Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-10 / 34. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 34. szám ÁRA: 1988. február 10.. szerda 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Társadalmi munkával a megyeszékhelyért A Fadrusz, a Gyulafehérvár és a Brassói utca lakói — mintegy hatvan család —• már az elmúlt években is milliós értéket teremtettek: többek között a gázvezeték- és szennyvízhálózatot építették ki. Képünkön Ficere János, Gergely Sándor és Cseh Jenő nyugdíjasok, a társadalmi munkások legak- tívabbjai a fásítás pillanatnyi gondjait beszélik meg (Fotó: Perl Márton) Mindaddig, amíg társadalmunkban nem lesz minden beruházásnak azonnali és megfelelő anyagi fedezete, szükség van bizonyos mértékű társadalmi munkára. Sok helyütt elvi kérdést csinálnak a kommunista szombatokból, mások brigádmozgalmi tevékenységnek is tekintik a segítséget. Általában ritka a hirtelen ötlettől vezérelt felajánlás. Előzetes tervek alapján tájékoztatják a városok lakóit, üzemek dolgozóit arról, hogy melyik cégnek, intézménynek milyenfajta munkára van szüksége — ezek közül lehet választani. Magyar-szovjet kulturális együttműködés Életminták Szaporodtak azok az új* ságcikkek. rádióműsorok, amelyek igyekeznek praktikus tanácsokat adni: mit is tegyünk hogyan is takarékoskodjunk szorult anyagi helyzetünkben. Egyik gasztronómiai szakemberünk a minap azt taglalta az éter hullámain, hogy lám. milyen szerencsés is az ö korosztálya, az ötveneseké. Nagyanyáink háborús kosztián tanult meg főzni. s az ötvenes évek hiánygazdaságában is megtanulta. hogyan lehet ízletes vacsorát készíteni a vasárnapi maradék burgonyapüréből. Kétségtelenül jó ötletei megszívlelhetek, csakúgy, mint a televíziós Ablakban elmondottak: nem érdemes új ruhát venni a gyereknek, cserélgethetik a családok a kinőtt holmikat, s máris kemény összegeket megspóroltak. Azért mégis maradt bennem némi keserű szájíz a hallottak után. Mert a tömegkommunikáció eszközei más oldalról azt hirdetik: törődjünk többet egészségünkkel, reformáljuk meg táplálkozási szokásainkat. Ami. ugye — ezt nem kell hangsúlyozni azoknak, akik kipróbálták — nem kevésbe kerül. S bizony, eléggé nehezen összeegyeztethető az előbbiekkel. Egyéni életünket. háztartásunkat, szokásainkat alapvetően a családban megtanult minták ' szabályozzák. Anélkül, hogy sokszor tudnánk róla. cselekedeteinkben a szülői házban tanultak tükröződnek, természetesen módosulva azzal az ismeretanyaggal, amit az iskola, a környezet formált, alakított rajtunk. A mai fiatal családosok zavarban vannak. Nem biztos, hogy megtanulták a szükségből is erényt kovácsoló háziasszonyi, szülői magatartást. Hál’ istennek. hogy nem, hiszen a hatvanas évek végén, hetvenes években, épp a fogyasztói magatartásra ösztönözték az embereket a lehetőségek. Ráadásul az előző nemzedékek erényeit nem tanította meg velük sem az iskola, sem a dolgozó édesanya. A mai huszon-harmincéves nők például hajtogattak a gyakorlati órákon hamutálat alumíniumlemezből, é? villanyszereitek, de nem mutatták meg nekik. hogy kell varrni kötni, s "főzni, így hát sokszor zavarba kerülnek. Nincsenek kialakult életmintáink. A régieket át sem vettük igazán, a tíz évvel ezelőttiek ma már nem alkalmazhatók. Így mindenkinek magának kell az eddigiek értékes elemeit beépíteni a hétköznapokba, hogy feszültségmentesen tudjunk válaszolni a kérdésekre. Jámbor Ildikó Ilyen az évek óta hagyományos , .Társadalmi munkával Eger városáért” címmel meghirdetett akció is. Eger tanácsa, valamint a Hazafias Népfront városi bizottságának szervezésében ez évben is számítanak megyeszékhelyünk minden lakójának önkéntes segítségére. Annál is inkább.' mert az eddigi tapasztalatok szerint minden évben növekedett azoknak a száma, akik valamilyen módon hozzájárultak a megyeszékhely szociális. kulturális ellátottságának -fejlődéséhez. a város szépüléséhez. 1988-ban kiemelt feladatok is jelentkezőkre várnak, így például fontos ügy az uszoda építése a közműhálózat bővítése, a közutak, a járdák felújítása, az új parkok. a játszóterek kialakítása. a fásítás, a virágosítás. Különösen ez utóbbiak terén — többszöri felhívás ellenére — kevés az, eredmény. Mintha nem éreznénk sajátunknak a házunk előtti tereket, parkolóhelyeket. gyermekeink pihenésének. szórakozásának színhelyét. Jelentős segítség volna az is. ha az intézmények, gyárak, szövetkezetek dolgozói, az iskolák tanulói a közvetlen környezetüket folyamatosan ápolnák, csinosítanák. A városi tanács és a Hazafias Népfront kiadványából megtudhatjuk, hogy a legtöbb bölcsőde, óvoda, iskola. már ..gazdára talált", akadtak vállalkozók a különféle munkákra. A sok közül — helyszűke miatt — most csak néhányat említünk: a Bornemissza Gergely Bölcsőde udvarát áprilisban a városgondozási üzem dolgozói teszik rendbe. a Cecey Éva Bölcsődét a mélyépítő üzem, a ruhaipari kisszövetkezet karolta fel mások mellett. A szociális otthonok lakóinak főként ünnepi műsorral kedveskednek majd a Technolux, az áfész, a Finomszerelvénygyár, a Domas. ’ a dohánygyár, a Mezőgép és más vállalatok szocialista brigádjai. A Gárdonyi Géza Gimnázium saját ereiéből, a diákok, a szülői munkaközösség tagjainak hozzájárulásával áldoz az intézmény szépítésére. Lefestik majd az osztályokat, rendezik a szertárakat, takarítják az ódon épület környékét. Több helyen azonban nem oldódott meg ilyen könnyen a társadalmi munka szervezése. A Gyermekváros általános iskolájában az udvari játékeszközök bővítésére. gyerrriékágyak felújítására. a futópálya rendbetételére. a vitrinek, a padok készítésére várják a dolgos kezeket. Ugyanígy a kórház műveseállomásának kialakításához — a területelőkészítéshez, a belső bontási munkákhoz keresnek vállalkozókat. Akad tehát még tennivaló azok számára, akik saját ügyüknek érzik Eger város gondjait, örömeit. A közeljövőben Magyar Kulturális intézet nyit ja meg kapuit Moszkvában: az erről szóló dokumentumot várhatóan a napokban — a Magyar—Szovjet Barátsági Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés aláírásának 40. évfordulóján — Írják alá. A magyar kulturális központ létesítése jelentős állomása annak a bővülő és egyre közvetlenebbé váló együttműködésnek, amely a két ország kulturális kapcsolatait jellemzi. Az időről időre megújuló ötéves, illetve éves kormányközi kulturális együttműködési munkatervek teszik rendszeressé és folyamatossá a szovjet és a magyar művészet klasszikus és kórtárs értékeinek kölcsönös jelenlétét, és megismertetését mindkét országközönsége számára. A színházi és zenei együttesek, az előadóművészek, a kiállítások, és az irodalmi alkotások cseréi, az ötévenként megrendezett átfogó kulturális seregszemlék gazdag programjai, művészeti — drámai és film — szemlék mellett egyre sokrétűbbé válnak a művészeti szövetségek, kulturális intézmények, alkotóműhelyek, színházak. kiadók és filmesek közvetlen kapcsolatai is. A legutóbbi, szovjetunióbeli magyar drámafesztiválon például 128 színház 36 magyar drámaíró 45 művét adta elő a Szovjetunió népeinek 18 nyelvén, s várhatóan a mai magyar színházművészet hasonlóan széles körű bemutatására ad alkalmat a jövő évadban megrendezendő újabb, ottani magyar drámaszemle is. Ennek előkészítése megkezdődött, s mintegy 20 új magyar drámát — köztük Hubay Miklós. Görgey Gábor. Gyárfás Miklós, Bereményi Géza, Spiró György alkotásait — már fordítják a szakemberek. A szovjet klasszikus és kortárs művészet egészéről adtak áttekintést a magyar közönségnek, s a tavalyi év legkiemelkedőbb színházi, filmes és kiállítási eseményeit jelentették az 1987-es szovjet kulturális napok bemutatói. így a Moszkvai Nagy Színház társulatának, az Állami Akadémiai Kis Színház együttesének vendégjátékai, a hagyományos és kortárs szovjet muzsikát megszólaltató karmesterek — zongora- és hegedűművészek fellépései, a Művészet és forradalom című kiállítás s a szovjet filmművészet legfrissebb alkotásait felvonultató filmfesztivál: ezeket minden eddiginél nagyobb közönségérdeklődés kísérte. Viszonzásként 1990-ben kerül sor a magyar kultúra szovjetunióbeli napjaira: ennek egyik izgalmas eseménye lesz a Budapest—Moszkva elnevezésű, átfogó képzőművészeti és dokumentációs kiállítás, amelynek megrendezéséről tavaly a Magyar—Szovjet Kormányközi Kulturális Együttműködési Bizottság XXI. ülésszakán született döntés. Az ülésszakon egyébként hangsúlyosan szóba kerültek újabb együttműködési formák is: így a rugalmas, kereskedelmi jellegű előadó- művész-, hanglemez- és könyvkiadói cserék, képző- művészeti alkotások kölcsönös vásárlásai, művész- közvetítő intézmények közvetlen kapcsolatai, közös produkciók létrehozása. A korábbi megkötöttségek folyamatos megszüntetésével elérhetővé válik, hogy mindaz, ami a két ország kulturális piacán megjelenik, automatikusan hozzáférhető legyen egymás számára. A közelmúltban írták alá például a magyar, a moszkvai és a köztársasági kiadók azokat a megállapodásokat, amelyek az idei kiadói szakembercserét rögzítik. Ennek részeként magyar kiadói csoportok utaznak a szovjet- unióbeli társintézményekhez a legfrissebb könyvtermés megismerésére, illetve a fordítások, kiadások előkészítésére. Évente átlagosan 140— 160 mű jelenik meg magyar nyelven. orosz—szovjet szerzőktől, köztük a közelmúlt szovjet irodalmának legjelentősebb müvei: Ajtmatov, Bondarev, Bikov, Raszpu- tyin vagy Suksin alkotásai. Az idén hazánkban megjelenő szovjet irodalmi _alko- tások között lesz például Paszternák Doktor Zsivago című regénye, a Szovjetunióban pedig — a legfrissebb, 1988-as szerződések nyomán — hamarosan fordítják Gyurkó László a Halál árnyéka című könyvét, továbbá Mezei András és Hankiss Elemér egy-egy esszéjét, amelyek az Inosztrannaja Lityeraturában jelennek meg. Magyar szerzők művei külföldön immár évtizedek óta a legnagyobb példányszámban a Szovjetunióban látnak napvilágot: az orosz nyelvű Jókai-sorozat legújabb kötete -idén 100—120, ezer példányban kerül a boltokba. A Szerzői Jogvédő Hivatalban évente mintegy 90 megállapodást kötnek magyar művek és írások átvételére. A tavalyi szerződések között van például Vészi Endre, Veress Miklós. Déry Tibor műveinek ukrán nyelvű kiadásai. Juhász Ferenc, Raffai Sarolta, Fekete Gyula orosz nyelvű kötetei, Fehér Klára egy gyermekregényének kirgiz nyelvű változata, Rab Zsuzsa, Örkény István alkotásainak grúz nyelvű kötetei, Csalog Zsolt regényének észt nyelvű kiadása. Több mint negyed- százados múltra tekint visz- sza a magyar kiadók együttműködése az ungvári Kárpáti Kiadóval: ez idő alatt több mint félezer könyvet jelentettek meg közös kiadásban. A színházi társulatok immár hagyományos,cseréi mellett egyre gyakrabban kérik fel a magyar és szovjet művészeket vendégrendezésekre: az idei évadban például a debreceni Csokonai Színházban egy Galin-darabot, a József Attila Színházban egy Gorin-drámát, az Arany János Színházban egy Volo- gyin-művet állított színpadra szovjetunióbeli rendező. 1988-ban Bodolay Géza a no- voszibirszki színházban a Cigánybárót viszi színre, Sik Ferenc a jereváni örmény színházban rendez Bánk bánelőadást, s magyar rendezők dolgoznak majd Kisinyov- ban, Tallinnban és Kemero- vóban is. Tavaly egyébként mintegy 40 szovjet színház színpadán szerepelt magyar szerző darabja, hazánkban pedig 11 társulat tűzött színre szovjet művet. A filmművészeti együttműködés gazdagodását jól szemlélteti, hogy csak 1987- ben összesen 34 szovjet filmet vetítettek a magyar filmszínházak, míg a Szovjetunióban 9 magyar alkotást láthatott a közönség. Idén hazánkban egyebek között ukrán filmhetet, valamint novemberben szovjet filmfesztivált rendeznek, a Szovjetunióban pedig áprilisban szervezik meg a magyar filmek fesztiválját, s ugyancsak áprilisban az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban magyar filmhétre kerül sor. A Főmo és a Moszkvai Mozifilm Forgalmazási Vállalat közvetlen együttműködésében idén először közös bemutatót rendeznek: tavasszal Moszkvában a Redl ezredest, Budapesten az 1953 hűvös nyara •című Prosfcin-alkotást mutatják be csaknem egy időben. Az egri Brassói utcát társadalmi munkában készítették el a lakók
