Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. február 22., hétfő Közelebb az igényekhez Megnyugvás ismét leírni, hogy az elmúlt napok aján­lata vitathatatlanul jelezte: a televíziósok szeretnének közelebb kerülni százezrek, sőt, milliók jogos igényei­hez. Bizonyára arra is rájöt­tek — elismerés jár érte —. hogy ez az egészséges alkal­mazkodás nem szül színvo­nalesést. Az NSZK cégjelzésű . A klinika legújabb blokkja sem keltett egyértelmű csa­lódást. Igaz, felbukkantak benne olyan közhelyízű mo­tívumok. amelyeket kiiktat­hattak volna, párperces bosz- szúságunkért azonban kár­pótolt bennünket az egészé­ben frappáns, s egyértelmű­en szórakoztató sztori, s a mindenképpen rangos szí­nészi játék. A Századunk ezúttal job­ban elgondolkodtatott min­ket. mint máskor. rádöb­bentve valamennyiünket ar­ra. hogy a Horthy-rezsim irányítói 1944. október 15- én sem álltak a helyzet ma­gaslatán. holott még ekkor is meglelhették volna a so­kak által óhajtott kiutat. A szerda esti Krimileckék ötletgazdagságukkal tartot­ták ébren érdeklődésünket, s arról győztek meg mind­nyájunkat. hogy épkézláb szerkezet nélkül egyetlen mű sem szerezhet babérokat. Az Új Nyitott Könyv „ro­vatban” Temesi Ferenc Pór­jának adaptációját láthat­tuk. Felesleges elemezni, hogy miért fogyott el két kiadásban is ez a munka, hiszen az olvasók különbö­ző rétegei más-más erénye­ket véltek felfedezni ben­ne. Egy biztos; sikert ara­tott. épp ezért megérte cel­luloidszalagra vinni azt a keresztmetszetet, amely íze­lítőt kívánt adni aligha vi­tatható értékeiből. A népszerű két kötet nem a remeklés netovábbja. Va­lószínű, hogy három-négy évtized után aligha emle­getjük majd korszakjelző vállalkozásként. Annál is inkább, mivel csak jószán­dékú. de nem kiforrott pró­bálkozás, nem szellemi irány­tű. Ugyanakkor bővelkedik frappánsan mintázott, élet­ízű jelenetekben. Ezek fel­villantását kísérelte meg a szerző, s a rendező. Szőnyi G. Sándor. Kétségkívül ettől a ha­lomtól még messzire esnek Parnasszus csúcsai, ám a valósághoz ekként is lehet kötődni. Aki erre képes, idő­vel feltétlenül magasabbra juthat, ha mind feljebb eme­li a mércét. Viszonylag felhőtlen órák­kal ajándékozta meg a né­zőket a csehszlovák márká­jú. A fess Hubert, az NSZK- ból postázott Két férfi, egy eset, a Ha mi egyszer ki­nyitjuk a szánkat. .. Kellenek ezek. szükség van rájuk, különösképp ak­kor. ha a hét koronája olyan film. mint Sándor Pál Sze­ressétek Odor Emíliát című alkotása. íme. a gyógyító recept. Tetszik a medicina, remél­jük. nem száműzik majd a hiánycikkek listájára ... Pécsi István Tévészerűen Sokan még a televíziósok közül is tagadják, hogy a képernyő sajátos gondolko­dást igényel. Nem kevesen vélik úgy, hogy csak más műfajok összessége, a ké­szülék csupán egy eszköz, amely a világ ddlgait meg­jeleníti szobánk sarkában. Alkalmasint színház. más­kor egy sportpálya, azután házimozivá válik, s még so­rolhatnám tovább. Az ilyen­fajta szűklátókörűséget ha­marosan megcáfolják a té­nyek: egészen különleges az a kapcsolat, amely a tévé­hez fűz bennünket, s nem is állandó, hanem rendsze­resen változik. Ez már ab­ban is megnyilvánul, ahogy feldolgoz valamilyen ese­ményt. Mást látunk mond­juk a téli olimpiáról, mint­ha a helyszínen lennénk: több mindent vehetünk szemügyré, de kevesebbet érzékelhetünk. De szélsősé­ges Példák is akadnak, mert olyan helyekre is eljutha­tunk. ahol egyébként nem járnánk: a vulkánok gyom­rától kezdve a világűrig. Eközben persze kialakul egy különleges viszony is mindazzal, ami elénk ke­rül. Mintegy akváriumban, úgy zajlanak az események, mindennek megváltozik, hoz­zánk idomul az aránya. Könnyen személyes ismerő­sünkké válik az, akit sosem láttunk, s például lassan ér­zékenységünket is elveszt­jük a szörnyűségekkel, tra­gédiákkal szemben. Amikor a mozgókép megjelent, az elsők között vették fel egy vonat érkezését egy pá­lyaudvarra. Amikor először levetítették ezt a minden­napi történést, akkor az em­berek felugráltak, és kime­nekültek a széksorok közül, mert féltek, hogy elgázolja őket a mozdony. Amikor a televízió meg­jelent. még inkább megvál­toztak a léptékek. Igaz, köz­ben fölértékelődött a sze­mélyes jelenlét varázsa, meri megtanultuk a különb­séget a pótlék és a valóság között. Annak idején, amikor a rádió egyeduralkodónak szá­mított. sok évtizedbe ke­rült, míg a szakemberek megtanulták, hogy hogyan lehet eszközeiket latbavetve megvalósítani lehetőségei­ket. Nem igyekeztek túlli­citálni a személyes jelenlé­ten. hanem szerényen be­érték a közvetítéssel, a szó valódi értelmében. Nem csoda, ha bizonyos szempont­ból előbbre járnak. mint fiatalabb társuk, akinek pe­dig több eszköze van a né­zők megnyerésére. Ez különösen akkor érző­dik. amikor a rádiós szemé­lyiségek megjelennek a kép­ernyőn. vagy pedig olyan produkciók kerülnek a te­levízió adásába. amelyek már az éter hullámain meg- állták a helyüket. így pél­dául nagy csalódást keltett a Senki többet harmad­szor ...? című szellemi ár­verés. amely hosszú éveken át a hallgatóság kedvence volt. Kiderült, hogy mind­ez más körülmények között kevéssé állja meg a helyét. Hasonló nehézségekkel küzd a Ki nyer ma ... ? televízi­ós változata, amely szintén nem kelt jó benyomást a nézőben. Az újfajta gondolkodás kialakítása nélkülözhetet­len. itt nemigen lehet „ho­zott anyagból” dolgozni. A készülék törvényszerűségeit muszáj végigelemezni, mert különben hasonló fiaskók várnak a szerkesztőkre máskor is. BÉKETÁRGYALÁS Játékfilmet forgatnak Tapolcán A Televízió és a MAFILM közös pro­dukcióját, a Béketárgyalás című já­tékfilmet január végén kezdték forgat­ni. A múlt századi, szerelmi történet­tel átszőtt politikai film egyes jelene­teit Tapolcán, a Malom tónál, illetve a tavon emelt szigeten vették fel. A filmet Nagy András és Balogh Zsolt irta — aki egyben a rendezője is —, operatőre pedig Marton Frigyes. Hz egri utcanevek születése Ezúttal nem életrajzok vagy helyi vonatkozások ke­rülnek terítékre, mint az eg­ri utcanevekről szóló részek­ben. hanem néhány mozza­natot kiragadva betekintünk a névadás múltjába. Alig né­hány évvel a török uralom alóli felszabadulás után a város lakói azt írták Fene- sy Györgyhöz intézett bead­ványukban, „hogy az Uczák- nak nincsenek nevek, ha­sonlóképpen a Szőlő hegyek­nek. Az előbbeni neveken kellenének hivattatni. vagy más más új névvel keresz­telni közakarattal”. Hogy eb­ből mi valósult meg, nem tudjuk, de az 1700-as évek­ben. sőt a századforduló után is találkozunk olyan utcák­kal, amelyeknek egyszerre ikét neve is van. Például: „Posztós vagy Temető alá vivő utcza.” A reformkorban került sor a jelenleg ismert legkorábbi rendezésre. A városban mű­ködő kaszinó 1836-ban ezek­kel a kérdésekkel is foglal­kozott, mert a borkereske­dés sikere érdekében szük­ségesnek tartották, „hogy a házak tulajdonosainak laká­sa pontosan megállapítható legyen idegenekre nézve is”. Ezért átírtak a városi ta­nácshoz, és kérték, hogy ál­lítsanak össze egy „elegy bizottmányt”, amely elvégez­né a teendőket. Ugyanakkor az egyesület választmánya úgy döntött, hogy a kaszinó hajlandó fedezni az összes ezzel járó költségeket. A vá­rosnak 1839-ben „van 3 ezer­nél több háza; számos utczái, melyek a’ casinóegyesület ál­tal legújabban elnevezvék, s neveik az utczabeli első s végső házra felírvák ....” Magyarországon a XIX. sz. második félében kezdték kéz­be venni ezt az ügyet. Eger­ben egy évszázaddal ezelőtt került sor a városi tanács ál­tal kezdeményezett első je­lentősebb hivatalos névadá­si akcióra. Luga László vá­rosi képviselő írásbeli „in­dítványára a képviselőtestü­let egyhangúlag elrendelte, hogy a névnélküli utcák (mintegy 62) és a terek (7) elneveztessenek, a régi hely­telen elnevezések pedig ki- igazíttassanak. A munka elég nehéz volt. mert 132 utczán kellett átmenni, egy teljes térkép hiányában”. A kije­lölt bizottság nagyobb részt még abban az évben elvé­gezte feladatát, majd sokáig nem történt semmi. Sok sür­getésre 1886-ban egy új tes­tület fejezte be teljesen a munkát, majd a következő évben az „új elnevezése­ket ... csinos pléhtáblákon, fehér mezőben, piros be­tűkkel” el is 'helyezték a sar­kokon. Azt írta 1911-ben a helyi sajtó: „régen volt már az, amikor Egerben elnevezték az utcákat, s azóta keletke­zett már egy két utca, s sű­rűn hallatszik, hogy vannak utcáink, amelyeknek neve se nem szép, se nem indo­kolt ... A város képviselő­testülete már küldött ki egy bizottságot az utcák helyes elnevezése iránt... A bi­zottság igen szívesen látja, ha maga a közönség is se­gítségére lesz az utcák szép és helyes elnevezésében,” Az év végén „az utcanevek meg­változtatására. illetőleg egyes utcanevek megállapítására alakult bizottság” összesen több mint félszáz javaslatot terjesztett elő. Ezek egy ré­szét azonban egyáltalán nem, vagy csak 1913-ban fogad­ták el. Jelenlegi ismereteink sze­rint legkorábbinak tekinthe­tő személynévből lett egri utcanév — figyelmen kívül hagyva most az egyházi szen­teket — a XVIII. sz. utolsó évtizedéből származik és Barkóczy Ferenc egri püs­pök nevét viselte. A már em­lített 1887-ben lezárult ren­dezés után már több olyan személynévből lett utcanév­vel találkozunk, amelyek kö­zül nem egy ma is megvan, és változatlanul ugyanazt jelöli mint pl. az Arany Já­nosról, Vörösmarty Mihály- ról, Széchenyi Istvánról, Pe­tőfi Sándorról, Koháry Ist­vánról, Dobó Istvánról, Te- lekessy Istvánról stb. elne­vezettek. A kiragadott pél­dák közül valamennyinek van helyi vonatkozása is, és hamarosan kibontakozik egy olyan törekvés, amelynek lé­nyege az Ilyen szempontú utcanévadás. 1899-ben „Eger város képviselőtestülete Kné­zich Károly honvédtábornok­nak emlékét városunkban az­zal kívánta megörökíteni, hogy a Mecset utcát, mely­ben a hős egykor lakott. Knézich utczának nevezte el.” 1913-ban egy alkalom­mal 22 utca kapott nevet egyszerre, s ebből 17 olyan, amely valamely hajdan élt emberről kapta nevét. Kö­zülük 11 szorosan a város­hoz is kapcsolódó személy, s ezekből az elnevezésekből több azóta is változatlanul érvényben van, mint pl. a Bartakovics Béla. a Mind- szenty Gedeon, a Rajner Ká­roly, vagy a Bornemissza Gergely stb. Az 1940-es esztendő egy nagyszerű, de mind a mai napig meg nem valósult öt­let meszületésének időpontja. Ekkor írta a helyi sajtó: „Nevek tömege villantja fel egy-egy városban a szemlé­lő előtt az ország, még inkább a helytörténet kiválóságait, s különösen szerencsés az a város, amelynek fia a szűk keretek közül időbe kiáltó nagysága lett népe történe­tének. Ezek a nevek azon­ban nevek csupán. Ha lé­nyegükben oda is kovácso- lódnak a nemzet értékállo­mányának tömbjéhez, sze­mélyes vonatkozásuk meg­halványodik a mindennapi élet robotjában, s a feltűnő új csillagok fénye mellett. Ennek a ténynek felismeré­se vetette fel azt a gondo­latot, hogy az utcák név­adóit az utca első házának falán, ha lehet ábrázolattal, ha nem, anélkül, néhány sorban meg kell örökíteni, mindazoknak a fontos ada­toknak a közlésével, amik őt a köz különös megbecsülé­sére érdemessé tették. Meny­nyire megelevenedik egy vá­ros múltja és a nemzeti kö­zösség életében rámért sze­repe egy-egy ilyen utcatáb­la olvasásakor. Történelmi idők tűnnek fel, irodalmi korszakok világosodnak meg. nagy tettek, kimagasló jel­lemek példái ragadják meg a néző tekintetét, s így lesz az utca nemcsak megörökí- tője a megtisztelt, személyi­ség nevének, hanem nevelő­je az utókor műveltségének és lelki alkatának. Egerben a Gárdonyi Társaságban ve­tődött fel a gondolat, hogy az egri utcanévadck emlé­két vésett táblával kellene megörökíteni. . .” 1943-ban már 100 fölött volt a személyek neveit vi­selő egri utcák és terek szá­ma. A felszabadulás után már 1945 áprilisában azt írta a helyi sajtó: „F,gerben a Szarvas-laktanya előtti Hit­ler teret Dózsa György térre, míg a Mussolini utat Tán­csics Mihály útra változtat­ták még.” Külön teszünk említést azokról az utcákról, amelyek még a név viselőjének éle­tében kapták nevüket. Ilyen pl. a Csiky Sándor utca. amely névadójának 80. szü­letésnapja alkalmából ne vezték el így, de még halá­la előtt utcát kapott Kos­suth Lajos Is és Samassa József egri bíboros-érsek. Feltétlen említést érdemel a Takács utca, amelyet 1913- ban az ott lakó Gárdonyi Gézáról neveztek el. Végül lássunk egy példát a téves megjelölésre. A Fog­lár György utca a jogi isko­la alapítójának nevét viseli, de teljesen alaptalanul, mert Foglár a mai Kossuth u. 8. sz. alatti épületet vette meg a jogi iskola céljára. Másik háza pedig a jelenlegi Dobó István Gimnázium telkén ál­lott. Eszterházy Károly püs­pök a roskadozó jogi iskola épületét 1763-ban kijavíttatta, és a megnagyobbított épület­ben helyezte el a Telekessy által alapított internatust. Ezt később a mai Foglár ut­cába tették át, és az egriek ezt az intézményt nevezték el „Foglár'-nak. holott an­nak sem Foglár Györgyhöz, sem a régi jogi iskolához semmi köze nem volt. Kiss Péter •ér A Népújság-hét ma nyílik az egri Gárdonyi Géza Gim­názium és Óvónej Szakkö­zépiskolában. A rendezvény- sorozatot színesíti munkatár­sunknak. Koncz Jánosnak a színházi ' fotókból összeállí­tott gyűjteménye. Ezt, s az eseményeket ma délelőtt dr. Gábor László, kulturális ro­vatunk vezetője nyitja meg. Délután Kiss Péter tart előadást az egri utcanevek­ről, s ellátogat az iskolába Demcsák Lajos, az MSZMP KB külügyi osztályának mun­katársa, hogy időszerű kül- és belpolitikai eseményekről beszéljen. T. ÁGOSTON LÁSZLÓ: Ajándék lónak... Amikor Emberke a mel- lényzsebébe csúsztatta az első bruttósított fizetését, jóleső érzéssel nyugtázta, hogy kényelmesen belefért. Még lötyögött is egy kicsit. Meg cincogott. Először azt ■hitte, az egér. Aztán rájött, hogy csak a fillér. Mert hogy azt mondták a nettó­nak fillérre egyeznie kell a régivel. A fillér egyezett is, csak a forint lett kevesebb. Meg soványabb az árcédu­lákhoz képest. „Érdekes — morfondírozott magában — a forint már áttért a kor­szerű táplálkozásra ...” De azért csak furdalta az oldalát a kíváncsiság, meg­kérdezte a főnökétől, mit vontak le a fizetéséből. — Hát a gyerektartást, te tökfej — mosolyodott el a főnök. — Így harcolunk a válások számának csökken­téséért. Azt is felbruttósítot- tuk. Drágább lett a gyerek­ruha, valakinek meg kell fizetnie a különbözetet. No, meg az adót is. Állam bácsi már többször is figyelmez­tetett benneteket, hogy ne váljatok, emberek. Volt fo­ganatja? Nem volt. Ügy vál­tok, mint esőben a cipő tal­pa. Most legalább majd meg­gondoljátok, melyik a kifi­zetődőbb : agyonverni az asszonyt, vagy elválni tőle. — N,em jól van ez, főnök 1 Állam bácsi az asszonynak adta a lakást, a gyereket, a szabadságkedvezményt, a gyerektartást, a társadalom megbecsülését, nekem meg az albérletet és az adót. Hol itt az egyenjogúság, meg a demokrácia? Választhat­tam, melyiket akarom? — Hja, barátom, Állam bácsi udvarias ember. Tisz­teli a nőket és a pénzt. Kü­lönben is valakinek vállal­nia kell a felelősséget azért a sok elrontott házasságért. — De hiszen ő hozta a szeretőjét az én lakásomba, amíg én géemká'ban agyon­güriztem magam! — Ha olvasnál újságot, tudhatnád, hogy. Állam bá­csi támogatja a kisvállalko­zásokat. A jövő érdekében mindent. Légy büszke, hogy te lehetsz a iövő záloga! — Jó, csak ne valamiféle molyos bunda mellé rakja­tok a zálogházi polcon, mert a molyokra allergiás va­gyok. Hosszú távon meg kü­lönösen ... Emberkét emígyen elön­tötte a nemzeti zálogbüsz­keség, meg az öntudat. Amint nagy büszkeségében újra számolgatta a fizetését elölről hátra és hátulról elő­re, éppen odaért a gyárba látogató külföldi delegáció egyik tagja, és értetlenül mutogatott a lesoványodott forintokra. Emberke öntuda­tosan zsebre vágta a mara­dékot és hibátlan külföldi akcentussal . bejelentette: „szuvenír nyi-ha-ha ne ku- kucska protézis!" Gábor László Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT * __________.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents