Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 13., szombat 3 A SZIGORÍTÁSOK KÖZEPETTE ÚJ LEHETŐSÉGEKET KERESNEK A hazai gépipar élvonalában Nagyszerű eredményeket ért el tavaly az egri Finomszerelvénygyár kollektívája. A gépipari vállalatok közül méltán maradtak továbbra is az élvonalban. Nem véletlenül alakul ez így, hiszen évek óta céltudatos tervezéssel, szervezőmunkával és fejlesztésekkel jutottak el idáig. Amikor bekopogtunk Kó- cza Imre vezérigazgatóhoz, és beszélgetésre kértük, őszinte szavakkal és nem kis lelkesedéssel tárta elénk a helyzetet: — Derekasan helyt állt 1987-ben a műszaki a munkás- és az adminisztratív kollektíva. Az előző évhez képest ugyanis 11 százalékkal növeltük a termelést, és az árbevételünk elérte a 2 milliárd forintot. Nyereségünk pedig a nem végleges adatok szerint 365 millió. Valamivel kevesebb volt az éves célkitűzésünk, de az esztendő során jelentkezett igényeket is elfogadtuk, és 13 ezerrel több kompresszort adtunk a Jászberényi Hűtőgépgyárnak.. Ez segítségül szolgált különösen az őszi hetekben felfokozódott hűtőszekrény-vásárlási szándékok kielégítésére. A vezérigazgató előtt táblázat, számokkal. amely mintegy tükörképe a tavalyi gazdálkodásnak. Ebből kiderül. hogy a finomszerel- vénygyáriak külpiaci munkája is kiemelkedett 1987- bsn. — A tervünk szerint eredetileg 6 százalékkal ak~r- tuk növelni a tőkés országokba irányuló kivitelünket. Ezt azonban körültekintő és sokoldalú piacépítő munkával végül is 15 százalékra teljesítettük. A szocialista exportunk a népgazdasági igényeknek megfelelően alakult. Az elmúlt évben összesen 840 millió forint értékű kész-, illetve félkész terméket értékesítettünk különböző' országokba. — Mennyiben segített ebben az önálló külkereskedelmi jog? — Éltünk vele, hiszen lassan már két évtizede, hogy ezt a lehetőséget megkaptuk. Szeretném viszont elmondani hogy 1987-ben kerestük a partneri kapcsolatot más külkereskedelmi vállalatokkal is. a megfelelő érdekeltség alapján. így például a Transelektróval közösen a harmadik világ Piacaira adtunk el kompresszorainkból. Például Zimbabwébe és Szudánba. Újdonságnak számított az osztrákokkal kötött hasonló üzletünk. Azután a Metrim- nex Külkereskedelmi Vállalattal együttműködve pneumatikái elemeket értékesítettünk a szocialista országoknak. A kompresszorainkból az idén egy angol cégnek is szállítunk, sőt. ami legfrissebb, kanadaiakkal is folytatunk erre vonatkozó tárgyalásokat. Tulaidon- képnen a múlt évi tudató«- Piacfeltáró munkánk eredményeit ebben az esztendőben is élvezzük. .— Mire jutottak a fejlesztésekkel? Kócza Imre erre is számokkal utal. — Komoly fegyvertény volt. hogy tavaly több mint százmillió forintot költöttünk a kompresszorgyártás korszerűsítésére, és ezzel le(Fotó: Szántó György) hetővé vált. hogy több terméket állítottunk elő. A Heves megyei iparpolitikai elképzeléseket támogatva még 1986-ban megvásároltuk az Egri Fémelektro Szövetkezei vétervásári telepét. Ott tavaly, az első fél évben 17 milliós fejlesztést valósítottunk meg. korszerű megoldásokat vezettünk be a kompresszorgyártáshoz. Nem beszélve arról, hogy a korábbi száz helyett, százötven embernek biztosítottunk munkalehetőséget. Ezzel is mérsékeltük a Pétervásárán és térségében lévő foglalkoztatási nehézségeket. Ugyanakkor tavaly ősszel a svéd Mecman cég vezetőivel elvi megállapodást kötöttünk közös svéd—magyar vegyes vállalat létrehozására, amely külföldi tőke bevonásával valósul meg a jövőt szolgálva. Mindezek hozzásegítettek. illetve minden bizonnyal segítenek a további eredményes tevékenységhez 1988 a Finomszerelvénygyár életében is jelentős fordulatot hozott. Az elmúlt hetekben bevezetett ú' köz- gazdasági feltételek, az adó- és árreform, arra késztette a vállalat vezetőit, hogy füzetesen átgondolják tennivalóikat. — Folytatható-e a korábbi dinamikus fejlődés? — kérdeztük a vezérigazgatótól. — Nos. szándékaink találkoztak a népgazdaság idei célkitűzéseivel. Mindenekelőtt a tőkés export fokozására. az egyensúlyi helyzet javítására. Ehhez persze megfelelő feltételekre is szükség van. Miután tavaly dolgozóink körében 8.5 százalékos keresetszint-növe- lést valósítottunk meg. az idén is szeretnénk ebben előbbre lépni. Annál is inkább. mert az elmúlt esztendőkben. noha nagy hatékonysággal működő vállalatként tartanak számon bennünket. dolgozóink jövedelme mégsem olyan arányban növekedett, mint ahogn szerettük volna. Ezért megkíséreljük. hogy a központi bérfejlesztési lehetőségen túl létszámcsökkentéssel. illetve az idén meghirdetett bér- klubtagsággal éljünk. Ez utóbbinak viszont három nagyon szigorú feltétele van. Nevezetesen: 1988-ban 17 százalékkal kell növelnünk a tőkés országokba irányuló exportunkat és az a cél. hogy a vagyonarányos nyfe- reségünk 13 százalék legyen. Emellett viszont le kell mondanunk a jelenleg 20 millió forintos kereskedelempolitikai alapjuttatásról, amely nem kevés. Ezt másként igyekszünk pótolni! Elhatároztuk. hogy csak úgy jelentkezünk a bérklubtagok sorába ha az évközi gazdálkodásunk során az imént említett jelentős nagyságú elveszített eredményt más módon ki tudnánk gazdálkodni. A jelenlegi, elsősorban az ármozgások miatti bizonytalan körülmények hatására ezt most egyértelműen nem tudjuk meghatározni. Ezért az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felé olyan bejelentéssel éltünk. hogy az első fél éves eredményeink után döntünk a bérklubtagság ügyében akkor, ha erre lehetőséget kapunk. Egyébként úgy tervezzük. hogy április 1-jén 3.2 százalékos engedélyezett évi keresetfejlesztést valósítunk meg. A bérklubtagság pedig további kereset- szint-növekedést jelenthet, ha álljuk a feltételeit! Az a szándékunk, hogy 1988- ban gyárunk 3200-as létszámát egy százalékkal csökkentjük. elsősorban a nem termelő területen lévők köréből. Az említetteket átcsoportosítjuk a termelő területre. Ez is kemény feladat, hiszen tíz esztendeje nem mérsékeltük dolgozóink számát. hanem stabilizáltuk. A termelés viszont az utóbbi időszakban évente tíz százalékkal növekedett. Az idén egyébként ötszázalékos termelésfejlesztési irányoztunk elő. amely a népgazdasági tervben az iparra megfogalmazottnak majdnem kétszerese. Tizenhét százalékkal igyekszünk fokozni a tőkés országokba irányuló kivitelünket. hogy megfeleljünk a szigorú feltételeknek. Ehhez Persze kellő importra is szükségünk lesz, amelyet pályázat alapján igyekszünk biztosítani az Ipari és a Kereskedelmi Minisztérium segítségével. Ügy tűnik, kedvező elbírálásban részesülünk. — Az elképzelések menynyire vannak biztosítva a piaci oldalról? — Ami biztató, hogy a tőkés országokkal lévő jelenlegi külpiaci szerződéseink. s konkrét megállapodásaink jobbak, mint tava'v ilyenkor voltak. A szocialista államokba szánt kivitelünk teljesítése viszont sajnos bizonytalan. A tervezett 13.5 millió rubel helyett most csak 10 millió van lekötve Úgy tűnik a különbözeiért nagyon meg kell harcolnunk az elkövetkező időszakban. Természetesen a közgazdasági szabályozó'- elsősorban a termelői árak várható változásaiból adódó hatásokat még nem tudjuk most felmérni. Feltételezzük. hogy az importkorlátozás minden bizonnyal hat azokra a cégekre is. amelyektől az alaDanyagokat szerezzük be. Éppen ezért minden eshetőségre felkészülünk a továbbiakban. Természé- tesen 1988-ban is folytatjuk a fejlesztő munkát, amelyre 112 milliót szánunk. Ennek forrásai megvannak- Befejezzük a kompresszorgyártás korszerűsítését, és ezzel lehetővé válik. hogy évente félmillió terméket állítsunk elő. Az is szándékunk. hogy ebben az évben megteremtsük a iárműnneu- matikai alkatrészek családján belül az autóbuszok üléseivel összefüggő, úgynevezett lökéscsillanító gázrugók gyártását is. Mindez hosz- szabb távú biztonságot, garanciát jelenthet a harminc településről járó dolgozóink folyamatos foglalkoztatására. Mentusz Károly MEGRENDELŐBEN NINCS HIÁNY . . Az eredményt a csapatmunka hozta — Arra kérném, elöljáróban készítsen egy „gyorsmérleget” az elmúlt esztendővel kapcsolatosan . . . — Bátran állíthatom — mondja —, hogy 1987 végén jól sikerült évet tudhattunk magunk bőgött. Hadd érzékeltessem ezt néhány számadattal ... Az árbevételünk félmilliárd forint lett. s ez az összeg meghaladta azt, amit e téren 1986-ban produkáltunk. A nyereségtervünket is — ez egyébiránt 58 millió volt — túlteljesítettük. Ilyenformán elég fedezettel rendelkeztünk a keresetek 7,5 százalékos növeléséhez, a hitelek törlesztéséhez, a fejlesztési elképzeléseink valóra váltásához továbbá a szociális ellátás javításához. Az sem lényegtelen. hogy az építkezéseinket határidőre, vagy még az előtt befejeztük. — S hogyan alakult az export? — Ez mintegy 38 millió forintot hozott. Itt főként a bútorokat, valamint a villanyszerelőink által készített villáscsapokat kell megemlíteni. Utóbbiakat egyébként egy nyugatnémet építőipari cégnek szállítjuk, s azokat az állványzatok összeszerelésénél használják. — Árulja el, mi az alapvető záloga ezeknek a remek eredményeknek? — Ügy vélem, az, hogy mind a vezetők, mind pedig a fizikai dolgozók tökéletes fegyelemről tettek tanúbizonyságot, s külön is kiemelném a törzsgárdánkat. Emellett jókora szerepe volt . . . akárcsak a modern üzletsor ... (Fotó: Perl Márton) Az ízléses épületek a szövetkezet munkáját dicsérik Gyöngyösön a megfelelő szervezettségnek, a jó vállalkozáspolitikának. De ezek önmagukban nem értek volna sokat, ha az emberektől nem kapjuk meg a szükséges támogatást. — Bizonyára akadtak nehézségek is . . . — Természetesen, bárezeket különféle eszközökkel igyekeztünk semlegesíteni. Így sor került például létszámátcsoportosításra. összevonásra, sőt létszámcsökkentésre is. Tisztában vagyunk azzal, hogy az idei év még nagyobb feladatok elé állít bennünket, ám hisszük, hogy ezeket is megoldjuk majd. Jóllehet, most nehéz összehasonlítható számokat mondani, hiszen a mutatók — a megváltozott szabályozórendszer miatt — mások lesznek, mint eddig. Hogy csak egy példát említsek . . . Bár az elvonás némileg kisebb lesz, ez mégsem lehet tiszta örömforrás. hisz nyereséget is csak kevesebbet könyvelhetünk majd el. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy munkánk bőségesen lesz, s itt utalhatok akár az építő-, akár a szakipari területre. Persze, némi helyet azért hagytunk az év közben jelentkező megrendelések számára is. — A feltételek tehát adottak . . . — Igen. Nincs baj a technikai résszel sem, s a létszámmal sem. Utóbbi egyébként — a tervek szerint — hússzal csökken majd 1988 folyamán. A lényeg azonban az. hogy azoknak a követelményeknek megfeleljünk, amelyeket a jelenlegi gazdasági helyzet támaszt mindenkivel szemben: ilyen a rugalmasabb alkalmazkodás, a mozgékonyság, a gyorsaság, a fokozott takarékosság. A felkészültség terén nem kell előrelépnünk, ám a gondolkodásmód ,,átállítására" szükség van. Megjegyzem. gépesítésre is sor kerül, mintegy tízmillió forint értékben. Ez főként az asztalos- és a villanyszerelő üzemet érinti, hiszen ezek exportra is termelnek. A tőkés partnerek tudvalévőén kényesek a minőségre, ezt pedig csak korszerű masinák kai biztosíthatjuk. — Említette, hogy itt rendkívül erős a törzsgárda, s voltaképpen ez adja a szövetkezet sikereinek alapját. Hogyan lehet megtartani az embereket? — Az az igazság, hogy hosszú időn keresztül olyan ösztönzési rendszert igyekeztünk kialakítani, amely számottevő vonzerő. Az éves átlagkereset 1976-ban például 30 ezer 300 forint volt, most pedig 79 ezer 600. Ez már önmagáért beszél, ám a dolognak nem csupán forin- tális oldala van. Fontosnak tartottuk és tartjuk azt is, hogy törődjünk dolgozóink érzelmeivel, gondjaival, problémáival. Ez nem igényel súlyos pénzeket, csupán kis figyelmet. — ön tehát feltétlenül optimista, amikor az 1988-as év kerül szóba . . . — Kétségkívül bizakodóak vagyunk, de cseppet sem alaptalanul. A megrendelők folyton-folyvást keresnek minket, hiszen ők is — akárcsak mi — hisznek a felkészültségünkben, szakértei műnkben. Ezek pedig minden időszakban komoly garanciát jelentenek . . . (sárhegyi) Mindig is meggyőződésem volt. hogy azoknál a gazdasági egységeknél, ahol a vezetők, illetve a dolgozók egy egységes, összeforrott csapattá válnak, ott az eredmények sem maradnak el. Nos, ez igazolódott be annak a beszélgetésnek a során is. amelyet Bodócs Jánossal, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet elnökével folytattam gyön- si központjukban. A hajó gyomra Kedvez az enyhe idő a szabadban dolgozó hajókarbantartóknak. A hajózási idény kezdetére számos vízijárművön kell elvégezni az esedékes javításokat és felújításokat. Ilyenkor télen az időszakos leállás idején mintegy 30—40 uszályon, hajón, vízibuszon akad kisebb-nagyobb tennivaló (MTI-foíó: Pataki Gábor — KS)
