Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
10. : • • ORSZÁGRÓL — ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1988. február 27., szombat VÉDELMI TANÁCS ÉS VEGYES DANDÁR Francia-nyugatnémet katonai „hídverés” Kohl kancellár és Mitterrand elnök kézjegyével látja el katonai együttműködési okmányt KÖZÖS PIAC Megkönnyebbült tizenkenek A tizenkét állam-, illetve kormányfő Brüsszelben (Fotó: Reuter — MTI — KS) Ügy tűnik, ma már igencsak egybeeső a történelmi múltban, oly sokáig szemben álló két szomszédnak. Franciaországnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak az európai biztoságpo- litikáról vallott felfogása. Ennek ékes bizonyítékaként január 22-én Párizsban — a még De Gaulle és Adenauer idején, 1963-ban aláirt barátsági (béke) szerződés 25. évfordulóján — megtartott Mitterrand—Kohl csúcstalálkozón az ünnepélyes alkalomhoz illően bejelentették. hogy korábbi elvi döntésük gyakorlati végrehajtásaként megalakítják a közös védelmi tanácsot, és ennek az elhatározásnak alárendelten a vegyes nyugatnémet—francia dandárt. Bonn—Párizs tengely A tárgyaló felek hivatalosan ugyan nem mondták ki, ám a beavatott megfigyelők nyíltan céloztak rá, hogy a NATO-n belül sajátos helyet elfoglaló Bonn—Párizs „tengelynek” — legalábbis életrehívóik nézete szerint — voltaképpen azt a katonapolitikai „űrt” kellene kitöltenie. amelyet a decemberben kötött szovjet—amerikai INF-szerződés eredményezhet a nyugat-európai védelmi struktúra, az amerikai „atomernyő” állítólagos gyengülésében. Más szóval: amennyiben az Egyesült Államok — ugyanúgy, akárcsak a Szovjetunió — eltávolítja földrészünkről valamennyi közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakétáját, akkor — úgymond — az így támadó „légüres teret” valamilyen módon a fokozottabb francia—nyugatnémet kooperációval kell majd megszüntetni a francia nukleáris védelmi garancia megadásával együtt. De hát hogyan? És egyáltalán: ki ellen? Miért lenne erre szükség, ha egyik ország biztonságát sem fenyegeti senki? Ez aztán tényleg fogas kérdés. A szélesebb közvélemény számára az erre adható meggyőző politikai válasz távolról sem olyan egyszerű és magától értetődő. Hiszen az említett washingtoni INF- megállapodás várható leszerelési következményei, továbbá a Varsói Szerződés tagállamainak a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek radikális kölcsönös leépítését célzó javaslatai nem indokolják sem Párizs, sem pedig Bonn tervezett katonai lépéseit. Az „utca emberének” szemében az sem világos, hogy a Kohl-kormány, amely a Bundeswehr Pershing— 1A rakétáinak felszámolásához való pozitív hozzájárulásával jelentősen elősegítette a szovjet—amerikai megegyezés útjában álló utolsó akadály elhárítását, miért szövetkezik ilyen látványosan az európai lészerelési folyamatban részt venni nem kívánó francia vezetéssel? A Ohirac-ikormány- nak most különösképpen szembetűnő ez a negatív magatartása az 500 kilométeren aluli rakéta-nukleáris és az úgynevezett kettős rendeltetésű (tehát hagyományosan és nem hagyományosan) alkalmazható harceszközök felszámolásának. Európa teljes atomfegyvermentesítésének ellenzésében. Plútón helyett Hades Vajon úgy kellene-e felfognunk a kontinentális enyhüléssel össze nem egyeztethető párizsi álláspont bonni kezelését, mintha ezzel a Rajnán túl hallgatólagosan egyetértenének ? Az NSZK kül- és biztonságpolitikájának mértékadó képviselői erről hivatalos megnyilatkozásaikban egészen másként beszélnek, noha a szóban forgó szövetkezés elve magában rejti ezt az ellentmondást. Van itt azután más természetű probléma is, amely érzékelhetővé teszi. mire gondol az egyik, és mire a másik fél. Mint a polgári és a katonai sajtóban egy ideje folyó vitákból kitűnik, a nyugatnémet területen állo- másoztatott 48 ezer főnyi francia hadtestnél jelenleg szolgálatban álló rövid hatótávolságú (legfeljebb 120 kilométerre célba juttatható) Plútón atomrakéták sokkal inkább a Német Szövetségi Köztársaságot fenyegetik, semmint a „potenciális ellenfeleket”. Bonnak tehát érdeke lenne a harcászati nukleáris fegyverek — és ezen túlmenően minden más tömegpusztító eszköz — eltávolítása. De ez a gondolat nem így merült fel a kétoldalú „védelmi” tanácskozásokon; a téma csupán a ve- szélyeztettség oldaláról foglalkoztatta az illetékes politikai és a katonai vezetőket. A franciák — megértve bonni partnereik félelmét — megígérték, hogy 1992-től telepíteni fogják a Plutonok- nál háromszorosan-négyszeresen nagyobb hatótávolságú, új típusú „Hades’-eket, s így az ezzel kapcsolatos aggodalmak eloszlathatok lesznek. Az említett korszerűbb rakéták ugyanis — amint a vezérkari emberek állítják — lehetővé teszik „az NSZK területe feletti átrepülést, és az ellenfél célpontjaira mérendő csapásokat”. Nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, hol képzelik el azt a bizonyos „ellenfelet” ... Deklarált különállóság A megnövelt hatótávolságú francia rakéták kilátásba helyezett rendszeresítése persze könnyebben áthidalható haditechnikai probléma. mint az, hogy Francia- ország 1966 óta nem tagja a NATO integrált katonai szervezetének. Haderői — ideértve az NSZK-ban tartott csapatkontingenseket is — a nyugatnémet hadsereggel ellentétben nem tartoznak az egyesített fegyveres erők főparancsnokának alárendeltségébe. A dilemma tehát az, a mintegy 4500 főből álló vegyes nemzetiségű dandárt miként illesszék be úgy a „közös erőbe”, hogy az ne keltse a francia „visz- szatérés” látszatát. Megtalálták rá a legmegfelelőbbnek tűnő megoldást: az év vége tájt megszülető (katonai jelentőségét tekintve alig több mint jelképes) magasabb egységbe sorolt francia alakulatok az NSZK úgynevezett territoriális erőivel működnének együtt, mivel ezek sincsenek közvetlen NATO-alárendeltségben. így hát a gordiuszi csomót egy ügyes mozdulattal kettévágták, hasonlóan a 20 ezer francia és 55 ezer nyugatnémet katona bevonásával megtartott „Szemtelen veréb” közös gyakorlathoz, amelyet a NATO szokásos őszi „Autumn Forge ’87” gyakorlatsorozatától elkülönítetten rendeztek meg, ezzel is demonstrálva a francia „különállóságot”. Csakhogy a deklarált különállóság nem is annyira bizonyos és valóságos, hiszen például a francia hadiflotta már nemegyszer kapcsolódott be a NATO atlantióceáni erőfitogtatásaiba. Ez a kétértelmű magatartás azt a gyanút táplálja, bizonyos párizsi hatalmi körök nem arra spekulálnak-e, hogy — akár közvetve, akár közvetlenül — valamilyen módon ismét szorosabban hozzá kössék az ország szekerét az atlanti szövetség katonai szervezetéhez? Párizsban erre mindeddig határozott nemmel válaszoltak, a kérdés azonban ettől még nyitott maradt. Végül is akármelyik oldalról szemléljük Párizs és Bonn különleges házasságát, ebben — enyhén szólva — aligha fedezhető fel az európai katonai szembenállás mérséklésének, a radikális leszerelés előmozdításának szándéka; ezt a frigyet nyilván más törekvésék motiválják. Serfőző László Az Európai Gazdasági Közösség — közkeletűbb nevén Közös Piac — raktárai dugig vannak fölösleges vaj-, tejpor- és gabonakészletekkel. A szervezet végrehajtó testületé, a brüsszeli bizottság legutóbbi közlése szerint 6.7 millió tonnás a búzafölösleg (ennek különben több mint fele az NSZK gabonatárolóiban van), ösz- szesen 4,2 millió tonnás az árpatöbblet. 0,8 millió tonnás a tejpor- és 1,1 millió tonnás a vajhegy. A közöspiaci marhahúsfelesleg 630% ezer tonnára rúg. / Most reális lehetőség nyílik a súlyos kölöncként hurcolt feleslegek csökkentésére. A Közös Piac tagállamainak rendkívüli csúcsértekezlete egyebek között az agrártámogatások lefaragásáról döntött. A mezőgazdasági túltermelés problémájának megoldása egyúttal kulcskérdése volt a másik két vitatott téma lezárásának. Nagy-Britannia ugyanis az agrárszubvenciók mérsékléséhez kötötte azt. hogy elfogadja az EGK költség- vetésének és a viszonylag fejletlenebb déli területek felzárkóztatására hivatott alapoknak a feltöltését. Márpedig e viták további elhúzódása létében fenyegette volna a nyugat-európai integráció elmélyítésének tervét. A közöspiaci csúcsértekezlet. Brüsszelben éjszakákba nyúló hosszú viták után végül is elfogadta azt a kompromisszumot, amely az eredeti javaslattól eltérően ugyan, de lehetővé teszi, hogy a következő évek során előkészítsék, és 1992-re megvalósítsák a gazdasági közösség egységes belső piacát. E piac az árak. a személyek, a munkaerő, a szolgáltatások, a tőke minden korlátozástól mentes szabad forgalmát és áramlását jelenti. A mezőgazdaság túltermelésének visszafogására elhatározták : a gabonatermelés mennyiségének felső határa 160 millió tonna. Az ezen felül termelt mennyiséget a garantáltnál csak három százalékkal alacsonyabb áron veszik át. Hasonló korlátozásokat fogadtak el más termékek vonatkozásában. A költségvetésből a mezőgazdaság finanszírozására fordított összeg 1988-ban nem haladhatja meg a 27.5 milliárd ECU-t, azaz közösségi elszámolási egységet. Ez gyakorlatilag befagyasztást jelent. Mindezen túl a termőföldek húsz százalékát legalább öt éven át parlagon hagyják. Egyszer s mind növelik az EGK költségvetését. A befizetéseket fokozatosan felemelik. hogy azok 1992-re elérjék az egyes tagországok nemzeti össztermékének 1.2 százalékát. Az úgynevezett strukturális alapokra, vagyis az elmaradott területek fejlesztésére fokozatosan több pénzt fordítanak úgy. hogy az 1993-ra a jelenlegi ösz- szeg csaknem duplájára emelkedjék. Némely laptudósítás brüsz- szeli drámának nevezte a viharos csúcstalálkozót. Tulajdonképpen a brit miniszter- elnök realitásérzékéről tanúskodó visszakozása vezetett a megállapodáshoz. Thatcher asszony kormányfői pályafutásának egyik legnagyobb hátraarc-fordu- lata megmentette az EGK- csúcsot az összeomlástól. Cserébe ő is kapott engedményeket — befizetéseinek egy részét visszatérítik. A késhegyre menő alkudozás mellett a szócsatáktól sem volt mentes az összejövetel. Brit tudósítók helyszíni jelentései szerint példátlan hevességű összecsapások zajlottak le Thatcher asz- szony és Jacques Chirac között. A francia kormányfő állítólag visszavonni kényszerült egy megjegyzését, amellyel a brit miniszterelnök-asszony személyét minősítette. Ugyancsak bocsánatkérésre kényszerült Geoffrey Howe brit külügyminiszter. aki Chirac javaslatát nevezte „esztelennek”. Amikor a francia kormányfő ragaszkodott hozzá, hogy a mezőgazdasági termékek hét válfajának vitatott ár- mechanizmusát utalják a külügyminiszterek későbbi tanácskozása elé, a. brit tudósítások szerint Margaret Thatcher így fakadt ki: — Ez teljes őrültség. Abszolút hihetetlen. Ilyenre csak egy francia képes. Sohasem fogom megérteni a férfiakat ... Persze minden jó. ha a vége jó. A kompromisszumos megoldásról a résztvevők ha nem is elégedetten, de megkönnyebbülve nyilatkoztak. Bár az nem felel meg mindenben és teljesen eredeti elképzeléseiknek, de megnyitja az utat az EGK továbblépése előtt a szorosabb integráció irányába. Laczik Zoltán PÁLYÁZATI FELHÍVÁS VÁLLALATI GAZDASÁGI IGAZGATÓHELYETTESI munkakör betöltésére. A Heves Megyei Tanácsi Tervező Vállalat pályázatot hirdet gazdasági igazgatóhelyettesi munkakör betöltésére. A pályázat meghatározott időtartamra — öt évre — szól, alkalmasság esetén megújítható. A vállalat tevékenysége: ÉPÍTÉSTERVEZÉS. A munkakör fő követelményei: a vállalat gazdálkodásának tervezése, irányítása és ellenőrzése, valamint a pénz-, munka- és bérügyek, közgazdasági, terv- és számvitel munkájának közvetlen irányítása. A pályázaton való részvétel feltételei: — közgazdaságtudományi egyetem vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség — vállalati közgazdasági és számviteli vezetői gyakorlat tevékenységben szerzett gyakorlat — erkölcsi, politikai feddhetetlenség. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó: — főbb személyi adatait — részletes szakmai önéletrajzot — jelenlegi és korábbi munkahelyeinek, beosztásainak ^megnevezését. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatokat 1988. március 15-ig kell a vállalat személyzeti vezetőjéhez címezve megküldeni. Cím: Heves Megyei Tanácsi Tervező Vállalat EGER, Dobó tér 6/a. 3301. Telefon: 13-466 (36). 1944 óta először ismét német katonák menetelnek Párizsban (Fejtó: AP — MTI — KS1
