Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 27., szombat ■HHuan Az egykori gárdonyisok a táncházban Minden diáknapon népszerűek az idegen nyelvű klubok Az iskola képzőművészeinek már önálló kiállítása is volt Azért a padra itt is firkálnak gyón jó. hogy március ban a testvérkapcsolatok révén iutalomútra megyek Ausztriába. Talán az a rossz, hogy kevés embert lehet mozgósítani a mozgalmi munkára. .. Virág: — Nagyon jó dolog. hogy második, harmadik osztálytól kezdve figyelnek mindenkire, s hozzásegítik a továbbtanuláshoz. Könnyíti a nyelvgyakorlást, hogy Forgács tanár úr elvisz minket az ide látogató szovjet turistacsoportokkal, s mi megmutatjuk nekik a várost. Eddig . hagyomány volt az iskolában, hogy a harmadikosok a Szovjetunióba utaznak. Azonban most annyira magasak a repülő- árak, hogy a terv kútbaesett. Ez rossz. István: — Én rosszat már mondtam. Egyébként nem panaszkodhatom. Bármelyik tanár segített, ha szóltam. Ha az emberben erős vivő- erő van, akkor támogatják- Nemcsak az adott területhez kapcsolódó pedagógusok, hanem a többiek is, Tünde: — Éri még adós vagyok a jóval. Osztályunkban hagyománnyá vált, hogy nyaranta Zánkára megyünk ifivezetőnek. Ez nagymértékben segíti felkészülésünket a pedagógusi hivatásra. — így a végén meg szokták kérdezni, hogy „hol tanulsz tovább?” „Mi leszel, ha nagy leszel?” Én inkább arra lennék kíváncsi. mit szeretnétek elérni? Tünde: — Mindenképpen it pedagóguspályán szeretnék maradni, gyerekekkel foglalkozni. Egy nőnek ez nagyon ideális hivatás. Tímea: — 4 KISZ-ben ütőképesebb közösséget kívánok létrehozni. Nagyon érdekel a biológia és a nyelvek. Szeretnék sokat utazni hazánk tájain és a világot megismerni. István: — Sajnálatra mél- - tónak tartom azokat, akik kis korukban elhatározzák mivel akarnak foglalkozni, s máshoz nem is nyúlnak. Nekem többféle irányvonalam van. Talán leginkább színész lennék, bár nem tudom miiven lehet az. Mivel korántsem biztos, hogy az ember oda kerül, ahová akar, én annyit tervezek, hogy mindig jól erezzem magam. Ennek számtalan megvalósítási formáját el tudom képzelni. Virág: — Az orosz nyelvvel akarok behatóbban foglalkozni. Olyan helyen lenne jó dolgozni, ahol sok a szabadidő, s tudok a gyermekeimmel törődni. Csak úgy, mint anyukám, akinek nagyon sokat köszönhetek. Szeretnék legalább olyan lenni, mint ő. Addig akarok élni. amíg van egy kicsi jó az életemben. Akkor van értelme ... Kovács Attila Vallomások a hivatásról Pedagógusok - önmagukról Amikor az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolával ismerkedtünk, állandóan visz- szatért az a kifejezés: pedagógusközösség. Az itt dolgozók úgy tartják, hogy az iskola jó hírét, színvonalát, a személyiségek biztosítják, a tantestületből formálódó, egységesen gondolkodó, cselekvő „csapat”, a sikerek letéteményese. Erről akartunk képet adni, amikor néhány tagját megkértük arra, hogy valljon hivatásáról, életéről. Úgy véltük: ebből kirajzolódik ennek a rokonszenves gárdának az arculata. szakkörök, a fakultációs órák. a háziversenyek. Ezek lehetővé teszik a bekapcsolódást az országos vetélkedésekbe is. Nagyon jó a felvételi arány, a jelentkezők többsége sikerrel birkózik meg az akadállyal. Számomra az önképzés. legjobb média az igényes tanulók ösztökélése. öt alkalommal követhettem végig osztályfőnökként a tizennégy-tizennyolc évesek fejlődését. Szép, de nehéz munka. Minden csoport más, de mindegyik a szívemhez nőtt. Ma is tartom volt diákjaimmal a kapcsolatot. Irlanda DezsÖné Az ötvenes évek végétől itt tanítok, soha nem akartam munkahelyet változtatni Annak idején nem választottam rosszul. A pálya szüleim révén került közel hozzám, édesanyám tanító, édesapám tanár volt. Tantestületem kollegáit«, a többség szereti munkáját, s bizonyára a sok feladatból adódik, hogy kevés a piszk a - lódós, a pletyka. Sok értelmes, törekvő tanítványunk van. Ez nagy felelősséget jelent, hiszen megfelelő szintre kell őkel juttatni szakmailag és emberségben. Társadalmunk igen sokat dolgozó állampolgárai ők. Napi hat-hét órát töltenek az iskolában, utána következnek a szakkörök, nyelvórák, majd ezután ülnek le a másnapi készüléshez. Természetesen a pályánk része a kudarc is, a tehetetlenség érzése. A torlódó feladatok nyomasztó súlya ránk nehezedik, nagy szükség van a felfrissülésre, hogy derűsen, pihenten léphessünk tanítványaink elé. Sajnos az iskola presztízse az elmúlt évtizedek alatt romlott, s ennek súlyosak a következményei. Valóban nem volna fontos, hogy gyermekeink milyen körülmények közt nevelődnek? Kádáráé Bozsik Zsuzsa Itt kezdtem a pályám 1964-ben matematika—fizika szakosként. Kezdettől fogva jól érzem itt magam, különösen a munkaközösségen belül baráti a kapcsolat. Maradéktalanul megvalósíthattam elképzeléseimet. Arra törekedtem, hogy minél több tanítványom szeresse meg a számok tiszta logikáját, jusson a feladatmegoldás sikerélményéhez. Fontosnak tartom a gyengébb képességűek segítését, de a tehetségek kibontakoztatását is. Ebben segítenek a Debrecenben végeztem orosz-német szakon, 1975- ben. Több szállal kötődöm az iskolához., magam is gár- donyis diák voltam. Itt kaptam kedvet az idegen nyelvekhez. Családias közösségben dolgozunk, ahol tanár és diák megpróbálja a maximumot nyújtani. Óráim felét orosz tagozatosokkal töltöm, örülök, hogy a mi iskolánkban továbbra is működhet speciális tantervű osztály. Itt heti 7—8 órában tanulják a nyelvet, igen eredményesen. Nyelvvizsgát, föblb országos sikert szereznek. Tanulóink többsége fogékony a jóra és a szépre. Persze nekünk is szükség van a megújulásra, hogy képesek legyünk eleget tenni a megváltozott társadalmi és egyéb feltételeknek. A diákok nagyon fogékonyak. Sokszor próbára teszik emberségünket és türelmünket. Ettől is válik olyan fontossá és izgalmassá feladatunk. Hevesi László Víg né Nagy Erika Fodor Jánosné Huszonkét éve vagyok pedagógus. Tizennégy esztenV deig általános iskolában tanítottam, azután kerültem a gimnáziumba. Diplomám szerint magyar—orosz és rajz szakon végeztem, ebben az esztendőben magyar nyelvet is irodalmat, illetve rajzot és műalkotás-elemzést oktatok. Emellett az I. b-ben osz- tályfcnökösködöm. Szeretem a munkámat. Intézményünk nyugodt légkörének köszönhetem. hogy még ennyi év után is élvezem a tanítást. Ez a hobbim is. Hiszem és állítom Dosztojevszkij szavaival: „Szép nélkül élni egyáltalán nem lehet, mert nélküle nincs mit csinálni a világon." Legnagyobb öröm számomra tanítványaim eredménye. Diákgalériánkban állandó kiállításon mutatjuk be alkotásainkat. Sok a jelentkező, mindig van fent friss anyag. Ez a vállalkozásunk ízlésformáló az egész iskola számára. Nem véletlen, hogy sokan tanulnak tovább rajzszakon vagy más hasonló területen. Az alkotást minden eszközzel segítjük. Tantermi lehetőségeink. a pályázatok, megfelelő légkört teremtenek ehhez. Ezért is vált pedagógiai hitvallásommá, hogy megcsillanjon a tanítványaim szemében az esztétikai élmények által szerzett öröm. Juhász Károlyné A Gárdonyi többet jelent számomra mint egyszerű munkahelyet. Annak idején ide jártam, s szerettem meg az orosz nyelvet. Az akkori órák hangulata most is bennem él. Nem véletlen, tehát, hogy éppen a magyar— orosz szakot választottam. Az egyetem után abban a szerencsés helyzetben voltam. hogy itt kezdhettem pedagógusi munkámat. Volt tanáraim, a mostani kollégák nagy szeretettel fogadtak. s azóta is sok segítséget kapok idősebbektől, fiataloktól egyaránt. Az emúlt években megerősödött bennem a pólya iránti szeretet. Ebben nagy része van a tanítványokkal kialakult jó kapcsolatnak. A mai fiatalok kicsit másmilyenek, mint mi voltunk: nyíltabbak, közvetlenebbek, őszintébbek■ A lényeg azonban nem változott: ugyanúgy igénylik a tudást, a törődést, a szeretet. Számomra a legnagyobb szakmai elismerést az övék jelenti. Nagyon fontosnak tartom az osztályfőnöki munkát, amely feladattal már a második évben megbíztak. Soktöbbletmunkát és felelősséget jelent, de megannyi örömet és erőt is ad. Pályám közben volt egy kis megszakítás. gyesen voltam. A tantestületben ugyanolyan szeretettel fogadtak, mint azelőtt, s ez nagyon jólesett. Bíznak bennem, komoly feladatokkal is megbíznak, s a jól végzett munkát elismeri az iskolavezetés. Az ELTE matematika—fizika szakán végeztem. Egriként szívesen jöttem vissza a városba. A felnőttoktatásban kezdtem, s 1979-ben kerültem a Gárdonyiba. Gyorsan beilleszkedtem a tantestületbe. Elsősorban a fizikát tanítom, a matematikából a számítástechnika érdekel főként. Előbb önképzéssel, majd kiegészítő szakon gya- rapítottam ilyen jellegű ismereteimet. Amikor az egyetemre jelentkeztem. még nem tudtam, hogy a pályán maradok-e. Aztán rengeteg örömet találtam, most már el sem tudok képzelni más hivatást. Sok tehetséges gyerekkel találkoztam. Itt nagyon tetszett a jó munka- szellem, a diákközpontúság. így lehet jól dolgozni! Évek óta vezetek fizikaszakkört, s hat esztendeje számítástechnikából is szerveztek közösséget. A díjak, a pályázati és versenyeredmények önmagukért beszélnek. A nevelésben úgy tartom, hogy az iskola és a szülői ház kapcso latát kell szorosra fűzni. így minden tanítványról külön- külön elbeszélgetünk. tisztázzuk. hogy milyen módon lehetne még többet tenni az eredményes tanításért.
