Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-08 / 32. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 8., hétfő 3. 30 ÉVE NAPILAP A D/BPIi/IlUI (H/1.) D mi három évtizedünk Harminc éve, három évtizede, hogy megyénkben először — 1958. február 1-jén — látott napvilágot napilap. Ettől a naptól kezdve naponta szólhattunk olvasóinkhoz, tolmácsolhattuk a világ, az ország, a megye eseményeit, szorgos munkánk eredményeit, gondjait, tennivalóit. Olvasóink és a magunk véleményének adtunk hangot napjainkról, dolgainkról, mánkról és holnapjainkról. Hajnalban, az egri nyomda géptermében fél négykor került sor a sajtótörténeti eseményre, látott napvilágot az első példány, az újszülött, amelynek első oldalán ez állt: Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG. Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. XIII. évfolyam, 9. szám. Ara: 50 fillér. 1958. február 1., szombat. Ugyanezen az oldalon a szerkesztőbizottság vezércikke köszönti régi és új olvasóit, és nem titkolt örömmel tudatta, mától fogva naponta jelenik meg a Népújság. Ugyancsak az első oldalon képes riportban mutattuk be azokat a nyomdászokat, akik készítették, a világra segítették a Népújságot. Sajnos, többen már nincsenek közöttünk, soraink között — tisztelegve hajtjuk meg az emlékezés zászlaját előttük. Az újság „személyi igazolványában”, e lap hová és • kihez tartozásának bizonyítványában ez állt: a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja. Megjelenik hétfő kivételével mindennap, szerkeszti a szerkesztőbizottság, amelynek tagjai: Suba Andor felelős szerkesztő, Papp János helyettes szerkesztő, Gyurkó Géza fcmunkatárs. Felelős kiadó Putnoki László, «előállítja a Heves Megyei Nyomda Vállalat, felelős vezető Mandula Ernő (ő volt az igazgató és rendkívül sokat tett, hogy a Népújság napilap legyen). Ami a példányszámot illeti: az 1957. július 29-én az ekkor még heti két, esetleg, esetenként három oldalon jelentünk meg — 8100 darab újság jött le a gépekről. 1958 júniusában 13 140, 1958 májusában pedig 13 1,24. (A példányszám alakulásának, stagnálásának oka: a papírhiány miatt 13 ezer volt — havi engedélyezett példány- sziám). Kezdetben hétköznap 6, vasárnap 8 oldalon, később hétköznap 8, vasárnap 12 oldalon jelentünk meg, most pedig heti 56 oldalon szólunk az olvasóhoz. 1958. február 1-jén tehát megvalósult a megyei párt- végrehajtó bizottság 1957. július 29-én hozott határozata, hogy a Népújság váljon, alakuljon át napilappá. Azóta új történelmét írjuk lapunknak. Ami a lap politikai irányvonalát, eszmei és cselekvési tevékenységét megszabta. mindenkor a párt országos és helyi célkitűzése volt. Rendkívül nagy segítséget nyújtott munkánk kezdetéhez, de a későbbiekben is az 1957-ben megrendezett országos pártértekezlet — ez a kongresszusnak is beillő jelentős tanácskozás — ennek döntése, útmutatása. Ez a tanácskozás túllépett a dogmatizmus és a revizionizmus hamis alternatíváján, — amely a kommunista sajtónak is halálos ellensége volt, és nem kevés kárt tett benne — és meghirdette a kétfron- tos harcot az elhajlások ellen. Arra ösztönözte a pártot — és közvetve a párt sajtóját is —, hogy számoljon le a tévedhetetlenség, a csalhatatlanság hamis illúziójával, Ne nggy hangon beszéljen a tömegekkel, kérje ki véleményét, ismerje meg a valóság tényeit, az élet igazságát és azt egyesítse a realizmus követelményeivel. Nagy hangsúllyal szerepelt ebben az időben is