Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. március 17., csütörtök HÍRES KÖNYVEK Csataképek a magyar szabadságharcból Az olvasók és az előfizetők örömére a közelmúltban megjelent a Híres könyvek sorozat második kötete, Jókai: Csataképek a magyar szabadságharcból (1850) című munkája. A Miskolci Akadémiai Bizottság pályázati felhívása 1988-ra Ismert, hogy a Népszava Kiadó a sorozattal küldetést vállalt, és minden „Híres” könyvvel üzenni is szándé­kozik — emlékeztetni; a ma élő, serdülő ifjúságnak — mindannyiunknak. Az ország vérbefojtott sza­badságküzdelme utáni álla­potát a megélők, a tanúság­tevők, az emlékezek könyv­tári üzenete őrz'i. Az aradi mártírok, a kegyetlen meg­torlást szenvedők naplói, le­velei — és nem utolsósor­ban az ellenük készült vád­iratok — megelevenítik a nemzeti tragédiát: a vissza­fordíthatatlan történelmet... A história művelői feltár­ták, hogy Haynau tábornagy Bécsből inspirált bosszújá­nak „eredménye”: 110 ha­lálos áldozat, 1500 várfog­ságra ítélt és tízezrek kény­szersorozása. Ilyen körülmények között — annyi szenvedés után — meg kell-e tagadni az esz­mét? Mint minden össze­omlás után, ez alkalommal is akadtak hitevesztők, két­ségbe zuhanók, vagy csu­pán kétkedők. Vörösmarty, Arany, Madách klasszikus­sá nemesült művei példáz­zák 1849 politikai-katonai traumáját. Jókai Mór 25 éves volt a Csataképek írásakor. Túl a hányattatáson, életveszé­lyen . .. Művészként, ember­ként nem siránkozó alkat volt, hanem derűs, életigenlő optimista író, aki ösztönö­sen is a sebek gyógyítását vélte a legnagyobb művészi jótéteménynek, olyan felépü­lést, amely az emlékezetből is példát, erőt merít! A Csataképek tizenhárom elbeszélést tartalmaz: A két menyasszony; Egy bál; Az ércleány; Az elesett neje; Székely asszony; A Bárdy család; Komárom; A fehér angyal; A kis szürke errtber; Nomen et omen; A vörössip- kás; A szerencsétlen szélka­kas; Szegény asszony áldo­zatja. Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora című anya­gában kiemeli, hogy Jókai néhány oldal terjedelmű írásai apró remeklések. Mik­száth szavait idézve: „Ez apróságok egy része Csata­képék és Bujdosó naplója címen terjedt el a közönség minden rétegében, mely a sorok közt való olvasást kezdte megszeretni, s külö­nösen a forradalmi dolgok után kapott, mintegy dő­zsölve a saját fájdalmában. Annyival is inkább, mert a csataképek nem egy darab­ja való eseményt ölel fel,” Jókai lelkiállapotát az a metafora fejezi ki leginkább, amelyet az Egy bitjdosó naplója előhangjában fogal­mazott meg: „Az óriás ele­sett, meghalt, porrá lett (...) Ez elesett óriás ham­vának egy atomja voltam én is. Múltra emlékező, jövőt látó tehetetlen porszem. Jókai tehetsége lebírta a szabadságharc utáni sokkot: rövid írásaiban képes volt a reménytelenség korában megszólaltatni népünk ja­vának szabadságvágyát, áb­rázolni kitartó hazai szelle­mét, hősiességét. Fekete Sándor találóan jellemzi a Csataképek-ben feltáruló Jökai-attitűdöt: „Természetesen már e korai művekben is előfordul, hogy Jókai legcsodálatosabb ké­pessége., képzeletének pá­ratlan gazdagsága túl mesz- szire emeli őt a ■ reáliák, a valóság földszagú birodalma fölé. Ha a történet tragikus, hamar eljutunk a már-már misztikus-karizmikus fáj­dalomig, ha az elbeszélést kormányozza, a hatásosabb kiélezés és a csattanó ked­véért túlságosan kikerekedik a sztori.” Az író hol saját él­ményeire, hol szemtanúk el-‘ beszélésére támaszkodva írja le az eseményeket. Jó­kai képzeletének legmeré­szebb szárnyalásakor is lényegében hiteles a törté­nelmi környezet. Példaként hozható fel az író szemléletes leírására 1848 utolsó lapjaiban a Szolnokon kialakult helyzet érzékeltetése: „Egész nap, egész éjjel szakadatlanul hallatszék a jövő és távozó gőzmozdonyok zúgása, fütyü­lése. A pályaudvarban ren­detlen időközökben érkező vonatok álltak meg tömve- tömve emberekkel, kik ré­mült, kétséges arcokkal száll­tak ki a vagonokból, össze­fagyva . .. Hátrább nehéz málhásszekerekből hánytak le mindenféle uratlan jószá­got, mikért senki sem volt felelős. Turkált közte bol­dog-boldogtalan, keresve el­tévedt holmiját... És újra meg újra jöttek dübörgő, fütyülő vonatok, hozva ösz- szefagyott, összeéhezett né­pet, a már ottlevők odató­dul tak a kiszállókhoz.” A romantikus pátosz mel­lett a derű is jelen van Jó­kai írásaiban, számos kora­beli anekdotát szőtt meséi­be. Ennek ékes példája a Nomen et omen (név és vég­zet) című rövid anekdotikus írás. A kötetet a Népszava Ki­adó gondozta. Sándor Dénes A környékünkön folyó tudományos tevékenység hatékonyabbá tétjeiére a MAB Eszak-Magyarország megyei tanácsai és vállala­tai többféle témakörben pá­lyázatot hirdettek. Több szakbizottság adott meg té­mákat. így az állam- és jogtudományi, a társadalmi vagyonvédelemről, valamint a tudományos, műszaki eredmények felhasználásá­nak jogi lehetőségeiről és korlátáiról az ipari szerve­zetekben, a szociálpolitikai intézmény- és intézkedési rendszer lehetőségeiről, vár­ható hatásairól Miskolcon. A bányászati szakbizottság a Borsodi Szénbányák Vál­lalat összüzemi teljesítmé­nyének növelési lehetősé­geiről, valamint a szénmosó művek optimális üzemelte­téséről. Az egészségügyi szakbizottság, a diagnoszti­ka, a terápia és a gondozás időszerű kérdéseiről az élet­mód befolyásolásáról íz egészség megőrzése érdeké­ben, A gépészeti szakbizott­ság a technológiai megol­dások kidolgozásáról az új gyártmányokról, a nagy idő­igényű mérnöki munkát ra­cionalizáló megoldásokról a Digép gyártmányainak kor­Rendre meghirdetik Csur­gón, Csokonai Vitéz Mihály tanítóskodásának színhe­lyén az emlékének szentelt diák színjátszó fesztivált. Ebben az esztendőben is sor kerül erre a találkozó­ra. amelyre az országból 16 együttes lesz hivatalos. Előtte területenként és me­gyénként előselejtezőket „A rák ellen az emberért, a holnapért" társadalmi ala­pítvány kuratóriumának ve­zetői bejelentették: április 7-ére, az egészségügyi vi­lágnap alkalmából, füstmen­tes Magyarország akciót hir­detnek. Felhívást tesznek közzé, hogy a dohányosok — akik hazánkban naponta 40 millió forint értékű cigaret­tát füstölnek el — egy napi cigarettáik árát ajánlják fel az alapítvány javára. A lebonyolításban és az akció finanszírozásában köz­reműködik a posta, több mi­szerűsítéséről és a munka- védelmi elképzelésekről. Készíthető munka a Mátra- vidéki Fémművekhez kap­csolódóan is. A kohászati szakbizottság a huzalgyártás technológiá­járól vár dolgozatokat, va­lamint a Lenin Kohászati Művekkel kapcsolatos újí­tásokat. A közgazdaság-tu­dományi szakbizottság töb­bek között Miskolc felső­fokú szerepkörének helyze­téről, a város iparszerkeze­tének javításáról, idegen- forgalmi helyzetéről, kul­turáltságáról, országos és nemzetközi versenyképessé­géről. A Nógrád Megyei Tanács támogatásával az 1992-ig várható gazdasági szerkezetmódosulás előre- * jelzéséről a megyében; ja­vaslatok az ezzel összefüggő képzési és átképzési felada­tok megoldásáról. A mezőgazdasági szakbi­zottság pályázatának Heves megyei vonatkozása is van. így a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem kompolti kutatóintézetének támoga­tásával a kukoricatermesz­tés agrotechnikájáról, ki­emelve az észak-magyaror­tartanak. Egerben a Bor­sod megyeiek, a Nógrád megyeiek és a szűkebb ha­zánkat képviselő csoportok találkoztak március 15-én. összesen 12 együttes állt pódiumra. Változatos reper­toárt hoztak, klasszikus színmű éppúgy helyet ka­pott, mint diákos rögtön­zés. Hasonlóan alakult a nisztérium és biztosítóinté­zet. A felhívás szerint ápri­lis 7-én az ország valameny- nyi — csaknem 18 .ezer — postaládájába bedobhatok az adományok, akár fém, akár papírpénz formájában. A be­gyűjtést és az összesítést a Magyar Posta végzi. Mivel nem csak a dohány­zás: füstje ártalmas az egész­ségre, a felhíváshoz csatla­kozott az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács, amely április 7-én. országszerte díj­mentesen megvizsgálja az szági területi növényállo­mányt. A társadalomtudo­mányi szakbizottság a fel-, szabadulás utáni ifjúsági mozgalom észak-magyaror­szági történetéről, a testü­leti demokrácia érvényesü­lésének helyi tapasztalatai­ról. a KMP megalakulásá­ról, a két munkáspárt egye­sülésérő1!, a proletárdikta­túráról és a magyar isko­lák államosításának kör­nyékbeli történetéről. Lehet pályázni Heves megye mű­velődésszociológiai vizsgá­latával, megyénk lakossá­gának egészségügyi állapo­táról és a szociális gondos­kodás bővítési lehetőségei­ről. Pályázhatnak tudományos vagy gyakorlati munkakör­ben dolgozó egyéni kuta­tók, illetve kollektívák. Csak eddig nem publikált tanul­mányokkal lehet részt ven­ni. amelyek a feldolgozott témák eddigi irodalmjához képest eredeti új gondolat­anyagot tartalmaznak. Eze­ket négy példányban kell jeligésén benyújtani, ma­ximum száz oldal terjede­lemben a Miskolci Akadé­miai Bizottsághoz (Miskolc. Szabadság tér 3. 3530). A határidő 1988. október 31. végeredmény is: a zsűri minden megyéből egy mű­vet javasolt a csurgói talál­kozóra. megyénkből az Eg­ri Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző pro­dukcióját, az Orbán Ottó műve nyomán készült Pa­radicsomlé című „popope­rájukat”. önként jelentkező gépjármű­tulajdonosok autóinak kipu­fogógázát, s tanácsot ad, hogy miként csökkenthető a távo­zó káros anyagok mennyisé­ge. A Hungária Biztosító a posta útján befolyt összeget, az Állami Biztosító pedig a saját hálózatában összegyűj­tött pénzt megduplázza, s át­adja a rákellenes alapít­ványnak. Az összeg felhasz­nálásáról a későbbiekben tá­jékoztatják a közvéleményt. CSOKONAI EMLÉKÉRE Diákoka pódiumon AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGNAPON Füstmentes Magyarországot T. ÁGOSTON LÁSZLÓ: Adóeitis melankolikus Amint Emberke hazafelé ballagott a lépcsőházban, már messziről felfigyelt va­lami hangos szövegre. — Az alapbér, plusz nyug­díjjárulék, valamint az egyéb pótlékok képezik a bruttósítás alapját. . . Megtapogatta a könyökét, nedves volt. Bekiabált hát az előszobaajtóból a feleségé­nek: — Rozikám, azonnal kap­csold ki azt a rohadt rádiót! A könyökömön jön ki az adórendelet. — Hogyan zárhatnám el? — kérdezett vissza az asz- szony. — Hát nem szétver­ted a múlt héten, amikor az adóklubot közvetítették?! — Hát persze... — ocsú­dott Emberke. — Akkor légy szíves, zárd el a gázcsapot! — Nincs bekapcsolva ... — A fene egye meg! —ön­tötte el Emberkét a pulyka­méreg. — Hát akkor a víz­csapot zárd el! — Elzártam. Most jó a csap, a múlt héten