Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1988. március 19., szombat A fiatalok és a Harmadik Birodalom A rendszer szerint a fiatalság Máris a Harmadik Birodalomé S ez azt jelenti, hogy még tíz-húsz év, S az egész nép osztatlanul A rendszer híve lesz, Mily gyermeteg számítási hiba! 2 Akinek nem kell még kenyeret keresni, Hanem csak az asztalról kell felvennie, így szól: Könnyű kenyérhez jutni. Azt jelenti ez, hogy Tíz év múlva, ha kenyeret kell keresnie és Asztalra kell tennie gyermekei elé, Még mindig így szól: Könnyű volt? 3 Akinek velejét nem szívták ki még, az Dicséri a rendszert — azt jelenti ez, bogy Ha már kiszívták csontjából a velőt, Akkor is dicsérni fogja a rendszert? 4 Ki golyósivítást nem hallott még, így szól: Lövöldözni szép. Azt jelenti ez, hogy Ha majd hallja a golyók sivítását, Akkor is azt mondja, hogy a háború Szép? 5 Persze ha a gyermek nem nőne fel, akkor Örökre lehet tömni mesével, De mert felnő, __ N em lehet. 6 Ha a rendszer kezét dörzsölve a fiatalokról beszél, Olyan emberhez hasonlít, aki A behavazott lankán kezét dörzsölve így szól: Milyen hűvösséget áraszt rám majd nyáron Ennyi hó! (Eörsi István fordítása) Az ingadozóhoz így szólsz: Nagyon rosszul áli a mi ügyünk. Nő a sötétség. Csökkennek erőink. Most, azok után, hogy dolgoztunk már annyi évig, Helyzetünk még súlyosabb, mint volt a kezdetén. Az ellenség még erősebb, mint valaha. Hatalma megnövekedett. Olyan erősnek látszik, hogy legyőzni őt többé nem lehet. Mi meg hibákat követtünk el, ezt nem lehet tagadni. Soraink már ritkulnak. Jelmondataink összezavarodtak. Felismerhetetlen már nem egy Szavunk — úgy kicsavarta az ellenség. Most hát mi hamis mindabból, amit mondtunk? Egyes dolgok, vagy minden? Kire számíthatunk? Az élet folyamából tán partra löktek minket, Kik megmaradtunk? Ügy maradnak tán itt, hogy Senkit meg nem értünk, és minket se ért meg senki? Biztos a szerencsénk? így kérdezel. Ne várj Más feleletet, mint a magadét! (Hajnal Gábor fordítása) A kommunizmus dicsérete Mert ésszerű, mindenki érti. Könnyű is. Hiszen te nem vagy kizsákmányoló, megértheted. Es jó neked, nézz utána alaposan. A tökfejnek tökfejűség, és a mocskosok számára mocskos. Ellenfele mocsoknak és butaságnak. Igen, gazság a kizsákmányolok szemében, Ámde mi tudjuk: Minden gazság végét jelenti. Nem ostobaság, de vége Az ostobaságnak. És nem is a rejtvény, De a megoldás. Egyszerű dolog, de nehéz Nyélbeütni. (Görgey Gábor fordítása) A nép kenyere Az Igazságossák a nép kenyere. Egyszer bőven jut, másszor szűkösen. Egyszer az íze jó, másszor az íze rossz. Ha kevés a kenyér, éhínség támad. Ha rossz a kenyér, elégedetlenség uralkodik. Nem kell a rossz igazságosság. Mit szeretetlen sütnek és kontármód, dagasztanak! Nem kell a sótlan igazságoság — szürke a héja! Nem kell a régisütetű igazságosság — késve érkezett! Ha jó a kenyér és elég is, Megkéshet a vacsora folytatása. Nem lehet minden mindjárt bőviben. Az Igazságosság kenyerén ha élhet, A munka jól megy S munkából támad a bőség. Miként a mindennapi kenyér kell, Ügy kell a mindennapi igazságosság, Igen, úgy kell, naponta, nem is egyszer. Reggeltől estig, munkában. örömben — A munkában, mely maga az öröm. Kemény időkben s víg napokban egyaránt Kell hogy a nép megkapja bőven, olcsón Az Igazságosság mindennapi kenyerét. S ha ily fontos Az Igazságosság, kenyeret Ki süssön hát belőle, barátaim? Ki süt minden más kenyeret? Miként minden más kenyeret, Az Igazságosság kenyerét is A népnek kell megsütnie. Bőségesen, olcsón, naponként. (Garai Gábor fordítása) Csakugyan tévedhetetlen a nép?* Tanítómat, Tretyakovot, ezt az oly kiváló és oly kedves embert agyonlőtték. A nép bírósága ítélte el őt, mint kémet. Nevét ma átok sújtja. Könyveit elégették. Rettegnek még beszélni is róla. Nevénél még a suttogás is elhal. És ha ártatlan volt? Bűnös — mondták a nép fiai. Ellenség — visszhangozták az üzemek s a gyárak, melyek a dolgozó nép tulajdonában vannak, — ellenség — helyeselt az ország, melynél nincs hősiesebb a világon. És védelmében nem ejtett egyetlen szót se senki. És ha ártatlan volt? ... Ki merészeli azt gondolni, hogy a népbíróságokon a nép ellenségei ülnek? Mi lesz a bíróságokból bíróságok nélkül? Nevetséges lenne dokumentumokat kérni, melyekből a bűnösség feketén-fehéren kiderül. Hülyeség. Ilyen dokumentum nem létezik. Az áruló kezében — ott az ártatlanság összes bizonyítéka, az ártatlannak — nincsenek bizonyítékai. Akkor hát hallgatni kell? És ha ártatlan volt? Ötezren építenek, s egy lerombolja. Hisz talán ötven között, kiket börtönbe vetettek, akadhat egyetlen ártatlan? De ha, de ha ártatlan volt? De ha ártatlan volt, hogyan merészeltétek agyonlőni őt? •B. B. 1941-ben rövid időre a Szovjetunióba utazik, megtudja, hogy számos német antifasiszta barátját letartóztatták, és nem sokkal azelőtt kivégezték, így néhai tanitóját és barátját, Szergej Tretyakov drámaírót, Majakovszkij LEF (Balfront) című lapjának egyik alapítóját is. B. B. az emigrációban (Kalifornia, 1942) Színházi próbán (195 Feleségével, Helene Weigellel a berlini könyvbazáron (1953. május 1.) I____ flHH eletmü íiz< Kilencven esztendeje született az a kiváló német író, költő, színházi rendező és drámaesztéta, akinek életművével a szocialista költészet világraszóló győzelmet aratott: Bertolt Brecht (1898 —1956). Biztonságos anyagi bázissal rendelkező családból származott (apja az augs- burgi papírgyár igazgatója volt), ám a század viharos eseményei kiragadták a polgári miliőből, és megváltoztatták gondolkodásmódját. Ahogyan a Világgá űztek, s volt rá jó okuk című versében írta: „Jómódú emberek gyermekeként / Nőttem föl én. Szüleim keménygallért csavartak / Nyakam köré, s arra neveltek, / Hogy megszokjam: kiszolgálnak min- denfelől, / S kioktattak a parancsolás művészetére. Ám Amint szétnéztem egy kissé — felnőve már —, / Osztályom tagjaitól elment a gusztusom / S a kiszolgálástól meg a parancsolástól is. / És elhagyván osztályom, összefogtam / Az alsóbbrendű néppel." Művészi pályafutását a Weimari Köztársaság Berlinjében kezdte, ahol az első világháború után egy sereg társadalmi, politikai és művészeti ellentmondás halmozódott föl. Ekkor írt verseiben a züllött nagyváros, Berlin párája lebeg, az infláció boszorkánytánca szédít, Európa legzüllöttebb csücskének szélsőségei villannak fel, ahol a hírhedt éjszakai élet tombol, a nemi perverzitás, a homoszexualitás, szád izmus és mazochizmus minden változata dívik, a bűnözés ijesztő méreteket ölt. A húszas évek folyamán a fiatal művész még az eszmeileg labilis útkeresők közé tartozott, ám csakhamar felismerte, hogy ,a művész nem állhat az osztályokon és az osztályok közötti harcon kívül, hanem — hogy művészetének igazi ereje és célja legyen — állást kell foglalnia. Brecht ekkor a harcoló munkásosztállyal és pártjával szövetséges művészeti avantgárdhoz csatlakozott. Amiben azonban már akkor kiemelkedett a polgárság ellen lázadó művésznemzedék soraiból, az a tehetségén túl az a makacs, vizsgálódásra való hajlam volt, amellyel az emberek reális életfeltételeit kutatta. Olyan művészetet akar, amely nemcsak saját kora önkifejezése, hanem a fennálló társadalmi viszonyok okait is világosan láttatja. Ehhez a szilárd világnézeti támaszt a húszas évek dere- kán a marxizmusban találta meg, mégpedig abban a formájában, ahogyan azt Le- nin stratégiailag és taktikailag alkalmazta. Marxnál és Leninnél lelte föl azt a kulcsot, amely előtte, mint költő előtt, kitárta a kaput a világ megváltoztatásához. Élete végéig barátja, és harcostársa, Hanns Eisler zeneszerző azt tartotta Brecht egyik legnagyobb teljesítményének. hogy a költő ott alkalmazta elsőként a materialista dialektikát, ahol előtte még senki: a színházban és a költészetben. Brecht elutasította a „szép” ósdi, polgári esztétikáját, neki a munkásosztály harcának szempontjából hasznos művészet volt az igénye. Hite szerint a művészetnek segítenie kell a proletariátust abban, hogy felismerje a maga érdekeit és az értük vívott harc szükségszerűségét. Türelmetlen humanizmusa olyan líra. olyan költészet keresésére sarkallta, amely közvetlen hasznossági funkcióval rendelkezik az új világ felépítésében, az új ember kialakításában. És e hasznosság nevében egész további életműve arra épült, hogy gondolkodásra és állás- foglalásra késztessen. Ahogy egyre jobban megszilárdul marxista szemlélete, költeményeiben, színpadi műveiben, politikai és művészeti írásaiban, annál inkább erősödik elkötelezettsége a dolgozó emberek iránt. És ennek az elkötelezettségnek a jegyében, megváltozik az a komor világkép is, amely pályájának első szakaszát jellemzi: az ember oly elvetemült, hogy „nem is szabadna a vétket túlságosan üldözni”. (E szigorú nézet legmulatságosabb megjelenési . formája a Koldusopera, a koldusokat trösztbe szervező T’eachum és a minden hájjal megkent banditavezér, Bicska Maxi alvilág diplomáciai háborújának hátborzongatóan tündért és ultramodernül ódon históriája, amely azt példázza, hogy a rablógyilkosok csak annyiban különböznek a nagyiparosoktól és bankvezérektől, hogy kisstílűén bonyolítják piszkos üzelmei- ket.) Brecht számára meghatározó axiómává lesznek Goethe sokszor idézett sorai: „Nemes az ember, segítőkész és jó” —, ám azzal a megszorítással, hogy a társadalmi viszonyok természete döntő befolyással van az ember jó tulajdonságainak realizálására. Ez az oka annak, hogy színműveiben olyan gyakran megjelenik az em-
