Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 65. szám ÁRA: 1988. március 17.* csütörtök 1,80 FORINT Gorbacsov-beszéd a jugoszláv parlamentben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára jugoszláviai látogatásának harmadik napján, szerdán délelőtt beszédet mondott Belgrádban, a szövetségi parlamentben. Ebben új javaslatokat terjesztett elő a földközi-tengeri térség békéjének erősítése érdekében. A szovjet vezető óvatos derűlátással' ítélte meg a fegyverkezési hajsza leállításának esélyeit. Megállapította, hogy Shultz amerikai külügyminiszter nemrég lezajlott szovjetunióbeli látogatása idején sikerült bizonyos eredményeket elérni a hadászati támadó- fegyverek ötvenszázalékos csökkentésével kapcsolatos megállapodás kidolgozásában. Mindazonáltal megállapította azt is. hogy vannak még nehézségek a megállapodáshoz vezető folyamatban. MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA Pillanatkép az ülésteremből is. Ezeket fokozottan védeni szükséges a környezeti ártalmaktól, de itt is kell közlekedni, iitt is laknak jármű- tulajdonosok. Kérdés: melyik érdeket és milyen mértékben helyezzük előbbre. Mit kell tenni az érdekek összehangolására? A javaslat a forgalomszabályozási megoldásokat, a forgalom csillapítását, meghatározott járműfajták teljes vagy részleges kitiltását helyezi előtérbe. A törvényjavaslatba beépültek a közúti forgalomban érvényesítendő korlátozó rendelkezések is, és éppen ebben segített a legtöbbet a széles körű társadalmi konzultáció: a törvény csak a feltétlenül szükséges mértékig szabályozzon, ne eredményezzen kellően meg nem indokolható vagy felesleges érdeksérelmet. Ugyanakkor mindezek a másik oldalon az állampolgárok, mint közlekedők jogait, érdekeit védik és szolgálják. Ezen intézkedések átmeneti fenntartását nem közlekedési, hanem gazdálkodási célok indokolják. Az utóbbi 5 —10 év tapasztalatai egyértelműen arra utalnak, hogy a magánszemélyek részvétele a személy- és árufuvarozásban Magyarországon teljesen új helyzetet teremtett, új szabályozást követelt, amelyről már ma is látni, hogy hasonlóan a közületi szervek gépjárműhasználatának szabályozásához, túl sok adminisztratív kötöttséggel befolyásolja ezt a tevékenységet; Ezeknek a kötöttségeknek a feloldása nem kerülhető el. Ezzel együtt azonban ki kell alakítani azt a feltételrendszert, amely védi az utasok, a fuvaroztatók és egyúttal a fuvarozók érdekeit is. Meggyőződésem, hogy a közületi szervek és a magánszemélyek járműhasználatának adminisztratív korlátozása csak kivételes és átmeneti intézkedés lehet. Ezért nem tartalmazza azt a törvényjavaslat. A közúthálózat igen jelentős nemzeti vagyont képvisel, pénzben kifejezett értéke több mint 600 milliárd forint. A nehezebb gzdasági körülmények között is indokolt, sőt szükséges fokozottabb figyelmet fordítani ennek az értéknek a védelmére. Ezt szolgálják a törvényjavaslatnak a közutakra vonatkozó új vagy újszerű rendelkezései. — Az elmondottakból is megállapítható, hogy a javaslat olyan magas szintű és a közúti közlekedés egészét átfogó jogszabály megalkotásai kezdeményezi, amely jogrendszerünkből eddig hiányzott. A szabályozás általunk kezdeményezett átfogó felülvizsgálata nem egy újabb jogszabály, egy újabb kerettörvény megalkotását jelenti az amúgy is túlszabályozott társadalmi-gazdasági életünkben. Ellenkezőleg: a szabályozás alapjainak a meghatározásával és a szükséges felhatalmazások megadásával, lehetővé teszi egy sor kötöttség feloldását, az elavult jogi rendelkezések hatályon kívül helyezését. Jelenleg a közúti törvény hiányában, mintegy 80, különféle szintű jogszabály van hatályban, ennek mintegy fele megszüntethető lehet. Végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a közúti közlekedés fejlődése — a többi országhoz hasonlóan — hazánkban is megállíthatatlan folyamat. A képviselők figyelmébe ajánlotta: amikora törvény sorsáról döntenek, mérlegeljék azt, hogy