Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-22 / 44. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 22., hétfő POSTA FIÓK 23. Ki vagyok én? Földrajzórán a gyárban (Fotó: Bukta Imre) Üzen a szerkesztő K. I.-NÉ: Az ön tárgyaló partnere helyesen járt el, amikor nem kötötte meg a szerződést. Szerződő fél csakis a jog tulajdonosa lehet. Hiába a rokoni kapcsolat, hiába a leánya szóbeli felhatalmazása, ön helyette és szerződő félként sem léphet be. Azt is tudjuk, hogy ez a megoldás az adózás miatt érdekes, mert azok a bizonyos láthatatlan jövedelmek így is keletkezhetnek. S. J.: „Már rágóta foglalkoztatott a gondolat, hogy egy riportot írok” — írja. A szerencse is úgy hozta, hogy egy Egerbe szerződött színészben végre megtaláltam azt az alanyt, akit kerestem. Mi azonban — egyelőre — még nem találtuk meg a riportban, vagy az ön szó- használata szerint kritikában, ebben a pár soros műben nem fedezhettük fel azokat a közlésre érdemes gondolatokat, amikkel az olvasók is gazdagodnának. Vagy a színházi élmény hatása alatt kellett volna maradnia, az alakítást kellett volna elemeznie (megérte volna!), vagy a színpadi élménytől teljesen függetlenül leírhatta volna azt a benyomást, amit egy hús-vér ember kelt egy másikban. Közhelyek borítják el az utcákat és tereket, minek azokat a lapokban is szaporítani? „ÖTGYERMEKES ASZ- SZONY" — JELIGÉRE: Amíg eay miniszteri nyilatkozatból jogszabály lesz, idő telik el. Dr. Csehák Judit emlékezetes megnyitójában, valóban szólt a kormány-elképzelésekről, de ezek az elgondolások bizonyos időtávolságot tételeznek fel. Miután szociálpolitikai kérdés, jelentős anyagi terhet is jelent ez a gondolat — ha szabállyá érik — az államkasszának, még nem kell attól tartania, hogy ön máris ezzel a kedvezménnyel mehetne nyugdíjba. V. SZ. A.: A lakáskérdés országos gond, a helyi hatóságok keresik a legváltozatosabb formákat arra, hogy valamiképp közelebb jussanak a probléma gyökeréhez. A fővárosi tanács valóban hozott olyan döntést hogy a használatbavételi díj tízszeresét téríti annak, aki tanácsi lakását felajánlja. Vannak — Egérben is — bizonyos körülmények, indokok, amikor az a bizonyos térítési díj az alávdíj ötszöröse. Ezeket a kvótákat ismerjük, így lehetséges, hogy az önök helyi gyakorlata még elmarad ezektől az emelésektől. És miután az adókérdés mellett ez az egyik legneuralgikusabb pontja társadalmunknak, a helyi tanácsok igen nagy érzékenységgel kezelik ezt a témakört, ' mert az sem szülne egészséges folyamatokat, ha a spekuláló előtt szélesre nyitnánk a kaput. MŰEMLÉKEK. TEMPLOMOK, LAKÓHÁZAK, EGYÉB ÉPÜLETEK utólagos talajvíz elleni szigetelését az egész ország területén, garanciával vállaljuk. Eljárásunk két technológián alapszik: 1. Szilikofób-anhydro vegyi anyaggal injektálva, irányár: vízszintes falkeresztmetszetre vetítve: 5 400,— Ft. m - ÁFÁ-val. 2. Hidrofonát—11 vegyi anyaggal injektálva, irányár: vízszintes falkeresztmetszetre vetítve 3 800,— Ft m2 ÁFÁ-val A vállalási ár a falnedvességtől függ.' Megrendelhető: Építő-Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet Tiszaföldvár, Kossuth L. u. 109. 543U Telex: 23-581. Talán még az Érdekességek — Furcsaságok — Rekordok könyvébe is bekerülnék azokkal az adatokkal. amelyekkel most rendelkezem. Három személyi számom van ugyanis, amit hivatalosan tudok igazolni. 1981-től úgy élek. mintha hármas iker lennék. Szerencsére az orvosok nem tudnak róla. A Központi Statisztikai Hivatal igen. Mi lesz velem, ha fizetnem kell Őszinte tisztelettel és meghatott örömmel köszöntjük „idős testvérünket”, a Népújságot, mi, a legfiatalabb „családtag”, abból az alkalomból, hogy harminc évvel ezelőtt vált napilappá. Ez alatt a három évtized alatt sokat fáradoztak azon. hogy szűkebb hazánk, megyénk életéről, gondjairól és örömeiről hiteles képet tudjanak festeni a lap hasábjain. Bemutatták az élete jobbításán fáradozó kétkezi munkást, a föld terméséért szorgoskodó szövetkezeti dolgozót, a terveket formáló értelmiségit, a közösség gondjainak enyhítésére törekvő pártmunkást, a fiatalok nevelését vállaló pedagógust, azaz: mindazokat, akik itt élnek, dolgoznak, és hisznek A Népújság február 13-i számában megjelent ..Versengés, vagy üzletronlás?” című cikkhez kívánunk néhány megjegyzést fűzni. Bár közülünk nem találjuk gazdáját annak, aki bármelyik taxitársaság emblémáját leragasztotta volna — ha ilyen történt —. elnézést kérünk a kollégáktól annak ellenére, hogy a mi emblémánkat is leszedték — mások. Megjegyezzük. hogy a Hungária néven működött 46 taxi közül. 35 taxi működik jelenleg ..Tempó" néven. így a Hungária taxi valóban megszűnt. Igaz. hogy alakulóban van egy azonos nevű magánfuvarozó gazdasági munkaközösség. azonban ennek cégjegyzése — éppen a név védettsége miatt —. kérdéses. A Tempó taxi üzletpolitikája mindenképpen az, hogy az utasok minél kulturála jövedelemadót? Az adóíven az 5 540811 0046. a katonai igazolványomban az 1 540811, 2499, míg a személyi igazolványomban 1 540811 1016 szám szerepel. Most nem tudom, hogy ki vagyok?! Vagy kapok majd egy negyedik számot is? Vajon ki segít megtalálni önmagamat? a reményteljes emberi élet minél teljesebb kibontakozásában. Mi, gyöngyösiek is gyakorta belenézhettünk abba a tükörbe, amelyet a Népújság nyújtott felénk írásaiban. Ezek a cikkek sokat segítettek nekünk a városunk szépítéséért, építéséért folytatott tevékenységünkben. Ezért külön is köszönettel tartozunk. Kívánjuk, hogy az eljövendő években a Népújság további sikereket érjen el nagy jelentőségű munkájában. Eredményes munkát, kiegyensúlyozott közérzetet kívánunk a Népújság szerkesztőinek, íróinak és terjesztőinek mi, a legfiatalabb „testvér”, a GYÖNGYÖSI HÍREK tabb kiszolgálásában legyen verseny, és a magunk részéről korrekt, kollegális kapcsolatot kívánunk létesíteni versenytársainkkal is. Hoór Tamás Tempó taxi ★ Az írás utolsó bekezdésével. úgy gondoljuk, mindannyian egyetérthetünk. Megjegyezni kívánjuk azon- ban — a teljesség kedvéért —. hogy 1988. február 19-én délelőtt telefonon beszéltünk Horváth Gyulával, a KIOSZ Eger Városi Szervezetének elnökével, akitől a következő információt tudtuk meg: A Hungária taxi jogilag nem szűnt meg, ehhez ugyanis a KIOSZ vezetőségének határozata szükséges. Gmk- vá alakultak, ugyanezen a néven fuvaroznak tovább. A szerkesztőség ezzel az ügyet a maga részéről lezártnak tekinti. (A szerk.) A Pétervásári Általános Iskola nyolcadikosai az egri Finomszerelvénygyárba látogattak. A szokatlan földrajzomra Kerecsendi András igazgató és Bíró László pályaválasztási tanár kísérte el a negyven diákot. A vállalat tanácstermében Varga Sándor, a KISZ-bizottság titkára ismertette az úttörőcsapatokkal kialakított kapcsoVÉLEMÉNYEM Ha már drágák a mozijegyek... Olvastam a Népújság február 15-i számában a Véleményem című cikket, amelyhez én is szeretnék néhány gondolatot fűzni. Az egri Vörös Csillag moziból az átalakítás előtt a bal oldali kijáraton távoztak a nézők az előadás után, méghozzá a kivilágított és járdával ellátott dr. Sándor Imre utcára. Amióta elkészült az épület, azóta a kijárat a Belvárosi ABC udvarára nyílik, ahol valóban bokáig érő sár van egy-egy esős nap után. továbbá világítás nincs, s az emberek sötétben botorkálnak ki az előadásról. Kerülgetik, illetve kerülgetnék a sarat. a kátyúkat, a tócsákat. Véleményem szerint, ha már korszerűsítették a filmszínházat. akkor ezt a problémát is meg kellett volna oldani., esetleg a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat is gondoskodhatott volna róla. Elvégre az 50 forintos mozijegyek árából talán még erre is tellett volna. Ügy gondolom, még ma sem késő cselekedni... Kelemen Kornélia Eger latukat és az ifjúság lakáshoz jutásáról szóló elképzeléseiket. Dr. Gál Andor személyzeti osztályvezető pedig a nemzetközi kapcsolatokról beszélt. A résztvevők megtekintették a tanműhelyt és azokat az üzemeket is, ahol a szakmunkás-utánpótlás, az ösztöndíjas tanulók gyakorlataikat végzik. Az egész naTulajdonképpen tollat akartam ragadni már akkor is, amikor egy-két évvel ezelőtt a Népújság arról tudósította olvasóit, hogy egy hős városlakó éjnek idején egy nyivákoló cicát nyakon ragadott, kocsiján elszállított, s a város határán kipenderített. Nem találtam humorosnak a históriát, nem csupán azért, mert állatbarát vagyok, hanem azért sem, mert nem lehetett nagy kunszt egy pár kilós csöppséggel igy elbánni. Talán gratuláltam is volna városunk hősének, ha mindezt egy többmázsás fenevaddal tette volna meg. A Népújságon keresztül szerettem volna felkérni az illetőt, ha már ilyen nagy „hős” az éjszakai csendháborítókkal szemben, legyen segítségemre, mivel ritka az az éjszaka, amikor mély álmunkból ne riadnánk fel ordíto- zásra, visítozásra, randalí- rozásra, üvegcsörömpölésre. És bármilyen hihetetlen, mindezen sorozatos, éjszakai riadalmak okozói nem macskák, hanem éjszakai szórakozóhelyekről, kitérő, ordenáré módon leré- szegedő „emberek”. Sajnos, nekem is volt részem patkányméreggel elpusztított cica haláltusáját végignézni. Ezektől az alattomos gyil- kolóktól például jobban féltem embertársaimat, mint egy kiéhezett kóbor kutyától. Szántó Piroska szavait idézem most, aki arra a kérdésre, hogy az emberek többnyire miért gyűlölik a macskát, így válaszol: „A közönyéért. Vagy amit annak hisznek. Holott nem az, hanem büszkeség. Sokan nem tudják elviselni, hogy más, egy állat büszkébb, mint ők. Ezért állnak bosz- szút rajta. A macska, de minden állat bennem alázatot ébreszt, és ha jót tudok tenni vele, tisztábbnak érzem magam De hát ezek csak szavak. A szeretetet nem lehet megmagyarázni. De miért is kellene?!" Gornyiczki Eszter Eger pos rendezvény a pinceklubban zárult, ahol a Ber- vai Figyelő legfrissebb számát lapozgatva a fiatalok többen felfedezték ismerőseik, hozzátartozóik nevét, fényképét. Lakóhelyükön már egy éve üzemel egy kompresszoros gyáregység. Felvételünkön Szalmási Miklós mérnök a kompresszorburkolatok hegesztését mutatja be. E levélhez csak annyit fűznénk hozzá — egyetértve a benne foglaltakkal —, hogy épp oly kegyetlenség, állatkínzás az is, amikor a gazda kedvenc macskáját, kutyáját szélnek ereszti, ezáltal nemcsak embertársait, hanem az állatokat is veszélynek teszi ki. Az egri Janicsár utcában például két kóbor kutya tartja félelemben az ott élő időseket, akik már ki sem mernek mozdulni otthonukból. Segítség egyelőre sehonnan sem érkezik. Furcsa esetet írt le továbbá Ripszky István, egri olvasónk, kinek leveléből idézünk most. „Február 14-én egy kellemes, kora tavaszi délután történt a következő. Három- és ötéves gyermekeinket az anyósomra bíztuk azzal, hogy még mi a kórházban meglátogatjuk édesanyámat, ők sétáljanak a szép napsütésben. Hazaérve kislányom szalad elérik, hogy baj történt. A Hajdúhegyen lakunk, s az egyik utcában 10—12 éves gyerekek látszottak több nagy kutyával. Egyszer csak az egyik eb nekirontott az efyik felnőttnek, aki karjával védelmezte a kicsiket. A felbőszült állat az asszony combjába harapott. Az anyósom és a gyerekek sírva, sikoltozva kérték a kutya gyerekgazdáit, hogy segítsenek. Azok jót nevettek a félelemtől reszkető kis csapaton, s csak akkor intézkedtek, mikor látták, hogy mennyire komoly a dolog. A kisfiam még éjszaka is sírt és remegett. Később kiderült, a kutyának oltási bizonyítványa sincs meg, s még örüljünk, hogy a gyerekeket nem tépte meg. Hogy merjem ezek után gyerme- keiinet iskolába egyedül elengedni? Úgy gondolom, hogy aki kutyát tart, vállalja is érte a felelősséget.” Szépirodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő könyvek gazdag választékával várjuk kedves vásárlóinkat 1988. február 22.- március 12. között könyvesboltjainkban. V Müveit Nép Könyvterjeertö Vél Isiét Földi Ferenc Pétervására Üdvözlet Gyöngyösről Korrekt munkakapcsolatot — az utasokért! VISSZHANG A szeretetet nem leltet megmagyarázni
