Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 27., szombat 7. Szerb népdalok és hősregék Székács József fordításkötetének margójára Árpád-kori ereklye Sárospatakon L assan újjáépül Eger oly jellegzetes és hangulatos műemléke, a ..rác parókia”. Bizonyára visszakerül majd falára az emléktábla, amely tudtul adja mindenkinek: itt született 1778. augusztus 25-én (az ónaptár szerint augusztus 14-én) a költő és irodalomszervező. Vitkovics Mihály. Koszorú is kerül talán mellé olykor. miként történt volt utoljára épp tíz esztendő előtt, születése két- századik évfordulóján. Bizakodással gondoljuk, hogy talán jut majd némi hely belül is a költő emlékét idéző kiállítás (?), emlékszoba (?) céljára, hisz Eger irodalmi örökségének egyik legtiszteletre méltóbb részét alkotja életműve. Versben és regényben vallott szülővárosáról, s ápolta saját nemzete szellemi örökségét, hisz nemcsak magyar, szerb költő is volt. Gyermekként maga is ..danászta” az őseitől átmentett népénekek némelyikét. később meg. már beérkezett költőként, magyarul tolmácsolt ilyeneket. Nem kedvtelésből csupán, ellenkezőleg: nagyfokú tudatossággal. a szerb folklór európai recepciójának folyamatával egy időben. Goethe és Kazinczy példáját követte voltaképp, de már olyan korszakban, amidőn a romantika igézetében élő Európa is lelkesedett a Vük KaradSié gyűjtötte szerb népversekért. Fordításainak száma viszonylag csekély, egészében mégis fontos állomás literatúránk történetében: a ..szerbus manier". azaz a szerb verselési modor népszerűsödésének egyik rugója. Vele együtt és még halála után is írják költőink (Kölcsey, Vörösmarty, Bajza. Petőfi) a szótagszám- láló szerb tízes néven ismert verssorok magyar változatait. Mindezt annak okán adtuk elő, hogy jeles kiadványt kaptunk kézhez, a Vitko- vics-kortárs Székács József Szerb népdalok és hősregék c. 1836-ban megjelent fordításkötetének hasonmás kiadását. A könyv tulajdonképp egy tíz év előtti vállalkozás folytatása: akkor a Vitkovics-évforduló újdonsága volt a Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai ’ c. kötet — közös újvidéki és magyarországi edíció. A kiadvány célja akkor is. most is. a történelem sodrában egymásnak oly sokszor kezet nyújtó nép szellemi örökségének tovább- mentése és kölcsönös megismertetése. Különös sorsú könyv ez a Székács fordította, kizárólag népverseket tartalmazó gyűjtemény. Első megjelenésekor mindössze két méltatás jelent meg róla, s mert a feledés pora húsz év alatt sem lepte be, 1856- ban Zilahy Károly még mindig fontosnak tartotta, hogy értekezzen róla, Toldy Ferenc az újbóli kiadást sürgette. amire megint csak hosszan kellett várakozni. az újabb, a második változat csak 1887-ben jelent meg Gyulai Pál szorgoskodásának eredményeképpen. Pedig köbben olvasták a könyvet. Erdélyi János éppúgy jól ismerte, mint Arany az előbbi — nyersfordítások alapján — maga is fordított szerb népverseket, az utóbbit — közvetve vagy közvetlenül — egyik legszebb verse megírására inspirálta. A Szibinyáni Jank megszületése legalábbis nemigen képzelhető másként. Mint jeleztük, a Szerb népdalok és hősregék vaskos kötete eredetileg 1836Az álmatlan Álom gyötör álom kínoz, Nem tudok nyugodni, Gondolkozván, anyám engem Hogy kihez fog adni. „Menj lányom! a kecskéshez, Jó dolgod fog lenni.” Anyám nem megyek kecskéshez, Rossz