Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

NÉPŰJSAG, 1988. február 20., szombat 9. A Fazolafíú sikkasztott A tehetségekben egyálta­lán nem szűkölködő Fazola család neves tag.iai ismertek. Az utókor értékeli Henrik zsenialitását, Lénárd átlagon felüli szorgalmát, becsülen­dő igényességét. Az utóbbi fia elsajátította az apa mesterségét, megta­nulva annak valmennyi for­télyát. Akkoriban sokan véleked­tek úgy. hogy az ifjúban to­vább örökítődnek a família adottságai, hiszen ügyesen boldogult a vassal, remekül mintázott, s ígéretes lelemé­nyekkel is kirukkolt. Egyenes ívelésű karrierjé­nek tulajdonképpen nem volt semmi akadálya, leg­feljebb a tévesen értelmezett polgári önérzet, a felemel­kedés rosszul felfogott óhaja. Sorsának alakulása bi­zonyítja. hogy ez a ma is meglévő társadalmi kór mennyire elsorvasztja a valódi képességeket, s az engedékeny milyen gyakran torkollik személyi tragédiá­ba. esetleg bűnténybe. Művészek leszármazott­ja volt. s ilyen hangolt- ságú környezetben nőtt fel. Feleségül is az ügyes ke­zű Wittmann Antal festő lányát. Erzsébetet vette. Ez a piktor nemcsak bo­hém volt. nemcsak szabad­elvűbben értékelte az élet dolgait, mint mások. ha­nem anyagi biztonságra is törekedett. Méghozzá e-ed- ményesen! Erre utal az, hogy nem elégszik meg a Harang­öntő u. 1. szám alatti házá­val. hanem — 1770-ben — Cseh Józseftől megveszi a szomszédos épületet is. Halála után özvegye. He­ring Erzsébet ismét párt választ, újra egy festőnek. Huszár Ferencnek mond igent. Ez a bizonyára nem vaskalapos egyéniség ta­lán több sikert érdemelt vol­na az élettől, hiszen a jó szemű Eszterházv Károly rögvest felfigyelt ritka eré­nyeire. Egy ízben magával a híres Maulbertsch-csel versengtette. s megítélése alapián a küzdelemben a honi tái szülötte vitte el a Pálmát. Elhunytéval asszonya is­mét magára maradt. Ta­lán ő is arra ösztönözte ve­iét. hogy ne kötődjön a so­kak által csak mesterségnek minősített vasformáláshoz, hanem próbálkozzék meg feljebb jutni. bekerülni a közéletbe, a vezető városi hivatalnokok táborába. Ez volt a végzetes forduló. Az első nekifutás meg­hozta a várt gyümölcsöt. A nagyratörő fiú megkap­ta a pénztárosi állást, még­hozzá 1809-ben. A magiszt­rátus — s ez érthető — per­sze biztosítékot követelt, s ekként ajánlotta fel e házat. Kezdetben minden rend­jén ment. később aztán min­den megváltozott. Miért? Csak következtethetünk »<•- ra. hogy túlzottan költeke­zett. mértéktelenül szórta a pénzt, vészesen gyarapít­va adósságait. Amikor már összecsaptak volna feje fe­lett a hullámok, újabb bak­lövést követett el. Nem rokonaihoz, ismerő­seihez, barátaihoz fordult segítségért, hanem a régi. de majd mindig végzetes következményekkel járó lé­pést tette meg. Sikkasztott, méghozzá igen tetemes summát, 16 000 fo­rintot. Hát az igaz. hogy nem le­hetett valami előrelátó em­ber. okosságban sem ve­télkedhetett a legjobbakkal. hiszen ha csak egy csepp sütnivaló.ia is van. akkor nem cselekszik így. mert tudja, hogy az affajta ha­misságra gyorsan fény de­rül. Pontosabban: előbb vagy utóbb. ö azonban nem mérle­gelt. ezért aztán derült ég­ből csapott le a villám. A csalást felfedezték. A ter­vezett karrier fuccsba ment. városszerte csak róla be­szélgettek. szörnyülködve azon. hogy a nagy meste­rek rokona, származéka eny- nyire lejutott. A nehezebbje ezután jött. A szóbeszéd hullámai ugyan­is elcsitulhattak. hiszen minden csoda három napig tart, de a felelősségre vo­nás nem maradt el. Először is fizetnie kellett. Az épületet lefoglalták ak­kurátusán felértékelték. A nyolcezer forint természe­tesen ke^és volt fedezet­ként. hogy a többit honnan kerítette elő. nem tudni. Az azonban tény, hogy jö­vőjének bealkonyult. Bárhova ment. bármerre járt. ezt sustorogták mö­götte: — A Fazola fiú. aki sikkasztott. Már senkinek nem jutott eszébe, hogy