Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
NÉPÚJSÁG, 1988, február 27., szombat 3. A gyárigazgató (Aki talán nem is ebbe a társadalomba való) A HATVANI „APRÍTÓSOKNÁL" „A nagy ugrás éve” Nyereségrészesedés, felfutott tőkés export F ebruárban kifizették az első bruttósífott béreket. Hányszor állí: tották meg az igazgatót, hogy véleményt mondjanak neki. esetleg panasszal forduljanak hozzá? A Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyárának igazgatója. Blahó István egy pillanatra meglepődik, azután máris kész a felelettel, hisz jó szokásai közé tartozik, hogy mindennap végigjárja az üzemcsarnokokat. — Kétszer esett szó erről. Az egyik gépbeállító lakatosunkat én kérdeztem meg. látva a kezében az elszámolást, hogy mit szól hozzá. Magas összeg szerepelt a papíron, nem is volt elégedetlen. A tubussornál viszont egy asszonyka állított meg, s érdeklődött. A havi keresetösszesítőn nem értett valamit. Más különösebbről a gyárvezetői értekezleten sem adtak hírt a munkatársaim. A „főnök” pénze — Ügy is vehetjük tehát, hogy itt simán ment minden? — Ezt azért túlzás lenne mondani. Pénzügyi szerveinknek meglehetősen sok bonyodalmat okozott, hogy a bruttósítás kidolgozása mindenben megfeleljen az előírásoknak. Leginkább arra kellett figyelni, nehogy a tavalyi nettókereset alá kerüljön valaki. — A gyár vezetője menynyire elégedett a saját illetményével? A keresetösszesítő lapját mutatja. Rajta a bruttó ösz- szeg: 21 100 forint. A levonás együttesen közelít a tízezerhez. — A pénzemmel nem nagyon szoktam foglalkozni — teszi még hozzá. — Ha szeretek valamit csinálni, akkor nem izgat különösebben, megfizetnek-e vagy sem. Lehet, hogy nem is vagyok ebbe a társadalomba való?! Nem vadászom, nincs hobbitelkem. még autóm se... Mikor 1981-ben a gyár élére kerültem, s kérdezték, mennyi fizetésre gondoltam, azt feleltem: mindegy, csak a családom ne haljon éhen ... Szikár, atlétikus termet, rendszerint mosolygós árc. Az őt kevéssé ismerőnek is rögtön feltűnik: precízsége, udvariassága. így mondja r tárgyaló partnereinek — ha netán késnének — egy óra várakozási időt szentel. A barátaira akár egy napot is. Nyíltsága, közvetlensége érződik a gyárbeliek magatartásán is. 1967 és 1974 között technológusként, majd üzemvezetőként dolgozott itt. Utána megválasztották a füzesabonyi pártbizottság titkárának. Onnan vezetett visz- sza az útja 81-ben. Húszéves a cég — Az itt többször is megforduló látogató leginkább ezt jegyzi meg: kevéssé változnak az arcok . . . — Idén a huszadik munkaévében van a gyár. Hét- százhetven dolgozónk közül 520 tíz esztendőnél is régebben van ift. Nem érzik magukat rosszul nálunk. Tavaly például igen nehéz évnek néztünk elébe, eleinte sok gondunk akadt. Aztán a végére kiderült, fennállásunk óta a legjobb a zárásunk. Egymilliárd-ötven- millió forint értéket termeltünk, a 328 milliós vállalati nyereségnek több mint a felét mi adtuk. — A jó közérzet, gondolom, nem független az itteni munka szervezőjétől, irányítójától sem ... — Sok múlik a vezetőkön is. Szakmailag rátermett, felkészült munkatársaim vannak. Fiatalok, lelkesek. — No de az igazgató személye legalább ennyire meghatározó. Számomra igen szimpatikus, ahogy például a nyelvtudását igyekszik gyarapítani. — Ahhoz, hogy jól végezzük a munkánkat, meggyőződésem, hogy mindenekelőtt alapos információk kellenek. így külföldi partnereinktől közvetlenül kérdezhetünk. kérhetünk tanácsokat. Nem szabad elfelejteni, ilyen cég, mint a miénk, Magyarországon az egyetlen. Már korábban is tanultam angolul, de intenzíven csak 1981 óta. Ügy vélem, elengedhetetlen udvariasság is más nációbelivel szemben. Tanulmányoztam a minél jobb kapcsolatteremtéshez a szociálpszichológiai szakkönyveket is. Mondom, az elvem: az ember úgy lesz igazán okos, ha informálódik. Vezetési stílus — Helyén való a jelző: vérbeli menedzser típusú vezető? Beszélgetésünk alatt először ráncolja a homlokát, vonja össze szemöldökét. — Nem szeretem ezt a szót! — emeli fel kissé a hangját. — Sajnos, az elmúlt években lejáratták nálunk a menedzserséget, egyáltalán a szervezéstudományt. Példát is mondok. A sörgyárak együttműködését még a tröszt indította el. Egészen meg is izmosodtak. Mára viszont már új versenyformák szükségesek, így a kapcsolatuk teljesen meglazult. Nem értek egyet a szabályozott piac kategóriájával. hiszen ez nem tükrözi a valódi keresleti-kínálati viszonyokat. Erre nagyon jellemző az év eleji erőszakolt déligyümölcs-ellá- tás a fővárosban. Az eredménye közismert. . . — Akkor miként kell kijavítanom az iménti jelzőt? — A demokratikus vezetési stílus híve vagyok. Hagyom dolgozni a munkatársaimat, akár még tévedni is. Persze, ha ez sorozatos, nem marad el a felelősségre vonás sem. Az önállóságot éppen azzal biztosítom, hogy munkatársaimban ugyanúgy bízom, mint magamban. Persze, ha muszáj, előtérbe kerül az utasítás! Például polgári védelmi akció során, vagy váratlan hiba elhárításakor. Amikor tehát mielőbbi intézkedésre van szükség. Szerencsémre, ha én hibázom, a kollégáim figyelmeztetnek rá. Ilyenkor együtt leülünk, és megbeszéljük, melyek a legkézenfekvőbb teendők. Az is tény, jó néhányan helytelenítik ezt a fajta „liberalizmust”. — Jellemző tulajdonságok tehát: udvariasság, precíz- ség, makacsság . . . — Azt szokták rám mondani, hogy merev vagyok. Helyesebb az a kifejezés, hogy makacsság. S ha már a tulajdonságoknál tartunk, még egyet említek: megvesztegethetetlenség ... Szóval, nyugodtan nézhetek borotválkozáskor a tükörbe. A tanácstól „Afrikáig” — Elmaradhatatlan kísérője Blahó István mindennapjainak a közéleti tevékenység. Ennek vállalása mennyiben tartozik hozzá a beosztásához? — Amint említettem, fontos a kellő informáltság. Érdekel a megye társadalmi fejlődése, s ebbe így nagyobb a betekintésem, mióta 1980-ban megyei tanácstagnak választottak meg. Hasznos ez azért is, mert bővíthetem ismereteimet a jelentősebb gazdálkodó szervekről. intézményekről, személyes kapcsolatokat alakíthatok ki vezetőikkel, munkatársaikkal. Ebben az újabb ciklusban Mezőszeme- re és Egerfarmos küldött a megye parlamentjébe. Ez már csak azért is jó, mivel az említett községekből is sokan járnak dolgozni gyárunkba. így aztán az ő gondjaikról is tudomást szerezhetek. Például arról, hogy nehézkes az ivóvízellátás. Eljártam az ügyben a megye vezetőinél, s már a tervezés időszakában tartanak. De a tanácsülésen hallottam az egészségügyi ellátás problémáiról is. Hogy tehermentesítsem a nagyközségét, gyári egészségügyi szolgálatot hoztunk létre, jól felszerelt rendelővel. — A meglehetősen sokrétű feladatok mellett mire jut még idő? — Ennek érdekében már lemondtam a füzesabonyi sportegyesületnél végzett munkámról. Hobbim a futás. Hetente legalább kétszer, esténként elszaladok Dormándra vagy Besenyőtelekre, s vissza. Ezt azért választottam, mert amikor abbahagytam a dohányzást, hamarosan tíz kiló volt a súlyfeleslegem. Tömegversenyekre is járok: résztvevője voltam a Futás Afrikáért akciónak, amikor is Pesten több tízezer ember között futhattam. Csodálatos érzés volt. Minden évben ott vagyok egyébként a tatai minimaratonon, illetve a debreceni virágkarnevál alkalmából tartott versengésen. Mindebben persze annak is szerepe van, hogy ennyire megértő, segítőkész a családom. Szalay Zoltán Már 1985 elején olyan álláspontra jutott a jászberényi aprítógépgyár vezetése. hogy erőteljesen kell nyitnia a tókés export irá-r— nyába. E döntést a kényszer szülte, ugyanis a Berén.yben. illetve a központi telep hatvani gyáregységében előállított termékek hazai piaca beszűkült, s a szocialista üzletlelek hasonlóképpen visszafogták rendeléseiket. Gondolhatná az ember, hogy talán a termékszerkezet nem tartott lépést a múló évekkel. Takács Zoltán hatvani gyáregységvezető azonban cáfolja ezt a feltételezést . .. ★ — Egészen másról van szó! A vállalat profilja, benne a miénk is természetesen, elsősorban az építő jellegű beruházásokhoz kötődik. Ám mind az építőanyagipar, mind az útépítések, valamint a különböző bányaipari ágazatok csökkentették beruházásaikat, s emiatt erősen visszaesett cégünk rendelésállománya. Ugyanekkor a fejlődésre inkább a tőkés Piac kínált hosszabb távú. igen hasznos lehetőséget. Az ebből származó előnyöket 1986-ban. de még inkább tavaly. a ..nagy ugrás évében” érzékeltük is. amikor az aprítógépgyár fennállása óta a legeredményesebb esztendőt zárta. Ekkor már 781 millió forint volt a termelési értékünk, s miközben ez hét százalékkal a tervezett fölé emelkedett, az összes exportunk közel négyszáz millió forintot tett ki. Ennek több mint a fele tőkés kivitel volt. s egyben kétszerese az 1986-os teljesítménynek. Különben a termeléssel, a tőkés exporttal hozható szoros összefüggésbe az a magas nyereség is, ami lehetővé teszi. hogy hosszú évek után az aPrító- gépgyár ismét részesedést fizessen dolgozóinak . .. ★ Elmondotta későbbiek során a gyáregység vezetője, hogy egyrészt a kivívott rang. másfelől a megrendelők bizalmát tanúsító rendelésállomány szinte kényszeríti a szakvezetőket, de a dolgozókat is. hogy az idei, az új esztendő során hasonló ütemű fejlődést érjenek el. Nos. Berén.yben és Hatvanban egyaránt, ennek a feltételeit igyekszenek most fokozatosan biztosítani. És miután az 1985. évi színvonalról 1987-ben négyszeresére nőtt a tőkés kivitel. ma mór meghatározó Hatvanban „kémény valutáért” utazó építő. valamint földmunkagép-részegységek gyártása. Mi több: az idén már akkora meny- nyiségben jelentkeznek ilyesféle igények, hogy a gyáregység teljes évi megrendelésállományának közel kétharmadát teszik ki. értékben megközelítve a kétmillió NSZK-márkát. •ér Ez mind szép és örvendetes. De mit jelent a Zagyva partján dolgozó munká soknak? Gondolunk elsősorban a keresményükre, vagy a munkahelyi körülményekre! Kérdéseinkkel kapcsolatos válaszát így fogalmazta meg Takács Zoltán : — A felfutás utolsó két esztendejében nálunk a munkások éves átlagkeresete bő harmincszázalékkal nőtt. s 1987 végére a fizikai dolgozók átlagjövedelme 104 ezer forint fölé emelkedett. Persze, e magas bér mögött igen komoly szaktudású emberek becsületes mindennapi munkája húzódik meg. ráadásul elég sok túlórával. Ami a munkaviszonyokat, az alkalmazott technikát illeti? Beruházásaink terén elsősorban a jászberényi törzsgyártól való technológiai függőség csökkentéséi tűztük célul magunk elé. Am ugyanakkor olyan műveletek gépi berendezéseit is nagyrészt kicseréltük, amelyek a minőségre, az intenzitásra hatottak előnyösen, a jó irányában. ★ Befejezésként a ..miként tovább” egyéb vonásairól is informálódtunk a Mészáros Lázár utca végén gyökeret vert gyáregységben. Ezek szerint: Hatvanban pontosan tudják most már. hogy 1988 során milyen feladatok hárulnak a gyáregységre. Tudják, hogy ezekben folyamatosan nő az igényes termékek részaránya. De azzal is tisztában vannak, hogy a lehetőség végső határáig biztosított a dolgozók munkájának a tisztességes ellentétele. És él bennük a meggyőződés, miszerint a kivívott eredmények, az elért színvonal őrzése végett az eddiginél jobb. s talán több munkára lesz szükség minden területen. Ám. ha megfizetik. miért ne hajtsanak .. . ! Moldvay 'Győző Nagyrédei emlék Több mirelit termék exportra A január elsejével megalakult Mirelité Külkereskedelmi Közös Vállalat az export növelését tervezi. A tavalyival szemben, amikor még az azóta megszűnt nagy- vállalat foglalkozott a külpiaci értékesítéssel, 15 százalékkal több árut akar eladni külföldi partnereinek. Csaba László, a vállalat vezérigazgatója elmondotta: a kivitel növelését elsősorban az teszi lehetővé, hogy az év elején önállóvá vált hét hűtőipari vállalat bővítette a külföldön értékesíthető termékek előállítását. Az ilyen árualapot növeli az is, hogy a közös vállalatnak tagja lett három, jelentős hűtőipari üzemmel rendelkező termelőszövetkezet. A szövetkezeti hűtőházak bekapcsolódása ezen kívül azért is kedvező, mert ezek esetenként olcsóbban jutnak nyersanyaghoz, és javarészt kikerülik a szerződéses termeltetés nehézségeit, buktatóit. A hűtőipari vállalatoktól és a tsz-ektől az idén mintegy 1,7 milliárd forint értékű készterméket vásárolnak meg, és azt tervezik, hogy ebből 1.5 milliárd forint értékű gyorsfagyasztott árut juttatnak el a mirelit termékek hagyományos piacaira, a többit tartalékolják, várva, az előnyösebb értékesítési lehetőségre. Hozzávetőleg 100 millió forintért küld a vállalat külföldre friss árut és konzervet. Egyelőre nem számolnak a külpiaci partnerek számának jelentős bővülésével. A friss áruk és a konzer- vek értékesítésében szorosan együttműködnek az- exportban régi tapasztalatokkal rendelkező Hungaro- fructtal és más élelmiszer exportőrrel. Az előirányzatokat a társvállalatokkal is egyeztetik, hogy közös erőfeszítéssel megelőzhessék a magyar exportáruk számára hátrányos, üzletileg kellően meg nem alapozott, és emiatt alacsony hasznot hozó eladásoíka,t. A vállalat egyébként számos területen kínálja szolgáltatásait a hűtőházakat fenntartó partnereinek. Már ezek is élvezhetik annak előnyét, hogy a cég a korábbi hűtőipari központnál nagyobb lehetőséget kapott gépek, felszerelések és csomagolóanyagok importjára. Az idén a tagvállalatokkal együtt mintegy 50 millió forintért szándékoznak különféle berendezéseket és anya~ gokat behozni. A vállalat felajánlotta segítségét hazai partnereinek a hűtőipari technológiák, gépsorok és a gyártmányok fejlesztésére is. Köztéri szobor az emlékként meghagyott régi épület élőit, a Nagyrédei Szőlőskert Tsz-ben (MTI-fotó: H. Szabó Sándor — KS)