dolgom fog lenni; A kecskés a sziklákon jár, Nyakát fogja törni. Álom gyötör, álom kínoz, Nem tudok nyugodni. Gondolkodván: édes anyám Hogy kihez fog adni. „Menj lányom! a juhászhoz, Jó dolgod fog lenni,” Anyám nem megyek juhászhoz. Rossz dolgom fog lenni; A juhász a hegy között jár. Farkas összetépi. Álom gyötör, álom kínoz, Nem tudok nyugodni. Gondolkodván: édes anyám Hogy kihez fog adni. „Menj leányom a kalmárhoz, Jó dolgod fog lenni.” Anyám nem megyek kalmárhoz, Rossz dolgom fog lenni; Kalmár szerteszéjjel utaz, Nem fog hazajönni. Álom gyötör, álom kínoz. Nem tudok nyugodni, Gondolkozván: édes anyám Hogy kihez fog adni. „Menj leányom a szabóhoz, Jó dolgod fog lenni.” Anyám nem megyek szabóhoz, Rossz dolgom fog lenni; A szabónak tője vékony, S éhesek gyermeki. Álom gyötör, álom kínoz, Nem tudok nyugodni, Gondolkozván: édes anyám Hogy kihez fog adni. „Menj leányom a szántóhoz, Jó dolgod fog lenni.” Hozzá megyek a szántóhoz, Jó dolgom fog lenni. A szántónak keze barna, — De fejér kalácsa. Midőn a menyasszonyt várják (Részlet) Hej keselyűk, keselyűk! Magason ha szálltok-e? Magason ha szólltok-e Szélesen ha szálltok-e? Nászvendéget láttok-e Szép menyasszonyt hoznak-e? Vajon nyúlánk, karcsú-e? Hó- és rózsaszínű-e? Hosszú éj Ki e hosszas hosszú éjen. Nem tűz csókot barna szemre: Szemét álom meg ne szállja. Szívét szállja bánat árja! Útközben Mi megyünk a falun által. És a felhők égen által. Mi sietve, ők sietve, De gyorsabban ők futottak, Bort s búzát beharmatoztak! A leánynak Hej te szőke lányka! Híred messze terjedt; Sztambol városáig. Ültettél, beszélik. Szárnyas fodormentát. És kora basalit; És hogy rája szoktak Nőtelen legények. Tépdelik basalid;, Mentádat metélik, Cselt hánynak teneked Orcád csókolandók. Jól vigyázz magadra, Hogy ne csaljanak meg! (Székács József fordításai) ban Pesten, a Trattner—Károlyi Könyvműhelyben készült, s világra jövetelénél Kunoss Endre bábáskodott. A kötet 123 népvers szövegét tartalmazza, amelyek nagyobb hányada (százkét szöveg) ún. asszonyének. a kisebbik (21 textus) hősi ének. Irodalomtörténeti jelentőségét akkor érzékeljük igazán, ha tudjuk: Székács kiadványa tíz évvel előzte meg Erdélyi János Népdalok és mondák (1846—1848) c. háromkötetes magyar népköltési gyűjteményét, s bő negyedszázaddal a Kriza Jánosét, a Vadrózsákat (1863). Megjelenése ennél fogva fokozottan inspirativ természetű, hisz a herderi felfogás nyomán Európa- szerte virágzó folklórgyűjtés hazai megindításának adott lendületet és igazolást. A kortárs olvasót bizonyára kíváncsivá tették a Székács toimacsona szövegeit: a hősi énetteit epntus áradása, a szereplők megformálása. némelykor állandó jelzőkkel való bemutatása („erős Dusán”, „dús Gavan”, „bús Aszán agáné”. „bajnok Aszán aga”, „hős Királyfi Marko” stb.), a görög —római eposzköltészet remekeihez hasonlított. De volt bennük számos, a magyar epikus és történelmi hagyományból ismert motívum és valóságanyag is. Rigómező Hunyadi János személyét és törökellenes harcait idézhette fel. Jankó vajdában is Hunyadira ismerhettek. s nem hangzóit idegenül Lázár cár, Bran- kovics György és a Jaksi- tyok neve sem. S mert a „hősregék” témavilága jobbára a török világból való, a bennük leírt históriák is érdekfeszítőek s rokonszenvesek voltak minden magyar olvasó számára. Hasonló érdeklődés övezhette