Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

8.

NÉPÚJSÁG, 1988. február 27., szombat

Középpontban

a személyiség

Azt mondják dr. Nagy An- dornéról, a Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szak- középiskola igazgatónőjéről, hogy név szerint ismeri az intézmény valamennyi diákját. Ez nem csekélység, hiszen, több mint ezren járnak ide. s minden esztendőben új és új arcok tűnnek fel. Bele is zavarodok, mikor számolni kezdek: tíz esztendeje ül ebben a székben, s ez alatt hány és hány tanítványa vált személyes ismerősévé.

— Másfél évbe is beletelik, míg igazából megismerem őket — mosolyodik el zavartan. — Mór az általános iskolai jelentkezésekből megjegyzem a neveket, s beülök az első osztályokba, hogy mindenkiről képet alkothassak. Mostanában azért már némileg könnyebb, mert volt tanítványaim is hozzák fiukat, lányukat: a felelősség viszont nagyobb. A szülők ugyanis szeretnék, hogy ha utódaik ugyanazt kaphatnák. mint ők annak idején.

— Egerben nagy felelősség egy gimnázium számára Gárdonyi nevét viselni. Hogyan formálódott az iskola jelenlegi arculata?

— Éppen harminc esztendeje, az 1957—58-as tanévben kezdte működését intézményünk. Jómagam 1960 óta dolgozom itt. Úgy emlékszem vissza, hogy a legnehezebb évek azok voltak, mert sokszor kellett bizonyítani ahhoz, hogy elismerjék munkánkat. Mindig is az jellemezte a nevelőközösséget, hogy a tanulókért mindent igyekezett megtenni. Sok szervezési gonddal járt a tagozatos korszak és a szak- középiskolái osztályok

(egészségügyi, majd óvónői) megindítása. De megérte, mert az eredmény nem maradt el. A fakultációs oktatásra való áttérésünkkor is építettünk már a tagozatok kiemelkedő teljesítményeire, tapasztalataira. Az értékeket átmentve folytathattuk tevékenységünket. Évről évre több a hozzánk jelentkező, nehéz a válogatás. Nemcsak a tanulmányi eredményeikre figyelünk a felvételiknél, hanem arra is, hogy mennyire kötődik az iskolához a jelölt családja.

— Mi jellemző ma az intézményre, mit kell tudni róla?

— A mai Gárdonyiban huszonöt osztály tanul, megmm

Ahogy az igazgatónő Igtja

Dr. Nagy Andorne: „Eredményeink a tanárok, a diákok és a szülők együttműködésével születnek”

haladta az ezret nappali tagozatos diákjaink száma. Az osztálylétszámok az optimálisnál ióval magasabbak. Évfolyamonként egy speciális orosz nyelvi és egy óvónői szakközépiskolai tanulócsoportunk van az általános tantervűek mellett. Felnőtteket Is képzünk a szakmunkások szakközépiskolájában. Közel hetven pedagógus, húsz adminisztratív és fizikai dolgozó vesz részt a napi tevékenységben. Tárgyi feltételeink átlagosak, tornatermünk jóval rosszabb a kívánatosnál. Ahogy tanulóink között is sok a családtag, a tantestületben is sok olyan kolléga dolgozik, aki az alma materbe jött vissza, hogy a katedrára álljon.

— Miért alakult ki ez a túljelentkezés, miként lehet, hogy évek óta ilyen nehéz bekerülni?

— Sajnos, sok esetben jeles tanulókat is el kell utasítanunk. Ennek okát abban látom, hogy a szülők természetes módon figyelnek arra, hogy miként alakult az érettségizettek sorsa. Megnyugtató és vonzó, hoay jó a továbbtanulási arány, sok a kiemelkedő teljesítmény. Vállalt életpályájukon jól megállják a helyüket az iskolapadból kikerülő óvónői szakközépiskolásaink is.

— Véleménye szerint, mérhető-e egy iskola nevelő-oktató munkájának színvonala, például jellemzőek-e a tanulmányi versenyek eredménye?

— Természetesen a csúcsteljesítmények sohasem lehetnek egyedüli fokmérői

sem az egyes pedagógus, 4<em az iskola munkájának. Azért vallom ezt, mert annak ellenére, hogy sok kimagasló siker születik iskoláinkban, tanár, diák és szülő közös erőfeszítésével^ azért igazán megnyugtató sikernek nem ezt tartom. Sokkal inkább a „tömeges” eredményeket, sok volt diákunk sikeres életútját. Akkor van hitele a kiugró helyezések- ; nek, ha mellette magasabb az iskolai átlag, minimális ^ a bukások száma, sok a to- | vábbtanuló és megfelelő a | fizikai és a közösségi mun- í kákban való helytállás. Ez £ az igazi nevelői érték, ezzel I mérhető . munkánk színvo- I nala.

— Eddig elsősorban a ta- I nulásról esett szó. A tanórán I kívül mennyire fogják át a I diákok tevékenységét?

— Ha az órán a diák I

örömét találja a ©unkában. I indíttatást kap az önképzéshez is. Nálunk nagy hagyományai vannak a diákköröknek, a versenyeknek és a | pályázatoknak. Azt már em- 1 lítettem, hogy a sportolási $ lehetőségek — ami a létesít- 3 ményt illeti — igen szeré- j nyék. Télen is szabadtéren kell tartanunk az órák egy I részét, természetesen más I sportfoglalkozásokat is

Ennek ellenére két szakosztályunkban eredményes I

munkát végeznek. Segítjük, I támogatjuk élsportolóinkat Különböző országos vetélkedőkhöz igazodva már iskolai szinten is összemérik tanítványaink , tudásukat Mindig teret adunk arra, ha I bizonyítani akarják tehetségüket. Iskolai kisgalériánk I a képzőművészeti hajlamok- I kai rendelkezők számára jelent ösztönzést. A diákönkormányzat fejlesztése fontos teendő, ez formálja igazán

az életmódot is. Kísérlete- j zünk a mozgalmi élet megújításával. Városunk fel- szabadulásának 40. évfordulójára alapítottuk a Gárdonyi-díjat. Az iskolaközösségért négy esztendőn át kimagaslóan sokat tevő, kiemelkedő tanítványaink nyerhetik ezt el.

★

A Gárdonyiban a személyiséget állították a középpontba. Ez meglátszik a munkán, azon az igyekeze ten, ahogy a tudás becsületét sikerült megőrizni akkor s is, amikor ezt nem könnyű ;

Gábor László

HQBBffiBMBHBBnHBBHHnB

„Ikarosz suhan el a fejek fölött”

A Gárdonyi

Az országnak talán nincs is olyan szeglete, ahol ne ta Iái koznánk az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában végzett egykori növendékekkel. De élnek ők a világ más tájain is, hiszen számos küllői di ösztöndíjas hagyta már el az alma matert. Kérdezhet jük bármelyiküket, azt válaszolják: ennek az iskolának „szelleme" van. Nem valamiféle csoda ez, hanem hétköz napokból tevődik össze, amelyek csak utólag tűnnek nem mindennapiaknak. Konez János felvételei ezeket a „köznapi” eseményeket tükrözik.

Évente mintegy kétszázötvenen ballagnak

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

Négy kérdés, 16 válasz

Beszélgetés diákokkal

Mindenekelőtt meg kell vallanom, hogy magam is a Gárdonyiba jártam. Mivel csak két éve érettségiztem, s azóta is rendszeres a kapcsolatom a diákokkal, úgy érzem, elég jót ismerem az iskola mindennapjait. így aztán lenne is mondanivalóm erről, de a sors fintoraként most nem ez a feladatom. Inkább az, hogy a jelenlegi- tanulókból csikarjak ki véleményt. Igyekeztem elfogulatlan maradni, próbáltam a kívülálló tudatlanságával közelíteni, s remélem ez sikerűit.

Beszélgetőtársaim — akiket engedelmükkel a továbbiakban keresztnevükön említek — Tács Tímea, II. b., az iskolai KISZ-bizottság titkára. Dobos Virág, III. e„ Bajzáth Tünde, IV. f. és Tasi István, IV. b. osztályos tanulók.

— A megyében járkálva sok középiskolástól hallottam azt a véleményt, hogy a Gárdonyi „elit". A rossz- indulatúbbak még azt is feltételezték, hogy ide csak „tanulógépek" járnak. Mi a véleményetek erről?

István: , — Lényegében

csatlakozom ehhez az állásponthoz. bár sokan foglalkoznak a tanuláson kívül mással is. Ebben az iskolában nincs arra lehetőség, hogy mindenkinek számon- tartsák az egyéniségét, hiszen sokan vagyunk. Éppen ezért nem is tudok ezért elítélni senkit.

Virág: — Ügy érzem, nem különbözünk más középiskoláktól ilyen tekintetben. Mindig van a köztudatban egy gimnázium, amelyikről kikiáltják ezt.

Tímea: — Osztályonként van egy-egy ember, aki állandóan „teper”. Am a stré- berség nem jellemző. Az, hogy ránk ragadt az „elit" jelző még jó is. hiszen garanciát jelent az itt végzetteknek.

Tünde: — A mi osztályunkban sokan tanulunk jól, de ez egyáltalán nem megy a közösségi élet rovására. Én is úgy látom, hogy Egerben jó pont. ha valaki gárdonyis. Ám van. akit ez egyáltalán nem befolyásol.

— Ti például mi-mindennel foglalkoztok a tanulóTasi István: „Nekem többféle irányvonalam van”

son kívül, s milyen az átlagotok?

