Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-08 / 32. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1988. február 8., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Rendhagyó bőség Mintegy fél esztendeje rendszeresen és joggal há- borgunk a szegényes és meglehetősen színvonaltalan kínálat miatt. Másként fogalmazva: nem túloztunk, amikor tartós hullámvölgyet emlegettünk. Némi rezigná- cióval fnár-már elfogadtuk a cseppet sem szívderítő tényeket. amikor jött a meglepetés. Az utóbbi napokban kétségkívül rendhagyó bőséggel leptek meg minket. Ráadásul az ajánlatlista nem szűkölködött valódi. vitathatatlan értékekben sem. A méltán közkedvelt. A klinika című NSZK-sorozat legújabb blokkja, az Az emberrablás. egyértelműen igazolta. hogy csak a friss ötletek rajtoltatása tarthatja fenn az érdeklődést, szüntetheti meg a kísértő monotóniát. Ebben az esetben az krimimotívumok segítettek.ilyesféle szellemi injekció hiányzik a Századunkból, amely sajnos, minden jelentkezésekor szinte szugge- rálja az egyre nehezebben elűzhető unalmat, a bántó egyhangúságot. A kész anyagon természetesen nem lehet változtatni, a tanulság azonban feltétlenül megszívlelendő. Méghozzá nemcsak e stáb tagjai számára! Zimre Péter — kollégájával. Pálmai Gyulával karöltve — csütörtökön este a Zsákutcával lépett a színre. Tulajdonképpen azon az úton haladt tovább. amelyen valaha elindult. Szándéka tiszteletre méltó, ám a kivitelezés — akárcsak régebben — most is csorbát szenvedett, a reumás ritmus. a bágyatag tempó ezúttal sem köthette le a- figyelmet, így aztán akaratlanul is érzékeltük azokat a bakikat, amelyeket legalább a jövőben érdemes lenne kiiktatni. Ez nemcsak a szerzők javára válna. hanem minket is megörvendeztetne. Sándor Pál markáns egyéniség. Ez akkor is igaz. ha péntek este vetített. 1971-es keltezésű produkciója, a Sárika. drágám, még nem jelzi teljes, csak rá jellemző eszköztárát. Az ínyencek mégis elégedettek lehettek, hiszen képet alkothattak egy szuverén személyiség fejlődésének számottevő állomásáról. Dicséretes dolog a közelmúlt humorának felelevenítése. Akkor is. ha a szombati bemutatkozás nem azt hozta, amit vártunk. Nem baj. hátravan még három egység, valós mérleget csak akkor készíthetünk, ha ezek is lejutottak. Mindettől függetlenül valljuk be: volt miből válogatni: szórakozhattunk, kikapcsolódhattunk, s olyan gyöngyszemet is méltathattunk. mint az Oscar-díjas Derszu Uzala, amely iskolapéldája annak, hogy miként közelíthetők meg a halhatatlanság varázslatos ormai. Most már csak abban reménykedünk. hogy ez a hét hasonló folytatást ígérő nyitány volt. Ugye. nem vagyunk túlzottan optimisták ...? Pécsi István Táguló láthatár Valamikor a televíziózást a kisképernyős készülék egységes esti villódzása .jelentette. Sokféleképpen meg lehetett fogalmazni a sz”k választékot, valamiféle szellemi ..menzának” vagy „ínségkonyhának” is el lehetett keresztelni. Mindenesetre mai igényeinkkel és eszünkkel aligha fogadnánk el azokat a lehetőségeket, amelyeket néhány esztendővel ezelőtt a tévé kínált. Hasonlíthatatlanul többet és színvonalasabbat nyújt ma az adás. de persze az is az élet rendjéhez tartozik, hogy mindig azzal elégedetlenkedünk. ami éppen van. A másik oldalról nemcsak a központilag sugárzott honi műsorokkal lehet gazdálkodnunk. Egyre több helyről kapunk hírt arról: sokan bekapcsolódnak a műholdak vételébe. Ez a folyamat mind gyorsabb. A városi, közösségi kábeltelevíziók is egyre inkább behálózzák az országot. A múlt héten éppen az egri közvetítette első programját, amelyet ma meg is ismétel. Nemsokára a város egész területén könnyűszerrel lehet fogni: addigra bizonyára teljes vértezetben töltheti be szerepét ez a fórum. Arról már tán nem is kell részletesen szólni, hogy a video és a számítógép milyen különleges