Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. február 10., szerda MOSZKVA Ratifikációs vita Újabb szakasz nyílt meg a KHR—HHR~ szerződés szov­jetunióbeli ratifikálásának folyamatában. Kedden meg­tartották e témában első együttes ülésüket a Legfel' sőbb Tanács két házának külügyi bizottságai. A tanácskozást megnyitó Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB, KB-tiflkár, a bizott­sági tagok mellett üdvözöl­te Csehszlovákia és az NDK képviselőit — akiknek or­szágát közvetlenül is érintik a szerződésben foglaltak. Mint Ligacsov bejelentette, értesítették az érintett nyu­gati országok diplomatáit is. Ilyen jellegű vitára elő' szőr hívtak meg külföldi újságírókat. A teremben megjelentek azok a szakér­tők, akiik részt vettek a szer­ződés' előkészítésében. A KB titkára szólt azok­ról a levelekről, amelyeket a szovjet párt- és állami ve­zetéshez küldtek az ország állampolgárai, hangot adva kérdéseiknek, aggodalmaik­nak A megalapozott kérdé' sek megnyugtató válaszokra várnak — mondta. Rátérve a Legfelsőbb Ta­nács két házának külügyi bizottságai előtt fekvő ter­vezetre, Ligacsov kijelentet­te: — Nem hihetjük, hogy a leszerelés magától halad előre. Feladatunk most a szerződés elemzése, követ­kezményeinek, hatásainak gondos számbavétele. ._ Ezután Sevardnadze kül- ügy- és Jazov honvédelmi miniszter tartott beszámolót a szerződésről. Széles nemzetközi együtt­működés eredménye a wa­shingtoni szerződés — mond­ta beszámolójában Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, kitérve a bonni kormány konstruktivitására. Sevardnadze kitért arra, miért kell egyenlőtlen meny- nyiségben megsemmisíte­niük rakétákat a szerződő feleknek. Utalt azokra a történelmi okokra, amelyek miatt e téren aszimmetria alakult ki. A lényeg — hangsúlyozta Sevardnadze —, hogy egyik félnél se maradjon egyetlen ilyen fegyver sem. Szólt a sokat vitatott brit és francia rakétákról is. E két ország vezetői ki­nyilvánították készségüket, hogy bekapcsolódnak a nukleáris leszerelés folya­matába, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok meg­kezdi a fegyverzetek csökken­tését. Az egész megállapo­dást meghiúsíthatta volna a merev ragaszkodás a brit és francia rakéták bevonásá­hoz már az első szakaszban. Mivel a Szovjetunió nem engedheti meg a szerződés megsértését vagy a végre­hajtás kijátszását, az ellen­őrzésnek olyan részletes és alapos rendszerét dolgozták ki, amilyent a világ eddig nem ismert. A leszerelés egyéb kérdéseiről . szólva, reményét fejezte ki, hogy Shultz külügyminiszter moszkvai útja elősegíti a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló szerző­dés előkészítését. Dmitrij Jazov, a Szovjet­unió marsallja, az SZKP KB PB póttagja, honvédelmi miniszter elmondta, hogy a szerződés értelmében Wa­shington olyan közepes ha­tótávolságú rakétákat sem­misít meg, amelyek a Szov­jetunió szempontjából ha­dászatinak minősülnek. Mindkét fél annyit enge­dett saját pozícióiból, ameny- nyi az egyensúly megterem­téséhez kellett. Minden egyes számadat beható vita ered­ményeként alakult ki. A védelmi képesség csökkené­sével összefüggő aggodalmak eloszlatására Jazov kijelen­tette, hogy más katonai esz­közök is megfelelően szava­tolják a Szovjetunió és szö­vetségeseinek biztonságát. A miniszter kitért az el­lenőrzés konkrét kérdéseire. Közölte, hogy kellő időben Leszerelik a Csehszlovákiá­ban és NDK-ban telepített rakétákat is. Jelentette, hogy a hadsereg a szerződés­ből ráháruló feladatok vég­rehajtásának előkészítésén munkálkodik, beleértve a felszabaduló eszközöik békés, gazdasági hasznosítását. Vé­gül a honvédelmi miniszter leszögezte, hogy a szovjet fegyveres erők támogatják a" washingtoni szerződést. A vitában felszólaló Roald Szaggyejev akadémikus a tudósok támogatásáról biz­tosította a megállapodást, hiszen — mint mondta — ők tudják igazán felmérni a nukleáris pusztulás veszélyé­nek méreteit. Csingiz Ajtma- tov író, érzelemtől fűtött szavaiban arról beszélt, hogy minden egyetemes probléma megoldásának feltétele fel­számolni az önpusztítás esz­közeit. Utalt rá, hogy a Szovjetunióban kibontakozó átalakítás és nyilvánosság politikája nélkül nem alakul­hatott volna ki a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között a szerződéshez nélkü­lözhetetlen bizalom. A tanácskozás végén a bizottságok tíztagú előkészí­tő testületet választottak meg, amely szakemberek be­vonásával végzi el a szerző­dést elemző munkáját. SZÖULI OLIMPIA Amerikai hadgyakorlat Az Egyesült Államok had­gyakorlatot tervez az idei szöuli olimpia idejére a dél­koreai partok mentén — kö­zölte hétfőn a washingtoni hadügyminisztérium egyik tisztségviselője a Reuter h í rügynökséggel. A manővereken amerikai harci repülőgépek és hadi­hajók vennének részt. A tisztségviselő, aki kérte, hogy nevét ne hozzák nyil­vánosságra, kijelentette: a gyakorlat idejére nem kül- denének szárazföldi csapat­erősítéseket Dél-Koreába. A Koreai-félsziget déli részén 'jelenleg körülbelül 40 ezer amerikai katona állomáso­zik. A tisztségviselő szerint a tervezett manőver nem kap­csolódna a dél-koreai erők bevonásával évente tartott „Team Spirit” fedőnevű had­gyakorlathoz. Jeruzsálemben és környékén folytatódnak a palesztinok és az izraeli hatóságok közötti összecsapások. A képen: egy könnygázbombától szennyezett házból mentenek ki egy csecsemőt (Népújság-telefotó: AP — MTI — KSJ Vége a Waldheim-ügynek? Február 8-án, a Kurt Waldheim osztrák államel­nök háborús múltjának ki­vizsgálására alakult nem­zetközi történészbizottság átadta az osztrák kormány­nak vizsgálata eredményét. Eszerint, W aldheimet nem lehet háborús bűnökkel vá­dolni, annak ellenére, hogy tudott a nácik balkáni atro­citásairól, és nem is szállt szembe a fasizmussal. A volt ENSZ-főtitkárról 1086. március 3-án jelentek meg először kompromittáló adatok a Profil című oszt­rák lapban. A lap azt állí­totta az elnökjelöltként fel­lépő Waldheimről, hogy 1938., az Anschluss után tagja volt a náci SA-rohamoszta- goknak. Másnap a The New York Times a Profilra és a Zsidó Világkongresszus ada­taira hivatkozva azt írta, hogy a politikus a II. világ­háború idején részt vett jugoszláv partizánok elleni megtorló akciókban, és gö­rögországi zsidók deportálá­sában. Waldheim még az­nap kategorikusan vissza­utasította a vádakat, ezt követően azonban valóságos vádözön zúdult rá az ame­rikai, a görög és a jugoszláv sajtóban. Waldheim kezdet­ben mindent tagadott — azt állította, hogy az orosz fron­ton 1941-ben megsebesült és hazatért —, később azon­ban elismerte, hogy a Wehr­macht tisztjeként szolgált a Balkánon. A legélesebb kampányt a Zsidó Világ­kongresszus folytatja Wald­heim ellen, amerikai kato­nai archívumok és a hábo­rú utáni ENSZ-dossziék adataira hivatkozva. Ennek ellenére június 8-án Kurt Waldheim lett az Osztrák Államszövetség el­nöke, A kampány azonban nem csitult, Waldheimmel szemben valóságos diplomá­ciai bojkott alakult ki, kü­lönösen megromlott Auszt­ria viszonya az Egyesült Államokkal és Izraeliéi. Waldheim 1987 májusában még csupán rágalmazási pert indított Edgar Bronf­man, a Zsidó Világkongresz- szus elnöke ellen, augusz­tusban azonban már „Fe­hér Könyvet” adtak ki Bécsben Waldheim katonai múltjáról, és szeptember 24-én nemzetközi történész­bizottságot hoztak létre a Waldheim-ügy kivizsgálá­sára. Szeptemberben az olasz Epoca című hetilap olyan doku­mentumokat közölt, melyek szerint Waldheim bűnös brit hadifoglyok 1944 áprili­si kivégzésében. Decemberben ugykncsak Olaszországban hozták nyilvánosságra a Wehrmacht vezérkarának egykori titkos jelentését, amely megkérdő­jelezte Waldheim közvetlen felelősségét a balkáni de­portálásokban. December 9- én Franz Vranitzky alapta­lannak nevezte a Waldheim elleni vádakat, míg január 28-án maga Kurt Waldheim jelentette ki, hogy az állí­tólagos ENSZ-dosszié közön­séges hamisítvány. Február 1-jén úgy tűnt, új bomba rabban. Á nyu­gatnémet Der Spiegel közöl­te egy háborús távirat fotó­kópiáját, amely négyezer jugoszláviai fogoly deportá­lásáról szól. A jugoszláv tör­ténészek perdöntő bizonyí­téknak tekintették a távira­tot, csak éppen az eredeti dokumentumot nem találták a jugoszláv archívumokban. A történészbizottság mun­kájában hatan vettek részt: a svájci Manfred Kurz had­történész, a nyugatnémet Manfred Messerschmidt, a freiburgi katonai kutatóin­tézet igazgatója, Jehuda Wallach, az izraeli hadtör­téneti társaság elnöke, a brit Gerald Fleming, a Surrey egyetem professzora, az amerikai James L. Col­lins, nyugalmazott dandártá­bornok, és a belga Jean Van Welkenhuyzen, a II. vi­lágháború történetét kutató belga tudományos központ igazgatója. Tavaly október­től görög szakértővel is kon­zultáltak. Jugoszlávia nem vett részt a vizsgálatban. Viszont a bizottság felkérte Dusán Plenca történészt, aki eljuttatta a Der Spiegel­hez a táviratot, hogy konzul­tánsként segítse munkájukat, de Plenca ezt elutasította. Ennek ellenére — Messer­schmidt révén — a bizottság alapos betekintést nyert a jugoszláv archívumokba is. Január 28-án a történészek négy és fél órán keresztül kihallgatták Kurt Waldhei- met is. A bizottság csaknem fél­éves munkája végén úgy értékelte, hogy Waldheim egykori Wehrmacht-had- nagy „személyes felelőssé­gét” semmi sem bizonyítja, bár mint vezérkari tiszt és tolmács, tudta, hogy mi történt 1942. és 1944 között Jugoszláviában és Görög­országban, és elmarasztal­ható azért, mert passzív magatartásával hozzájárult az atrocitásokhoz. De mivel nem tekinthető „háborús bűnösnek” a Waldheim- dossziét ezzel, le is lehetne zárni. Ebben azonban sen­ki sem hisz. Bár Alois Mock külügyminiszter, a Néppárt vezetője kijelentette, hogy a bizottságnak nincsen „fel­hatalmazása” arra, hogy Waldheim „erkölcsi cinkos­ságát” felvesse, éppen ezt a kérdést feszegetik máris. Több történész állítja, hogy a nemzetközi bizottság az „osztrák kormány befolyá­sa alatt állt” vagy legalább­is „nyomást gyakoroltak rá" sőt, Jehuda