Virág: — A délutánjaim tanulással telnek, különösen mostanában, hogy a középfokú orosz nyelvvizsgá ra készültem. Emellett az idegen nyelv szép kiejtésű versenyén is indultam. s rövidesen már az országos döntőre megyek. Jut időm zenehallgatásra, kirándulásiba. sétára. Félévkor 4,4 volt az átlagom.

Tímea: — az időmből sokat elvesz a KISZ-munka. Ezt nem panaszként mon dóm. hiszen szívesen csinálom. Gyűléseken veszek részt, tagja vagyok a városi és a megyei diáktanácsnak. Biológia, fizika szakkörökre járok. Ebnek elleBajzáth Tünde: „Nekünk, óvónőknek eleve több az elfoglaltságunk, mint egy gimnazistának”

nére úgy érzem, nem emiatt rontottam le az átlagomat. Idén 4.6-et értem el.

Tünde: — Nekünk, óvónőknek eleve több az elfoglaltságunk, mint egy gimnazistának. Ott vannak a szakmai gyakorlatok, családlátogatások. A kereskedelmi kollégiumában lakom, s ott társadalmimunka-fele- lős. a Gárdonyiban pedig osztálytitkár vagyok. Nagyon szeretek színházba, moziba járni. Hat..., kitűnő tanuló vagyok.

István: — Szívesen fordítanék több időt másra, de a követelmények ezt nem engedik, Szeretek olvasni.

Tács Tímea: „A KISZ-ben ütőképesebb közösséget kívánok létrehozni”

zenét hallgatni és nagy örömmel vennék részt közösségben végzett színjátszásban. Indulok vers- és prózamondó versenyeken, statisztáltam a színházban. Növénvfotóimból nem régen volt kiállításom, gyűjtöm a hangszereket, elsősorban a népieket. Átlagom? Mennyi az, hogy hét ötös és öt négyes?

(Papíron kiszámoljuk: 4,5.)

— Szeretném, ha megfogalmaznátok mi az, ami nagyon jó a Gárdonyiban, s mit tartotok rossznak?

Tünde: — Mi. óvónők, kicsit hátrányban érezzük magunkat. Ügy véljük, másképpen kezelnek bennünket,

GÁRDONYI GÉZA:

A lamp;

(Részlet)

A lámpás én vagyok.

Világítok a sötétségben. Ut Nálam nélkül vak a látó is.

Hát még ha a kormány ni tőlem az olajat!

De elmondom a baleseten iskolai nyelven életnek nevezün

Elmondom őszintén, mintha g

Az életem úgy kezdődött. Krisztusé. Vagyis szegényen, apám, nem tudom, mert a mát: a neve sincs beírva.

Anyám a dohánygyárba járt. gatott, mint munkás. Tizennyol ban halt meg. Egy ízben tuda utána. Csak annyira emlékezte vörös hajú leány volt, és hogy gyárban legügyesebben a szivari

Én is vörös vagyok.

Vörös hajjal születni már m szerencsétlenség. A vörös ha mindenki gyanakodva néz. A s között egyetlenegy a vörös ha, becsületes életéről híres.

Engem egy agglegény rokoi kötelesmester volt Pécsett. Fehé viselt és szürke nadrágot. Vas a Káldi-bibliát olvasta. Komoly embernek ismerték a városbar dáskor ő vitte az első fáklyát ten.

Azt hiszem, szerette volna, f a mesterségét, de erőltetni neu nekem pedig nem fordult kedver mesterséghez, amelyben mindi kell haladni.

ö hát engem jó szívvel ta minden névnapom előtt való es hozzám:

— No, Guszti, holnap ismét idősebb vagy. Imádkozzál, és | az éjjel. Holnap reggel pedig i

mi akarsz lenni.

Négyéves koromban a huszár lasztottam. Ötéves koromban k hogy püspök leszek. Hatéves k cukrász pályához éreztem hivat; koromtól pedig minden évben ; tem ki: Tanító leszek!

Én ugyanis így gondolkoztam:

— Tanítónak jó lenni, mert úr; 2. a tanító mindenkit megv tanítót nem veri meg senki. — tanítóság jólét, hatalom és a lel lemesebb állapot.

Miklós bácsi, aki hajlott korú már, helyesnek találta a vál beadott a pécsi tanítóképző in meghalt.

Dobos Virág: „Az orosz nyelvvel akarok behatóbban foglalkozni”

mint a gimnazistákat. Bizonyára jobb lenne az osztályunk hangulata és a későbbiekben a pedagógia is, ha lennének óvó bácsik. De ez nem rajtunk múlik. Várjunk egy kicsit, a jón még gondolkozom ■ ■ ■

Tímea: — Jónak tartom, hogy az oktatási törvényt hamar megismertük, s el tudtuk készíteni a működési szabályzatunkat. Ennek lényege, hogy több a beleszólásunk az iskola dolgaiba. Igazgatónőnk, Margó néni minden évben kiad egy kérdőívet, hogy min kellene változtatni. így elérhettük azt. hogy mindig van valami új. Számomra na-