Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-11 / 35. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam. 35. szám ARA: 1988. február 11., csütörtök 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Szakemberek Volt egy korszak — az idősebbek, a mai ötvene­sek még emlékeznek rá —. amikor hiányoztak az el­kötelezett, s egyben kitű­nően képzett szakemberek, ám a feladatokat mégis meg kellett valamiképp ol­dani. így aztán — jobb hí­ján — olyanok kerültek a gazdaság, a kultúra irá­nyító posztjaira.. akik lel­kesedéssel igyekeztek pó­tolni egyébként nélkülöz­hetetlen iskolai bizonyít­ványukat. s azzal ötvözött tapasztalatok regimentjét. Akkor nem volt. nem lé­tezett más megoldás, ám utólag azt is be kell val­lanunk. hogy mindezért ke­mény árat fizetett társa­dalmunk. Akkor is — s ez hozzá tartozik az igazság­hoz — ha köztük is akad­tak olyanok, akik akará­suk. tehetségük révén pó­tolták önhibájukon kívüli mulasztásukat. Azóta azonban évtizedek teltek el, s felnőtté lett az a rend, amelyet építettünk, amelyért mindnyájan te­vékenykedünk. Számos te­rületen előbbreléptünk, de ez a régi kor még napja­inkban is kísért. Sajnos, elég gyakran előfordul az. hogy olyanoknak szavazunk bizalmat, akiknek majd- hogy fogalmuk sincs a rá­juk bízott teendők lénye­géről. akiktől nem kérjük, nem követeljük — pedig kellene — a felsőfokú vég­zettséget bizonyító okleve­let. akiket nem vonunk felelősségre amiatt, hogy képtelenek áttekinteni, rendszerezni, megoldani — ha nélkülözhetetlen. me­nedzser típusú vezetőként is — feladataik zömét. Ter­mészetesen azon az alacso­nyabb szinten is érvénve- sül még ez a kellőképp el nem ítélhető gyakorlat. Tu­dunk róla. elhallgatjuk, holott küzdenünk illene ellene, hiszen így meg nem bocsátható cinkosságot vál­lalunk valamiféle álhuma­nizmus jegyében. Megérett az idő a kor­rekcióra. hiszen mostani gondjainkból csak ú?” lá- bolhatunk ki ha alapve­tően változtatunk szemlé­letünkön. s csak azoknak adunk ilyesféle jogosítvá­nyokat. akik maximálisan teljesítették az indokolt kívánalmakat. Nem kell aggódni amiatt, hogy nincs utánpótlás, ugyanis egyetemeink, főis­koláink útjukra küldik azokat, akik nemcsak je­lenünkre esküdtek, hanem elsajátították — nem is akármilyen nívón — leen­dő hivatásuk valamennyi elméleti fortélyát. Karol­juk fel őket. hiszen csak a rajthoz állás révén eshet­nek túl a tűzkeresztségen, szakíthatnak bizonytalan­kodásukkal. alkalmi fél- szeikkel. Hadd vegyék át azt a stafétabotot, amelyet legalább olyan lendülettel, iramban visznek maid to­vább. mint a nálunk idő­sebbek. s mi. A. valamennyiünk szá­mára kamatozó jövő fe­lé ... Pécsi István CSEBOKSZÁRI, PORI, MACON, SARZANA, RINGSTED Testvérvárosok - a barátság jegyében Ahol az egri szakemberek már többször Is jártak: a csebok- szári traktorgyár Romes Csandra, a Béke­világtanács főtitkára mondta egy budapesti konferencián: „A békéért akkor tehetünk sokat a szívünk szerint, ha minél több kéz érint minél több kezet.” Ez a kéznyújtás Heves megyéből is meg­történt, hiszen az elmúlt esztendők során egyre gyarapodott a testvérvá­rosi kapcsolat. Ez a nem­zetközt kapocs nemcsak a városi vezetést, az üzemi kollektívát fűzi össze, ha­nem ma már egyes em­bereket is, akik barátokat szereztek a távoli orszá­gokban, s ismerősöket várnak Itt onnan. Megyénkben két városunk­nak vannak immár szoros­sá vált kapcsolatai: Eger­nek és Gyöngyösnek. Ezen a két településen már nem ritkaság, ha érdeklődő, az életünket tanulmányozó de­legációk keresik fel a taná­csot, a különböző munkahe- helyeket, vagy, ha egy-egy turistacsoport, kulturális, vagy sportküldöttség fordul meg a városi rendezvénye­ken. Egerből »négy európai vá­rosba vezetnek a baráti szá­lak: a szovjetunióbeli Cse- bokszáriba, a finnországi Po­riba. a franciaországi Macon- ba. illetve az olaszországi Sarzana városba. A városok vezetői mindenütt élő, sok­oldalú és hasznos -kapcsola­tokat alakítottak ki egymás­sal: ennek eredményeként került sor labdarúgóink, úszóink, énekkaraink, báb­színházasaink vendégszerep­lésére. illetve a „visszavá­gókra”. Példa erre, hogy az egri műemléki nyári egye­temre évente hat ösztöndí­jas szakember érkezik. Ha­gyomány már a finn—ma­gyar. illetve a magyar—finn barátsági hét megrendezése. Az idén a megyeszékhely vezetése április 4-re vár de­legációt Csebokszáriból, in­nen pedig május 9-re, a győ­zelem napjára utazik baráti küldöttség Csuvasiába. Ki­emelkedő a kapcsolata a csuvas testvérintézménnyel a Ho Si Mmh Tanárképző Fő­iskolának: .az J. J. Jakovlev Tanárképző Főiskolával rend­szeres az oktatók és a hall­gatók szakmai tanulmányút­ja. Kialakult a tanszékek kö­zötti „párbeszéd” is, így jártak már kinn a rajzot, éneket, kémiát tanulók hoz­závetőlegesen tíz-tíz tagú csoportokban. Az idén 2—3 oktató is lehetőséget kap a testvérvárosi együttműködés alapján az utazásra. A gyári kapcsolatok kö­zül kiemelkedik a cse bok­szári Agregátorgyár, illetve a Finomszerelvénygyár ösz- szeköttetése. Évente látogat­ják egymást a műszaki szak­emberek, de például rend­szeresen érdeklődik a 37-es üzem Auróra szocialista bri­gádja a kinti társmunkakö­zösség eredményei iránt. S ha már a kapcsolattartásról esett szó: nekünk, újság­íróknak is vannak baráta­ink — s cikkcseréink Cse- bokszáriban. valamint Pori­ban. Még néhány érdekesség: Eger Poriból egy eredeti finn szaunát kapott, az északi vá­rosban viszont 11 egri vál­lalat mutatta be termékeit, amelyekből azóta számos el­jutott már a távoli ország vásárlóihoz. Maconban el­maradhatatlan eseménye az évnek a borverseny, ezen sikerrel szerepelt az egri áfész gasztronómiai csapata, zenekara, s számos népmű­vésze. De említésre méltó az is. hogy a Gárdonyi Géza Gimnázium francia szakos tanulói a maconi Lamartin iskola diákjaival gyakorolják a nyelvet. Az olaszországi La Spezia tartomány Sarzana városá­val még újkeletű a barátsá­gi szerződés, de egy-egy eg­ri diákcsoport már élmé­nyekkel teli tért haza tő­lük, illetve Itáliából. A dániai Ringsted városá­val 1973 óta rendszeres a kapcsolata Gyöngyösnek. A két város barátságát azok a megállapodások rögzítik írás­ba. amelyek egy-egy idő­szakra meghatározzák töb­bek között azt, hogy a kül­döttségek mikor látogatnak el a másik településre. De abban is közösen egyeznek meg. hogy ez a kapcsolat kiterjedjen a sport és a kul­turális élet területeire is. Ezért nemcsak a tisztségvi­selőkből álló hivatalos kül­döttségek vettek részt a ta­pasztalatcserén, hanem a sportegyesületek csapatai, valamint a művészeti együt­tesek is. Szerpélyes jellegű barátságok is szövődnek az ilyen látogatásokon, ame­lyek révén magánemberek Is felkeresik kölcsönösen egy­mást. Most formálódik az a kapcsolat, amely St. Pölten- hez fűződik. A Gagarin erő­mű a rekonstrukciós mun­kái során került kapcsolat­ba a várossal. Az ottani vál­lalkozó a polgármesteréhez is elvitte az erőművieket. St. Pölten polgármestere az akkori meghívásnak a közeli múltban eleget tett. és ek­kor köszöntötte Gyöngyös Város Tanácsának elnökét is. Felmerült annak a lehetősé­ge a találkozón, hogy a két város valamilyen formában tartós együttműködést ala­kítson ki. Ügy mondják, ikervárosi szálak fűzik egybe Gyön­gyöst Szécsénnyel és Rima­szombattal, mivel ez a há­rom város egy időben kap­ta meg a városi rangot Ró­bert Károlytól. Hogy ez a tény milyen forrása lesz a későbbi kapcsolatoknak, en­nek a lehetősége pillanatnyi­lag még nyitott. A testvérvárosi együttmű­ködés témájában érdeklődve megtudtuk, hogy Hatvannak még nem alakultak ki kül- kapcsolatai, de a helybeliek törekednek a későbbi idők­ben a béke jegyében fonódó szálak összekötésére. A szépséges Pori Az Országos Béketanács ülése Mindenki számára nyitot­tak voltak az ajtók az Orszá­gos Béketanács évzáró-év­nyitó ülésén, amelyet szer­dán tartottak a Magyar Tudományos Akadémia sziéik- Iházáhan. Az ország minden tájáról érkezett több száz békeakti­vista részvételével megtar­tott nyilvános eszmecserén az OBT a magyar békemoz­galom tavalyi tevékenységé­nek összegzését, illetve az idei munkaprogram megvi­tatását tűzte napirendre. Ez­zel februárban immár má­sodszor került a közvéle­mény érdeklődésének fó­kuszába a békemozgalom munkája; a múlt héten az Országgyűlés külügyi bizott­ságának képviselői kaptak tájékoztatást az OBT fő­titkárától. A parlamenti tes­tület funkciójának megfele­lően akkor elsősorban a bé­ke magyar barátainak nem­zetközi tevékenysége, kül- kapcsolatai kerültek napi­rendre, a mostani alkalom­mal főként a békemozgalom belső helyzetét értékelték. Az idei munkaprogram hangsúlyozottan megfogal­mazza: a magyar békemoz­galom bővíteni kívánja te­vékenységének körét. Kezde­ményezi az egyes elméleti kérdések kidolgozását és vitáját, s e munkában szá­mít a különféle kutatóinté­zetek, az egyetemek és a főiskolák támogatására is. Emellett fontos feladatának tartja annak tudatosítását, hogy a békemozgalom jól szolgálja, hazánk érdekeinek, a nemzeti sajátosságok kife­jezését, a nemzeti azonosság- tudat megőrzését. A mozga­lom keresi az egyéni béke­szolgálat újalbb lehetőségeit, s ebbe lényeges szerepet tulajdonít a cselekvő hazafi- ságnak, az emberi értékek tiszteletének, a családszere­tetnek. Végezetül lépéseket tesznek a békemozgalom anyagi önállóságának meg' teremtésére. Az írásban közzétett do­kumentumok feletti vitában az ülés résztvevői személyes tapasztalataikat megfogal­mazva mondták el vélemé­nyüket az OBT tevékenysé­géről, a békemozgalom helyzetéről. Borisz Sztukalin sajtótájékoztatója A Szovjetunió és Magyar- ország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés 40. évfordulója alkalmából Bo­risz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete szer­dán sajtókonferenciát tar­tott a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Hagyo­mány már, hogy a diploma­ta egy-egy nagyobb jelen­tőségű eseményt megelőző­en találkozik a magyar és a nemzetközi sajtó képvise­lőivel. Ezúttal a két nép kapcsolataiban mérföldkő­nek számító dokumentumot méltatva kiemelte: új sza­kaszt nyitott a szovjet—ma~ gyár kontaktus fejlődésében a szerződés, az első olyan jogi dokumentum, amely fel­öleli országaink és népeink gazdasági, politikai és kul­turális együttműködésének valamennyi területét. A továbbiakban megállapí­totta: az elmúlt évtizedek igazolták a szerződés céljai­nak és elveinek életrevaló­ságát, hatékonyságát, előse­gítették a szocializmus vív­mányainak védelmét, a nem­zetközi biztonság szavatolá­sát. Emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi színtéren végbement változások, a szo­cializmus országai közötti kapcsolatok területén szer­zett tapasztalatok figyelem­be vételével 1967 *szeptembe­rében új szerződést írt alá a két ország, fenntartva az 1948. évi dokumentumban rögzített célokat és elveket, s megteremtve a testvéri együttműködés és összefogás további fejlesztésének szi­lárd alapját a szocialista építés magasabb szintjén. Borisz Sztukalin a négy évtizedes gazdasági, tudo­mányos és technikai együtt­működés eredményeiről szólva emlékeztetett: a magyar népgazdaság több mint száz, a Szovjetunió se­gítségével épült nagy jelen­tőségű létesítménnyel lett gazdagabb. Így például a Paksi Atomerőmű üzembe helyezésével jelentősen meg­nőtt a magyar villamosener- gia-termelés. Az erőmű üzembiztonságát tekintve a világ legjobbjai között van. A szovjet közreműködéssel létrehozott vállalatok terme­lik meg a nyersvas és acél 40, az acéllemezek 90—100 százalékát, dolgozzák fel a kőolaj 90 és a földgáz 80 százalékát. Magyarország szintén több fontos szovjet létesítmény megépítésében vett részt. Magyar szakem­berek dolgoztak az orenbur- gi gázvezeték, az uszty-ilimsz- ki cellulózkombinát, a ki- jemhajevi azbesztdúsító kom­binát építkezésén. Közös erővel folyik a likinói au­tóbuszgyár, számos bútor­ipari üzem, ruha- és cipő­gyár rekonstrukciója. Ugyancsak magyar munká­sok dolgoznak Tengizben a kőolaj- és gázkitermelési ' létesítmények létrehozásán. A Szovjetunió az elmúlt 40 esztendőben a magyar pi­ac legfontosabb energiahor­dozó. és nyersanyagszállító­jává vált: kőolajból és kő­olajtermékekből, földgáz­ból villamos energiából, vas­ércből, nyersvasból és fa­anyagból az igények több mint 80 százaléka érkezik a' szomszédos országból. Ma­gyarország az importált gé­pek és berendezések 17 szá­zalékát, traktor-, számító­gép-, teherautó-, személygép­kocsi- és bányagépszükségle­tét is elsősorban a baráti államból szerzi be. Tavaly kezdődött meg a népszerű Lada Szamara személygép­kocsik szállítása, s folyik a magyar közutakon az új tí­pusú Zaporozsec autók, va­lamint a KRAZ—260-as te­herautók próbafutása. A jel­zések szerint sikeresen ki­állta a próbát a Don—1500 gabonabetakarító kombájn is. Számos magyar exportter­mék kelendő a szovjet pia­con, amelyeken az exportra gyártott magyar hús- és tej' feldolgozó berendezések 80, a hűtőgépek 90 és autóbu­szok 70 százalékát kínálják. A Szovjetunió veszi át a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar exportra szánt termékeinek 40, a közszük­ségleti cikkeknek csaknem 30 százalékát. Dinamikusan fejlődnek a szovjet—magyar ideológiai és kulturális kapcsolatok is. Az utóbbi években a leg­kiválóbb szovjet művész­együttesek sora szerepelt Magyarországon, s a Szovjet­unióban is emlékezetes si­kereket arattak a magyar művészeti élét reprezentán­sai, a magyar irodalom és művészet jeles személyisé­gei. Az oktatási együttműkö­dés fontos területe a szak- .emberképzés: az elmúlt negyven évben a Szovjet­unióban nyolcezer magyar hallgató szerzett egyetemi végzettséget, s több mint hatszáz szovjet fiatal kapott diplomát magyar felsőokta­tási intézményiben. Az újságírók kérdéseire válaszolva a szovjet diplo­mata elmondta: az utazást megkönnyítő intézkedések nyomán mind több szovjet és magyar turista látogathat el egymás országába. Bejelen­tette: elkészült az előzetes tervdokumentációja az új moszkvai magyar kulturális és információs centrumnak, s megegyezés született arról is, hogy az uzsgorodi állami egyetemen hungarológiai központot szerveznek.

Next

/
Thumbnails
Contents