Wallace azzal vádolja Waldheimet, hogy a jelentés átadása utáni nyi­latkozatában félretájékoz­tatta a közvéleményt a vizsgálat eredményéről, és ezért akár bíróság elé is ál­líthatják .. . —( KüJjwjjtlkai kommentárunk)— Reményt keltő ígéret MINTHA AFGANISZTÁN lenne a világ közepe... Az embernek, ha jobban odafigyel a hírekre, akar- va-akaratlanul ez a benyomása. Ezt támasztotta alá az ENSZ megbízottjának, Diego Cordoveznek ingá­zása Afganisztán és Pakisztán között. Ezt erősítet­te meg Mihail Gorbacsov nyilatkozata az afganisz­táni konfliktus politikai rendezéséről. S végül: le-- nyegében ezt a benyomást táplálja Afganisztán és Pakisztán minapi megállapodása, valamint az is. hogy India után mától Pakisztánban folytat tárgya­lásokat Julij Voroncov szovjet külügyminiszter-he­lyettes, Afganisztán diplomáciájának vezetője pedig a közel-keleti államokban tanácskozik a többi kö­zött éppen a hazáját gyötrő válság rendezési lehe­tőségedről. SZÓVAL, PEZSEG AZ ÉLET Afganisztán körül, politikai és földrajzi értelemben egyaránt. S ez a pezsgés most nagyreményű ígéretnek is felfogható: a világpolitika szempontjából is oly sok gondot oko­zó válság felszámolására rövidesen sor kerül. Ezt támasztotta alá igen határozottan Mihail Gorbacsov. Elmondta, hogy a rendezés érdekében a Szovjetunió és Afganisztán megállapodott a szovjet csapatkivo­nás kezdetének dátumában: 1988. május 15-től szá­mítva tíz hónap alatt távoznak a szovjet katonai erők Afganisztánból. Ez nagy horderejű bejelentés. Egyrészt lehetővé teszi, hogy az ENSZ közvetítésé­vel folyó afgán—pakisztáni tárgyalások közelgő for­dulója az utolsó legyen: végleges formát öltsön a politikai rendezés forgatókönyve. A Szovjetunió arra is kész, hogy ha előbb írják alá a rendezési megál­lapodást Afganisztán és Pakisztán között, akkor előbb kezdje el a csapatkivonást. A rendezést őszintén és elszántan óhajtja az af­gán vezetés is. Nadzsibullah elnök nemzeti megbé­kélési programjában a fegyveres összecsapások be­szüntetésére hívott fel, s koalíciós kormány létre­hozását indítványozta, az ellenzék, így a felkelők képviselőinek bevonásával. HA AFGANISZTÁN ÉS PAKISZTÁN képviselői aláírják ezeket, ákkor nyolc év után végre pont ke­rülhet — ahogy Mihail Gorbacsov fogalmazott — „Az egyik legsúlyosabb és legfájóbb regionális konfliktus” végére. Fellélegezhet az afgán nép, a segítségnyújtás ellentmondásos terhét viselő Szov­jetunió, de Ázsia és a világ is. Kocsi Margit SZIGETELÉS! SZIGETELÉS! LAPOS TETŐK SZIGETELÉSE! Vízszigetelés a műszakilag legcélszerűbb és leggazdaságosabb (Bitulax, Bikoflex, Akvabit) technológiával, a 81986. (VIII. 21.) ÉVM sz. rendelet figyelembevételével. LAPOS TETŐK KOMPLEX FELÚJÍTÁSA, új tetők készítése Szigetelés, bádogos szerkezetek, hőszigetelés, lejtéskialakítás, (hőszigetelő beton) utólagos páraelvezetés megoldása. TETŐSZIGETELÉS TERVEZÉSE. NYÍLÁSZÁROK UTÓLAGOS SZIGETELÉSE jól bevált, tartós megoldással. NEDVES FALAK KISZÁRÍTÁSA, további nedvesedés megakadályozása garantált technológiával. Referenciamunkák megtekintését biztosítjuk. Gyors, pontos és megbízható kivitelezést vállalunk. Kérje ajánlatunkat, SZIGMA Épitőipari Kisszövetkezet Hő- és Tetőszigetelő Irodája MISKOLC, Béla u. 6. 3532 Telefon: 46-84-515 /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents