Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-11 / 35. szám
1. NÉPÚJSÁG, 1988. február 11., csütörtök Megkezdődött a francia forradalom ünneplése Vizille várkastélyának udvarán rendezett dobhangversennyel megkezdődött a nagy francia forradalom 200 éves évfordulójának ünneplése Franciaországban. Az Alpok nyúlványainál fekvő Vizille városka erődszerű kastélyának udvarán, 1:200 iskolásgyerek messze hangzó dobolással adta hírül, hogy ebben a várkastélyban zajlott le 200 esztendeje az a rendi gyűlés, amely egy év múltán a hasonló kezdemé~ nyezések terjedésével forrongásba hozta az egész országot. A kastély labdaházában 1788. július 21-én a nemesség, a papság, és a harmadik rend, a környék városainak közrendű képviselői összegyűltek, hogy együtt követeljék a királytól a parlamentek, a rendi gyűlések összehívását. Az esemény megünneplését a városka kommunista polgármestere kezdeményezte, de csakhamar csatlakoztak hozzá a környező falvak iskolái is. A gyerekek maguk készítették a dobokat, s az első próbahangversenyre három irányból hosszú sorokban, szekereken vonultak dobpergés mellett a várba. A polgármester arra számít, hogy a nyáron rendezendő nagy ünnepségen 1500 iskolás fogja monstre hangversenyen verni a dobokat Vizille várudvarán. Vizille várkastélya az utóbbi időkig a köztársasági elnökök egyik vendégháza volt. Aztán átadták Isere megye kezelésébe és 1984. július 14-én megnyílt benne a francia forradalom mindmáig egyetlen múzeuma. Richard Murphy amerikai külügyi államtitkár (a képen jobbról) Jeruzsálemben a közel- keleti kérdés rendezésének lehetőségeiről tárgyalt Simon Peresz izraeli külügyminiszterrel Az USA nem vonul ki Panamából Az Egyesült Államok nem veszi tudomásul Noriega tábornok felszólítását és nem .vonul ki a csatornaövezetből Panamában. A washingtoni külügyminisztérium és a Pentagon szóvivője egyaránt kijelentette: Washington érvényes nemzetközi szerződés alapján tartja katonai erőit Panamában. A tábornok a hét eleién azt követelte, hogy az amerikai erők vonuljanak ki az országból. mert azt a latinamerikai országok elleni támaszpontként és hírszerző központként használják fel. Charles Redman külügyi szóvivő kijelentette: Washington továbbra is kapcsolatban áll Panama kormányával. Noriega nem jogosult a kormány nevében szólni és az Egyesülj Államok nem is kapott hivatalos formában ilyen követelést. Ez azonban semmiképpen sem volna érvényes, mert a két ország között 1977-ben, a csatornaövezetről létrejött szerződés értelmében az Egyesült Államok 1999 végéig fenntarthatja katonai létesítményeit. MOSZKVA Späth sajtóértekezlete A szovjet—NSZK kapcsolatokban nyílott új fejezetet konkrét tartalommal kell megtölteni, s ehhez kedvező távlatok nyílnak a gazdasági együttműködés fejlesztésében. ahol még távolról sincs minden' lehetőség kiaknázva — hangsúlyozta szerdai moszkvai sajtóértekezletén Lothar Späth. Baden-Württenberg tartomány kormányfője — akit üzletemberek népes csoportja is elkísért útjára — moszkvai tárgyalásai befejeztével. Leningrádba való elutazása előtt értékelte a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszéléseit. Späth kitért arra. ho-’V mindkét fél részéről megvan az akarat a politikai, gazdasági. kereskedelmi. kulturális kapcsolatok fejlesztésére. A gazdasági tárgyalásokon elsősorban a kis- és középvállalatdk kapcsolat- építésének problémái kerültek szóba, s szovjet és nyugatnémet részről egyaránt nagy érdeklődés nyilvánult meg a vegyes vállalatok létrehozásának kérdései, illetve a kölcsönös szakember- képzés iránt. Utalt arra, hogy még számos problémi merül fel a vállalatalapításoknál, hiányoznak a megfelelő garanciák, a tapasztalatok. a jogi infrastruktúra. és éppen emiatt van szükség a politikai vezetés erőfeszítéseire e kedvező együttműködési forma fejlesztése érdekében. Späth szavai szerint a fejlett gépiparral rendelkező nyugatnémet tartomány > jelentős mértékben hozzájárulhat a szovjet gazdaság ágazatának fejlesztéséhez, illetve a nyersanyagokra épülő szovjet export szerkezetének megváltoztatásához. Kérdésekre válaszolva a tartományi kormányfő hangsúlyozta: a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó előkészítése érdekében még sok mindent kell tenni, ki kell dolgozni azokat a dokumentumokat. amelyeket majd a legfelsőbb szinten írnak alá. A leszerelési folyamat. KHR—HHR-szerződés aláírása egyértelműen az együttműködés kibontakozását segíti az. államközi, így a szovjet—'NSZK kapcsolatokban is — mondta végezetül. CIPRUS Ki lesz az elnök? A címben feltett kcídésre egy tárgyilagos ciprusi — néhány nappal a választások előtt — csak azt válaszolhatná, hogy fogalma sincs. S nagyon valószínű, hogy február 14-én sem kapunk erre végleges választ. Pedig ez a szavazás napja lesz „Aphrodité szigetén”. Pontosabban: területénejt — görögök lakta 63 százalékán. A szigetország többi részét törökországi csapatok tartják megszállva, s a négy éve egyoldalúan kikiáltott — és csupán Ankara által elismert — úgynevezett Észak-ciprusi Török Köztársaság vezetői azt állítják, hogy őket az ügy egyáltalán nem érinti. Ez azonban nem így van, egyrészt mert máig sem módosították az alkotmányt, amelynek értelmében az elnökhelyettesnek töröknek kellene lennie, másrészt mert a választás eredménye hosszú évekre meghatározza a görög közösség politikáját. A választáson az 520 ezres görög közösség szavazati joggal rendelkező tagjai voksolnak majd. A nagy kérdés az. hogy kire. Négyen versengenek az elnöki székért: Szpirosz Kiprianu, a jelenlegi elnök, Georgiosz Vaszi- liu független jelölt, Glav- kosz Kleridesz, a Demokratikus Tömörülés (DISZI) elnöke és Vasszosz Lisszari- desz. a Ciprusi Egységes Demokratikus Szövetség—Szocialista Párt (EDEK) elnöke. Ekkora „választék” még sohasem volt, és ekkora bizonytalanság még nem előzött meg elnökválasztást Cipruson. Szpirosz Kiprianunak, aki 1978-ban, Makariosz érsek halála után került az elnöki székbe, nem kellett versenytársakkal megküzdenie, és 1983-ban másodszor is kényelmes többséggel segítette őt győzelemre első fordulóban,, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjától (AKEL) kapott támogatás. Most azonban saját pártján, a Demokratikus Párton (Dl KO) kívül csak abban bízhat, hogy mint Makariosz érsek egykori közvetlen munkatársát, valamelyest még mindig nimbusz övezi a közvélemény egy részének szemében. A független Vasziliu számított az utóbbi hónapokban a legesélyesebb jelöltnek — közvélemény-kutatások eredményei szerint —, ma már azonban az ő esélye sem biztos, bár mellette sorakozik fel a szigetország egyik legnagyobb politikai ereje — az AKEL —, s őt támogatja a liberális párt, sőt a demokratikus jobboldal is. Az AKEL kommunistái visszautasítják azt a vádat, hogy csak személyes ellenszenvük miatt fordultak szembe Kiprianuval, aki alapvetően nem különbözik Vasziliutól. A Haravgi, a párt lapja szerint viszont nagyon is lényegesek a különbségek köztük: Kip- rianu élnök ugyanis egyrészt még ma sincs tisztában azzal, hogy a ciprusi kérdés nem pusztán ■ a szigeten élő görögök és törökök ügye, hanem nemzetközi probléma is, amelyet — legalábbis ami a megszálló török csapatok és a török- országi telepesek távozását illeti — csak nemzetközi értekezleten lehet megoldani, olyanformán, ahogyan ezt a Szovjetunió 1986-ban javasolta ; másrészt Kiprianu egyáltalán nem tett meg mindent azért, hogy komolyan szót értsen a ciprusi törökökkel. Kiprianu valóban mindent Athén és Ankara megegyezésétől vár. Ebben az értelemben sokak szerint az ő malmára hajtja a vizet Papandreu és Ozal nemrég tartott davosi találkozója. A nicosiai kormány szóvivője sietett is felhívni a figyelmet arra, hogy Görögország miniszterelnöke ugyanazt az álláspontot képviselte Da- vosban. amelyet a ciprusi kormány is vall. Szépséghibája azonban a dolognak, hogy — a görög lapok nagy többsége szerint — Ankara sokkal többet nyert Davos- ban (a török sajtó elégedettségéből is ez tűnik ki), mert Turgut özal — épp a legégetőbb ciprusi kérdésekben — egyszerűen kikerülte az egyenes választ. A közvélemény-kutatások eredményei szerint egyébként Kiprianut még Kleridesz is megelőzte, aki elnökké választása esetére kilátásba helyezte, hogy „nemzeti egységkormányt” alakít, valamennyi jelentős párt képviselőjének bevonásával, a kollektív döntéshez alkalmazkodva. Ennek realitását a jobboldal kétségbevonja, és épp oly propagandafogásnak minősíti, mint azt, hogy „a sereghajtó” Lisszaridesz sejtelmesen valamiféle „választási meglepetést” ígért. Megfigyelők csaknem bizonyosra veszik, hogy február 14-én egyik jelöltnek sem sikerül megszereznie a szavazatok 50 százalékát, ami az elnökké választáshoz szükséges. Ebben az esetben kétfordulós lesz az elnökválasztás. Egy héttel később a ciprusi görögök ismét szavaznak, de ekkor már csak az első két helyezett közül választhatnak. Talán Vasziliu és Kiprianu közül. De csak talán. r“C Külpolitikai kommentárunk"*)—i lowai nyitány A STARTLÖVÉS ELDÖRDÜLT, a verseny megkezdődött. A cél az elnökjelöltség elnyerése, majd a vetéilytárspárttail való megküzdés feladata. Az azonban ma még korántsem látható, ki is lesz, aki az idei amerikai elnökválasztás finiséiben átszakítja a célszalagot. Voltaképpen nem tette sóikkal átláthatóbbá a helyzetet a nyitányt jelentő hét elejei iowaá erőpróba sem, amelynek eredményei egyelőre inkább jelzésértékűek. Iowa ugyanis sem méreteiben, sem átlagos politikai beállítottságában nem tekinthető igazi politikai mércének az Egyesült Államokban. így az, hogy kik bizonyultak a legsikeresebbnek ezen az első megmérettetésen, távolról sem adhat támpontot komoly, hosszú távú jóslatokhoz. Inkább a propagandisztikus jelentőség az, amit Iowa kapcsán emlegetni szokták, a korai kiugrás kínálta közfigyelem lehetősége, az az esetleges meglepetésben gyökerező esély, ami egy jelölt további küzdelmét jelentősen megkönnyítheti. AVAGY MEGNEHEZÍTHETI — amint azt most George Bush esetében tapasztalhattuk. Szó sincs arról, hogy az alelnölk iowai viszonylagos lemaradása az, hogy csupán a harmadik helyet sikerült megszereznie Dole szenátor és Robertson, szélsőségesen jobboldali televíziós prédikátor mögött, végérvényesen visszavetné kampánya lendületét. Az azonban kétségtelen, hogy az ultraradikális tiszteletes igyekszik majd kihasználni a némileg meglepő sikert. A demokraták oldalán is együtt maradt az élboly, így csak a további fordulóktól váxiható világosabb összkép kialakulása. A „hét törpeként” emlegetett jelöltgárdában tán csak a heves viharokat kavart Gary Hart az, akinek Iowa rögtön szinte végleges ítéletet hozott. Elenyésző szavazataránya láttán sok megfigyelő véli úgy, hogy hamarosan kénytelen lesz feladni elnökjelölti ambícióit. IOWA UTÁN MOST a tömegkommunikációs eszközök figyelme máris a következő helyszín, New Hampshire felé fordult, ahol a jövő héten rendezik az előválasztást. Ez már hagyományos politikai súly- lyál rendelkező erőpróba, így fontossága várhatóan felülmúlja Iowáét. Az idén azonban a jelek szerint a március elején esedékes „szuperJkedd” ígérkezik az igazi választónak. Ekkor ugyanis körülbelül húsz. elsősorban déli államban tartanak küldöttválasztó gyűlést, vagy szavazást, vagyis egyetlen napon belül jelentősen módosulhat a majdani elnökjelöltségről döntő választó-elektorok áltál alkotott konvenció ösz- szetétele. Ehhez képest Iowa valóban csak nyitány volt, ám olyan nyitány, ami bizonyos szempontból azért a verseny további menetére sem marad hatástalan. Szegő Gábor Voroncov Pakisztánban Szerdán reggel két napra Iszlámábádba érkezett Juli) Voroncov szovjet külügyminiszter-helyettes. Pakisztánban az afgán kérdésről tárgyal annak a legújabb szovjet bejelentésnek a fényében, amely szerint május 15-én megkezdik az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatok kivonását, ha március 15-ig sikerült aláírni a békemegállapodást. A csapatkivonás kérdésében némi eltérés van a Mihail Gorbacsov által hétfőn bejelentett ütemterv és a pakisztáni elképzelések között. A Szovjetunió 10 hónap alatt vonná ki csapatait, Pakisztán viszont eddig azt igényelte. hogy a szovjet katonák 8—9 hónap alatt hagyják el Afganisztánt. A megbeszéléseken valószínűleg szó lesz a létrehozandó ideiglenes afgán kormányról is. Orzechowski moszkvai tárgyalásai Mind a tartalmat, mind a légkört illetően rendkívül pozitívan értékelte Mihail Goiibacsovval, Andrej Gro- mikóval és Eduard Sevard~ nadzével folytatott tárgyalásait szerdai moszkvai sajtó- értekezletén Marian Orzechowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, lengyel külügyminiszter. Elmondta: ezeket a tanácskozásokat ugyanaz jellemezte, mint a két párt és a két ország viszonyát, vagyis a barátság, a kölcsönös tisztelet, bizalom és a szövet- ségesi partnerség. Részletekbe menően megvitatták mind a kétoldalú viszony, mind az európai és a világ- politika kérdéseit. Az 1987 áprilisában aláírt, az ideológiai, tudományos és kulturális együttműködésről szóló nyilatkozatban foglaltak végrehajtását értékelve, szó esett .a közös múlt kérdéseiről. Orzechowski hangsúlyozta: mindkét fél arra törekszik, hogy őszintén, nyíltan, tudományosan feltárják a múltat, megszüntessék a fehér foltokat, hogy azok ne hassanak ki a mára, ne zavarhassák a két nép barátságát és együttműködését.