kicserél­te benne a szerelő a tömíté­seket. — Hát akkor honnét jön ez a szöveg? A saját hango­mat se hallom tőle. — Ja, ez? A szomszédban eltört a főnyomócső. Csak holnap tud kijönni a szere­lő. Hol voltál ilyen sokáig? — Kettőt találhatsz, de in­kább megmondom. Adóügyi tanfolyamon. Az asszony kétségbeesetten csapta össze a kezét, és azon­nal ágyba fektette. Vizes bo­rogatást rakott a homloká­ra, vattát dugott a fülébe és beletukmált két erős altatót. Aztán lement a sarokra, és az utcai fülkéből telefonált az orvosnak. — Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? — kérdezte a jó öreg Tóth doktor az ágya szélére ülve. — Mit mond? Nem értem — kiabálta Emberke. — Hogy vagyunk? — is­mételte meg most már han­gosabban a doktor. — No, ide figyeljen, doki- kám! — ugrott föl a páciens. — Ha maga is adóügyi elő­adást akar tartani, én biz’ isten... — Ugyan, fiam, én ön­adózóm. Különben is, az én koromban.., Megkopogtatta elölről, meghallgatta hátulról, aztán kettőt bólintott. „Kétségte­len ... ezt nem lehet félre­ismerni ...” — Súlyos, doktor úr? — kérdezte az asszony a kezét tördelve! — Igen — bólintott az or­vos —, de ebben a korai sza­kaszban még gyógyítható. Adóeitis melankolikus. Be­utalom egy közeli lakatlan szigetre. Néhány hónap alatt rendbe jön, ha ... Emberke összecsomagolt és másnap reggel, a menetrend szerinti repülőgéppel eluta­zott a legközelebbi lakatlan szigetre. Csodálatos látvány terült elé. Az egész sziget alig volt nagyobb néhány négyzetkilométernél. Száz ágra sütött a Nap. Körben a tenger csacsogó hullámai, a szigeten bólogató pálmafák, az ágaik között piros, meg kék tollú madarak. Minden olyan volt, mint az esti me­sében. És, egyszer csak, a feje fölött, az egyik pálma­ágon, megszólalt egy papa­gáj: — Bruttósítás ... bruttósí­tás . . . A KINCSKERESŐ MÁRCIUSI SZÁMA Az évfordulók jegyében 140 éve — 1848. március 15-én —, Magyarországon megmozdult a föld. Erre a dicsőséges napra, s az azt követő szabadságharc fényes és tragikus eseményeire em­lékezik méltó módon a Kincskereső márciusi szá­ma. Az első oldalon olvas­hatjuk Kosztolányi Dezső Zászló című versét, ez után Petőfi Sándor forradalmi lí­rájának három szép darabja következik. Rákosi Viktor A gyerek című novellája a sza­badságharc gyerekhőseiről rajzol romantikusan Ideali­zált, mégis hiteles portrét. Csala Károly Petőfi naplója nyomán megalkotott képno­vellája március 15-e történe­tét mondja el a grafika nyel­vén — magas művészi fo­kon. Két tavaszköszöntő klasz- szikus költeményt találunk ezután — Goethe Korai ki­kelet és Áprily Lajos Mennék eléd című műveit. Szepesi Attila madárversei, Kiss An­na miniatűrjei és Kenéz Fe­renc gyermekportréi egészí­tik ki a szám lírai válogá- tását. A folytatásos regény — V. Seiner: Az ember, aki maga az öt nem ... — hőse ismét csodálatos felfedezés birtokába jut, de ezúttal sem a maga hasznára fordítja . . . A tudósok, feltalálók, felfe­dezők sorozatban a nagy francia vegyész, Lavoisier gyerekkoráról mesél Teknős Péter: Egy gyerek, aki csu­pa tűz című írása. A neve­tő irodalomórában M. Miike Kimondottan az irodalom . . , címmel, egy megtévesztő jel­ige mulatságos következmé­nyeit meséli el. A testvérmúzsák rovat egy szolnoki iskola országos hí­rű metszőkörét mutatja be. Az „Édes anyanyelvűnk”- ben Sütő András vallomása­it olvashatjuk az anyanyelv­ről. A márciusi számot Würtz Ádám, Csala Károly és Szekszárdy Ildikó illuszt­rálta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents