ha szigorúbbá, sokkal szigorúbbá válnánk munkáinkkal szemben. Biztatás, parancs, figyelmeztetés, büntetés nélkül is mindig és mindenhol éreznénk a felelősséget cselekvéseink iránt. S függetlenül attól, hogy külföldön vagy itthon várjuk a megmérettetést. Gyóni Gyula Vizsgázik az új Zaporozsec A mérőszobában, valamint Budapest útjain tesztelik az új 1100 köbcentiméteres, ötsebességes. elsőkerék-meghajtá- sú, új Zaporozsec típusú gépkocsit. A Kereskedelmi Minőségellenőrzési Intézet gépjárműosztályának munkatársai több ezer kilométeres futáspróba utánszakvéleményezik a tetszetős kivitelű, közép kategóriába tartozó autót. (MTI-fotó-: Balaton József — KS) ’ Prisztás Imre: Több mint fiat és fél' millióba kerül a szarvasmarhatelep rekonstrukciója Budai Istvánná: A tagság elégedett lehet ... Vancsó Lajos: Itt végre komoly mun ka van...' Sánta István: Nagyobb önállóságot kaptak az ágazatok (Fotó: Perl Márton)