a lírai dalokat is. kivált ha elolvasták Székács e műformáról írott magyarázó jegyzetét (Nődalok a címe), amelyből kiderül, hogy ezek is szájról szájra jártak. miként a magyar népdalok. s menyegzők, aratás, népnap, védszentünnepek idején szólaltak meg, nemegyszer a fonóban, társas összejövetelek ideién. Még a motívumok világa is azonos: szegfű, rózsa, bazsalikom, harmatos fű, zöld rét füve. hajnali kakasszó, fü- lemile. csalogány a leggyakoribbak. Székács kötetének e mostani. művelődéstörténeti igényeknek is megfelelni kívánó kiadásához kétkönyv- nyi terjedelmű tanulmányt is csatolt a kiadó. A szerzők — Vu.iicsics D. Sztoján és Szeli István — egyfelől a fordítások keletkezésének szellemi hátterét, másfelől világirodalmi párhuzamait vizsgálják. Vujicsics részletezően szól Székács rudmai és karlócai éveiről, a Nikolié családhoz fűződő kapcsolatáról. egyáltalán mindama kötődésekről, amelyek szerepet játszottak fordításainak elkészültében. Színes leírást kapunk pl. arról a szellemi közösségről, amelynek tagjai között Stratimirovié karlócai metropolitát éppúgy számon kell tartanunk, mint az ottani gimnázium igazgatóját, Jakov Geréiéet, a pap- neveidében tanító Evgenije Jovanovicot, a jogásznak, irodalmárnak egyaránt nagy tekintélyű érseki titkárt. Pavle Beriéet, a kiváló cseh történész-szlavistát. Pavel Josef Safaríkot. de még a gazdálkodással foglalkozó Petar Risticet is, hisz Székács tőle kapta a Vük Karadzic lipcsei kiadású szerb népköltési gyűjteményének II—III. kötetét, fordítói munkájának egyik fontos forrásanyagát. Szeli István írása — ő az újvidéki egyetem nyugalmazott tanára — más nézőpontú: a délszláv folklór európai visszhangjának kérdése felől közelít Székács művéhez és fölöttébb tanulságosnak véli összevetni azt „a német, a cseh (és a szlovák). az orosz, az angol, a francia, az olasz és a lengyel” recepciós folyamattal. Mint mondja, Vük gyűjteményeinek megjelenése után Európában többé nem egyszerűen a délszláv folklór létének tudomásulvételéről van szó. hanem arról, hogy — fordítások révén — „a szerbhorvát népköltészet... beleépül” más népek irodalomkultúrájába, „szerves anyagként felszívódik szervezetükbe és fejlődésük alakító tényezőjévé válik.” Különösen érvényes ez a szláv literatúrákra. ahol a nemzeti tudat erősítése mellett a romantika térhódításában is szerepet játszott. A csehek — „az irodalmi és nemzeti újjászületés lázában” — ..saját múltjuk ... ébresztésének és a népükben szunnyadó erők” mozgósítását célzó eszközt látnak benne, a szlovákságban a szláv egység gondolatát-tu- datát erősíti, a lengyelek saját nemzeti fejlődésük analógpéldáit keresik a délszláv népénekekben, az orosz irodalomban pedig a folklór iránti romantikus érdeklődés elindítója lesz ’ a részben Puskin, részben mások adaptálta délszláv népköltészet ... Székács 1836-ban ezzel az ajánlással bocsátotta útjára fordításait: „A szerbeknek Dunán Száván innen és Dunán Száván túl tisztelettel.” Szövege időszerűségéhez ma sem férhet kétség ... Lőkös István II. 