Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-11 / 35. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1988. február 11., csütörtök Megkezdődött a francia forradalom ünneplése Vizille várkastélyának udvarán rendezett dobhang­versennyel megkezdődött a nagy francia forradalom 200 éves évfordulójának ünnep­lése Franciaországban. Az Alpok nyúlványainál fekvő Vizille városka erődszerű kastélyának udvarán, 1:200 iskolásgyerek messze hangzó dobolással adta hírül, hogy ebben a várkastélyban zaj­lott le 200 esztendeje az a rendi gyűlés, amely egy év múltán a hasonló kezdemé~ nyezések terjedésével for­rongásba hozta az egész or­szágot. A kastély labdaházában 1788. július 21-én a nemes­ség, a papság, és a harma­dik rend, a környék városai­nak közrendű képviselői összegyűltek, hogy együtt követeljék a királytól a par­lamentek, a rendi gyűlések összehívását. Az esemény megünneplé­sét a városka kommunista polgármestere kezdemé­nyezte, de csakhamar csat­lakoztak hozzá a környező falvak iskolái is. A gyere­kek maguk készítették a do­bokat, s az első próbahang­versenyre három irányból hosszú sorokban, szekereken vonultak dobpergés mellett a várba. A polgármester ar­ra számít, hogy a nyáron rendezendő nagy ünnepségen 1500 iskolás fogja monstre hangversenyen verni a do­bokat Vizille várudvarán. Vizille várkastélya az utóbbi időkig a köztársasági elnökök egyik vendégháza volt. Aztán átadták Isere megye kezelésébe és 1984. július 14-én megnyílt benne a francia forradalom mind­máig egyetlen múzeuma. Richard Murphy amerikai kül­ügyi állam­titkár (a ké­pen jobbról) Jeruzsálem­ben a közel- keleti kérdés rendezésének lehetőségeiről tárgyalt Simon Peresz izraeli kül­ügyminisz­terrel Az USA nem vonul ki Panamából Az Egyesült Államok nem veszi tudomásul Noriega tábornok felszólítását és nem .vonul ki a csatornaövezet­ből Panamában. A washing­toni külügyminisztérium és a Pentagon szóvivője egy­aránt kijelentette: Washing­ton érvényes nemzetközi szerződés alapján tartja ka­tonai erőit Panamában. A tábornok a hét eleién azt követelte, hogy az amerikai erők vonuljanak ki az or­szágból. mert azt a latin­amerikai országok elleni támaszpontként és hírszerző központként használják fel. Charles Redman külügyi szóvivő kijelentette: Wa­shington továbbra is kap­csolatban áll Panama kor­mányával. Noriega nem jo­gosult a kormány nevében szólni és az Egyesülj Álla­mok nem is kapott hivata­los formában ilyen követe­lést. Ez azonban semmikép­pen sem volna érvényes, mert a két ország között 1977-ben, a csatornaövezet­ről létrejött szerződés értel­mében az Egyesült Államok 1999 végéig fenntarthatja katonai létesítményeit. MOSZKVA Späth sajtóértekezlete A szovjet—NSZK kapcso­latokban nyílott új fejezetet konkrét tartalommal kell megtölteni, s ehhez kedve­ző távlatok nyílnak a gaz­dasági együttműködés fej­lesztésében. ahol még tá­volról sincs minden' lehető­ség kiaknázva — hangsú­lyozta szerdai moszkvai saj­tóértekezletén Lothar Späth. Baden-Württenberg tarto­mány kormányfője — akit üzletemberek népes csoport­ja is elkísért útjára — moszkvai tárgyalásai befe­jeztével. Leningrádba való elutazása előtt értékelte a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszéléseit. Späth kitért arra. ho-’V mindkét fél részéről megvan az akarat a politikai, gaz­dasági. kereskedelmi. kul­turális kapcsolatok fejlesz­tésére. A gazdasági tárgya­lásokon elsősorban a kis- és középvállalatdk kapcsolat- építésének problémái kerül­tek szóba, s szovjet és nyu­gatnémet részről egyaránt nagy érdeklődés nyilvánult meg a vegyes vállalatok lét­rehozásának kérdései, illet­ve a kölcsönös szakember- képzés iránt. Utalt arra, hogy még számos problémi merül fel a vállalatalapítá­soknál, hiányoznak a meg­felelő garanciák, a tapasz­talatok. a jogi infrastruktú­ra. és éppen emiatt van szükség a politikai vezetés erőfeszítéseire e kedvező együttműködési forma fej­lesztése érdekében. Späth szavai szerint a fejlett gép­iparral rendelkező nyugat­német tartomány > jelentős mértékben hozzájárulhat a szovjet gazdaság ágazatának fejlesztéséhez, illetve a nyers­anyagokra épülő szovjet ex­port szerkezetének megvál­toztatásához. Kérdésekre válaszolva a tartományi kormányfő hang­súlyozta: a szovjet—nyugat­német csúcstalálkozó előké­szítése érdekében még sok mindent kell tenni, ki kell dolgozni azokat a dokumen­tumokat. amelyeket majd a legfelsőbb szinten írnak alá. A leszerelési folyamat. KHR—HHR-szerződés alá­írása egyértelműen az együttműködés kibontako­zását segíti az. államközi, így a szovjet—'NSZK kap­csolatokban is — mondta végezetül. CIPRUS Ki lesz az elnök? A címben feltett kcídésre egy tárgyilagos ciprusi — néhány nappal a választások előtt — csak azt válaszolhatná, hogy fogalma sincs. S nagyon valószínű, hogy február 14-én sem kapunk erre végleges választ. Pedig ez a szavazás napja lesz „Aphrodité szigetén”. Pontosabban: területénejt — görögök lakta 63 százalékán. A szigetország többi részét törökországi csapatok tartják megszállva, s a négy éve egyoldalúan ki­kiáltott — és csupán Ankara által elismert — úgynevezett Észak-ciprusi Török Köz­társaság vezetői azt állítják, hogy őket az ügy egyáltalán nem érinti. Ez azonban nem így van, egyrészt mert máig sem módosították az alkotmányt, amelynek értelmében az elnökhelyettesnek töröknek kellene lennie, másrészt mert a választás eredménye hosszú évekre meghatározza a görög közösség politikáját. A választáson az 520 ez­res görög közösség szavazati joggal rendelkező tagjai vok­solnak majd. A nagy kérdés az. hogy kire. Négyen ver­sengenek az elnöki székért: Szpirosz Kiprianu, a jelen­legi elnök, Georgiosz Vaszi- liu független jelölt, Glav- kosz Kleridesz, a Demokra­tikus Tömörülés (DISZI) el­nöke és Vasszosz Lisszari- desz. a Ciprusi Egységes De­mokratikus Szövetség—Szo­cialista Párt (EDEK) elnö­ke. Ekkora „választék” még sohasem volt, és ekkora bi­zonytalanság még nem elő­zött meg elnökválasztást Cip­ruson. Szpirosz Kiprianunak, aki 1978-ban, Makariosz ér­sek halála után került az el­nöki székbe, nem kellett ver­senytársakkal megküzdenie, és 1983-ban másodszor is kényelmes többséggel segí­tette őt győzelemre el­ső fordulóban,, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Párt­jától (AKEL) kapott támo­gatás. Most azonban saját pártján, a Demokratikus Pár­ton (Dl KO) kívül csak ab­ban bízhat, hogy mint Ma­kariosz érsek egykori köz­vetlen munkatársát, valame­lyest még mindig nimbusz övezi a közvélemény egy ré­szének szemében. A független Vasziliu szá­mított az utóbbi hónapok­ban a legesélyesebb jelölt­nek — közvélemény-kutatá­sok eredményei szerint —, ma már azonban az ő esé­lye sem biztos, bár mellet­te sorakozik fel a szigetor­szág egyik legnagyobb poli­tikai ereje — az AKEL —, s őt támogatja a liberális párt, sőt a demokratikus jobboldal is. Az AKEL kom­munistái visszautasítják azt a vádat, hogy csak szemé­lyes ellenszenvük miatt for­dultak szembe Kiprianuval, aki alapvetően nem külön­bözik Vasziliutól. A Harav­gi, a párt lapja szerint vi­szont nagyon is lényegesek a különbségek köztük: Kip- rianu élnök ugyanis egy­részt még ma sincs tisztá­ban azzal, hogy a ciprusi kérdés nem pusztán ■ a szi­geten élő görögök és törökök ügye, hanem nemzetközi probléma is, amelyet — legalábbis ami a megszálló török csapatok és a török- országi telepesek távozását illeti — csak nemzetközi ér­tekezleten lehet megoldani, olyanformán, ahogyan ezt a Szovjetunió 1986-ban java­solta ; másrészt Kiprianu egy­általán nem tett meg min­dent azért, hogy komolyan szót értsen a ciprusi törö­kökkel. Kiprianu valóban mindent Athén és Ankara megegye­zésétől vár. Ebben az érte­lemben sokak szerint az ő malmára hajtja a vizet Pa­pandreu és Ozal nemrég tar­tott davosi találkozója. A nicosiai kormány szóvivője sietett is felhívni a figyel­met arra, hogy Görögország miniszterelnöke ugyanazt az álláspontot képviselte Da- vosban. amelyet a ciprusi kormány is vall. Szépséghi­bája azonban a dolognak, hogy — a görög lapok nagy többsége szerint — Ankara sokkal többet nyert Davos- ban (a török sajtó elégedett­ségéből is ez tűnik ki), mert Turgut özal — épp a leg­égetőbb ciprusi kérdésekben — egyszerűen kikerülte az egyenes választ. A közvélemény-kutatások eredményei szerint egyéb­ként Kiprianut még Kleri­desz is megelőzte, aki el­nökké választása esetére ki­látásba helyezte, hogy „nem­zeti egységkormányt” alakít, valamennyi jelentős párt képviselőjének bevonásával, a kollektív döntéshez alkal­mazkodva. Ennek realitását a jobboldal kétségbevonja, és épp oly propagandafogás­nak minősíti, mint azt, hogy „a sereghajtó” Lisszaridesz sejtelmesen valamiféle „vá­lasztási meglepetést” ígért. Megfigyelők csaknem bi­zonyosra veszik, hogy feb­ruár 14-én egyik jelöltnek sem sikerül megszereznie a szavazatok 50 százalékát, ami az elnökké választáshoz szük­séges. Ebben az esetben két­fordulós lesz az elnökvá­lasztás. Egy héttel később a ciprusi görögök ismét sza­vaznak, de ekkor már csak az első két helyezett közül választhatnak. Talán Vaszi­liu és Kiprianu közül. De csak talán. r“C Külpolitikai kommentárunk"*)—i lowai nyitány A STARTLÖVÉS ELDÖRDÜLT, a verseny meg­kezdődött. A cél az elnökjelöltség elnyerése, majd a vetéilytárspárttail való megküzdés feladata. Az azonban ma még korántsem látható, ki is lesz, aki az idei amerikai elnökválasztás finiséiben átszakít­ja a célszalagot. Voltaképpen nem tette sóikkal átlát­hatóbbá a helyzetet a nyitányt jelentő hét elejei iowaá erőpróba sem, amelynek eredményei egyelőre inkább jelzésértékűek. Iowa ugyanis sem méreteiben, sem átlagos politi­kai beállítottságában nem tekinthető igazi politikai mércének az Egyesült Államokban. így az, hogy kik bizonyultak a legsikeresebbnek ezen az első meg­mérettetésen, távolról sem adhat támpontot komoly, hosszú távú jóslatokhoz. Inkább a propagandisztikus jelentőség az, amit Iowa kapcsán emlegetni szok­ták, a korai kiugrás kínálta közfigyelem lehetősége, az az esetleges meglepetésben gyökerező esély, ami egy jelölt további küzdelmét jelentősen megkönnyít­heti. AVAGY MEGNEHEZÍTHETI — amint azt most George Bush esetében tapasztalhattuk. Szó sincs arról, hogy az alelnölk iowai viszonylagos lemaradá­sa az, hogy csupán a harmadik helyet sikerült meg­szereznie Dole szenátor és Robertson, szélsőségesen jobboldali televíziós prédikátor mögött, végérvénye­sen visszavetné kampánya lendületét. Az azonban kétségtelen, hogy az ultraradikális tiszteletes igyek­szik majd kihasználni a némileg meglepő sikert. A demokraták oldalán is együtt maradt az él­boly, így csak a további fordulóktól váxiható világo­sabb összkép kialakulása. A „hét törpeként” emle­getett jelöltgárdában tán csak a heves viharokat ka­vart Gary Hart az, akinek Iowa rögtön szinte vég­leges ítéletet hozott. Elenyésző szavazataránya lát­tán sok megfigyelő véli úgy, hogy hamarosan kény­telen lesz feladni elnökjelölti ambícióit. IOWA UTÁN MOST a tömegkommunikációs esz­közök figyelme máris a következő helyszín, New Hampshire felé fordult, ahol a jövő héten rendezik az előválasztást. Ez már hagyományos politikai súly- lyál rendelkező erőpróba, így fontossága várhatóan felülmúlja Iowáét. Az idén azonban a jelek szerint a március elején esedékes „szuperJkedd” ígérkezik az igazi választónak. Ekkor ugyanis körülbelül húsz. elsősorban déli államban tartanak küldöttválasztó gyűlést, vagy szavazást, vagyis egyetlen napon belül jelentősen módosulhat a majdani elnökjelöltségről döntő választó-elektorok áltál alkotott konvenció ösz- szetétele. Ehhez képest Iowa valóban csak nyitány volt, ám olyan nyitány, ami bizonyos szempontból azért a verseny további menetére sem marad hatás­talan. Szegő Gábor Voroncov Pakisztánban Szerdán reggel két napra Iszlámábádba érkezett Juli) Voroncov szovjet külügymi­niszter-helyettes. Pakisztán­ban az afgán kérdésről tár­gyal annak a legújabb szov­jet bejelentésnek a fényében, amely szerint május 15-én megkezdik az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatok kivonását, ha március 15-ig sikerült aláírni a békemeg­állapodást. A csapatkivonás kérdésé­ben némi eltérés van a Mi­hail Gorbacsov által hétfőn bejelentett ütemterv és a pa­kisztáni elképzelések között. A Szovjetunió 10 hónap alatt vonná ki csapatait, Pakisz­tán viszont eddig azt igényel­te. hogy a szovjet katonák 8—9 hónap alatt hagyják el Afganisztánt. A megbeszéléseken való­színűleg szó lesz a létreho­zandó ideiglenes afgán kor­mányról is. Orzechowski moszkvai tárgyalásai Mind a tartalmat, mind a légkört illetően rendkívül pozitívan értékelte Mihail Goiibacsovval, Andrej Gro- mikóval és Eduard Sevard~ nadzével folytatott tárgyalá­sait szerdai moszkvai sajtó- értekezletén Marian Orze­chowski, a LEMP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, lengyel külügyminiszter. El­mondta: ezeket a tanácsko­zásokat ugyanaz jellemezte, mint a két párt és a két ország viszonyát, vagyis a barátság, a kölcsönös tisz­telet, bizalom és a szövet- ségesi partnerség. Részle­tekbe menően megvitatták mind a kétoldalú viszony, mind az európai és a világ- politika kérdéseit. Az 1987 áprilisában alá­írt, az ideológiai, tudomá­nyos és kulturális együtt­működésről szóló nyilatko­zatban foglaltak végrehajtá­sát értékelve, szó esett .a közös múlt kérdéseiről. Or­zechowski hangsúlyozta: mindkét fél arra törekszik, hogy őszintén, nyíltan, tu­dományosan feltárják a múltat, megszüntessék a fe­hér foltokat, hogy azok ne hassanak ki a mára, ne za­varhassák a két nép barát­ságát és együttműködését.

Next

/
Thumbnails
Contents