Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 13., szombat S. „NINCSENEK LÁTVÁNYOS EREDMÉNYEINK” Mezőszemerén nem épülnek új házak A Mezőszemere kezdetét jelző tábla után sokáig kell menni, míg az első emberrel találkozunk. Fekete kabátban, kendőben idős asszony közelít, kezében műbőr szatyor, benne tojás. " — Mennyibe kerül darabja? — érdeklődöm. — 1.70-ért adom; épp a felvásárlóhoz viszem. Nem túl sokat kapok érte. de minden fillérre szükség van a 3200 forintos nyugdíj mellett. — Hogyan gazdálkodik ebből az összegből? — Ogy osztjuk be, ahogy dehet. Tejet csak a cicámnak veszek. Kenyér, rizsa, zsír: ezekért járok a boltba. — Tavaly babbal kínlódtam, most tökmagom van még. Csak kevés mindenből, amit a magamfajta 57 éves elbír. Tegnap jött a kéményseprő. a három kémény után 120 forintot kért. Kifizetem a tévé-, a rádiódíjat. az egyházi adót és alig marad. Ha már az újságtól jött. biztos el tudja intézni. hogy a tévében ne mindig azok a gyilkosságok legyenek. Szinte remegek, annyira idegesítenek. Bekapcsolni se érdemes, ha nem nézhetek jó nótákat, vidám színházat. Nem lesz talán semmi baj. csak az igazat mondtam. A nevemet ne írja meg! Tíz év alatt négy ház épült A községi tanácsházán Joó István elnökkel beszélgetünk. — Amióta 1980-tól betöltőm a tisztségemet, a falu lélekszáma állandóan fogy. Nyolc éve még 1850, ma mindössze 1650 ember él itt. Társközségünkön. Egerfarmoson 800-an laknak. Létszámuk állandó. Az elmúlt évben. Farmost is beleértve. 18 gyerek született, s több mint ötvenen haltak meg. — Az utak ugyancsak sárosak. nagy részük nem aszfaltozott. Sok helyütt ezt a lakosság összefogásával építik önmaguknak. Önöknél ez az „út’' járhatatlan? — Elöregedőben a falu. Az idősekkel nehéz munkára szövetkezni. A gyerekek elköltöznek, a házak megüresednek. Jellemző, hogy az utóbbi tíz évben nyolc lakást hoztak rendbe, s csak négyet építettek. A 220 házhelyet, amelyet egyenként potom hatezer forintért kínálunk, nem veszik. — Másrészt az évi tanácsi költségvetés 14 millió forintja az intézményeink működtetésére elegendő és arra. hogy legközelebbi célunkat. a vezetékes vízhálózat tervdokumentációit kifizessük. A víz régóta megoldatlan kérdés. Egerfarmoson csák a „csöpögős” kút az, amelyiknek a használatát a Köjál engedélyezi. Félóra is eltelik, amíg egy vödör tele lesz. A vízműhöz a lákosság segítségére is számítunk. Az itteniek hetven százaléka támogatja elképzeléseinket. — A legkomolyabb meg-. tartó erő a munkalehetőség. Mit kínál a község a munkaképes korúaknak? — A tsz 360 embernek ad kereseti lehetőséget. Emellett a Szolidaritás Háziipari Pap József plébános Szövetkezet varrodájában negyven nő talál elfoglaltságot. Ide nyolcan-tízen bedolgoznak. s körülbelül ugyanennyien teszik ezt a mezőkövesdi és az egri Ruhaipari Szövetkezetnek is. A többség eljár Füzesabonyba a Fémművekbe. Egerbe a Csepel Autógyárba, a városgondozáshoz. Többen ingáznak Budapestre úgy, hogy csak hét végeken vannak itthon. Ide már csak végső esetben jön pedagógus. itt nem üzlet kisiparosnak lenni, ezért nincs kellő számú háztartásigép-, tévé-. rádiószerelő, asztalos. A kőműves sem élne meg a helyi építkezésekből. ★ Az ABC felé tart Kovács Boldizsárné, 68 éves nyugdíjas. — Hogy mit veszek? Ami kitelik a 2926 forintból. Kenyeret. tejet, épp a legszükségesebbeket. Amióta a férjem a Donnál maradt, egyedül küzdők, a lányom Egerből haza-haza jön; de csak rám maradt minden. A Füzesabony és Vidéke Afész 66-os számú boltjába belépve meleg kenyér illata csap meg. Szép, dombos pékáru. Többféle felvágott, szalonna, kolbász. Megfelelő a választék. A polcok feltöltve. még textíliákat is látunk. Mindez jó hatással van a betérőre. — Nem csak azt árulunk, amit itt kitéve lát — tájékoztat Papp Andrásné üzletvezető. — Igyekszünk mindent, ami a ház körül szükséges, beszerezni. Van ...•míg valakivel találkoztunk ... a raktárbán a vasvillától a boriúkötélig minden: szög. biciklialkatrész pvc-csövek. pétisó, permetezőszerek stb. Sajnos, nem tehetjük ki helyszűke miatt polcainkra ezeket, de az itteniek tudják. hogy mindezek kaphatók. így nem kell minden apróságért a városba járni. Könnyebbség ez. főleg az öregeknek. Nem mellékes melléküzemek — Országszerte megfigyelhető. hogy a termelőszövetkezeteket sokszor nem alap- tevékenységük tartja fenn. Így van ez a Rimamente Tsz esetében is? — A növénytermesztés 'eredményeit nagyban befolyásolja az időjárás — tájékoztat Nagy János elnök. — Bizonyítja ezt az utóbbi évek mérlege. 1985- ben kétmillió veszteséggel zártunk, s rá egy évre 16 millió volt a nyereségünk. Az állattenyésztésben a 450 tejelő tehén érdemel említést. Annak ellenére, hogy a technológiai körülmények elavultak, a 4700 literes évi teíhozam jónak mondható— Ügy tudom, hogy a szí- halmi műanyagfeldolgozó és a helyi dobozkészitő egységük adja a nyereségük zömét. — Valóban az évi 8—10 millió hasznot az ipari ágazatunk hozza. Szihalmon körülbelül -35 nő végzi a nagyrészt kézi munkát. Készítenek permetezőtartályt, napozópados vízibiciklit, amely saját szabadalmunk. Vállalunk helyszínen műanyagszereléseket. s a poliészter úszómedence építésére is van kereslet. Aki nálunk evezős vagy vitorlás csónakot rendel, az nem csalódik. — Dobozüzemünkben az 55—60 dolgozó hetven százaléka szintén nő. A Csepeli Papírgyárnak vállalunk bérmunkát. Hat-hétmillió négyzetméter hullámkartont dolgozunk fel évente. Három Mercedes, egy Volvo kamionunk-, s három IFA teherkocsink oldja meg a szállítást. Jakab Ferenc, a részleg üzemvezetője kalauzol. Itt a kartonlapokból kész doElső benyomások Mezőszemerén Az egészséges vízért összefogásra van szükség — mondja Joó István tanácselnök bozok. s azok tartozékai készülnek el. Teljesítményben dolgoznak alkalmazottaink. Jó esetben napi 1200 négyzetméter feldolgozásakor megkereshető 4000—4500 forint. — Hány dobozt kell ösz- szetűznie ahhoz, hogy „Pénzénél legyen? — kérdezzük Bukta Barnabásnét, aki a hat tűzőgép egyikén dolgozik. — Legalább ezret. Elég jól lehet keresni, kijön úgy háromezernél valamivel többre. A műszak végére azért már elfáradok, de a családnak szüksége van arra. hogy én is dolgozzak. — Mi a gépmester feladata? — szólítjuk meg Kovács Lászlót. — A berendezések elektromos. mechanikai működésével tisztában kell lenni. A folyamatos termelés érdekében a leggyorsabban kijavítjuk a hibákat. Villany- szerelő vagyok, de a lakatosmunkában is otthon érzem magam. Ügy vélem, meg is becsülnek, hiszen a nyolcezer forint, amit hazaviszek. tisztes jövedelem. „Nem hagyták el hitüket” — Mennyire jellemző itt a vallásosság? — kérdezzük Pap Józsefet, a helyi plébánost. — Átlagon felüli a hívők aránya, hiszen rengeteg az idős. akik a katolikus szemléletben nőttek fel. öregségükre sem hagyták el hitüket. A múltban cselédek, kubikusok, summások voltak a káptalannál, az uradalmaknál. vagy eljártak szerte az országba. Ma hétköznap is annyian vannak a misén, mint vasárnap. Több mint háromszáz család fizeti az egyházközségi hozzájárulást. — A fiatalok körében mennyire elterjedt a hit? — Nagyon megcsappant az érdeklődés. Az iskolások körülbelül tíz százaléka jár hozzánk. — Az élet vége felé az egyetlen vigasz sokak számára a vallás. Még mindig jobb, mint az alkohol, amelynek fogyasztása nagyon elharapódzott. Vannak olyanok, akik már nehezen bírják magukat, betegek, s valamikor templom ha járók voltak. Hozzájuk is szívesen elmennék; ne legyenek ők se teljesen kirekesztettek. „Inkább nézem a földet, mint az eget” A faluban „hetes" otthonnak nevezik a bentlakásos öregek klubját. Amíg elég kisgyermek született, bölcsőde volt ez az épület, most az utolsó évek színterévé lett. Tizenöt idős ember lakja. A nejlonfüggönyön át az egyik hálószobába látunk. Bent két öreg ember; egyikük fekszik, társa görnyed- ten olvassa a Szabad Földet. Óvatosan nyitjuk az ajtót. Jöttünkre a pihenő Izrael Géza bizonytalan mozdulatokkal feltápászko- dik, Joó József leveszi szemüvegét. Nehéz mit kérdezni. A koruk, s életük felől érdeklődöm. — Mindketten 86 évesek vagyunk — így Joó József. — Kubikus voltam. Egész életemben dolgoztam, s most meg vagyok rokkanva, nem bírok felegyenesedni. Jobban nézem a földet, mint az eget. 1956 óta vagyok özvegy. A három fiúból kettő maradt meg. Egyikük itt él. Végül is mindent magamnak kellett előteremteni, öregségemre 3213 forint a nyugdíjam, meg a kis földjáradékot kapom aratás után. Itt legalább elbeszélgetünk, van tévé, rádió, meleg étel... ★ — Az emberem nem volt jó — emlékszik vissza a múltra Horváth Lajosné, aki a legrégebbi lakók egyike. — Summás volt, de mire hazaért, alig hozott valamit. Elprédálta nőkre, mit tudom mire, pedig négy éhes gyerek várta. A legkisebbet még szoptattam, amikor elváltam. Én is summásságból tartottam fenn a családot. Kevés időt tudtam igazolni a nyugdíjhoz, ezért csak a 2400 forintos szociális segély jár, Ha ez az otthon nem lenne, nem tudom, hogy élnék... — Egyedül az étel sem esik jól — veszi át a szót Bucsai Sándorné. — Gyerekeimből egyik sem maradt helyben. Ritkán jönnek haza, de akkor is csak egy fél órára, s már mennek is. Tudja, az öreg ember csak kevés ideig jó a fiataloknak. Állhatatlanok vagyunk, beleszólunk az életükbe — így tartják. Hiába, ők nem abba a világba születtek, mint mi. B. iSzabó Pál Mintha megállt volna az idő Kovács László gépmester; — Ügy érzem, megbecsülnek A „hetes" otthon bővítésre szorul majd (Fotó: Perl Márton)