'Endre és felesége, a meráni Geutrúd hercegnő alakja elsősorban Katona József Bánk bán című darabjából ismert. Azt már kevesen tudják, hogy az ő gyermekük volt Erzsébet hercegnő, aki Sárospatakon született. Az 1231-ben Marburg - ban elhunyt hercegnőt —, aki kórházat alapított, gyógyította a szegényeket, gyapjúfonásból tengette életét — példás életviteléért halála után négy évvel szentté avatták. Ereklyéjét, amelyet Pálos Frigyes hatvani prépost kutatott fel, a közelmúltban az ausztriai admonti Szent Benedek rend főapátja Sárospataknak adományozta. A 30 centiméter magas, aranyozott Árpád-kori ereklyetaijtót a sárospataki vártemplomban helyezték el. (MTl-fotó: Oláh Tibor — KS) Mindennapi nyelvünk Hogyan kerülünk közelebb a szavak átvitt értelméhez? Sokan a címbeli kérdésre azt a választ adnák, hogy a magyar értelmező szótár szócikkeinek minősítéseit vennék alapul, s az eredeti jelentéstartalomhoz, és a használati értékhez (társított átvitt értelmek alapján alakítanák ki a megfelelő választ. Vajon ez az út és mód valóban közelebb vinne bennünket a szavak átvitt értelméhez? Nem egészen, csak részben! Hogy miért, arra néger szavunk nyelvhasználatbeli életútjának ismerete adhatja meg a helyes választ. De csak akkor, ha az átvitt értelmű. jelentésárnyalatoknak időbeli érvényességére is tekintettel vagyunk. Miért éppen a néger megnevezést állítottuk vizsgálatunk középpontjába? Elsősorban azért, mert egy olvasónknak fejtörést okozott ez a szövegrészlet: „Az ötvenes években az asztályidegennek megbélyegzett költők. írók négermunkából tengették magunkat.” Élet és Irodalom, 1988. jan. 15.) A szó eredeti jelentése nem ad kellő támpontot az idézett szövegrészlet mondanivalójának megértéséhez. Olvasónk utal is airra. hogy az egyértelmű mondanivaló érzékeléséhez csak alapot ad a néger szó eredeti jelentéstartalma: sötét bőrű emberfajta, fekete ember. Az átvitt. az alkalmi jelentésárnyalat magába sűríti azokat az időbeli és történésbeli háttérmozzanatokat, amelyek az átvitt értelem kialakulásában és szerepvállalásában (lényegesek. Erről a jelenségről bizonykodnak ezek a szövegösszefüggések: „Tisztségviselők négermunkában megíratott művekről rebesgetnek” (Magyar Nemzet, 1987- jún. 17.). — ..Azt is rebesgették róla. hogy úgynevezett négerek hadát, nyersfordítók táborát dolgoztatta névtelenül” (Magyar Hírlap, 1937. júl. 30.). Ránki György, zeneszerző vallomása a néger szó átvitt értelmű használatához nyújt értékes információt: „Körülbelül száz filmzenét írtam. Ebből ötvenet a háború előtt, az akkori erkölcsök szerint névtelenül, ahogyan abban az időben mondták: négerként” (Magyar Nemzet, 1987. okt. 31.). Az idézett szövegrészietek alapján az értelmező szótár minősítése is teljesebbé és egyértelműbbé válik: Aránylag csekély díjazásért más neve alatt megjelenő írásművet vagy fordítást nyers formában elkészítő személy kapja a bizalmas beszédhelyzetekben és rosszalló minősítéssel a néger megnevezést. A jelenséget magát a néger- ség szóval emlegetik egyesek. Annál is inkább, mert a más neve alatt dolgozó szellemi kulik egyre gyakrabban emlegetik a négermunka, a négerség megalázó jelenségét és gyakorlatát. S végül a néger szónak egy nem éppen helytálló használatáról is szólnunk kell. Egy értekezleten hallottuk, hogy „egyre inkább terjed a négermosdatás”. A hallgatóság nem is értette, mire utalt vele a vitavezető. Először is azért nem, mert szót és szólást tévesztett az előadó. A helyes alakváltozat: szerecsenmosdatás. A szólás is így hangzik: Szere- csent mosdat. Azaz: hiábavaló és felesleges kísérletet tesz a hibák mentegetésére. megszépítésére. Dr. Bpkos József
