Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-23 / 45. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 23., kedd Befejeződtek a szovjet-amerikai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) sült Államok szovjetunióbe­li nagykövete, valamint Mi­chael Armacost külügymi­niszter-helyettes és Rozanne Ridgway külügyi államtitkár. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tegnap Moszk­vában fogadta George Shultz amerikai külügyminisztert. A találkozójukról kiadott szovjet közlemény szerint a főtitkár hangsúlyozta: — találkozónk újabb fontos láncszeme mind tartalmasab­bá, rendszeresebbé váló pár­beszédünknek. Szilárdan tartjuk magunkat a szovjet —amerikai kapcsolatok ja­vításának irányvonalához: ez a szovjet vezetés eltö­kélt szándéka, s kifejezi az egész szovjet nép vélemé­nyét. — A múlt év decemberé­ben lezajlott legfelsőbb szin­tű találkozót nagy jelentősé­gű eseménynek értékeljük. Az államok többsége joggal véli úgy, hogy országaink kapcsolatainak a javítása az egés^ világ érdekeit szol­gálja. A folyamatban fon­tos szerepe van a személyes kapcsolatoknak. Mihail Gorbacsov és George Shultz áttekintette a tavaly decemberben elért megállapodások végrehaj­tását és azt. hogyan halad Reagan elnök szovjetunió- beli látogatásának előkészí­tése. A látogatás sikere at­tól függ. milyen beható lesz a csúcstalálkozón napiren­den szereplő kérdések tisz­tázásáért. a dokumentumok előkészítéséért folyó munka. A találkozón a KHR— HHR-szerződés ratifikálá­sával összefüggő kérdések­ről véleményt cserélve azt a reményt hangoztatták, hogy törvényhozási részről az egyezményt jóváhagyják, még ha további tisztázások szükségesek is. Szilárd a meggyőződés, hogy a szer­ződés reményteljes és az egyenjogúságra épül. Gorbacsov reményét han­goztatta, hogy még van idő alaposan előkészíteni a ha­dászati támadó fegyverrend­szerekről szóló szerződést. Sok még az elvégzendő mun­ka. s nemcsak Genfben, ha­nem elsősorban a külügymi­niszterek szintjén. Elsőrendű politikai kérdésről van szó; ezért a konkrét szerződés alapvető kérdéseinek megfo­galmazását mindkét ország vezetése figyelme középpont­jába kell, hogy állítsa. Mihail Gorbacsov egy sor új elképzelést vázolt fel a hadászati támadó fegyver- rendszerek különböző fajtái csökkentésének konkrét for­máiról. Ezzel kapcsolatban alapvető az ellenőrzés meg­vitatása. amely mindkét fél számára nehezebbnek ígér­kezik, mint a közepes és rö- videbb hatótávolságú rakéták esetében volt. Szó volt arról is, hogy a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló ABM- szerződést az 1972-ben aláírt formában tartsák tisztelet­ben. A megbeszélésen mind­két fél megerősítette, hogy tartja magát ahhoz a meg­fogalmazáshoz, amelyet e kérdésben a tavaly . decem­ber 10-én Washingtonban aláírt legfelsőbb szintű szov­jet—amerikai közös nyilat­kozat tartalmaz. Mihail Gorbacsov megle­petésének adott hangot a ve­gyi fegyverek betiltásáról fo­lyó tárgyalásokon tanúsított amerikai álláspont miatt, amely megakadályozza a nemzetközi megállapodás ki­dolgozását. Olyan javaslato­kat tett, amelyeket a moszk­vai csúcstalálkozóig közösen kidolgozhatnának. A találkozó résztvevői megerősítették, hogy fontos­nak tartják, az -európai ha­gyományos fegyverzet és fegyveres erők problémájá­nak megoldását. Megállapod­tak abban, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a bécsi kon­ferencia mandátumának