Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1988. február 13., szombat Negyven éve gyilkolták meg Gandhit 1893 áprilisában elegánsan öltözött. 23 éves fiatalember utazik Durbanból Pretoriába: Móhandász Karamcsand Gandhi ügyvéd. Nemrég érkezett Indiából, egy dél-afrikai cég jogtanácsosa. Most Pretoriában kell a céget egy per ben képviselnie. Első osztályon utazik. Ám csak Ma ritzburgig. Ott az egyik fehér telepes azt követeli, hogy a színes bőrű fiataléin bér haladéktalanul szálljon át a poggyászkocsiba. Gandhi vonakodik, mire a rendőrség leráncigálja a vonatról. A maritzburgi állomáson töltött éjszaka, a fajüldöző önkénnyel való első összeütközése döntően megható rozza a fiatalember további életét. Pretoriában nemcsak a cég érdekeiért száll síkra. hanem egy tömeggyűlé sen a Dél-Afrikában élő indiai kisebbség politikai érdekképviseletének megterem téséért is. Az ő érdeme, hogy ettől kezdve e kisebbségnek a britek és búrok általi diszkriminálása nyilvános problémává lesz Dél-Afrikában. Ekkor kezdi kialakítani le gendássá lett szokatlan, új szerű harci módszerét, a szatjagrahát — az igazságossághoz minden körűimé nyék között ragaszkodó, erő szak nélküli ellenállást. Gandhi több mint két év tizedig marad Dél-Afrikában. családját is odaköltöz leti miközben nemcsak ügyvédként, hanem politikus ként is nagy tekintélyre tesz szert. Olyan ember, akit nem félemlítenek meg a merényletek, a börtönbüntetés. a kényszermunka. Szat jagraha a fehér telepesek által bevezetett jelentkezési kötelezettség, a választási törvények, a kényszerregisztrálás ellen. Egészen az 1913 as nagy menetelésig, amikor hatvanezer ember vonul Natal tartományból Transvaal- ba — és ez az új bevándorlási törvény megbuktatásához vezet. A faji megkülönböztetés ellen a szatjagraha módszerével vívott küzdelem befejezése után Gandhi visz- szatér Indiába. De micsoda változáson ment át! A sikeres, jómódú ügyvéd fogadalmat tett, az „önkéntes szegénység” fogadalmát, és a szegények szószólójává vált. Dél-Afrikában sokan fellélegeznek, amikor távozik. Ahogyan egy Smuts nevezetű búr miniszter is: „Remélem, hogy örökre.” 1915 januárjában Gandhi 45 évesen száll partra Bőm- bayban. Egy év hallgatást kényszerít magára, hogy azután annál tevékenyebben vegyen részt az ország sorsának alakításában. Noha ebben az időszakban még a Brit Birodalmon belül képzelte el India önállóságát, az 1916 februárjában mondott benaresi beszédével valósággal sokkolta a briteket: „Ha önkormányzatot akarunk, el kell venni magunknak.” A rendőrség kiutasítja a városból. „Ügy jelent meg az indiai színpadon, mint a mennydörgés — mondta róla később Dzsvaharlal Nehru —, felrázott mindannyiunkat, és villámlobbanásként világosította meg agyunkat, melengette szívünket.” Benares ekkor egy évtizedekig tartó szívós harc kezdetén áll. „Hind szvarádzs!” („Indiai önkormányzatot”) — zúg a követelés, és a brit oroszlán többé már nem rémít senkit. Gandhi mindenki másnál jobban tudja mozgósítani a tömegeket, mivel úgy él, mint ők, ismeri nyomorúságukat. A nép szentként tiszteli. Dél-Afrikában szerzett tapasztalatait kamatoztatva a szubkontinensnyí Indiában is széles körben alkalmazza a szatjagrahát, élére áll a gyarmatosítókkal szemben foganatosított, erőszak nélküli polgári engedetlenségi mozgalomnak, amellyel zavarba hozza az akkori világ legnagyobb hatalmát. Törhetetlen akarat, bátorság, abszolút igazságosság, erkölcsi tekintély — ezek a fegyverei. Böjtöléstől aszott test, kopaszra borotvált fej. ilrótkeretes szemüveg. Lábán saru. öltözéke a dhóti, a háziszőttes vászonlepel. Arcán jóságos mosoly. Churchill „meztelen fakírnak” csúfolta. Einsteint viszont lelkesítette, hogy „Európa brutalitásával szembeállította az egyszerű emberi lény méltóságát." Komain Rolland „heroikus jámborságát" csodálta. Rabindranath Tagore, a költő pedig a Mahátmá (Nagy Lélek) jelzővel illette Noha a britek többször börtönbe vetik, sikerül jelentős belső, társadalmi reformokat kezdeményeznie, és közben kikovácsolja India nemzeti egységét. Egy szál ártalmatlan rokkával hatalmas tömegmozgalmat teremt. Az egyszerű szerszám a brit áruk bojkottjának szimbólumává válik. A házilag készített fonalból kézzel szőtt anyag, a khádi, és az ebből készült ruha. amelyet egyre többen hordanak, a mozgalomhoz tartozás jelképe. Minden rőfje találat: 1930-ban a brit textíliák importja az előző évi behozatal egynegyedére esik visz- sza. A rokkához hasonlóan legendássá válik az ún. „sómenetelés” is. A brit sóadó elleni tiltakozásul 1930-ban Gandhi gyalogszerrel kb. 400 kilométeres utat tesz meg az Arab-tengerig. Zarándoklata a „sótörvény” eltörlésének nyitánya. Hamarosan ezrek és ezrek vonulnak a partokra, hogy a tengervízből sót pároljanak. Rokka, „sómenetelés” és még sok egyéb... Ám a Mahátmá nagysága és világnézeti korlátái szorosan ösz- szefonódtak: sikeres politikus, ám utópista gondolkodó. Olyan illúziókat táplált, hogy az indiai tőkések majd tekintettel lesznek az egész társadalom érdekeire, és egy sajátságos „falusi civilizáció” megteremtését tűzte ki célul. A függetlenség hajnalán a nemzet és a Mahátmá útjai szétváltak. India elindult az önálló államiság, az iparosítás, a kapitalista gazdaság kiépítése és a polgári demokrácia kibontakoztatása irányában. Gandhi pedig — egy szabadon értelmezett, felekezeteken és kasztokon túllépő egyetemes szeretet- vallósosság nevében — hazájától és az emberiségtől az erőszakról való teljes és végleges lemondást, az ember belső értékeinek feltárását, az erkölcs normáinak érvényesülését várta el. Elképzeléseitől — noha a pártban hosszú ideje az övé a vezető szerep — elhatárolják magukat a Kongresszus Párt reálpolitikusai. Még Nehru is, akit azonban ezután is baráti szálak fűztek az „indiai szabadság építészmérnökéhez”. Közeledik a függetlenség órája. Ám az erőszakmentességet hirdető és hatalommal nem rendelkező Gandhi legnagyobb rémületére ez a nemzet tragikus szétszakadásának órája is egyben. Nagy- Britannia még egyszer kijátssza jól bevált lapját: oszd meg és uralkodj! Az egykori Brit-India területén 1947- ben két állam jön létre: India és Pakisztán. A felszított vallási villongások nyomán 12 millió ember — hinduk és muzulmánok — kényszerül menekülésre. „Energiájának utolsó cseppejeivel” a Mahátmá megkísérli az Indiában maradt muzulmánok megmentését, mert már százezrek estek áldozatul a mészárlásoknak. 1948-ban egy utolsó éhségsztrájkkal sikerül némi eredményt kicsikarnia: Delhiben megszűnnek a véres zavargások. „Haláláig vállalt böjtöléssel” tizenhétszer Toppantotta össze ellenfeleit, törte meg ellenállásukat. 1948. január 30-án a 78 esztendős aggastyán szokásos esti ájtatosságára indul annak a háznak a kertjébe, ahová élete utolsó éveiben barátai unszolására költözött. (Előtte az utcaseprő negyedben lakott egy kunyhóban.) Hirtelen egy férfi furakodik keresztül a tömegen. Letérdel Gandhi elé, előrántja pisztolyát. Három halálos lövés! A gyilkost reakciós hinduk bérelték fel. Amikor február 10-én Gandhi hamvait a Gangesz- be szórták, az ENSZ hivatali épületein félárbócra eresztették a zászlókat, a Biztonsági Tanács megszakította ülését, s az egész világon embermilliók búcsúztak a Mahátmától, a Nagy Lélektől. Erőszakos halála után negyven esztendővel is érvényesek és megszívlelendők számunkra intő szavai, amelyeket a Hirosimára ledobott atombomba tragédiája után mondott: „Ha a világ ezek után nem tér át az erőszaknélküliségre. akkor a bomba elkerülhetetlenül az emberiség öngyilkosságához vezet.” Zahemszky László A csecsemőrablás apropóján a személyiségi jogról Lehet-e egy sokszoros betörőnek olyan joga. amellyel a személyiségét kívánja védeni? Természetesen lehet. A kérdés sem. a válasz sem légből kapott. A két hónapos kisbaba — Horváth Renáta — eltűnésével összefüggésben merült fel napilapokban, rádióban, hogy szabad-e olyankor is valakinek a nem éPPen kedvező megvilágítást adó múltjáról. jelenéről nyilvános-in beszélni, ha egyébként nem az illető konkrét cselekményeit ecseteli az újságíró. Nem először kerülnek szóba a személyhez fűződő jogok. amelyeket — törvény szerint — mindenki köteles tiszteletben tartani. Már csak azért is. mert e jogok a törvény védelme alatt állnak. Arról, hogy melyek ezek. s körülbelül mi a határa annak, ameddig a törvény védi a magánszemély jó hírét. — szó volt a Kék fény legutóbbi adásában is Ügy vélem azonban. nem lehet haszontalan — mivelhogy minden állampolgár legelemibb jogairól van itt szó. ha fellapozzuk a Polgári Törvénykönyvet, az ehhez kapcsolódó eljárásjogi törvényt, és a Büntetőtör- vénykön.yvet. illetve a büntetőeljárási törvényt. A kiindulópont hogy a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult. Tehát, ha valakivel egy interjú, hang- vagy tv- felvétel készült, és ő ennek nyilvánosságra hozatalához hozzájárulását adta — kivéve. ha a nyilatkozat társadalmi érdeket sért vagy veszélyeztet —, nyilvánosságra lehet hozni, s ezután nem állapítható meg a személyiség jogainak megsértése. A személyes hozzájárulást adott esetben a hatóság pótolhatja. mégpedig nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből — a törvény szövegét idézve: ..eltűnt valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személynél”. Ez más szóval azt jelenti, hogy a hatóság az illető személyes hozzájárulása nélkül közzéteheti az illető arcképét, hangfelvételét- (Hatóság alatt mindig az eljáró hatóságot kell érteni, vagyis rendőrségi szakban a rendőrséget, vádemelési eljárásnál az ügyészséget, és igazságszolgáltatási procesz- szusnál a bíróságot.) De ez kivétel, ámbár olyan kivétel, amelyre mindjárt vissza kell térnünk, az eltűnt csecsemő apukájának esetével kapcsolatban. Ám van még néhány kitétele a törvénynek, amiről kívánatos szólni. A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti például a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése. nevük. fajuk. nemzetiségük vagy felekezetűk szerint. Ugyancsak a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti a lelkiismereti szabadság sérelme. a becsület és az emberi méltóság megsértése. A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is, amit különösen akkor sértenek meg. ha valakire nézve sértő, valótlan tényt állítanak, híresz- telnék. vagy való tényt hamis színben tüntetnek fel. Ha valakiről egy újság, a rádió vagy a televízió valótlan tényt közöl vagy hi- resztel illetve a tömegtájékoztatási média való tényeket hamis színben tüntet fel. Ilyenkor a sértett követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik. hogy mely tényállítás volt valótlan, miket ‘öntettek fel hamis színben, illetve melyek a valódi tények. A sajtóban ez jól ismert — a helyreigazítási eljárás körébe tartozik. A helyreigazítást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül, azonos módon, rádió, televízió esetében pedig a sérelmes közléssel azonos napszakban kell közölni. És természetesen a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. Ugyanez a helyzet akkor is, ha valaki a levéltitkot megsérti, vagy üzemi, üzleti tito'* hatokéba jut és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, illetve azzal egyéb módon visszaél. A törvény védi a magánlakáshoz és a jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez fűződő jogokat is. mint ahogy a számítógéppel történő adatfeldolgozás sem sértheti a személyhez fűződő jogokat. Akii viszont a személyhez fűződő jogában megsértenek, az — az eset körülményeihez képest — többféle módon támaszthat polgári jogi igényeket is. Mindezekből kitetszik, hogy a törvény nagyon egyértelmű és határozott a személyiségi jogok védelmében. S ezt — érthetően — kiterjeszti a sajtó és tömegkommunikáció területére is. miután — a hír tömegessé tétele folytán — itt lehet a legsúlyosabb sérelmeket okozni. Olyannyira, hogy a büntetötörvénykönyv Például a rágalmazásnál és a becsületsértésnél kifejezetten súlyosbító körülménynek veszi, ha azt nagy nyilvánosság előtt követték el. Márpedig a sajtó, a tömegkommunikáció értelemszerűen a nyilvánosság tájékoztatására szolgál, -s ha itt történik a személyhez fűződő jogok megsértése, a felelősség is lényegesen nagyobb. És most — a törvények előírásainak szellemében — adjunk választ az írás elején feltett kérdésre: igen, még egy bűnözőnek is lehetnek személyiségi jogai. így például egy bűnöző életmódot élő embernél sem lehet nyilvánosságra hozni azokat a korábbi büntetéseket. amelyekre nézve bírói úton vagy a törvény folytán már — úgynevezett — mentesítést kapott. Ha tehát valaki hétszer volt büntetve. de a büntetlen előélethez fűződő hátrányok alól négy esetre mentesítést élvez vagy azért, mert any- nyi idő telt már el. ameny- nyit a törvény megkíván, vagy a bíróság mondta ki a mentesítést az adott ítéletre —. nyilvánosságra hozni csak háromszori büntetést lehet. Azt mondhatnánk erre, hogy ez a jogok formális megkövetelése. majdhogynem visz- szaélés a joggal, hiszen az illető a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés után sem változtatott életmódján azután is követett el bűncselekményeket, amelyekért elítélték. Van is ebben valami. Mégis, a törvény azért követeli meg előírásainak pontos betartását, mert a társadalmi érdek mégiscsak az — jelen esetünknél maradva —. hogy csak azt a stigmát hordja magán mindenki, amit a törvény rajta hagyott. S különösen fontos a személyiségi jog védelme olyankor. amikor botlásról — tehát nem bűnöző életmódról van szó, s megalapozott a remény a változásra, A kis Horváth Renáta édesapjának a múltjából azonban semmit nem törölt a törvény és az igazságszolgáltatás. Elítélteté- seinek Oka eléggé szerteágazó : betörések, betöréssel összefüggő orgazdasági esetek. testi épség elleni bűn- cselekmények. kitartottság. üzletszerű kéjelgés alősegí tése. és ehhez hasonlók szolgáltak alapul jó néhány büntetéshez. S ha ehhez hozzávesszük. hogy most is eljárás folyik ellene, szinte alig megszámlálható betöréssel összefüggő orgazdaság bűncselekménye miatt —. máris indokoltnak tetszik, hogy a rendőrség nyilvánosságra hozta múltját, és azt a társadalmi közeget, amelyben forog. Mert való igaz, hogy gyanúja sincs annak, mintha neki személy szerint köze lett volna a kislánya eltűnéséhez. De a felderítésnek okkal kell számolnia azzal, hogy nem maradhat ki egyetlen feltételezés ellenőrzése sem. ami szóba jöhet Voltak, akik mindezzel összefüggésben azt a fontos büntetőeljárási alapelvet emelték ki. mint az ártatlanság vélelme. Ezt a rendőrségnek — és értelemszerűen a sajtónak — be kell tartania. figyelembe kell vennie. (..Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. A bűnösség bizonyítása a büntető ügyekben eljáró hatóságokat terheli. A terhelt nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására.”) Erről az alaDelvről. amely egyébként a '70-es években került be a szocialista büntetőeljárási törvényünkbe. már több. tudományos igényű tanulmányt is írtak. Ezek mindahányszor hangsúlyozták, hogy ezt az alapelvet az eljárás során kell mesz- szemenően betartani, és ennek a fő vonulata tulajdonképpen, hogy nem a gyanúsítottnak kell bizonyítania ártatlanságát, hanem az eljáró hatóságoknak a bűnösségét. Ártatlannak kell tekinteni még a gyanúsítottat is. s ez azt jelenti, hogy nem lehet emberi méltóságában megalázni. De még az eljáró hatóság sem értelmezheti ezt az elvet valami abszolút módon, hiszen ezzel például kizárná annak a lehetőségét, hogy a gyanúsítottnál házkutatást tartson, s pláne, letartóztassa. Gondoljuk csak meg: ha mindaddig nem tekinthető valaki bűnösnek, ameddig büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg, vajon hogyan lehetne őrizetbe venni egyszerű gyanú alapján? A törvény sem értelmezi ÍQV az ártatlanság vélelmét. S még kevésbé lehet ezt átvinni a sajtó, a tömegkommunikáció, a propaganda területére, ahol elemi követelmény a bűnözés megelőzése, a társadalom önvédelmi reflexeinek erősítése, a konkrét bűncselekmények bemutatásával is. Az viszont igaz. hogy az ártatlanság védelme megköveteli a sajtótól, hogy a hatóság által feltárt tényeket pontosan, valósághűen adja vissza, a gyanúsítottnak — bármennyire is megalapozott a gyanú — hagyja meg azt a lehetősé°°t. hogy a jogerős bírói ítéletet, amennyiben az a javára szól. szintén megismerje a nyilvánosság. Ami a Kék fényt illeti, ott még a saját védekezés is gyakran elhangzik; pedig azok a bűn- cselekmények. amelyeket a Kék fény nyilvánosságra hoz — 23 év tapasztalatainak birtokában kijelenthetem —. mindig nagyon megalapozottak voltak, eddig egyszer sem kellett helyreigazítást közülnünk. Ámbár ebben sem lenne semmi különös, talán még erősítené is a műsor hitelét.