megjegyezze: — Mekkora művész válha­tott volna belőle ... (pán) írségét Czéh Mr. gyűjtessen Czé- het, és ollyan Mestertől rendellyenek, és küldgyünek az ollyan igazán beteg Mes­terhez legént, az kinek töb legénei volnának, hogy ha mindenkinek csak egy-egy le­gények volna, az ifijabik Mestertől adgyonak oda le­gént vagy sorjában köld- gyönek az mint az Czéh leg igasságosabbnak ítélni fog­ja." A szűcsök 1701-ben így intézkednek: „ ... Ha valamely Mr Em­bernek nem volna honnét élődni. Tartozzon az Czéh ollyan gyámoltalan, ügye fo­gyóinak az Czéh ládájábül Közönséges jövedelemből Segicségül lenni .. ” A mészárosok regulái — 1701-ből — többek közt ezt hangsúlyozzák: „Ha valamely Mester Embernek Felesége özve- • gyen Marad, annak tarto­zik a' Czéh Esztendős Mes-. tér Legént adni, és a Czéh igasságával (vagyis jogaival) úgy élhet, mig az Ura nevit viseli, mint Edgyik a' Mes­terek közül...” A csizmadiák 1695-ben még tovább mennek, s elő­írják, ha „ ... valamellyik Mester olly Szegény lészen, tartoznak magok Költségén el is temetni.” A tanács az elhagyott gyermekeket is felkarolta. 1753. január 13-án ekként intézkedtek: „Tanai Regina fogadta­tott meg Rosalia és Palkó két Fattyú Gyermekeknek fel nevelésére, kinek is Fi­zetéssül Portiojának le vé­telével együtt Lészen esz­tendeig 9, id est Kilencz Forintya, és huszonnégy Ki- la búzája.” 1767. május 8-án az aláb­biakat rögzítették: „ . .. Pápárul egy Asszony ide Egerbe jővén bizonyos Egri Ács legény után, melly ács Legény N. Bíró Űr ál­tal i rDcaptiv á lte tv á n, Ple- bánus Űr interpositiojára pedig Kibocsájtatván, el — ugrott innend Eger Várusá- bul . . .El szülvén pedig az Asszony Philep nevű fér­fiú gyermekecskéjét, maga ez Árnyék Világbul elköltö­zött, azért is az N. Magist- rátus Gyámoltalanságát ezen Kilenczed napos Árvának tekéntetbe vévén, Schmid Ignácznét Dajkának fogad­ta, Kinek is holnaponként resolváltatott Dajkaságért flór 3. holmi Szükségeire és Gyermeknek Holnapon­ként kr 10.” A végleg kátyúba kerül­tek számára csak egy me­nedék létezett, a már említett ispotály .. . A jelenlegi épületkomp- lexum több telek összevo­násával jött létre. A Ko­vács János utcai részen szerénykedett a település szegényházai, ez |1;712-ben körülbelül 7—8 helyiséget ölelhetett fel. Minderre ,az építkezés 1712-lből származó elszámo­lási adataiból következtet­hetünk. Az útbaigazító pasz- szus így hangzik: „Ispotályháznak csinálta- tására 600 lécszeg. Ispo­tályházakat midőn padlot- ták, és kétféléi a szerha­jakat becsinálták, adattam 79 deszkát ácsmestereknek az ispotályházak padoltatá- sáért, nemkülönben kétféléi az szerhajak bedeszikáztatá­sáért fizettem 9 irtot, kő- míveseknek azmiért az is- pqtályházakat fejérítették, kemenczelábait csinálták és ugyan kemencéket is: 21 írt, Üvegesnek 7 ablakokért 8 frt. Ispotályház szükségéért padolni, ajtóknak 79 szál deszkákat vettem 22 frt. Rimaszombati Fazekas Andrásiul vettem 3 zöld kemenczét 25 írton Item Rédeiektül négy vörös ke­menczét.” A létesítmény króniká­jának fő fordulóit a Szent Anna-templom 1780-as ca- nonica visitatiója tömöríti, Szótatassuk meg ezt, mert tárgyszerűen rögzít minden lényeges mozzanatot. „A menházat a 18. szá­zad elején a polgárok em- ■berszeretéte hozta létre a városi - tanács felügyelete mellett, megszerezvén e cél­ra beépítetlen telket. Amint a tőke megnövekedett, lét­rejött az épület. Benne templom, ezt 1730 körül Er- dődy ill. Komáromy kano­nok építtették. Három ol­tára van: főoltár taberna- culummal sz. Anna tiszte­letére. Az egyik mellékol­tár István király, a másik sz. Lőrinc tiszt. Karzat kő­pilléreken nyugszik. Három harangját Komáromy ka­nonok öntette 1730—1735 kö­zött Michael Antallal. Az intézményt 1726-ban nyitották meg, a templo­mot valószínűleg 1729-ben szentelték fel. Ezt tudatosítja bennünk a kanonok által adományozott kelyhen fel­tüntetett évszám. ö egyébként minden le­hetőséget felhasznált em­bersége bizonyításéra. 1754-ben datált végrende­letében kikötötte, hogy a te­lekkel együtt 5000 forintot érő lakóházát, elhunyta után bocsássák áruba, s az érte kapott pénzt pedig ka­matoztassák. Előírta azt is, hogy a tarnaszentmiklósi templom befejező munká­latait is finanszírozza ha­gyatékából. Sajnos, az eredeti ház- egylüttes 'barokk összhatá­sában nem gyönyörködhe­tünk, mert 1936-ban lebon­tották, s egy — az utca­képből kirívó kétemeletes kórházzal pótolták, amely klasszicista jegyeket hordoz, természetesen nem olyano­kat, amelyek elkápráztat­nak eredetiségükkel. A régi hajlék belső el­rendezését Hensc József 1857-ből származó alapraj­zi felvétele rögzítette. Az egri építészt akkor bízták meg ezzel a feladattal, amikor a „szürke nénikék” a Szent Vince nővérek ke­zelésükbe vették, és helyre­hozatták az épületet. A metszet már feltünteti azt a szárnyat is, amelyet a templom déli oldalán Kovács János 40 000 fo­rintos alapítványából 1843- ban húztak fel. Ez a két „kar” fogta köz­re a templomot. Könnyű elképzelni, hogy ez az együttes a hajdani város­kép egyik sajátos dísze le­hetett. A lebontott régebbi trak­tusról hű képet ad egy 1789-ből fennmaradt ok­mány, amelynek szerzője igen precíz ember lehetett, mert minden apróságot je­lez, s így akarva akaratla­nul is érzékelteti a mérete­ket, az arányokat, s az egykori gondoskodás mér­tékét is. . . találta tik az város II. fertályában a -Hosszú, vagy Rácz — utcán; Eger városa ispotállyá, melyben az egri szegények — 16 fér­fiak és 31 asszonyok, in summa 48 — tartatnak és tápláltatnak. Ezen épület új L betűre vagyon építve, 2 contigna- tióra (egy emeletre) köbül. Fundussa tészen 588 ölet. Mellette, sőt hozzáépítve a tornyos templom, melyben 3 oltár, orgona, 3 harang a toronyban vagyon. Az ispotályba bemenvén, a folyosón jóblbkézre az épületnek szélessége szerént vannak 5 szöbák, melyek­ben mindenikben 2 ember, sőt 4 is elfér szorosabban. Megfordulván az ambitu­son balkézre vagyon egy konyha. Űjonnan az épületnek egész hossza szerént ambi­tus végig lévén, bolthaj­tásra 3 ablak az udvar felé rajta és egy ajtó. Itt vagyon egy nagy szo­ba, melyben 13 nyoszolya vagyon. Egy kisebb szoba 6—7 emberre. Árnyékszék 5 ülésre. Az egész ambituson vis­szajővén, a szélesebb L betűkre levő részben va­gyon egy pispenza, mellet­te egy kis aristom, mely­be a koldusok bérekesztet- nek érdemék szerént. Felső tractusra 20 gará- docsokon kettős fordulatban bolthajtásos ambituson fel- menvén, 2 szobája van a caratus vagy káplány úr­nak. A másik részén ismét egy szoba 4 emberre. Bolthaj tásos ambituson menvén az épület hosszá­ban, itt vagyon egy nagy szoba 16 emberre, most van 12 nyoszolya benne. utána 6 emberre való szo­ba árnyékszék öt ülésre. Visszajővén az ambituson, van rajta az udvarra ki ab­lak. Egy szoba, mely ugyan az káplány úré, az másik el­lenében az épületnek a tetőre hajló részében van azon ambitus, ahonnét a koldu­sok a templomba nézhet­nek és kik le nem mehet­vén, öregségek miatt, ottan misét hallgathatnak. Udvaron faház deszkából, egy alacsony régi kőház, melybe lakik a harangozó, van benne 1 szoba, A kamra, a mellett kis kertecske, az udvar kerítése deszká­ból, az épület meghaladásán kívül kút az udvaron, haj­tó vagy húzó kerékre." o A Szent Vince nővé­rek, 1948-ig tartották fenn, a kórház azóta hasonló funkciót tölt be, termé­szetesen megyei kezelésben. A templom ékességeinek egyike az aranyozott ezüst kehely, amelynek boltoza­tos talpán három szárnyas angyalfej között rácsozattal kitöltött domború szalag - fonadék húzódik. A talp peremén lévő vé- set emlékeztet Komáromy kanonok hajdani nagylelkű­ségére. Arra, hogy nincs fel- emelőbb dolog, mint segí­teni bajba jutott embertár­sainkon ... Pécsi István

Next

/
Thumbnails
Contents