Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. március 17., csütörtök Elfogadták a közúti közlekedési törvényt (Folytatás az 1. oldalról) a kereskedelmi gondokkal, a 'munkafegyelem állapotával és mindazzal, ami a mai valóság. A törvénytervezetben fontos gazdasági előírások is megtalálhatók. A 16. paragrafus például a Minisztertanács hatáskörébe utalta egyes közutak — nyilvánvalóan autópályák, esetleg . különleges szolgáltatást nyújtó utak — igénybevételénél a fizetési kötelezett- sédet, ennek mértékének megállapítását. Ezzel nálunk gazdagabb országokban is élnek. Egyetértésün-. két azonban azzal adjuk, hogy az így kivetett — a hazai keresetekhez is korrektül igazodó — díjból befolyt összegek teljes egészében újabb autópályák, városokat elkerülő útszakaszok építéséhez járuljanak hozzá. . Az együttes ülésen a legnagyobb vita arról alakult ki, hogy kihagyják-e a törvényből a közúti közlekedés alapvető forgalmi szabályait. A szavazás során a többségi vélemény alapján bennhagyták a törvényjavaslatban az ezzel foglalkozó paragrafust. A mostani tapasztalatok azt mutatják, hogy a közlekedési etika a jogszabályokra, a törvényekre épül ugyan, de. ehhez miég szükséges az önkéntes belátás és a megértés is. A hatóságoknak kell többet tenniük a megismertetésben, az érvényesítésben^. az ellenőrzésben, a teljesíthetőség feltételeinek megteremtésében. A bizottsági előadó után a vitában 14-en szóltak hozzá. A felszólalókat követően ismét Urbán Lajos közlekedési miryszter kapott szót. Válaszában megköszönte az igen alapos törvényelőkészítő munkát. Utalt arra, hogy minden módosító javaslatot elfogadtak, mégpedig azért, mert azok többsége a mindennapi életből merített személyes tapasztalatokhoz fűződött. Elmondotta: a kormány nevében is megerősítheti, hogy az utak ügye állami ügy. Hozzátette: évente 15 milliárd forintot fordítaa forgalomnövekedéssel párhuzamosan évről évre bővül. A növekedés mértéke évente mintegy - ötmilliárd forint, ennek az összegnek a felhasználása nélkül az országos úthálózatban jelentős károk keletkeznének. A miniszter válaszában kitért az autópályák építésének ütemével kapcsolatos kérdésekre is. Elmondotta, hogy nem halogathatok a munkálatok az Ml-es autópályán, és Sopronban, Mo- sonmagyaróvárott, Győrött is be kell fejezni az autóutak építését. Indokoltnak tartotta, hogy déli irányban Kecskemétig jusson el az autópálya. A járművekkel kapcsolat- barf megjegyezte: ma még időszerű a javítószolgálatot, az alkatrészellátást törvényi szinten szabályozni, ugyanis nem egyszerűen kereskedelmi kérdésről van szó. A metrókocsik, vasúti szerelvények hazai gyártásával összefüggésben a miniszter annak a véleményének adott hangot, hogy ha gazdaságos darabszámú sorozatban gyártják majd a járműveket — márpedig csak így érdemes —, akkor a hazai közlekedési ágazat nem tudja felvenni a teljes termékmennyiséget, tehát feltétlenül exportképes gyártmányokra lesz szükség. Egyetértett azzal, hogy a közúti közlekedésnek — mint veszélyes üzemnek — az ellenőrzése a jövőben kiegészül környezetvédelmi ellenőrzéssel is. Fontosnak tartotta a kis áteresztőképességű utak védelmét, s hangsúlyozta: a törvény lehetőséget ad arra, hogy a jelenleginél nagyóbb szigorral lépjenek fel abban az esetben, ha a közművek elhelyezésekor a műszakilag indokoltnál hosszabb ideig veszik igénybe a közutakat. A közlekedésre neveléssel kapcsolatban kifejtette: az egészségügyi, a művelődési, a belügy- és a közlekedési miniszter felelős e téren az összehangolt munkáért. A felszólalásokkal összhangban túlhaladottnak ítélte a közületek személygépVillányi Miklós pénzügyminiszter és Sebők József képviselő nak útépítésre, -fenntartásra, s számítanak továbbra is a költségvetésen kívüli, helyi forrásokra. Ezek ösz- szege évente mintegy 200— 300 millió forint. Emlékeztetett arra, hogy , az állam a költségvetésbői magas műszaki paraméterekkel rendelkező utakat épít, ezért indokolt mérlegelni, hogy ezeket az autópályákat használók valamilyen módon hozzájáruljanak az építési költségekhez. Most elvi lehetőséget kapott a kormány arra, hogy kidolgozza az autópálya-használati díj szedésével kapcsolatos rendelkezéseket. Nem tartotta indokoltnak a miniszter az országos és a tanácsi úthálózat szétválasztását, mondván: a forgalom terjedésének mértékében a tanácsi utak is fokozatosan az országos úthálózat részévé válnak. Az útalapról szólva kifejtette: kívánatos egy olyan költségvetési hányadot meghatározni, amely kocsi-használatával kapcsolatos szabályozást, s egyetértve az ülésen elhangzott indítvánnyal úgy vélte: a közületekre kell bízni, hány személygépkocsi használatát tartják szükségesnek. Hasonlóképpen oldani kívánatos a magánfuvarozással kapcsolatos rendelkezéseket is. A miniszter végül nem ellenezte, hogy az egészségvédelem fogalma bekerüljön a törvénymódosítás szövegébe. Urbán Lajos válasza után határozathozatal következett. A képviselők először az építési és közlekedési, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által már elfogadott — s az Országgyűlés tagjainak írásban elküldött — módosító indítványokról döntöttek. A két bizottság összesen 16 pontban fogalmazta meg javaslatait, amelyekről a képviselők külön-külön szavazták. Egy kivétellel — amelyre öten nemmel szavaztak és hárman tartózkodtak — a módosító javaslatokat egyhangúlag elfogadták. Így például a törvénybe került, hogy a lakott területeket, különösen a történelmi városrészeket, a műemléki és védett természeti területeket, továbbá a gyógy- és üdülőhelyeket forgalomszabályozási eszközökkel és megfelelő várakozási díjak alkalmazásával is fokozottan védeni kell a közúti közlekedés károsító hatásaitól. Ugyancsak elfogadták azt a módosító indítványt, hogy a közút megrongálódását a közút kezelője köteles haladéktalanul kijavítani, vagy a közút forgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetet elhárítani. A kijavításig, illetőleg a veszélyhelyzet elhárításáig köteles a forgalomban részt vevőket a veszélyre figyelmeztetni, szükség esetén sebesség- vagy súlykorlátozást elrendelni, illetőleg a közutat lezárni. Egyhangúlag fogadták el azt a módosító javaslatot is, amely kimondja, hogy a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért — a, közművek építését és fenntartását kivéve — díjat kell fizetni. Ezt követően a már elfogadott módosításokkal kiegészített törvényjavaslatról/ szavaztak a képviselők. Az Országgyűlés a közúti közlekedésről szóló törvény- javaslatot általánosságban, és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. „Megújulásra van szükség a szövetkezeti jog területén is” Ezután a napirend szerint megkezdődött a szövetkezetekről szóló 1971. évi, III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Markója Imre igazságügyminiszter, bevezetőben elmondotta, hogy közel két évtized telt el a szövetkezetekről szóló törvény meg-' alkotása óta. Bár szövetkezeti jogunk fejlődése sem volt töretlen, mégis e törvénynek jelentős szerepe Volt abban, hogy keretei között a szövetkezeti mozgalom kiemelkedő sikereket ért el. Hazánk ma a társadalmi és a gazdasági reformok korát éli. A jogalkotásra jelentős felelősség hárul abban, hogy a reform- folyamat kibontakozását minél következetesebben segítse elő. Éppen ezért megújulásra van szükség a szövetkezeti jog területén is. .Indokolt napirendre tűzni — a- nem is távoli jövőben — a szövetkezetekre vonatkozó szabályozás átfogó és teljes felülvizsgálatát: egy új szövetkezeti törvény megalkotását. Ehhez azonban komoly, tudományosan is megalapozott előkészítő munkára van szükség, amely már elkezdődött. Az Országgyűlés elé terjesztett törvénytervezet ezért még nem a szövetkezeti jog átfogó reformját tűzte ki célul. A javaslat azokat a változtatásokat kívánja végrehajtani, amelyek elősegítik a törvényben megfogalmazott elvek következetesebb érvényesülését. A továbbiakban a módosítás fő törekvéseiről szólt a miniszter. Hangsúlyozta, a szövetkezeti törvény alapelve, hogy a szövetkezet a tagoké, ők döntenék belső ügyeiben, így a szövetkezeti önkormányzat kérdéseiben is. Ehhez nélkülözhetetlen eszköz, hogy a szövetkezetek belső életében meghatározó szerepük legyen az alapszabályoknak és egyéb belső szabályzatoknak, jogi szabályozás pedig tág keretet adjon ezek demokratikus, a tagok akaratát tükröző, s az egyes szövetkezetek adottságaihoz igazodó kialakítására. Ez az elv azonban jelenleg — részben a törvény időközi módosításai folytán — nem valósul meg következetesen. A szövetkezetek önkormányzati szervezetére és ezek működésére vonatkozó magas szintű jogi rendelkezések túlzottan aprólékos, bürokratikus jellegű szabályozásuk révén gátolják a szövetkezetek teljesebb érvényesülését. Ennek következtében a szövetkezeti alapszabályok és más belső szabályzatok sem töltik be megfelelően a szerepüket, szabályaik sokszor mechanikus ismétlései a jogszabályok rendelkezéseinek. A szövetkezeti önkormányzat erősítése ezért Markója Imre igazságügy-miniszter terjesztette elő a szövetkezetekről szóló törvénymódosítását szükségessé teszi annak felülvizsgálatát, hogy össztársadalmi érdekből milyen kérdésekben szükséges a továbbiakban is egységes központi szabályozás, s megköveteli az ilyen érdekkel nem indokolható jogi kötöttségek feloldását. Ezt a célt követve a javaslat kimondja, hogy a jövőben a szövetkezet dönt — alapszabályában — arról, rendszeresít-e a közgyűlés mellett küldöttgyűlést is, és ha igen, néhány, a közgyűlés kizárólagos hatáskörében maradó ügyön kívül a döntési jogköröket milyen módon osztja meg a két vezető testület között. A tervezet szerint bővülne a szövetkezetek önállósága más kérdésekben is, így például abban, hogy egy vagy több önkormányzati ' szabályzatot alkotnak-e, milyen bizottságokat alakítanak, a tisztségviselőiket milyen időtartamra választják meg; és így tovább. A szövetkezetek autonómiáját szélesíti a törvényjavaslat azzal is, hogy feloldja a státusváltozással, vagyis az átalakulással kapcsolatos merev szabályozási kötöttségeket. A jövőben a közgyűlés általában szabadon dönthet a szövetkezetnek más ágazatba tartozó vagy más formájú szövetkezetté való átalakulásáról'. Természetesen megmarad a lehetősége annak is, hogy az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályok az átalakulást feltételhez kössék. Ilyen feltételt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok állapítanak meg. Végül: a szövetkezeti demokrácia elvének megfelelően a törvény eddig is lehetővé tette ia szövetkezet két vagy több szövetkezetté való szétválását, valamint azt, hogy a tagok egy része — a szövetkezetből kiválva — új szövetkezetei alakíthasson. Ennek a jognak a gyakorlati érvényesülését, s egyszersmind a kisebbség Kovács András és Barta Alajos képviselőink a szünetben Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes társaságában jogainak a védelmét segíti elő a törvényjavaslat azzal, hogy az említett esetekben a vagyonmegosztás kérdésében megfelelő jogorvoslatot biztosít: azok számára, akiknek jogos érdeke sérelmet szenvedett, lehetőséget ad a bírósági út igénybevételére. Szövetkezeti törvényünk alapvető elvként fogalmazza meg a szövetkezetek gazdasági önállóságát. Ez nélkülözhetetlen feltétele az eredményes gazdálkodásnak. s ezen belül a gyorsan változó gazdasági-piaci követelményekhez való alkalmazkodásnak. A törvény- javaslat előkészítése során ezért törekedtünk a szövetkezetek gazdasági tevékenységével kapcsolatos indokolatlan korlátok lebontására. Jelenleg például a szövetkezet tevékenységi körét csak alapszabályának módosításával egészítheti ki; ehhez pedig szükséges, hogy a közgyűlés, illetőleg a küldöttgyűlés által elfogadott módosítást az állatul törvényességi felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyja. A tevékenységi kör kiegészítésének ilyen jóváhagyása felesleges, gátolja a szövetkezeteket a gazdasági feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásban. a törvényjavaslat ezért kimondja, hogy a szövetkezet te~ vékejiységi körét alapszabályának módosítása nélkül kiegészítheti, s ehhez nincs szükség az állami törvényességi felügyeletet /gyakorló szerv jóváhagyó határozatára sem. A tevékenység1; kör kiegészítését ezentúl elegendő a szövetkezet szervezeti és működési szabályzatában rögzíteni. Egy másik rendelkezés: több mint hat éve a szövetkezeti törvényben foglalt felhatalmazás alapján kiadott minisztertanácsi rendelet intézményesítette a kisszövetkezeteket, amelyek egyszerűsített önkormányzattal és munkaszervezettel működnek. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a szervezeti forma jól bevált, számos területen elősegíti az eredményes gazdálkodást. Indokolatlan korlátozást jelent ugyanakkor, hogy a kisszövetkezetek mezőgazdasági tevékenységet nem folytathatnak. A törvényjavaslat lebontja ezt a korlátot is, és ugyanakkor o kisszövetkezeteknél is érvényesíti azt az általános szabályt, hogy a szövetkezet minden olyan tevékenységet folytathat, amelyet törvény, törvény- erejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet nem utal állami gazdálkodószerv vagy más álami szerv kizárólagos tevékenységi körébe. Ezek a körülmények lehetővé teszik, hogy a kisszövetkezetek különálló szabályozását megszüntessék, s a reájuk vonatkozó sajátos rendelkezéseket beépítsék a szövetkezeti törvénybe és végrehajtási rendeletébe. A javaslat ezzel egyszersmind lehetőséget ad arra, hogy a kisszövetkezeteknél bevált egyes szabályokat más szövetkezetek is alkalmazhassák, továbbá egyszerűsíti a szövetkezeti szabályozás rendszerét is. A szövetkezetek gazdálkodásának eredményessége nem kis részben a belső érdekeltségi viszonyoktól függ. Ezek sokrétűek és differenciáltak, mindenekelőtt attól függően, hogy termelő- vagy fogyasztási jellegű szövetkezetről van szó. Az érdekeltségi viszonyokat azonban valamennyi szövetkezetnél az határozza meg, hogy a tagok — személyes közreműködésük, illetőleg vagyoni hozzájárulásuk. alapján — milyen feltételekkel részesedhetnek a gazdálkodás eredményéből. A vagyoni kapcsolatok jelenlegi formái, mint amilyen a ■ részjegy, a célrészjegy, pénzügyi jellegű korlátozások miatt, rendeltetésüket nem tudják megfelelően betölteni. A törvényjavaslat — számolva a gazdasági realitásokkal — nem szünteti meg, de enyhíti az említett korlátozásokat. Így kizárja, hogy a jövőben korlátozó rendelkezést miniszteri rendelet állapíthasson meg, s a Miniszter- tanács részére is csak a részjegy, célrészjegy után fizethető osztalék (részesedés) felső határának szabályozó-, sára ad felhatalmazást. Az Országgyűlés bizottságaiban lefolyt vita során olyan javaslatok hangzottak el, hogy bővítsük a szövetkezet és tagjai közötti vagyoni kapcsolatok formáit, és tegyük lehetővé a szövetkezet számára ingyenes vagyonjegy kibocsátását. Ilyen vagyonjegyet a szövetkezet tagjainak juttathatna. A törvényjavaslat ennek megfelelő kiegészítését — a miniszter indokoltnak tartotta. A miniszter a továbbiakban egy új' szövetkezeti formáról, a kistermelők szövetkezetének intézményesítéséről szólt. Elmondotta: a jelenlegi szövetkezeti formákban — s ez vonatkozik a kisszövetkezetekre is — a közös gazdasági tevékenységnek, s az éhből való részesedésnek van meghatározó szerepe. A tagok saját gazdasági tevékenysége — így a háztáji gazdálkodás is — jelentős, de mégiscsak „kiegészítő” jellegű. Most gyakorlati igényként merült fel egy olyan, új szövetkezeti forma létrehozása is. amely elsődlegesen a tagok saját gazdasági tevékenységére épül, s a szövetkezet fő feladata, hogy ezt a gazdasági tevékenységet a közös árubeszerzés, valamint az értékesítés megszervezésével és más módon, elősegítse. Erre elsősorban a mezőgazdaságban lehet szükség, azokban az esetekben, amikor — például a természeti adottságok miatt — a földek nagyüzemi megművelése nem gazdaságos. Hasonló igények merültek fel azonban — a kistermelők, kisiparosok, vállalkozók részéről — a gazdasági élet más területein is. így többek között a magántaxik üzemeltetésével kapcsolatban is. A törvényjavaslat ezért — új formaként — lehetővé te(Folytatás a 3. oldalon)