eszközzé tette a képernyőt. Ha otthon még sökan nem is használhatják ezeket a gépezeteket, a művelődési házak, iskolák már készséggel rendelkezésére állnak velük az érdeklődőknek. így hát jóval többen élnek ezekkel a lehetőségekkel. mint gondolnánk. Különösen a fiataloknak váltak ezek szinte mindennapi kenyerévé. Persze a ..hivatalos” hazai tévé is mind jobban megcélozza az ifjabb korosztályokat. Nem véletlen, hogy éppen a kamaszoknak szóló magazinműsor viseli a Hármas csatorna címet. Jól érzékelteti ez az elnevezés, hogy ha az adásidőt nem is lehet — anyagi okokból — erősen bővíteni, de azért próbálkoznak a szerkesztők új dimenziók megtalálásával. S tulajdonképpen nem is ügyetlenül: a délutáni, kora esti órák aránylag kihasználatlanok. kevéssé nézettek voltak eddig. Most azonban a rajzfilmek, a különböző jól szerkesztett programok révén mindinkább tágul a látóhatár, észrevétlenül gyarapszik a tévé előtt hasznosan töltött percek, órák száma. Az igaz. hogy valamikor gyakori szokás volt, hogy többen addig ültek a képernyő «lőtt. míg meg nem jelent a monoszkóp. A meny- nyiséget viszont nem követte a minőség, sokan csak annyit jegyezték meg a produkcióból, hogy mondjuk milyen volt a Kudlik ruhája. Ezen már túl vagyunk, s még újabb és újabb változások várhatók. Az rajtunk is múlik, hogy ezekkel hogy gazdálkodunk. „Zsarnok” helyett segítséggé, szórakoztató. tájékoztató eszközzé válik a televízió. Szokjunk tehát hozzá ehhez az újdonsághoz. Gábor László A HELYI IGÉNYEKRE TÁMASZKODVA ... Megmenteni vagy megszüntetni a művelődési házakat? Beszélgetés dr. Tóth Bélával, a Művelődési Minisztérium osztályvezető-helyettesével A zóta sok minden megváltozott. Előbb a televízióval, majd a videóval kellett versenyre kelniük a kultúra szervezőinek, majd a „második gazdaság” vonta el az embereket. Dr. Tóth Béla. a Művelődési Minisztérium Közművelődési Főosztályának osztályvezető-helyettese nemrégiben erről tartott tájékoztatást megyénk népművelőinek Egerben. A művelődési otthonok jövőjéről kérdeztük mi is. — Az MSZMP KB 1987. július 7-i állásfoglalását követően önök intézkedési tervet dolgoztak ki. Mi ennek a lényege? — Elöljáróban annyit, hogy előzetes vizsgálataink szerint ma Magyarországon a művelődési otthon jellegű intézmények (művelődési . házak, klubkönyvtárak stb.) körülbelül egyharma- dában aktív, kezdeményező, a helyi igényeket is figyelembe vevő a munka. További egyharmadukban nincs igazi előrelépés, azt. szoktuk mondani, hogy „stagnálnak”, s akadnak olyanok, ahol vagy tárgyi, vagy személyi feltételek hiánya miatt semmilyen közművelődési tevékenység nincs. Ez tarthatatlan! Nem beszélve arról, hogy több száz kistelepülésen még olyan helyiség sincs, ahol az emberek együtt művelődhetnek. szórakozhatnak. Az általunk tervezett változtatás tehát többirányú; a közművelődés tartalmában, az irányításban Három évtizeddel ezelőtt úgy gondoltuk, nem kell egyebet tenni, mint minden településen megépítenünk a művelődési házakat, természetesen a közepén egy nagyteremmel, ahol a gyűléseket, mulatságokat megtarthatják. Kell még hozzá egy-két lelkes kultúrmunkás, aki programokat szervez, csoportokat toboroz, s megy minden a maga rendjén. Nem tagadhatjuk a falusi művelődési otthonoknak, klubkönyvtáraknak valóban voltak virágzó korszakai, amikor nagy rendezvényektől volt zsúfolt a ház, néptáncosoktól, dalosoktól, ifjúsági klubosoktól volt hangos a környék. Szerencsés esetben a népművelő felkarolta és támogatta a korábban is önként szerveződő közösségeket, művészeti csoportokat, vagy épp személyisége volt a vonzó, ösz- szefogó erő. — Az említett egyesületek felett a tanácsok törvényességi felügyeletet gyakorolnak. A megoldás az lenne — s ha jól tudom ezt az év második felében az Ország- gyűlés is- tárgyalja majd — ha a tanácsok a szakmai felügyeletet is biztosítanák. Ez adna garanciát arra, hogy adott esetben a kultúra értékei jussanak el az emberekhez, s ne a selejt. — Mindeddig azt mondtuk a népművelő szervezzen programokat, s majd elmennek az emberek. Kiderült, hogy ez nem mindig vált be. Most milyen szerep hárul a „kultúra napszámosaira”? — A művelődési otthonnak. s így a népművelőknek is nemcsak szolgáltatónak, hanem szolgálónak kell lennie. Szolgálnia kell azt a közösséget, amely önként alakult, figyelnie kell a helyiek igényeit. Benne kell élnie a falu belső életében. — Az anyagiakról még nem esett szó . .. — A finanszírozási rendszer is változni fog a jövőben. Mindeddig maga az intézmény kapott támogatást. Most, sokkal inkább a tevékenységet, a jól működő csoportokat kell anyagiakban is segíteni. Erre már most is módot adnak a különböző társadalmi szervezetek által kiírt pályázatok. A jövőben nemcsak központi. hanem helyi forrásokból is lehet majd ilyet kérni. Ezt a cselekvési programot támogatják a különböző társadalmi szervezetek á HNF, SZOT, AlSH. — Mi az első lépés? Hogyan fognak hozzá a megvalósításhoz? (Fotó: Pesti Erzsébet) szeretnénk előrelépni, s főként e tevékenység társadalmasításában. Tehát nem törekszünk a művelődési házak megszüntetésére, sokkal inkább értelmes kihasználásukat ösztönözzük. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Célunk, hogy a helyi kezdeményezésekre, már meglévő csoportokra támaszkodva jöjjön létre minden falu sajátos közösségi művelődése. Azaz, ha valahol jól működik egy népdalkor, az emberek oda szívesen járnak. akkor az legyen a szakemberek, irányítók feladata, hogy ezt támogassák, s ne akarjanak mást erőszakolni. A „spontán” elképzeléseket, igényeket fel kell karolni, erősíteni. Ilyenformán minden településnek más és más lesz az arculata. Ahol egykor az olvasókörök mentek jól, ott azt a hagyományt kell feléleszteni. S még egy! Ahol nincs kimondottan e célra épület, keresni kell. ,— De hiszen ezt egyszer már valamikor kitaláltuk . .. — Sokáig tagadtuk azokat az értékeket, amelyek az előző rendszerben is megvoltak, például a munkás, paraszt olvasókörök hagyományait. vagy az egykori néptanítók szerepét. Mostanában az önként szerveződő művelődési célú egyesületekben már megvalósult ez a szellem. — S mi a biztosítéka annak, valódi érték jön így létre, s nem kap teret a giess, az álkultúra? — Az év első felében megadott szempontrendszer sze rint szakemberek megvizsgálják az alig működő vagy stagnáló intézmények helyzetét. annak okait, valamint feltárják azokat a kezdeményezéseket, amelyeket érdemes ösztönözni. Ezután a helybéliek dolga, hogy ennek alapján megtalálják a legmegfelelőbb formákat. — Ne haragudjon, kételkedem. Egy jó népművelő ezt eddig is megtette. Aki pedig erre nem volt alkalmas eddig se, mitől válik azzá? — A siker titkát abban látom, hogy a különböző irányítási szinteken ezt a felvázolt szemléletet következetesen végig kell vinni. Másfelől eddig a tanácsi vezetés beleszólt az operatív teendőkbe, most1 a szakem bér nagyobb döntési szabadságot kap, de felelősséget is. A helyi közművelődés társadalmi vezetése azt is jelenti. hogy pl. a falugyűlés dönt, mire szánják a kultúrára gyűjtött pértzt. — Alkalmasak-e minderre a jelenlegi oktatási rendszerben képzett népművelők? — Valóban, újra kell gondolnunk a népművelőképzést. Az az érzésem, az eddigi felvételi szisztéma alapján (magyarból és történelemből kell megfelelni) nincs igazán mód alkalmasság alapján kiválogatni a hallgatókat. Most, amikor nem a rendezvényszemléletű köz- művelődést szorgalmazzuk, hanem sokkal inkább folyamátokban gondolkodunk, más típusú szakemberek kellenek. Olyanok, akik részt vesznek a közösség munkájában, úgynevezett „animá- torok". s egyszersmind értelmiségi szerepet is vállalnak. Épp ezért az egyetemek. főiskolák képviselőiből álló Közművelődési Képzési Bizottság ez év nyarán áttekinti ezt a problémát, velünk együtt. — Eddig kistelepülésekről szóltunk. Mi változik a városokban? — Az „alulról jövő” kezdeményezések szerepe, kibontakozási lehetősége itt is megvan. Kerületenként, körzetenként közvetíteni kellene az igényeket a városi intézményekhez. Eger például diákváros, itt dolgoznak az egri szimfonikusok és így tovább. Ezek például a jövőben is meghatározzák a közművelődését, szellemi arculatát. Jámbor Ildikó Októberi rózsák KOBLENCZ ZSUZSA ii í. Az öreg Tódor Józsefre hirtelen szakadt rá a baj. Előző este még kiballagott a Tüzép-telepre, ahol a poros széndombok várták, s ahol három napja bukkant rá a kerítés tövében agyonvert, vérébe fagyott kutyájára. Akkor úgy rázta az öklét az ég felé, hogy ha a maszatos, szürke üvegbú- rához hasonló boltozat közelebb lett volna, szilánkokra freccsen az öreg Tódor öklétől, amely az aszalódott bőr alatt olyan, mint a folyó görgette, formátlan kődarab: egyre kisebb, de kő az azért. A Hetfűn azonban az effajta lázadó gyász sem segített. Hetfű — ami azért ;lett Hetfű, mert egy hétfői napon talált rá, az öreg Tódor a sínek mellett, a hétfő pedig azért hetfű, amiért az öreg szótárában a bögre begre — egy hirtelenjében előkerítetfc szívlapát közreműködésével vonult föld alatti örök nyu- galmába, valamelyest megkönnyebbülésére az éjszakai széntolvajoknak, s kimondhatatlan bánatára az öreg éjjeliőrnek. így Hetfű akkor már nem lehetett jelen, amikor Tódor József három nappal később körbejárta a telepet, és megállapította, hogy annyi a brikett, mint a tenger, hát minden bizonnyal nem kell egymást ölni a népeknek a kapu előtt már hajnali háromkor, mint ahogy az tavaly télen nemegyszer előfordult. Tódor József olyan elégedetten ballagott a sötét szénhegyek közt, mint hegyi manó a birodalmában, mert mitagadás, apró, szíjas kis ember volt. A felesége viszont annál derekabb. Tódor Józsefet ez sose zavarta, csak olyankor tűnődött el e méretek visszavonhatatlanságán, ha sörte haja alatt tapogató ujjai fájdalmas dudorokra bukkantak. De hát ez már régen volt, akkoriban egy héten háromszor is ott könyörgött az árokparton virágnevest játszó gyerekeknek: — No, kísérjen már haza valamelyiktek, támogassátok meg a Józsi bácsit, fájnak nagyon a lábai... A lányok közül mindig akadt vállalkozó, pedig tapasztalásból tudták már, hogy ha a lábai nem fájnak is Tódor bácsinak, a feje rövidesen fájni fog. Amint ugyanis a derék Lici néni meglátta a kapuban szédelgő urát és mindenkori kíséretét, azonnal hozta a kis sámlit, mely sámli Lici néni kezében a másutt használatos sodrófát helyettesítette. Különös módon a sajnálatosan gyakran ismétlődő aktusra mindig azonos helyszínen került sor: az udvar közepén porosodó körtefa alatt, öszidőben a kis sámli és a törzsnek ne- ki-neklzuhanó Tódor József szükségtelenné tette a körteszüretet, potyogott az ágakról az apró termés» jó néhány dudorral hozzájárulva Lici néni nevelő célzatú veréseihez. Tódor József másnap nem emlékezett semmire. Vagy ha igen, nem kételkedett a dolgok igazságosságában, mert sohasem tette szóvá, így hát a közbeeső napokon békésen és boldogan éltek. A közbeeső nap pedig egyre több lett, mert Tódor József jó ember volt, és jó apa, a lánya jövőjét nem akarta elinni, a lakodalomban is olyan józan maradt, hogy egyenesebben tartotta magát, mint tökéletes szélcsendben a gyertyaláng. A lány Pestre költözött, a vő összkomfortjába. Megsiratták, és azonnal, távolról szerették, egészen a két unoka gyors egymás utáni megszületéséig, amikor is hol Lici néni költözködött számtalan hazai csomaggal Pestre, hol a két unoka, még több pesti csomaggal, a szoba-konyhás, minden komfortot fájdalmasan nélkülöző, s inkább Tódor József, mint a felesége méreteihez illő házba. (Folytatjuk)