a pártegység, a pártfegyelem, a pártdemokrácia, a tömeg- kapcsolat, a vezető egység jelentősége. És a fontosak között természetesen a legfontosabb volt ebben az időben a népi hatalom megszilárdítása, az ellenforradalom végleges felszámolása, és ami napjainkban is sorsdöntő: a tömegekkel való kapcsolat elmélyítése, az ország gazdasági egyensúlyának ^helyreállítása, megvalósítássá. Ezeknek az elveknek és feladatoknak rendelte alá tevékenységét a szerkesztőség egész kollektívája, a tennivalók megvalósítására igyekezett mozgósítani a megye kommunistáit, az egész lakosságot. Gyakorta és jelentős segítséget kaptunk munkánkhoz — dicsérő és bíráló szavakkal egyaránt — a megye vezető párttestületétől, a párt- és az állami vezetéstől. Még két hónap is alig telt el — 1958 áprilisában — a me-~ gyei párt-végrehajtóbizottság napirendre tűzte a szerkesztőség munkáját, és határozatában megállapította: a lap alapvető kérdésekben nem tér el a párt vonalától. Felhívta a szerkesztőség vezetőinek és kommunistáinak figyelmét arra, hogy olyan lapot adjanak az olvasók kezébe, hogy azok megértsék és magukévá tegyék a párt céljait és olyan lapot, hogy •az olvasók különböző rétegei érezzék a magukénak a párt megyei lapját. A lapból nem lehet, nem szabad valamiféle brossúrafélét, vagy közlönyt csinálni. Őrizze meg a lap szavahihetőségét és fejlessze nap mint- nap tekintélyét, állítsa a munkásembert, a kétkezi, dolgozó embert az előtérbe, védijük érdekeiket, minden tekintetben segítsük érvényesülésüket. Egy évvel később pedig, arra hívta fel a szerkesztőség figyelmét, hogy a lap legyen bátor, szókimondó, harcos, ha kell szenvedélyesen őszinte, ugyanakkor mellőzze a felületességet, a szubjektivitást, legyen elkötelezettje hivatásának, a párt politikájának. Elég szigorú és magas követelmények voltak ezek egy korban és a szakmai jártasságban is fiatal szerkesztőségnek, a feladatok pedig egyre nőttek, és nekünk állni kellett a sarat. Ha ezeken az óriás csizmájában hétmérföldes léptekkel lépjük is át a három évtizedet, akkor is kitűnik, hogy olyan feladatokban kellett részt vállalniuk, mint a párt kongresszusainak — és az ezeket megelőző megyei pártértekezletek előkészítése és a határozatai ' megvalósulásának segítése, mozgósítani a célkitűzések elérésére. Az országgyűlési és tanácsválasztások, az ötéves tervek, a mezőgazdaság szocialista átszervezésétől kezdve a gazdasági reform átszervezéséig, a kulturális forradalomtól az egészségügyi politika megvalósulásától, életszínvonal- politikánk vadhajtásainak nyesegetésétől, az ifjúsági, a nőpolitikái határozatát megvalósítani, és ott lenni az üzemekben, gyárakban, a társadalmi és sportszervezetekben, dicsérő és bíráló szavakkal, népszerűsítő és elmarasztaló írásokkal, vagy csak egyszerű tényt közlő hírekkel, eseményekkel orientálni olvasóinkat. Ott voltunk az új létesítmények alapkőletételénél Visontán, Kiskörén, Bélapátfalván és máshol is, ahol új vagy felújított gyárakat, üzemeket állítottak a munkát, a gyarapodást szolgáló létesítmények sorába. Mi is büszkék voltunk és hangot adtunk annak a hihetetlen és gyors fejlődésnek, amely az iparban és mezőgazdaságban, a kulturálódásban és a művelődésben, a gazdasági, politikai és társadalmi életben végbement. Hatalmas és hihetetlen az az út és annak eredménye is, amit ez az ország ez .a megye az elmúlt három évtizedben megtett. Le kell azt írni még akkor is, ha az ismert okok miatt nem