Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-24 / 71. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 24., csütörtök 3. A párt újjászervezése Heves megyében 1956—1957-ben TERMÉKSZERKEZET-VÁLTÁS HORTON A piac diktálja a változást A kész gépek nem sokáig várnak szállításra (Fotó: Perl Márton) VII 7. A több, mint fél évig tartó szívós küzdelem után a párt újjászerveződése befejeződött. 1957 májusára a párt szervezetei behálózták az egész megyét, a források szerint élénk pártélet bontakozott ki. Az 1957. március 30-i füzesabonyi járási pártaktíva beszámolójában erre utalva a következőket olvashatjuk: „A pártszervezetekben a taggyűléseken, a pártnapokon és egyéb rendezvényeken nagyfokú a látogatottság és élénk, szabad, elvi építőjellegű vita jellemzi a gyűléseket. Eltűnőben vannak a sablonos vonások. Harcos hangulati és a pártegység a jellemző." A Gyöngyösi Járási Ideiglenes Intéző Bizottság elé kerülő jelentés így fogalmazott: „Egyre több taggyűlésünket jellemzi a harcos hangulat és egység.” Az újjászervezés folyamatát 1957. május 25-én megyei pártaktíván értékelték. Ez az aktíva a megyei pártértekezlet feladatát látta el. A Megyei Ideiglenes Intéző Bizottság beszámolója átfogóan értékelte az 1956. november 4. óta megtett út tapasztalatait és tanulságait. Megállapította, hogy: ......párt unk egészségesen fejlődik, vezetőségeink túlnyomó többsége becsületes, a néphez, a párthoz hű emberekből áll. A vezetők többsége olyan emberekből tevődik össze, akiket a tömegek szeretnek és becsülnek .. . Pártszervezeteink jelentős részéről elmondhatjuk, hogy komoly befolyást gyakorolnak a kommunistákon keresztül a tanácsokban, a tömegszervezetekben és az üzemekben is, a feladatok végrehajtásának első vonalában a párttagok harcolnak.” A beszámolót követő vita alapján a Megyei Ideiglenes Elnökség elnöke megállapította : „... a következőket vonom le, hogy az aktíva elismeri és elfogadja a Megyei Intéző Bizottság eddigi vonalvezetését iés azt helyesnek tartja.” A május 25-i pártaktíván a júniusi országos pártértekezletre 12 szavazati és 1 tanácskozási jogú küldöttet választottak. Az aktíva jelentősége volt, hogy a párt megyei történetében lezárta az 1956. november 4-ével kezdődő időszakot, megszüntette a párt szerveinek ideiglenes jellegét. Az eddigi ideiglenes elnökségnek és intézőbizottságok feladatkörét a párt-végrehajtóbizottságok és a pártbizottságok vették át. Az újjászervezés befejezésekor a párt tagjainak és tagjelöltjeinek száma mintegy 11 ezer fő volt. A taglétszám 88—90 százaléka az egykori MDP-tagok közül került ki, 8—10 százaléka pedig újonnan felvett párttag volt. Az MDP volt tagjainak és tagjelöltjeinek mintegy 60 százaléka került át az MSZMP soraiba. A taglétszám kisebb volt. mint 1956 előtt, de a tagság eszmeileg, politikailag egységesebb és szilárdabb volt, mint korábban. Az újjászervezés során kikerültek a pártból majdnem teljes egészében az oda nem való személyek. A párt összetétele a munkásfiatalom szempontjából kedvezőbb volt, mint korábban. A tagság mintegy 45 százaléka az ipari és a mezőgazdasági munkásság soraiból került ki. Az országos pártértekezlel határozatát a megyei pártbizottság július 11-én kibővített ülésen értékelte. A (megjelentek egyhangúlag egyetértettek a párt és a kormány ellenforradalom leverése óta folytatott politikájával, az értekezlet határozatával. Bár a párt újjászervezése június végére befejeződött, ezt a folyamatot azonban teljessé az ideiglenes tagkönyvek kicserélése tette lezárttá. Erre vonatkozólag a Politikai Bizottság 1957. augusztus 6-án hozott határozatot. A határozat alapján a tagság összeírását november 15. és december 8-a között megyénkben is elvégezték. A végleges tagkönyveket 1957. december 15. és 1958. január 15-e között ünnepélyes taggyűléseken osztották ki. Ezeken a tagság mintegy 95 százaléka jelent meg. Számos taggyűlésen a megjelenés teljes volt. A tagkönyvcsere legnagyobb eredménye volt, hogy megyénkben is hozzájárult a párt szervezeti, politikaiideológiai és cselekvési egységének erősödéséhez. A párt újjászervezésének Heves megyei folyamata is bizonyította, hogy a magyar kommunistamozgalom képes a megújulásra, folytatva a párt 1956 előtti legjobb hagyományait, szakítva a hitókkal. Képes arra, hogy le- vonja az új helyzetből adódó következtetéseket, s megfogalmazza a jövő feladatait. (Vége) Szecskó Károly Feszült, ideges embernek tűnik Nagygyőr Csaba, a szolnoki Mezőgép Vállalat horti gyáregységének igazgatója. Nem is csoda ez, hiszen személyes találkozásunk során kiderül mennyire feszített a napirendje, szinte alig volt ideje arra, hogy néhány percet szakítson a beszélgetésre. Azonban ennyi idő alatt is kitűnt, hogy elsősorban a minél jobb termelés igénye vezeti, s ez bizony manapság rengeteg munkát igényel. Horton fokozottan így van ez, hiszen nemrégiben szinte teljes egészében átalakították termékszerkezetüket. Hogy miként fest ez a gyakorlatban, arról érdeklődtem. — A termékszerkezet-vál- táshoz nem elég a jelszó meghirdetése. — Ennek szükségességét a piac igényei diktálják, s mindig olyan' gyártmányokat kell kibocsátani, amelyek megfelelő áron értékesíthetők. Nekünk ezzel kapcsolatban kétféle feladatunk van. Egyrészt vállalaton belül kell jó minőségű részegységeket gyártanunk, másrészt vannak saját termékeink is, amelyeket szintén korszerűsíteni kellett. Ilyenek a vető-, a szántó- és talajlazító gépek. — Mikor kezdődött ez a folyamat? — Hosszú időbe telt, amíg teljes egészében átálltunk. 1979-ben tértünk át a szolgáltató ' tevékenységről a gyártásra. Ennek fejlesztése igazából 1985-ben kezdődött, s két év múlva értük el azt az állapotot, amikorra beváltnak mondhattuk úi termékeinket. s már csak kevés változtatásra volt szükség. — Saját termékeik előállításában mennyire segít a. vállalat többi gyára? — Elsősorban a technológiai kooperáció az, amelyben segítséget tudnak nyújtani. Kapacitáspótló tevékenységük aránylag kevés. — Hová kerülnek az innen kibocsátott áruk? — Késztermékeinket belföldi piacon értékesítjük. A vállalat gyártmányai — amelyben a mi munkánk is megvan — ezen kívül tőkés és szocialista országokban is megtalálhatók. — Az idei év nyilván itt is sok nehézséget takar. Hogyan próbálnak ezen felülkerekedni? — Vállalatunk zászlajára tűzte azt a célkitűzést, hogy tovább növekedjen a tőkés export. Erre azért is szükség van, mert belföldi értékesítésre kisebb a lehetőség, A második fél évre vállalati tervek alapján készült az az elképzelés, amely szerint négyfajta gépgyártást vezetünk be. Ez a cseh—lengyel—magyar kisgépesítési program keretében valósul meg. Előre láthatóan 1989- ben tudunk nagy darabszámban szállítani ebből. — A megváltozott helyzet nyilván nyereségcsökkenést is előidéz. Mire számítanak? — Előzetes számításaink alapján úgy véljük, hogy jó esetben negyedére csökken a nyereségünk. Azonban ezt nem fogadjuk el kész tényként. hanem ez ellen is dolgozunk. Például úgy, hogy egyéb költségeinket próbáljuk csökkenteni. Ebbe beletartozik az is. hogy létszámátcsoportosítást végzünk inproduktívról, termelői területre. Ezen kívül az anyaggal is takarékoskodnunk kell. Hogy spóroltunk az energiával, már 1987-ben is adott termelésnövekedést, s úgy érezzük, hogy még tudjuk fokozni. Űj ösztönzési rendszert kell teremtenünk. — Adottak-e ehhez a feltételek? — Is-is. Az elképzelés megvan, de anyagi eszközökkel nem állunk ennyire jól. Az egy főre jutó kereset aránylag alacsony, függetlenül attól, hogy a szolnoki Mezőgép a népgazdasági érdeknek megfelelően tevékenykedett. Csak úgy tudunk előrelépni, ha feltárjuk belső tartalékainkat, s mindenképpen növeljük tőkés exportunkat. Pozitívan értékelem, hogy január elsejétől a kapacitásaink lekötöttek, van munkánk, ismerjük feladatainkat, s nem készletre termelünk, hanem gyártmányainkat azonnal átveszik. Kovács Attila Termelőikiilkereskedelmi társulás Az Agrimpex Mezőgazda- sági Külkereskedelmi Vállalat gesztorságával 11 termelő, illetve termeltető, valamint három külkereskedelmi vállalat részvételével új társaság alakult: az agrárkivitel egyik sajátos területén, a nem megvetendő deviza- bevételt biztosító speciális napraforgómag előállításánál és forgalmazásánál koordinálja az együttműködést. Az elmúlt időszakban évente mintegy 10—15 millió dollár bevételt ért el a külkereskedelem. A MÉM és a Kereskedelmi Minisztérium egyaránt támogatta az újszerű vállalati kezdeményezést. A társaság alakuló ülésén határozatot hozott az idén megtermelhető árualap nagyságáról, annak vállalaton, kénti elosztásáról, valamint a külpiaci értékesítés egyes kérdéseiről. A világ legkisebb másológépe A világ legkisebb másológépe természetesen japán. A Sony cég a közelmúltban mutatta be a 105 grammos, ingzsebben elférő, HGP—50 típusjelű másológépet, ami inkább emlékeztet egy zsebrádióra, vagy villanyborot- vára, mint másolatok készítésére alkalmas készülékre. A masina túl azon. hogy normál papírra, vagy vi- nilre tudj másolni és három különböző színben képes a ikópiát kinyomtatni, memóriával is „rendelkezik”, ami alkalmassá teszi arra, hogy a letapogatott eredetiről később adjon ki másolatot. A beépített, újra tölthe-- tő elemes új termék elsősorban kéziratokról való másolásra alkalmas. Ára 42 800 jen, azaz kb. 330 dollár. Egyszerűbb, memória- egység nélküli változata, a HCP—C8 típusjelű készülék 14 800 jenbe, azaz 1114 dollárba kerül. Megkezdődött a kincstárjegyek kibocsátása A Budapest Bank szervezésében húsz banknál és pénzintézetnél — többek között az OTP-nél és a takarékszövetkezeteknél is — megkezdték a kincstárjegyek kibocsátását. Az új értékpapírokat 3. 6 és 9 hónapos lejárattal hozták forgalomba, 5 ezer. 10 ezer, 50 ezer. 100 ezer, illetve 1 millió forintos címletekben. A kincstárjegyek évi kamata 8, 9, illetőleg 10 százalék, a kamatot 20 százalékos jövedelemadó terheli. Az érdeklődés a vártnál nagyobb — hétfőn, a kibocsátás napján mintegy 60 millió forint értékben adtak el a pénzintézetek kincstárjegyet. Az elsődleges kibocsátással párhuzamosan megszervezik az új értékpapírok másodlagos forgalmát is. A Budapest Bank minden, már eladott kincstárjegy visszavásárlására vállalkozik. Azt is garantálja, hogy ezeket az értékpapírokat névértékben vagy a névértéknél valamivel magasabb ároh veszi vissza. Így a kincstárjegy a kötvényeknél mindenképpen nagyobb biztonságot nyújtó értékpapírrá válik. A most kibocsátott 5 milliárd forint értékű kincstár- jegyen kívül jelenleg mintegy 27 milliárd forint értékű kötvény van forgalomban. ezeket az elmúlt 5 év során bocsátották ki a vállalatok és a pénzintézetek. A kincstárjegyek számottevően növelik a kínálatot, a szakemberek mégsem számolnak a kötvények keresletének csökkenésével. Ügy gondolják: a kincstárjegyek a lakosság még mobilizálható megtakarításait fogják „felszívni”. A kincstárjegyek kibocsátására — mint ismeretes — azért került sor, mert a költségvetés mind nagyobb mértékben kívánja értékpapírokkal finanszírozni az államháztartásban jelentkező hiányt. A költségvetési törvény alapján az idén 15 milliárd forint értékben bocsáthat ki az állam kincstárjegyet. Ezt a pénzintézetek, vállalatok és szövetkezetek mellett magánszemélyek is megvásárolhatják. Visszafizetését az állam szavatolja. Manapság férfi postásból (kézbesítőből) egyre kevesebb van, s közülük is a nagy többség már átlépte a nyugdíjkorhatárt. Javarészt nőket, esetleg egészen fiatalokat látunk házról-házra járni. Nincs ebben semmi különös, hiszen olyan munkáról van szó, amelyet, ha valaki jól ismeri a rábízott körzetét és nem rest a hajnali ébresztőre, viszonylag gyorsan el lehet végezni. Így marad idő például egy asszonynak a családi teendők alaposabb ellátására, vagy a fiatalnak felvételi vizsgára készülnie. Lájer Lászlóné, a hevesi postahivatal kézbesítője mégis különbözik kollégáitól, ugyanis a kézbesítés mellett arra is törekszik, hogy minél több előfizetőt toborozzon. Természetesen ez a plusz a fizetési borítékon is meglátszik, hiszen anyagilag is érdekelt a minél több ügyfél szerzésében. — Mielőtt ide kerültem, bedolgozóként kerestem a kenyerem — mondja. — Tíz évig varrtam a háziipari szövetkezetnek, öcsém és a sógornőm is a postánál vannak, ezért ők javasolták, hogy próbálkozzam meg a kézbesítéssel. A jelentkezésemet 1986-ban fogadták el, és azóta naponta lerovom a 15 kilométeres körzetemet. — A lapterjesztők gyakran említik az ön nevét jó példaként. — Talán azért, mert viszonylag rövid idő alatt négyszázhetven helyett ötszáznegyven napilapot viszek szét naponta a területemen. Nincs ennek különösebb titka. Az emberek elfogadtak, megszerettek, szívesen megállók néhány szót váltani velük. Másrészt az itt élőket is egyre jobban érdeklik a világban, s a szűkebb hazánkban történő dolgok, így természetes, hogy gyarapszik az előfizetők száma. — Hogy telik el egy átlagos napja? — öt órakor ébresztő. Amint szétszortíroztuk a lapokat, kerékpárra üljötk, és végigjárom a hozzám tartozó százötven házat. Általában délben végzek, így a délután a családé, aziaz a két lányomé. A férjem ugyanis Leninvárosban dolgozik, a Tiszai Vegyi Kombinátban, így ő csak hét végeken van velünk. — Gondolom, anyagilag is jobban járt, mint az előző munkahelyén. — Nincs okom panaszra. A kézbesítéssel, s a lottójárulékkal együtt 5600 forint körül alakul a fizetésem. Mivel a keresetünket a forgalom is befolyásolja, így, mint minden kollégámnak, nekem is érdekem az előfizetők táborának növelése. Épp ezért nekik szeretnénk egy versenyt felajánlani. A cél: az év végéig minél több ügyfél, de legalább három új előfizető megnyerése a Népújság című napilapra. •ár A felhívást a Heves Megyei Lapkiadó Vállalat is támogatja. A legeredményesebb kézbesítőket idén, december 6-án, a magyar sajtó napján pénzjutalomban és egyéb ajándékokban részesítik. (barta) A kézbesítőnő