ki­dolgozása érdekében. A szov­jet politikus élesen felvetet­te. hogy elfogadhatatlanok azok a „kompenzációs” ter­vek, amelyek megvalósítása leértékelné a KHR—HHR szerződést, és általában min­dent, amiben az utóbbi idő­ben a nemzetközi biztonság érdekében sikerült megálla­podni. Behatóan megvitatták a regionális konfliktusok té­makörét is. A két országnak példát kell mutatnia az egész világnak — mondta az SZKP KB főtitkára —, hogy a nemzetközi élet e fontos kérdéseiben együttműköd­ve megoldást lehet találni, valamennyi érintett fél ér­dekeinek egyensúlya alap­ján. — Ma a helyzet kedvez a válságok békés rendezé­sének. Hatnak a közvetlenül érintett felek belső rendjé­nek tényezői és az általános nemzetközi helyzet. Ezért növekszik a két nagyhata­lom felelőssége: negyvenöt esztendőn át e kérdésekben, csakúgy mint másoknál, fe­lülkerekedett a szembenál­lás. Itt az ideje — mondta Gorbacsov —. hogy az azo­nos érdekeket kutatva meg­próbáljuk érvényesíteni nemzetközi felelősségünket­Afganisztán kapcsán a ta­lálkozón ismét sík rászállták azért, hogy a következő gen­fi tárgyalási forduló az utol­só legyen. A Szovjetuniónak — hangoztatta a főtitkár — sosem volt Afganisztánná1 kapcsolatban olyan terve vagy törekvése, hogy felvo­nulási területévé tegye az országot. A Szovjetunió szi­lárdan és következetesen tevékenykedik a február 8-i nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően. Gorbacsov felhívta az amerikai külügyminisztert, hogy tartsák magukat a meglevő megállapodások­hoz. Ezek a konfliktust olyan formák közé szoríthat­nák, amelyek kizárnák a vérontást és biztosítanák Afganisztánnak, hogy füg­getlen, el nem kötelezett és semleges állam legyen. Eh­hez az kell, hogy az afgá­nok maguk döntsenek saját ügyeikről, külső beavatkozás nélkül. Az iraki—iráni háborúról és a Perzsa(Arab) -öbölben kialakult helyzetről szólva Gorbacsov megígérte Shultz- nak, hogy megvizsgálják az általa felvetett néhány el­gondolást. A szovjet vezető kifejtet­te álláspontját az amerikai­ak által nemrég előterjesz­tett közel-keleti rendezési tervről. Mint mondta, a terv nem következetes, nem veszi figyelembe valameny- nyi érintett fél érdekeit. Olyan közbülső intézkedé­seken és lépéseken van a hangsúly, amelyekkel szem­ben a Szovjetuniónak elv­ben nincs kifogása. Ezek, amint az ma már sokak számára világos, csak a nemzetközi konferencia ösz- szehívása,1 azaz az átfogó rendezés összefüggésében hozhatnak eredményt. Meg­állapodtak, hogy újabb esz­mecserét folytatnak a kér­désről, az amerikai külügy­miniszter közel-keleti utazá­sa után. George Shultz tájékoztatta Gonbacsovot arról, hogy a mostani látogatáson nagy érdeklődést tanúsított az emberi jogok kérdésköre iránt. A problémák lényegéről és a megoldásukat lehetővé tevő eszközökről folytatott nyugodt, komoly vélemény- csere, amely az egész ta­lálkozót jellemezte, jól mu­tatta, hogy a résztvevők át­érzik felelősségüket a vi­lláéban zajló események me­netéért. A találkozón szovjet rész­ről részt vett Eduard Se- vardnadze, Anatolij Dobri- nyin, Szergej Ahromejev és Alekszandr Besszmertnih. Amerikai részről jelen volt Colin Powell, Michael Ar­macost, Rozanne Ridgway és Paul Hitze. Jelen voltak Jurij Dubinyin és Jack Matlock nagykövetek is. Általában pozitívnak nevez­te „nagyon beható” moszk­vai tárgyalásainak eredmé­nyeit hétfői sajtóértekezle­tén George Shultz amerikai külügyminiszter, hangsúlyoz­va: ha nem is mindenben, de a legtöbb kérdésben si­került haladást elérni. A megbeszélések konkrét ered­ményeiről közös nyilatkoza­tot tesznek közzé. Shultz bejelentette, hogy a külügyminiszteri megbeszé­lések következő fordulójára pontosan egy hónap múlva, március 22—23-án kerül sor Washingtonban. Azokban a kérdésekben, amelyekben most nem történt haladás, a szakértők folytatják a mun­kát. A tárgyalások fő célja: előkészíteni Ronald Reagan moszkvai látogatását. Ennek érdekében megbízták a gen­fi tárgyalóküldöttségeket, hogy lehetőleg a következő miniszteri találkozóig három dokumentumot dolgozzanak ki a hadászati leszerelés té­májában. A hadászati támadófegyve­rekről részletesen esett szó a Gorbacsovval tartott ta­lálkozón, csakúgy, mint a miniszterek tárgyalásain, és a munkacsoportokban. Az amerikai külügyminiszter utalt rá. hogy a rakétaelhá­rító rendszerekről szóló szer­ződés és az űrvédelem té­májáról a fent emb'tett ok­mányokról folyó tárgyalá­sokkal párhuzamosan folyik az eszmecsere. Shultz értékelése szerint a nukleáris fegyverkísérletek tilalmáról folyó tárgyaláso­kon kedvező hatásúak az egymás kísérleti telepein tett látogatások. Most arról szü­letett Moszkvában megegye­zés, hogy hozzálátnak annak a csatlakozó jegyzőkönyvnek az egyeztetéséhez, amely az 1974-es és 76-os küszöbmeg­állapodásokat • az ellenőrzés kérdéseiben mindkét fél szá­mára elfogadható módon egé­szíti ki. A vegyi fegyverek kérdé­sében Shultz szűkszavúan csak annyit mondott, hogy a teljes tilalomról szóló szer­ződés hatékonyságának elő­feltétele minden, a vegyi fegyver előállítására képes ország csatlakozása. Hozzá­tette, hogy mindkét fél a tel­jes betiltást tartja a végső célnak. A hagyományos fegyverek témakörében olyan egyetér­tésre jutottak, amely remél­hetően kedvezően hat ki az erről folyó bécsi konzultá­ciókra — mondotta Shultz. A korábbinál több időt fordítottak a regionális kér­dések megvitatására. Ezek között Afganisztán, az irá­ni—iraki háború, a közel- keleti helyzet, Kambodzsa, a Koreai-félsziget és Afrika dé­li része szerepelt a napiren­den. Az amerikai külügymi­niszter Afganisztánnal kap­csolatban reményét fejezte ki. hogy a Gorbacsov nyi­latkozatában foglaltak meg­valósulnak, hogy a genfi af­ganisztáni—pakisztáni tár­gyalások következő forduló­ja az utolsó lesz. Mint mond­ta: meggyőződése, hogy a Szovjetunió csapatai kivoná­sára törekszik, s amerikai részről ezt a törekvést támo­gatják. Az Egyesült Álla­mok számára a kérdés a „hogyan” — mondta, hozzá­fűzve: lehetővé kell tenni a menekültek hazatérését. Ügy fogalmazott, hogy az afga­nisztáni kormány létrehozá­sa az afgánok ügye, „de a nem afgánok is hozzájárul­hatnak ahhoz, hogy létrejöj­jön a koalíciós kormány”. Shultz a tárgyalások napi­rendjén szereplő kérdések közül első helyen említette az emberi jogok probléma­körét. Elégedetten szólt ar­ról, hogy először volt alkal­ma erről a témáról a bel­ügyminisztérium és az SZKP KB illetékeseivel is tárgyal­ni. : Egy kérdésre válaszolva szólt országa Afrika-politiká- járól, védelmébe vette az ál­tala szabadságharcosnak ne­vezett Jonas Savimbi tá­mogatását. Kifejezte remé­nyét, hogy Afganisztán pél­dájára Angolában is a nem­zeti megbékélés alapján szűnnek meg a harcok, de ismételten összekötötte az Angolában állomásozó ku­bai csapatok távozása és Na­míbia függetlensége kérdé­sét. Az amerikai külügymi­niszter szóban az