a közúti közlekedés rendjét szabályozó törvény nemcsak a forgalomban közvetlenül vagy közvetve érintettek anyagi érdekeit védi, hanem olyan törvény, amely a közúti forgalomban a nap minden órájában részt vevők életét, egészségét óvja a biztonságos közlekedés feltételeinek meghatározásával és annak betartásával. Kiscelli László (Győr- Sopron megye), a győri Szé- ohenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola főigazgatója a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondta, hogy az Építési és Közlekedési Bizottság három alkalommal foglalkozott a törvény tervezetével. Az ülésen több rriint negyvenen szólaltak fel, s a kisebb-nagyobb módosítások száma elérte a százat. A törvényjavaslat — hangsúlyozta — reálisan a mai helyzetből indul ki. Számol a gazdasági viszonyokkal, a közlekedési erkölccsel, a technikai felkészültséggel, (Folytatás a 2. oldalon) igazgatási és igazságügyi bizottsága is megtárgyalta, a képviselők újabb pontosításokat javasoltak a törvény- tervezet szövegében. A képviselőcsoportok ülésein élénk vita folyt a javaslat egészéről és részleteiről. Urbán Lajos a módosítási javaslatokkal egyetértett. A vitákban elhangzottak közül két kérdést emelt ki. — Felvetődött, hogy a jelenleg érvényes közúti közlekedési szabályok közül kell-e néhányat a törvényben szerepeltetni. Az a véleményűnk, hogy a közúti közlekedési szabályokat tartalmazó. miniszteri szintű rendelet, még ha a gyakorlat számára nap mint nap megfelelőnek bizonyul is, nélkülözi az alapvető kérdésekben a törvényi hátteret. Ezért-tartjuk továbbra is indokoltnak, hogy a közúti közlekedésről szóló törvény foglalkozzon a mindenkori közúti közlekedési szabályok olyan meghatározó elemeivel, amelyekre a részletes forgalomszabályozás épülhet. A vitában felvetődött az is, hogy a törvénynek foglalkoznia kellene a parkolóhelyek kialakításával, általában a parkolás kérdéseivel. Ezt az építésügyről szóló törvény és végrehajtási jogszabályai rendezik, a mi törvényjavaslatunkban tehát ennek szerepeltetésére nincs szükség. A közúti közlekedéssel kapcsolatos kérdések szabályozásában természetesen a jövőben szerepe lesz néhány más törvénynek — köztük elsősorban az építésügyről szóló, valamint a környezet- védelmi törvénynek. A törvényelőkészítő munka egyik legnehezebb fel-, adatát az eltérő érdekek egyeztetése jelentette. Ellentétes az érdek az utak és az út menti ingatlanok használatában. Az utak biztonságos és zavarmentes használata elsősorban a forgalomban részt vevők érdeke, míg az ingatlanok zavartalan használata azok tulajdonosaié. Az út menti ingatlanon végzett egyes tevékenységek a közúti forgalom számára veszélyt is jelenthetnek. Az érdekek ütköznek a történelmi és a műemléki városrészek közlekedésénél Sarlós István, a Ház elnöke nyitotta meg az Országgyűlés tavaszi ülésszakát. Az ülésteremben helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Sarlós István megemlékezett az előző ülésszak óta elhunyt dr. Szakács Józsefről, a Magyarországi Szabadegyházak Országos Tanácsa elnökéről; a törvényhozó testület tagjai néma felállással adóztak elhunyt képviselőtársuk emlékének, érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg. Ezután a képviselők tudomásul vették a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a két ülésszak között végzett munkájáról szóló jelentést, majd döntöttek a tanácskozás tárgysorozatáról: 1. A közúti közlekedésről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 4. Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 5. A pénzügyminiszter tájékoztatója az új adórendszer bevezetésének első tapasztalatairól; 6. Interpellációk, kérdések. Urbán Lajos expozéja A már elfogadott napirendnek megfelelően, elsőként Urbán Lajos közlekedési miniszter tartotta meg expozéját. Bevezetőjében hangsúlyozta: ma országunkban a közúti közlekedés a leggyorsabban fejlődő közlekedési al- ágazat. Magyarországon 1960 óta a személygépkocsi-állomány több mint ötvenszeresére növekedett és meghaladta az 1,7 milliót. Több mint hárommillió személynek van gépjárművezetői engedélye. A tehergépkocsi-állomány elérte a 200 ezret, az autóbuszok száma 27 ezer, a motorkerékpároké mintegy 400 ezer. Ezeken a járműveken kívül, az évente hazánkban megforduló, több mint 3 millió külföldi személygépkocsi és az országon áthaladó, mintegy 300 ezer kamion vesz részt a közúti forgalomban. — A rendkívül dinamikusan növekvő közúti forgalommal útjaink állapota és kapacitása sajnos nem tudott lépést tartani. Az útfelület egyre szűkebbnek bizonyul, és így növekszik az utakon a zsúfoltság, a balesetveszély. A közúti balesetek száma 25 év alatt az 1960. évinek több mint háromszorosára emelkedett. Évente 1500—1700 ember veszíti életét az utakon. A vasúti, a légi és a vízi közlekedést 15—20 éve már törvények szabályozzák. A közúti közlekedésben, ahol a legnagyobb szükség van a különböző érdekek összehangolására, a széles körű hatósági teendők meghatározására, ma imég nincs törvény, amely keretet adna a jogi szabályozás számára. A közúti közlekedést a különböző országokban viszonylag nagyszámú, részlet- kérdésekre is kiterjedő jogszabályokkal, törvényekkel szabályozzák. Mi egyetlen törvényiben tartottuk indokoltnak összefoglalni a közúti közlekedés egészére, az utakra — ezen belül a ke- rékpárutakra —, azok fejlesztésére, fenntartására, használatára és a közúti közlekedésben részt vevő emberre, járműre, az egyre fokozódó környezeti ártalmak mérséklésére vonatkozó szabályozás alapjait. Tartalmát tekintve, azonban szorosan igazodnunk kell elsősorban a fejlett közúti közlekedéssel rendelkező európai államok szabályaihoz. Ehhez adnak keretet a közúti közlekedést és a közúti jelzéseket szabályozó, sokoldalú nemzetközi egyezmények. amelyekhez hazánk ^is csatlakozott — mondott^ a miniszter. Mindezeket szem előtt tartva, javasolta az Országgyűlésnek, hogy törvényben határozza meg a közúti közlekedés további jogi szabályozásának, valamint a hatóságok működésének legfontosabb céljait, az állami szervek feladatait, a közlekedésben részt vevők alapvető jogait és kötelességeit, mindazok felelősségét. akiken akár közvetlenül, akár közvetetten múlik a közúti közlekedés továbbfejlődése, színvonala, kultúrája és biztonsága. A továbbiakban kifejtette: a törvényjavaslat egyes fejezetei átfogják az egész közúti közlekedést, annak valamennyi lényeges elemét, meghatározzák a közúti közlekedés jogi szabályozásának elveit. Felhatalmazást adnak a Minisztertanácsnak és a minisztereknek a további, szükséges szabályozásra; megállapítják az állam feladatait, az állami és egyéb szervek felelősségét. Végül rögzítik azokat a legfontosabb részletszabályokat is, amelyek az állampolgárok széles körét, alapvető jogait és érdekeit érintik. A miniszter emlékeztetett arra, hogy a javaslat több mint két éve folyó előkészítő és egyeztető munka eredménye. Az Országgyűlés két bizottsága már a javaslat téziseit is megtárgyalta. így alakult ki a törvényi szabályozás kerete, amelyet széles körű társadalmi és szakmai viták formáltak tovább. A Minisztertanács által elfogadott tervezetet ismét megtárgyalta az Országgyűlés kibővített építési és közlekedési bizottsága, s további tartalmi és szövegezési változtatásokra is javaslatokat fogalmazott meg. Az indítványok többségét elfogadták, és minden képviselői felvetésre írásban válaszolt a tárca vezetője. A módosításokat a Minisztertanács Á közlekedési miniszter hangsúlyozta. hogy a törvény- előkészítő munka egyik legnehezebb feladatát az eltérő érdekek egyeztetése jelentette utólagosan tudomásul vette és egyetértett a törvényjavaslat előterjesztésével. A parlamenti ülés előkészítése során a törvényjavaslatot a fővárosi és megyei képviselőcsoportok, majd — együttes bizottsági ülésen — az Országgyűlés építési és közlekedési, valamint jogi, Elfogadták a közúti közlekedési törvényt
