Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 26., szombat

4.

Tűnődés a barátságról — az idegenforgalom kapcsán

Ha megállítok az utcán egy középkorút, közülük néhányan emlegetik Bem tábornok lengyel légióját, a második világégés menekültjeit, őket hazánkig rázó társzekereit, no, és persze, Báthory István erdélyi fejedelmet, lengyel királyt. Akiről, még földrajzi tájegységet is neveztek el a történelmükre, nemzettudatukra oly büszke bánok . . .

Népeink közös múltja és sorsuk összefonódása ennél jóval régebbi, ősibb keletű, Szolgálja ezt most néhány megfakult, de patinás pillanatkép:

II. Merész Boleszláv, a XI. században már rokoni kapcsolatban áll az Árpádházzal. ö segíti trónra I. Bélát. Miután nézeteltérésbe kerül a főurakkial, hozzánk menekül. Az országegyesítő Löktetek Ulászló (1306—1333) magyar segítséggel jut hatalomra, leányát, Erzsébetet Károly Róbert vette nőül.

I. Lajos királyunk 1370— 1382-ig a lengyel állam koronás fője is. I. Ulászló 1440—1444-ig magyar király, és Hunyadi Jánossal együtt veszi fel a harcot a törökkel a Balkánon, s elesik a várnai csatában. Mátyás halála után, 1526-ig a lengyel Jagelló-ház uralkodik Magyarországon.

Sok idegenvezető az egri minaret előtt állva elmondja: az iszlám kultúrkör legészakibb pontja volt Eger. Ez szép, de sajnos nem igaz. Erre rácáfolnak Északkelet- Lengyelország ma is nagyobbrészt muszlim vallású tatár falvai. Sokolka Boho- nika, Sobieski János egyesítette a „koronát és a félholdat”. Segédcsapatokként li- pek tatárokat telepített le a vad ukrajnai gyepűkre, nemesi rangot adva nekik, rájuk bízva a keleti végek őrzését.

A kruszyniani tatárok ezredes kapitánya, Samuel Murza hősi tette éppen a törökverő Sobieski János magyarországi hadjáratához kapcsolódik. Murza — a hagyomány szerint — az Esztergom melletti párkányi csatában önfeláldozásával valóban megmentette Sobieskit. A tatár légió ezenkívül kivette részét az első világháború harcaiból is a lengyel oldalon. Időszakosan itt talált otthonra és szerelemre végvári harcosunk és költőnk, Balassi Bálint, hozzájuk menekült a fejedelem II. Rákóczi Ferenc, a konföderáció küzdelmeiből kivette részét Benyovszky Móric, és innen indultak el a XIX. században a szabadságharc kelet-európai hullámai.

Fűzhetnénk még sok-sok oldalon keresztül a két kardBarokk-klasszicista palota. Rogalinban (1) Várkastély Ksiazban (2) Várkastély Pieskowa Skálában (3) Lovagrendi vár Malborkban (4) (Fotó: Lengyel-hírügynökség)

villogtató nép történelmi viszontagságainak láncát.

o

Az elmúlt néhány esztendőben azonban megfakult a szívélyesség. Elsősorban a fiatalabb korosztály, no és a kevésbé művelt, tájékozott réteg esik áldozatául a felszínes mendemondáknak.

S ha már nem lesznek. köztünk, akik átéltek számtalan megpróbáltatást, nehéz évet, akkor maradnak azok, akik a néhai nemes pánokat polákozzák, vállveregető kedvességgel lenézik, lekezelik, mert batyuzik (bár ezeknek a száma csak néhány tízezerre tehető, és ez aligha elégséges és megalapozott száma ahhoz, hogy konzekvenciákat vonjunk le egy népről).

Mindennek a helytelen „fridzsideres, nyugati cuc- cos” magyar szemléletnek megvannak a hátulütői.

A sorok írója látott már kézzel-lábbal handabamdá- zó, egyetlen idegen értelmes szót kinyögni nem tudó magyar filmrendezőt Zürich és Isztambul repülőterén. Hallott egri nőt „alkudozni” saját bőrére sörpocakos bajor vadásszal, s tapasztalta a honi turisták „szajréval” megrakott bőröndjeit a bécsi forgatagban. Nem sok mindent lehet egymás szemére vetni, és nincs alapja a ki, ha én nem-kedésnek sem.

Q

A múltbéli elmélkedésre, illetve a torzult barátképelemzésre egy kiállítás késztetett.

Az ORBIS lengyel utazási irodák tárlata még hetekig látható az egri Gárdonyi Géza Színház aulájában és a Kazamata étteremben. A megnyitón módom volt eszmét cserélni Jan Císowski- val, az ORBIS magvar képviselőjével, aki hasonlóképp vélekedik az elhangzottakról.

— Ügy tetszik, ennek a történelmi tudathasadásnak az újságírók is az okai. A magyar televízió-néző. rádióhallgató, újságolvásó arról igen jól informált, hogy nálunk is emelkedtek az árak, kivonultak tüntetni az emberek, melyek a gondjaink, hiháink, de csak erről: Arról már alig van információ, hogy lengyelföldön az összes szocialista országok között a legélenjáróUb a műemlékvédelem, vagy egy ősi terebélyes fa óvására is nálunk egy városrész összefog. A szegény polák, úgy látszik, többet áldozhat erre. De ez csupán egy példa a sok közül, hogy ne bántsuk meg egymás érzékenységét,

— Nem állok messze az igazságtól, ha úgy vélem kedvezőek a magyarok számára még mindig az önökhöz. vezető turistautak?

— Tavaly több mint félmillió honfitársa járt nálunk. Természetes önöktől is jó néhány csencses is becsúszik, aki nem látja Krakkót, Varsót, csak a konjunktúrát lovagolja. Pedig az igazi világjáróknak

nemzetközi viszonylatban igen kedvező áron, személyenként napi ötszáz forintért tudunk elegáns, többcsillagos hoteleket, magas szintű ellátást és programot biztosítani.

— Gondolom, úgy jár jól a magyar, ha helyben váltja a zlotyt, és azzal fizet.

— Aligha. Tudniillik, nálunk is életbe lépett a külföldieknek szóló szobaár. Eszerint, a magyarok sem élveznek már kivételt. Ám, ha nálunk az ORBIS-kiren- deltségen intézi útját, komoly engedményben részesül. forintban fizet, így jobban érvényesül az átváltási előny!

o

Hát igen .. . Reméljük, ez az ízelítő, amely látható a vendégváró Lengyelországról, jó kedvcsináló lesz. Bízom benne, minél nagyobb számban lesznek olyanok is, akik tavasszal, ősszel kirándulnak Sziléziába, Varsóba a Mazury-tavakhoz és elzarándokolnak a gyönyörűen átépített várkastélyok valamelyikébe, télen társas- szánnal siklanak a Tátrában Krakkó, Zakopane behavazott útjain, s megkóstolják a lengyel konyhát és teakeverékeit, nem csak a vodkát... Akkor talán újra megértjük a lengyelek „pártosságát”, s őseink „len- gyelességét”.

Soós Tamás

Tatraplan

A Tavaszi Fesztivál egyik érdekes rendezvényeként több mint nyolcvan veterán autót csodálhattak meg a budapestiek. A több országból érkezett régi járművek — Lanciák, Fordok, Mercedesek, Skodák. Tatraplanok és Chevroletek — a vásárvárosból elindulva a Kerepesi úton, az Erzsébet-hídon, a Budai Váron és a Nagykörúton át több mint 30 kilométert tettek meg a fővárosban.

(MTI-fotó: E. Várkonyi Péter — KS)

{Jijju'ké

emlékezünk

192S. március 26-án született Budapesten. Középiskoláit Szentesen és a fővárosban végezte. Családjával a felszabadulás után költözött Egerbe.

Sok mindennel próbálkozott — a segédmunkástól, szakszervezeti álkalmazottságig — amikor 1949-ben a Népújság szerkesztőségéibe került dolgozni, ahol véglegesen eljegyezte magát az újságírással, és' ahol élete végéig hűségesen dolgozott. Harmincöt év alatt a szerkesztőségi munka minden állomását végigjárta — az eljárótól a főszerkesztőig.

Hihetetlen szenvedéllyel, akarattal és munkabírással dolgozott. Kötetek százait teszik ki a megjelent írásai, amelyet ma is őriznek az olvasók emlékei, az országos és megyei lapok archívumai. Az újságírás minden műfajában profi szinten alkotott. Otthonos volt a politika, a gazdaság, a kultúra, az élet minden területén. Olykorolykor türelmetlen szenvedéllyel, mindenkor bátran, segíteni akarón harcolt az igazságért, a jobbért. Sokrétűen, keményen fogalmazva, szatírával, humorral vagy irodalmi eszközökkel tisztította a közéletet a visszahúzástól, az emberi, a társadalmi visszásságoktól, hibáktól.

De nemcsak az írásaival igyekezett segíteni, erősíteni a közéleti tisztaságot, demokratizmust, ö maga személyesen is sokat vállalt, példát mutatott. Húsz évig volt lapunk főszerkesztő-helyettese, élete utolsó két évében fő- szerkesztője. Tagja volt az eltelt közel harminc évben a megyei pártbizottságnak, a megyei KlSZ-bizottságnak. a megyei tanácsnak. 1970-től haláláig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöki tisztségét töltötte be. A létrehozói között volt a Gárdonyi Géza Társaságnak, alapítója és szerkesztője a Hevesi Szemlének, a megye közművelődési folyóiratának.

Munkásságát társadalmunk Rózsa Ferenc-dijjal, több kormánykitüntetéssel ismerte el, és birtokosa lett a megyei tanács művészeti díjának és egy rangos mongol kormánykitüntetésnek is.

Egyériiség volt. Nyílt, őszinte, szókimondó, nagy műveltségű, jókedélyű, szellemes társaságbeli, a családját nagyon szerető, a jó |barátokat megbecsülő, tisztelő ember.

Élete utolsó órájáig elképzelések, a közeli és a távolabbi tervek foglalkoztatták, milyen lapot szeretnének, milyen újságot adjunk az olvasók kezébe. Ezek megvalósítása azonban másokra maradt. És ö, aki még életet, éveket várt és érdemelt volna a sorstól, 1984. június 2-án örökre elment.

*

Ma lenne hatvanéves.

Ha verseny - legyen verseny

A Magyar Hűtőipari Vállalat elmúlt évi árbevétele 4,2 milliárd forint, tiszta nyeresége 500 millió forint volt, tőkés exportjának értéke pedig elérte az 1,2 milliárd forintot. Az viszont .biztos, hogy ezekhez hasonló, az eredményt kifejező imponálóan magas számokról a jövőben le kell mondani, ugyanis a Hűtőipari Vállalat tavaly december 31-én megszűnt. Pontosabban hét önálló vállalatra bontották szét a korábban tíz gyáregységből álló országos nagyvállalatot.

A Hűtőipari Vállalat szét- darabolása szervesen illeszkedik abba a koncepcióba, amely 1982-ben indult, s ez idáig már kilenc élelmiszer- ipari ágazatban, valamint a mezőgazdasági termelőeszköz-kereskedelemben megszüntette a tröszti szervezeti keretet, azaz a centralizált óriás cégekből több apró, önálló vállalatot hozott létre. A decentralizációs folyamat indoka leegyszerűsítve az, hogy a kisebb egységek rugalmasabban tudnak működni, gazdálkodásuk, nyereségük alakulását jobban figyelemmel lehet kísérni.

Könnyebb megállapítani, hogy a versenyben ki menynyit teljesített, mely üzemek valóban az erősek, s melyek a gyengék. Az átszervezések

— a trösztök földarabolása

— az agrárágazatban eleddig eredményesnek mutatkoztak, a mezőgazdasági kormányzat ezért is tart ki a decentralizáció mellett, és döntött az elmúlt évben a hűtőipar kétfelé választásáról is.

Az önállóan működni képes vállalatokat szárnyra kell bocsátani, s engedni kell őket röpülni. Amennyiben a decentralizáció ezt a gazdasági törvényt szolgálja, úgy progresszív nek tekinthető. De vajon mindig szükséges a szétaprózás?

Anélkül, hogy a hűtőipart szétbontó döntés helyességét most megkérdőjeleznénk, érdemes néhány olyan gondolatot összegyűjteni, amelyek e vállalat megszűnésekor másokban is felvetődhettek.

Tény. hogy az MHV — ahogy a hivatalos értékelések megfogalmazták — tu- . lajdonképpen megfelelt a vele szemben támasztott követelményeknek; önálló külkereskedelmi jogának birtokában jó eredményeket ért el az exportban is. Vagyis, ezúttal nem arról volt szó

— mint korábban a legtöbb esetben —, hogy egy alapvetően rosszul, tartósan gazdaságtalanul tevékenykedő óriás vállalatot kellett, a gazdálkodását javítandó, átszervezni.

Többen kifogásolták az időzítést is, mondván, hogy a szervezeti átalakításhoz nem a legmegfelelőbb a pillanat, az adóreform bevezetésének időpontja. Igaz ugyan az is, hogy az üzemegységvezetők többsége a szervezeti korszerűsítés decentralizációs változatára szavazott, de az is igaz, hogy voltak olyanok is, akik nem nézték jó szemmel a „fölülről kezdeményezett és irányított” átalakítást. S ez utóbbinál álljunk meg egy pillanatra.

A kormány gazdaságpolitikája egyértelműen a verseny kiszélesítését szorgalmazza; egy-egy vállalat, gazdálkodó egység sorsáról döntsön a piac. Az erős, piacgazdasággal rendelkező tőkés országokban is van természetesen decentralizáció. De centralizáció is. Ügy alakul nagyból kicsi, apró üzemben óriás vállalat, ahogy ezt a hatékony gazdálkodás, a nagyobb nyereség elérésének reménye megköveteli.

Hasonló gyakorlatra kell felkészülni idehaza is; ha egy tröszt vállalatai le akarnak válni az „anyáról”, hát tegyék szabadon, de fordítottjának is járható útnak kell lennie. A lényeg: az érintettek kezdeményezzék a változást.

De térjünk vissza a hűtőiparhoz, ahol azonban nem minden területet decentralizáltak. Az export-import tevékenység, valamint a ku tatás, fejlesztés nagyon iís igényli a közös fellépést, a koordinációt, az erők összegyűjtését. Az MHV-ból tehát nemcsak hét üzem jött létre, hanem megalakult a Mirelité Külkereskedelmi Közös Vállalat, és a Hűtőipart Fejlesztési és Minőségvizsgá ló Intézet. Az új Mirelité — amint a nevéből is látszik

— közös vállalat, amelyben az alapító tagok között a hét önálló hűtőipari cégen kívül van tsz, konzervgyár, bank is.

H. L. 1.