apartheid- rendszer ellen foglalt állást, s leszögezte, hogy országa politikailag nem vonul ki Afrikából, mert a térség egyes országaihoz fontos ér­dekei fűződnek. Szovjet részről elégedet­tek George Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásainak eredményei­vel — hangsúlyozta hétfői sajtóértekezletén Eduard Se- vardnadze külügyminiszter. Elmondta, hogy a tárgyalások napirendjén első helyen a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkenté­sével összefüggő kérdése,& szerepeltek. Mindkét fél még jelentő­sebb lépéseket kíván, és egyetértés mutatkozott ab­ban is, hogy a meghatáro­zott feladatok reálisak, a kitűzött célok elérhetők, a HTF-szerződést ez év köze­péig meg lehet kötni. A mostani megbeszélések nem is annyira a konkrét meg­oldások, mint inkább a fel­adatok nagyságának, jelen­tőségének felmérése, a közös megoldások kereteinek meg­határozása szempontjából voltak fontosak — mondotta. A továbblépés szempont­jából a legfontosabb téma­körök a következők: a ha­dászati támadófegyverek csökkentése a rakétaelhári- tó rendszerekre vonatkozó szerződés egyidejű, megha­tározott időszakra szóló megtartásával, az ellenőrzés, a helyszíni megfigyelés kér­dése, a nagy hatótávolságú tengeri telepítésű és a légi telepítésű szárnyasrakéták problémája, valamint a megmaradó fegyverek össze­tétele és elhelyezése. Az ABM-szerződés határ­idejével kapcsolatban Se­vardnadze elmondta: meg­állapodtunk, hogy tartjuk magunkat a Washingtonban egyeztetett állásponthoz. Ennek értelmében nem 7, 10 vagy 12 évről van szó, hanem „bizonyos meghatá­rozott időszakrólÚ gy tűnt, hogy a genfi tárgya­lásokon az amerikai kül­döttség eltávolodott ettől a megállapodástól, ezért fon­tos volt azt újra megerősí­teni. Az európai hagyományos fegyverek és haderők téma­körét konkrétan és tárgysze­rűen vizsgálták meg, részle­tekbe menően szóltak a té­makörben folytatandó jövő­beni tárgyalások mandátu­máról. Ugyancsak alaposan megvitatták a vegyi fegy­verek betiltásáról kötendő egyezmény előkészítését. Fontos helyet kaptak az emberi jogok és a humani­tárius problémák. Ezek mind fontosabbá válnak a szovjet társadalom számára, így a külpolitikában is mind aktívabban vetik fel őket szovjet részről. Sevardnadze elmondta, hogy szovjet rész­ről is kritikusan vizsgálnak egyes ide tartozó kérdése­ket. ezért nyitottak bármely probléma megvitatására. A regionális problémák mindig szerepeltek a kül­ügyminiszteri találkozókon, de még soha ilyen nyíltan, ilyen mélyen, tárgyszerűen nem vitatták meg azokat. Az amerikai fél részéről sokat ígérő, felelős hozzá­állást tapasztaltak, sok anyag gyűlt fel a további gondol­kodáshoz. megvan a remény arra, hogy az újabb minisz­teri találkozón a megvita­tott lehetőségek egy része konkrét formát ölt. Sevardnadze az afganisztá­ni rendezéssel foglalkozva hangsúlyozta, hogy ennek központi magját a Genfben folyó afganisztáni—pakisz­táni tárgyalások jelentik. Az ENSZ-főtitkár helyettesé­nek közvetítésével három dokumentumot már egyez­tettek. a negyedik a szov­jet csapatok kivonásának határideje. Ezt bejelentették, így minden alap megvan ar­ra. hogy a március 2-án kez­dődő forduló a végső legyen. Ami a koalíciós kormány létrehozását illeti, ez az af­gán nén belügye. sem Moszkvában, sem Washing­tonban s“m Iszlámábádban n»m hozhatnak létre semmi- fé’e kormányt. A dokumen­tumok bázisán mea kell szűnnie az Afganisztán és Pakisztán belügyeibe való bármiféle beavatkozásnak. A megállapodások garantá­lói a Szovjetunió és az Egyesült Államok lesznek. Ez önmagában sokat mond. % A genfi megállapodásokat követően (várhatóan márci­us közefién, végénj nyilvá­nosságra hozzák a szovjet csapatok kivonásának me­netrendjét. A bejelentett tíz hónapos határidő az af­gán félnek megfelelő, egyez­tetett döntés. Az esetleges változtatás szovjet—afgán tárgyalások témája lehet — mondotta. Kifejtette azt is, hogy a két ország viszonyát szerződések rendszere sza­bályozza már 1921 óta, eze­ket a Szovjetunió nem hagy­hatja figyelmen kívül. Ez vonatkozik az esetleges fegy­verszállításokra is. Lehetsé­ges, hogy ilyen szállítások­ra nem lesz szükség, de a Szovjetunió tartani fogja magát jogi alapokon nyug­vó kötelezettségeihez. A legfontosabb témakör­re visszatérve ismételten hangsúlyozta: valós lehető­ség van a HTF-szerződés kidolgozására, ezzel az amerikai fél is egyetért. Ennek megfelelő utasításokat kaptak a genfi tárgyaló küldöttségek. A Shultz ál­tal említett három doku­mentum tartalmáról még nem lehet beszélni, azok tervezetét csak néhány nap múlva terjesztik be kölcsö­nösen. A szovjet küldöttség azt az utasítást kapta, hogy alaposan tanulmányozza ezeket, és lehetőleg a wa­shingtoni külügyminiszteri találkozóig terjessze elő je­lentését. — Komolyan kijelentem, hogy kemény, nehéz munka mellett, valós esély van a megállapodás tető alá hozá­sára. Csúcstalálkozó vala­mikor május végén, június elején Moszkvában minden­képpen lesz, Washingtonban egy hónap múlva valószínű­leg az időpontot is egyezte­tik. A sajtótájékoztatón. a szovjet miniszter ismertette a közel-keleti rendezéssel kapcsolatban érvényes, is­mert szovjet álláspontot, szót emelt a nemzetközi konferencia összehívása mellett, emlékeztetett ar­ra, hogy a megszállt terüle­teken kialakult helyzet kapcsán szovjet részről ja­vasolták a BT állandó tag­jai külügyminiszteri érte­kezletének összehívását. Elmondta, hogy az iráni— iraki háború kapcsán — ahogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának első határozata kollektív munka eredmé­nye volt — további kitartó, közös munkával kell kidol­gozni az újabb lépéseket. Moszkvában korábbi megállapodások értelmében meg­tartották Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, szovjet külügyminiszter és George Shultz amerikai külügyminiszter újabb tárgyalásainak első for­dulóját. A tárgyalásokon, amelyeken részt vett Colin Powell, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, részletesen áttekintették a szovjet—amerikai kapcsolatok- minden össze­függését. Megkezdődött Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára és Ronald Reagan amerikai elnök 1988 első felében Moszkvában sorra kerülő találkozójának előkészítése. Shultz külügyminisztert és Colin Powellt fogadta Mihail Gorbacsov, s a vendégek találkoztak Nyikolaj Rizskov mi­niszterelnökkel is. A felek egyetértettek annak fontosságában, hogy további haladást érjenek el a következő hónapokban a szovjet— amerikai kapcsolatok egész kérdéscsoportjában. Ebbe bele­tartozik a fegyverzetek korlátozása és csökkentése, az em­beri jogok kérdése, a -regionális problémák és kétoldalú té­mák- A cél érdekében kiemelt figyelmet fordítottak azokra a megállapodásokra és utasításokra, amelyekről az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök washingtoni találkozójuk idején állapodott meg. Az e célok felé való haladás átte­kintésére. valamint annak érdekében, hogy folytassák Ro­nald Reagan szovjetunióbeli látogatásának összehangolt elő­készítését. Eduard Sevardnadze és George Shultz március­ban -Washingtonban találkozik. Az elmúlt két napon lezajlott találkozókon a felek nyíl­tan és építő szellemben vitatták meg az emberi jogokkal és humanitárius kérdésekkel összefüggő témákat. Áttekintették azokat a megoldatlan kérdéseket, amelyek a nukleáris és űrfegyverekről, a nukleáris kísérletekről, a fegyveres erőkről és hagyományos fegyverekről, a vegyi fegyverekről folyó tárgyalásokkal függenek össze. Megerősítették, hogy a washingtoni csúcstalálkozón elfoga­dott közös közleményben rögzített kötelezettségnek meg­felelően fokozzák erőfeszítéseiket a hadászati támadó fegy­verrendszerek csökkentését és korlátozását célzó szerződés, s minden velük kapcsolatos okmány kidolgozása érdekében „a lehető legrövidebb időn belül, lehetőleg úgy, hogy azokat a két ország vezetőinek következő találkozóján aláírhassák”. A miniszterek megvitatták a szerződéssel kapcsolatos azon kérdések egész körét, amelyekben továbbra is eltérőek az álláspontok, s nagy figyelmet fordítottak a problémák meg­oldására. Egyebek között hangsúlyozták az ellenőrzés fon­tosságát és megbízták a tárgyalásokon részt vevő képvise­lőiket, hogy a külügyminiszterek márciusi találkozójára ké­szítsék el közös jegyzőkönyvtervezeteket a helyszíni meg­figyelésekről, illetve a hadászati támadófegyverek szétsze­reléséről vagy megsemmisítéséről, továbbá készítsenek elő emlékeztetőt azokról a megállapodásokról, amelyek szerves részét alkotják majd a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkentéséről szóló szerződésnek. Elismerve a nukleáris fegyverkísérletekről folyó átfogó, szakaszos tárgyalásokon elért haladást, a miniszterek meg­bízták küldöttségeiket, hogy gyorsítsák meg a munkát a jegyzőkönyvek kidolgozásán, amelyek arról rendelkeznek, hogyan ellenőrizzék a föld alatti nukleáris robbantásokról szóló 1974-es és 1976-os szovjet—amerikai szerződéseket; hogy befejezzék a jegyzőkönyvek tervezetét, lehetővé téve ezzel megvitatásukat a következő miniszteri találkozón. A miniszterek egyetértettek: mindez tükrözi a washingtoni csúcstalálkozón kijelölt célt, hogy e két szerződés ratifiká­lását lehetővé tegyék mindkét fél számára. A miniszterek megvitatták a vegyi fegyverek átfogó és teljes tilalmával és a hatékony ellenőrzéssel összefüggő kér­déseket. Áttekintették a megoldatlan problémákat, véleményt cseréltek arról, hogyan lehet növelni a bizalmat, fokozni a nyitottságot, és olyan szerződést előkészíteni, amely minden, vegyi fegyverek előállítására képes országra kiterjedne. Véleményt cseréltek arról, hogyan haladnak a megbeszé­lések a bécsi találkozón, amelynek feladata, hogy kidolgoz­zák a fegyveres erőkről és hagyományos fegyverekről foly­tatandó tárgyalások mandátumát. A miniszterek átfogó és nyílt véleménycserét folytattak a regionális konfliktusokról, köztük Afganisztánról, az iraki- iráni háborúról, a közel-keleti békés rendezésről, Kam­bodzsáról. Afrika déli részéről. Közép-Amerikáról és a Ko­reai-félszigetről. Áttekintették annak a munkának a mene­tét, amelynek célja az Egyesült Államok és a Szovjetunió kétoldalú együttműködésébe bevont területek körének szé­lesítése. Szó vj et—a m e r i ka i közös nyilatkozat

Next

/
Thumbnails
Contents