fut olyan jól most a csikó, nem halad úgy jelenleg a szekér, ahogyan még nem is olyan rég haladt és ahogyan szeretnénk. De ne feledjük: amit eddig alkottunk, amire büszkék vagyunk azért is meg kellett izzadni akármilyen területén, a közepén vagy a peremén voltunk-e három évtizeddel ezelőtt, és közben — társadalmi munkának, az életnek. S a magunk dolgát említve — nem panaszképp — a mi dolgunk sem volt könnyű. A szerkesztőség szűkössége, állapota, a munkakörülmények, a munkához feltétlenül szükséges és hosz- szú évekig a nyomdatechnikai elmaradottsága kísérője, a fenyegető része volt a munkának, a lap megjelenésének. Egy személyes visz- szatekintés erre az időszakra. A 60-as évek. elején meglátogatta a szerkesztőséget Orbán László a Központi Bizottság akkori osztályvezetője. Amikor a késő estébe nyúló beszélgetés után kikísérjük az „egy- nyomtávú” folyosón, két oldalt asztalok, szekrények között, és kibotorkáltunk a sötét udvaron keresztül a Beloiannisz utcára, fellélegzett Orbán elvtárs és megszólalt: Higgye el Papp elv- társ, ettől rosszabb körülmények között még az illegalitásban sem csináltuk a párt lapját! Azóta mint a megye minden területén mindenhol, nálunk is javultak a telexgépek, képtávíró, gépkocsik álltak folyamatosan rendelkezésünkre, jobbak lettek a munka eszközei és feltételei. Bár elfogadható nyomdai technikánk, nyomdagépünk csak 1975- ben lett, de 1981 őszétől már a szebb küllemű lapot biztosító modern, ofszet gépen állítjuk elő a Népújságot. Most pedig már az utolsó kör előtt vagyunk, egy újabb technikai bravúrra készül a szerkesztőség, a fényszedés bevezetésére, amellyel még tetszetősebb, még olvashatóbb lapot tehetünk az olvasó asztalára. (Folytatjuk) Papp János Kirakodóvásár Hatvanban Falatozók... Kecske - erővel... (Fotó: Szabó Sándor) Tessék választani! Melyik a jó ostor? nagyobb állampolgári fegyelmet» Hiányzó milliók a társadalom- biztosításból Nincs könnyű helyzetben a társadalombiztosítási tevékenység, hiszen lényegében változatlan, vagyaiig változó járulékbefizetések mellett kell növekvő értékű szolgáltatásokat nyújtania. Ugyanekkor — mint a megyei igazgatóság vezetőivel folytatott beszélgetésünk során szóba került — napjaink még egy sor más gondja is nehezíti az igyekezetét. A központilag biztosított pénzösszegeknél is nagyobb hányad a munkáltatóktól, illetve a munkavállalóktól származó bevétel. így bizony komoly problémákat jelent, ha az utóbbi helyekről valamilyen oknál fogva elmaradnak az átutalások. — A vállalatokkal, nagyobb gazdálkodó szervezetekkel szerencsére már nincs különösebb baj — mondta Koczka József igazgató. — Tavaly például mindössze két gyár váratott magára, s ezek is csupán az esztendő végén. Viszont, szinte változatlanul sok a dolgunk a magánszektorral, illetve a gazdasági munkaközösségekkel. szakcsoportokkal! Kimondani is sok. a kisiparosoknál. kiskereskedőknél évi mintegy 20 millió forint a ..kintlévőségünk” — vagyis az említettek tartozása —, míg a gmk-k adóssága együttesen 7,4 milliós. — Súlyosbítja körülményeinket — folytatta Bodnár György főkönyvelő —. hogy a hiányzó pénzből 5,3 milliót 60 olyan személytől várjuk. aki időközben többnyire saját elhatározásból, másrészt hatósági intézkedésre megszüntette a működését. Ilyenformán az 50—316 ezer forintok ..bevasalása” külön is tetézi a Problémákat. Nem beszélve arról a hat emberről. aki együttesen mintegy félmilliós • kötelezettségének teljesítése elől külföldre távozott.,. S az aktívak körében sem jó tapasztalat, hogy — mást ne említsek — kerek évbe telt, amíg egy parkettás végre kiegyenlítette 330 ezer forintos tartozását. Főleg Gyöngyös és Eger városokkal, valamint környékükkel van baj. itt kell a legtöbbet „csatáznunk” a magánszektorral. Az érintettek gyorsan próbálják mentegetni magukat. Hullámzóak a megrendeléseik, bizonyos időszakokban lényegesen kevesebb a megbízásuk. mint máskor — magyarázzák. Vagy javarészt közületeknek dolgoznak. ahonnét hozzájuk is lassabban jön a pénz. mivel az intézmények, vállalatok húzódoznak a részszámláktól. Sok esetben inkább a kötelességek elmulasztásáról, egyszerű ügyeskedésről van szói Ami gyakran a gmk-kra is igaz. Azokra a kisszervezetekre. amelyek 7,4 milliós adósságából csupán az egyik megszűnt közösségtől 4,4 millió forint járna... S mit csinál a Heves Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság az ilyen esetekben? — Nos. ahogyan kiderült: a hivatal természetesen minden alkalommal megteszi a kellő lépéseket. Amíg a járulékbefizetés elmarad — már egy hónap után — természetesen szünetelnek a társadalombiztosítási szolgáltatások; az intézmény — tavaly 259 ma - gániparos. kereskedő esetében — még a családi pótlék küldését is leállítja. Ha az illetők a magánszektorból állami, szövetkezeti munkahelyre távoznak — olykor bravúros „nyomozással” — felderítik az alkalmazót, s a házastárs béréből is letiltalak az elmaradt TB-já- rulékot. Méltányosságból csak a legindokoltabb esetekben engedélyezik a tartozás részletfizetését. Amikor pedig ez sem használ, késedelmi pótlékkal is terhelik az adósságot, vagy kezdeményezik az ingó. illetve ingatlan vagyon jelzálog- bejegyzését. S nyilvánvalóan a kisszervezeteknél sem elnézőbbek. Ha kell: tagjaikat is ..emlékeztetik” az egyetemleges felelősségre. Mindez nem lenne csekély. ám korántsem csak ilyesfélék miatt levelez, „perlekedik” a megyei igazgatóság szűkebb hazánkban. Az intézmény évente másik 20 millió forint körüli összeg begyűjtésén is fáradozik. szintén többnyire az emberi felelőtlenség miatt. Esztendőről esztendőre legalább 200—300 olyan eset van. amelynél utólag kell a megelőlegezett táppénzt, baleseti járadékot, esetleg a rokkantsági nyugellátás költségeit bekasszírozni. Netalán a mentés, kezelés, kórházi ápolás költségeit is meg- ■ fizettetni, mert jócskán vannak olyanok, akik pusztán szívességből. ingyenesen mennek segíteni a családtaghoz. rokonokhoz, baráthoz, ismerősökhöz, vagy pénzért ugyan — „fusíban” —. de mindenféle hivatalos bejelentés nélkül, s közben jobbára a biztonsági felszerelések hiánya, illetve a baleseti óvórendszabályok be nem tartása miatt óhatatlanul megsérülnek, sőt: megrokkannak. S az okozott kár nyilvánvalóan nem maradhat térítetlenül. Hányán, de hányán még csak nem is gondolnak arra. hogy mennyi levelezés, vizsgálat, vita. tárgyalás van a felsorolt ügyek mögött. S mi minden szükséges ahhoz, hogy a társadalombiztosítás mégis. különösebb zavarok nélkül teljesítse hivatását, szolgálja az állampolgárokat — akár csupán Heves megyében is. Aligha kell különösebben bizonygatni, hogy sokkal, de sokkal nagyobb fegyelemre lenne szükség a szób.an forgó területen is. Mindennapi életünk egészében pedig még inkább. Miután a rendetlenségnek, felelőtlenségnek gyakran a vétléhek is „megisszák a levét”. S a kellemetlenségeket, károkat — végső soron valamennyien megérezzük. Gyóni Gyula
