Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
10- A TUDOMÁNY ÉS VILÁGA Népújság, 1988. február 20.. szombat gyelhetjük meg április 3-án, amikoris a bolygó négy és fél órával nyugszik a Nap után. Látszótávolságra ezután fokozatosan csökken a Naptól, ám legnagyobb fényességét május 6-án éri el. Ekkor viszont a távcsőben már csak keskeny sarló alakú. Fényessége túlragyogja a Napot Hogy lehet az, hogy amikor a bolygó legfényesebb, akkor csak keskeny sarló alakú, amikor viszont felénk forduló oldalának nagyobb részét megvilágítja a Nap, sokkal halványabbnak látszik? Vajon mi lehet az ellentmondás oka? Nos: egyrészt az, hogy a Vénusz olyankor sokkal nagyobbnak tűnik, amikor sarló alakúnak látjuk. Másrészt ilyenkor Földtől való távolsága kisebb lévén, látszólagos fényessége nagyobb. A kisebb távolság bőven ellensúlyozza azt a tényt, hogy a bolygó megvilágított félgömbjéből csupán egy keskeny sarlót látunk. Érdemes tehát figyelmünket a Vénusz felé fordítani, hiszen felkeresése igen egyszerű. Tél végén, tavasszal a nyugati égbolton a legfényesebb égitest. Emellett március elején a közelében látjuk a Jupitert is, a Vénusz fényessége azonban túlragyogja a Naprendszer óriásáét. A mai civilizált embernek nincs, sok ideje az élet rohanó forgatagában, hogy az égboltot tanulmányozza. Régi korok egyszerű emberei sokkal többet tudtak a bolygókról és a csillagokról, mint a maiak. A csillagos égről a legtöbb ismeretet az ókorban gyűjtötték össze! Hogyan tudtak akkor távcső nélkül, csupán a puszta szemükre, esetleg egyszerű szögmérő eszközökre hagyatkozva ennyi ismeretet gyűjteni? Hatalmas feladat volt ez, és nem szabad hagyni, hogy ez a régi örökség a ma embere számára feledésbe merüljön. Vasné Tana Judit Már az év első hónapjaiban naplemente után egy ragyogóan fényes, fehér ’’csillagot” fedezhetünk fel a délnyugati égbolton. Valójában azonban nem csillagot látunk, hanem Naprendszerünk hozzánk legközelebbi bolygóját, a Vénuszt. Már a téli hónapokban is igen feltűnő jelenség volt, de fényessége egészen májusig növekszik. Nem csoda, hogy sok embert megtéveszt, vannak akik UFO-nak nézik. A Vénusz teljes joggal érdemelte ki az égbolt szépségkirálynője címet. Ez a titokzatos királynő azonban fátyollal ta- kaija el arcát: felhőtakarója megakadályozza felszínének tanulmányozását. Szondák segítségével A bolygó sokáig titokzatos világ maradt, nem csoda tehát, hogy a tudományos fantasztikus irodalom buja növényzettel és színes állatvilággal népesítette be a Vénusz felszínét. A tudomány közvetett utakat keresett a felszín megismeréséhez. Radarhullámokat küldtek a bolygó irányába és azok visszaverődéséből igyekeztek feltárni a felszín alakzatait. A Vénusz rejtélyeinek a megfejtésében döntő szerepet játszottak a Venyera szovjet űrszondák. A Venyera-4 mintegy 350 millió kilométer megtétele után 1967. október 18-án érte el a bolygót. A szondáról levált leszállóegység mélyén behatolt a Vénusz légkörébe és az első értékelhető adatokat szolgáltatták onnan. Később a sorozat újabb tagjai lehetővé tették a felszín fizikai viszonyainak alaposabb megismerését. A műszerek egészen fantasztikus adatokat kaptak. A bolygó felszínén 500 fokos hőség uralkodik, a légnyomás körülbelül kilencvenszere- se a földinek, a légkör pedig 96 százalékban széndioxidból áll. Ilyen magas hőmérsékleten még az ólom is megolvad és semmilyen általunk elképzelhető életforma nem léteznek. Bár a légkör felsőbb rétegeiben nem ilyen mostohák a körülmények, néhány érdekességet érdemes megjegyeznünk. A szondák mérései alapján kimutatták, hogy a felhőtakaró három rétegből áll, az egyes rétegekben nagyon különböző szélsebességet mértek. Ezenkívül a műszerek elektromos kisüléseket, villámokat is észleltek. A felszíntől mintegy 50 kiloKeringése során látszó mérete és fázisa is változik méter magasságban a felhőréteg kénsavcseppeket tartalmaz. Ez a napfény legnagyobb részét visszaveri, illetve elnyeli. Lejjebb ereszkedve egyre vörösebb a megvilágítás, sok a porszeny- nyeződés, növekszik a nyomás és a hőmérséklet. A felhőkből hulló különös csapadék kénsavcseppeket és porszemeket tartalmaz, de előfordulhat benne víz is. A felszínt porréteg fedi, a látástávolság néhány kilométer. Láthatjuk, a Vénusz nem valami kellemes környezet az élet számára. Az itt uralkodó mostoha viszonyokért elsősorban a légkör magas széndioxidtartalma a felelős. A felhőtakaró által átengedett napsugárzás nagy része a talajt melegíti fel. A talaj a felvett hőt infravörös sugárzás formájában kisugározza. A légkörben lévő széndioxid viszont az üvegházak ablakaihoz hasonlóan elnyeli a talaj hősugárzását és ezzel megakadályozza a hőenergia megszökését. A Vénusz feltérképezése A bolygó felszínét néhányszor már a Földről is megpróbálták radarral letapogatni, az első részletes térképek azonban csak 1978 után készülhettek, amikor a Vénusz körül keringő amerikai Pioneer-Venus szonda radarjával részletesen végigtapogatta a felszínt. Felfedezték a Grand Canyon-nál sokszorta nagyobb, hatalmasabb Repedésvölgyet. A nagy törésvonalak mentén hegységek húzódnak, legmagasabbra a Maxwell- hegység csúcsai emelkednek, legmagasabb pontjuk 11,8 kilométerre nyúlik az átlagos felszín fölé, vagyis magasabb a Csomo- lungmánál. Meg kell azt is említeni, hogy a Vénusz felszínének csak kis része, alig egyharmada hegyvidék, a többi terület síkság. A radarmérésekkel hatalmas pajzsvulkánokat is találtak a bolygó felszínén. A Béta területen például nagy, kupolaszerű képződmény helyezkedik el, szinte biztosra vehető, hogy ez egy Vénusz-beli tűzhányó. Találhatunk olyan gyűrűs krátereket is, amelyek meteorbecsapódásra emlékeztetnek, bár ezek a következtetések meglehetősen bizonytalanok, mert nem tudjuk, hogy a Naprendszer kialakulásának korai időszakában milyen mennyiségben zuhanhattak meteorok a bolygók felszínére. Az egyik ilyen gyűrűs krátert válaszották a vénuszi földrajzi fokbeosztás kiindulópontjának, ez a pont tehát a Vénusz térképezésében ugyanolyan szerepet játszik, mint Greenwich a földi térképezésben. A leszállóegységek egy részének a fizikai paraméterek mérésein kívül lehetőségük nyílt a felszín fényképezésére is. A Ve- nyera-9, -10, -13 és -14 képei kőtörmelékkel bontott sivatagot mutatnak, a kőzetek a földi bazaltokra emlékeztetnek. Egyes kőzetkibuvásokon eróziós nyomok találhatók. gó közelebb van a Földhöz, mint a Nap, akkor ugyanaz a jelenség figyelhető meg, mint ujholdkor. A Vénusz sötét, a Nap által meg nem világított oldalát fordítja felén. Amikor viszont a Vénusz a Nap irányában, de annak átellenes oldalán tartózkodik, mint például legutóbb tavaly augusztus végén, akkor a nagyobb távolság miatt sokkal kisebbnek látnánk, alakja viszont kereknek látszana a távcsőben, mert éppen a megvilágított oldalát látjuk. Ezekben a helyzetekben azonban a Nap közelsége miatt nem tudjuk a bolygót megfigyelni. Utóbbi helyzetét, az úgynevezett felső együttállást követően a bolygó lassan távolodni látszik a Naptól, az esti égboltra vándorol, tehát alkonycsillagként a Nap után nyugszik a nyugati-délnyugati láthatáron. Ezután fokozatosan egyre mesz- szebb kerül a Naptól, egészen addig, amíg kb. 48 fokos távolságban látszik tőle. Ilyenkor távcsőbe tekintve csak a bolygókorong felét látjuk megvilágítva. Ezt a helyzetet fiMit láthatunk a Földről? Számunkra ez most a legidőszerűbb kérdés, hiszen ezekben a hónapokban a Földről nézve a délnyugati égbolton a Vénusz a legfényesebb égitest. Ezt a népnyelv Esthajnal-csillagnak nevezik, mert a Naphoz képest elfoglalt helyzetétől függően hol esti, hol pedig hajnali csillagként láthatjuk az égen. Érdekes megemlíteni, hogy az ókori csillagászok még úgy vélték, hogy két csillagot látnak, az egyiket a Nap keleti, a másikat a nyugati oldalán. Amikor Galilei, a nagy olasz csillagász a XVII. század elején távcsövét erre a bolygóra irányította, észrevette, hogy az a Holdhoz hasonló fázisokat mutat, hol sarló alakú, hol viszont ’’kigömbölyödik”. Minthogy ez a bolygó közelebb kering a Naphoz mint a Föld, igy bolygónk soha nem kerülhet a Vénusz és a Nap közé. Amikor a Vénusz a Nap irányában látható és a boly A Venyera-13 és -14 szovjet automatikus űrszondák 1982-ben értékes felvételeket készítettek a felszínről Az öntudatra ébredő emberiség egyre szenvedélyesebben vizsgálja környezetét. Először Földünk felderítése volt napirenden, majd eljutott a tágabb környezet, vagyis a Naprendszer kutatásáig. Alig nehány évtizede, hogy az emberek immár nemcsak távcsővel figyelik az égitesteket az éjszakai égbolton, hanem különlegesen felszerelt robotokat, űrszondákat küldenek a közelükbe. Ezek azután közelebbről fényképezik a távoli égitestek felszínét, vizsgáljak környezetüket, majd tapasztalataikat rádión továbbítják a földre. A szovjet és az amerikai űrszondák korábban már eljutottak a Holdra, a Marsra és a Vénusz bolygo felszínére. Eljutottak továbbá a Merkur, a Jupiter és a Saturnusz közelébe. Segítségükkel megismertük, hogy milyenek a Föld bolygótestvérei a valóságban. Mai összeállításunk a Vénusszal foglalkozik. Fényes „fehér” csillag Az űrszondák felvételein jól látható a Vénusz sávos szerkezetű felhőtakarója. A sávok alakjából és változásaiból a légkör gyors forgására következtethetünk A bolygok királynője ismét lathato PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 1988. IV. 1 -tői — 1991. III. 31 -ig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja a következő üzleteit: 1205.sz. Élelmiszer HTC Eger, Hadnagy ut (Strandfürdő) 5 fős 1146/5.sz. Élelmiszer HTC Recsk, Kőbányai ut 7. 2 fős 2144/8.SZ. Élelmiszer HTC Mátrafüred, Sástó 2 fős 2150.SZ. Büfé falatozó Gyöngyös, Strand 1 fős 2301.sz. Hús, belsőség bolt Gyöngyös, Petőfi ut 24. 1 fős 2904/16. Cipőbolt Heves, Tanácsköztársaság tér 2. 2 fős bérleti üzemeltetésre: 3201.sz. Tej-tejtermék bolt 1 fős Pályázatot kérjük 1988. március 20-ig benyújtani a vállalat központjába (Gyöngyös, Nemecz J.ut 15.) A versenytárgyalást 1988. március 28-án 9 órakor tartjuk ugyanott Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágósitást a vállalat közgazdasági osztályán ad Lukács Sándorné osztályvezető (25-ös ajtó) Profilbővítésre, változtatásra mód van Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat GYÖNGYÖS, Nemecz J. ut 15. 3201
