Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 20., szombat EGRI BEMUTATÓ: ELVARÁZSOLT TESTVÉREK A „visszamesélt” szabadság „Kössünk szövetséget!” (Epres Attila, Csonka Anikó, Fehér István) Dolgos Vaszilisszátói mindenki kap szeretetet, aki érdemes rá (Epres Attila, Bókái Mária) Szarkofág­másolat A Magyar Televízió Óbudai Díszletgyártó üzemének makettműhelyében évente több száz tévéprodukció­hoz készítenek berendezési tárgyakat, kellékkiegészí­tőket, jelmezeket, de dolgoznak színházak, kiállítások, filmgyárak megrendelésére is. Képünkön egy ókori, egyiptomi szarkofág hű mását készítik a makettműhelyben (MTI-fotó — Rózsahegyi Tibor — KS) émIhIé Mindennapi nyelvünk „Közhely: elcsépelt mindennapiság” Jevgenylj Svarc szovjet író meséi nem csak a gyerekek­nek szólnak. Valóban érde­kes felnőtt fejjel végignézni az egri Gárdonyi Gáza Szín­ház Elvarázsolt testvérek cí­mű előadását, és megfigyel­ni, hogyan ábrázolta az al­kotó a negyvenes-ötvenes évek személyi kultuszát, ho­gyan sürgette a szövetkezést, az összefogást ez ellen. A Zöldboszorka alakjá­ban könnyűszerrel Sztálin­ra ismerhetünk. Dolgos Va- szilissza pedig a „haza any­ja, akinek férje elesett a Sárkánykirállyal vívott küz­delemben — azaz a II. vi­lágháborúban — népe leg­jobb tulajdonságait, a szor­galmat, bátorságot, ikitar- tást és szeretetet egyesítve veszi fel a harcot fiai — a jövő nemzedékek — meg­mentéséért. A csatákhoz se­gítőtársakat is talál, és vé­gül gvőznek: az erdőben a „demokrácia erői” megtörik az egyeduralmat és átala­kítják a „politikai viszo­nyokat”. Fontos fegyverünk ebben a gonosz gyengéinek leleplezése. Ezt Svarc böl­csen már az ötvenes évek­ben jelismerte és ábrázolta, de ítélete csak mesében rej­tezhetett. Gyermekszemmel persze ez a íelképi réteg nem ért­hető, ám az írás erejét mu­tatja, hegy e mesteri „ké­pes beszédtől” eltekinve is teljes értékű marad a mese, amit a fiatal közönség élénk reagálása is bizonyít. Vezető? Katalógus? Is­mertető? S. ha eldőlt, hogy mi, ak­kor: mi a téma? Egyházi gyűjtemény, melynek nincs elvi alapja? Törté­neti gyűjtemény? Bizony, kevés olyan balsorsú mú­zeum lehet a világon, mint a budapesti, sokféleképp nevezett Zsidó Múzeum, melynek legszebb darabjait 1942-ben a Nemzeti Múze­um két, hogy úgy mond­jam nagyon nem-zsidó mun­katársnője, a Szent Koro­na és a magyar úri hímzés két kitűnő kutatója mentet­te meg az utókor számára. 1949-ben a Joint nevű zsi­dó segélyszervezet támo­gatja az első világháború óta létező, s a második alatt alaposan megviselt múzeum talpraállását. De hát a Joint csakhamar amo­lyan kémszervezetté mi­nősült át. s ez nem hasz­nálhatott a gyűjtemény­nek 1950 körül... Az utób­bi egy-két évtized során alakult ki a múzeum arcu­lata. de távolról sem telje­sen. Itt van például a képző- művészeti gyűjtemény. A képek, szobrok a művész vagy az özvegy adománya­Hiszen elsősorban rájuk gondolva állította színpad­ra Gáli László igazgató-fő­rendező a darabot, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a legifjabb nemzedék belekerüljön a színház bűv­körébe^ és felnőttként is megőrizze érdeklődését. Pergő, akciókban gazdag előadás született a mesejá­tékból. A jő és a gonosz nagy energiákkal feszül egymásnak, és a közel két­órás akadály jutásban, a mind nagyobb próbatételek közben az előbbi fokozato­san megerősödik, míg az utóbbi egyre veszít hatalmá­ból. Az író számos klasszi­kus meseelemet épített a szö­vegkönyvbe, melyek tám­pontul szolgálnak a gyere­keknek a történet követésé­hez. Akad itt gonosz bo­szorkány, ügyes legkisebb fiú, hatalmas erdő, külön­féle állatok, fontos szerepet játszik az élet vize, és a bűvös hármas szám is lép- ten-nyomon előfordul. A rendező ugyancsak ezekre a felénk is honos pillérek­re támaszkodott, s az orosz folklórra inkább csak jel­zésszerűen utal, ezzel is tágítva a darab érvényessé­gét. Az egyenes vonalon hala­dó cselekmény szinte egy mondatban összefoglalha­tó: Dolgos Vaszilissza elve­szett gyermekei keresésére indul és a Zöldboszorkával vívott harcok után kiszaba­dítja őket annak fogságából. A végkifejletig számos pró­bát kell kiállni, melyek újra ként kerültek többnyire ide. Ám van-e zsidó művészet mint olyan (eltekintve a Szép kegytárgyaktól) ? Sir Herbert Read — nagy em­bernek sincs mindig iga­za — egy magyarul meg nem jelent könyvében azt fejtegeti, hogy zsidó eleve nem lehet komoly képzőmű­vész. mégpedig a nomád ha­gyományok miatt! A gyűj­teményből itt csak a ma­gyarókat említsük: Fé­nyes Adolf, Kádár Béla, Scheiber Hugó. Perlrott- Csaba Vilmos, Czóbel Bé­la, Bálint Endre, Farkas Ist­ván. Amos Imre, Beck ö. Fülöp ... Nem nagyon lát­szik. hogy bármelyiküknek is ártott volna a nomád ha­gyomány. Mély. elvi kü­lönbséget se lehet észreven­ni egy-egy Fényes Adolf- és Ferenczy Károly-.tájkép vagy egy Beck ö. Fülöp-pla- kett és egy Pátzay-plakett között. A gyűjtemény igazi erős­sége a történeti emlékanyag, a római kori sírkőtől kezd­ve az ideiglenes kormány rendeletéig, amely érvény­teleníti a fasiszta intézke­déseket. És természetesen az egy­házművészeti gyűjtemény. és újra feszültséget keltenek a nézőkben. A cselekvésben megnyilvánuló jellemek gon­dosan kidolgozott hálózatba kapcsolódnak össze, függése­ik módosulása pontosan jel­zi az erőviszonyok változá­sát. A két pólus: a Zöld­boszorka és Dolgos Vaszi­lissza. Az előbbi az erdő kegyetlen ura, aki igája alá hajtotta az állatokat, a be­tévedő idegeneket, és ké- nye-kedve szerint bánik ve­lük. Hatalmától eltelve, mély imádattal csügg önma­gán, ám lassanként kiderül, hogy nem igazi rémalak ő, csak afféle pitiáner csaló. Attól nagy, hogy hisznek neki, s amint ez nyilvánva­lóvá válik, megtörik és je­lentéktelenné zsugorodik. Ellenfele, Vaszilissza, a va­lódi értékeket képviseli és ilyenekért harcol. Fiai visz- szaszerzéséért a legnehezebb erőpróbáktól sem riad visz- sza. Szeretettel bánik má­sokkal, ezért a boszorka sa- nyargatottai nála keresnek menedéket és őt támogatják. A medve, a kutya, a macs­ka és az egerek segítségé­vel, valamint Ivanuska megjelenésével olyan szö­vetség alakul, mely kiáll minden nehézséget, és végül győzelmet arat. Gáli László nagy figyel­met fordított a színészi munka kidolgozására. Az előadás fő erőssége éppen ebben rejlik. Szívvel-lélek- kel játszik mindenki, az egri társulat most sem engedett az immár meg­szokottá váló nívós csapat­Rézből, ezüstből készült öt­vöstárgyak sora őrzi a XVII—XVIII. századi mes­terek emlékét. Némelyikü­ket csak a héber felirat kü­lönbözteti meg a bármely gyűjteménybe illő pohár­tól. kupától. Más tárgyak­nak szerepük volt az ünne­peknél. szertartásoknál, ame­lyek igen fontosak voltak a kis közösségek összefogá­sában. A szent szöveg. a tóra különböző díszei, sti­lizált gránátalmák, tórako­ronák. tóravértek, tóra­mutatók. oroszlánpárral, tör­vénytáblával, növényi or­namentikával díszítve. .. A könyv leírja e tárgyak használatát, a díszek értel­mezését is. Mondhatni, ez a ..törzse” a kötetnek, amely P. Brestyánszky Ilona mun­kája. míg a múzeum tör­ténetét Benoschofsky Ilona írta meg. A textilfélék tu­dományos feldolgozója Dó­zsa Katalin volt, a kézira­toké a nemrég elhunyt vi­lághírű tudós. Scheiber Sán­dor, a képzőművészeti gyűjteményé Deák Dénes. Szép könyv: Szelényi Lász­ló tárgyfotói mindent el­mondanak a „modellről”. Kozma Miklós pedig kor­munkából. Külön is érde­mes odafigyelni Tunyogi Pé­terre, aki a Zöldboszorka szerepében valósággal bril- lírozik. A figura jellemének a színét és visszáját is megmutatja, egyszerre ér­zékeltetve ezzel gonoszsá­gát, ugyanakkor nevetséges voltát. Az anya szerepében Bókái Mária erőt és tiszta^ ságot sugároz játszik, ezért hisszük el neki, hogy a sze­retet valóban csodákra ké­pes. Fiacskáját, Ivanuskát Csonka Anikó formálja meg, bájjal, lefegyverző termé­szetességgel. Nem könnyű Szász Andrea és Bárdos Margit helyzete: ők az el­varázsolt testvérek, akik szinte végig jávorfaként áll­nak a színpad hátterében, „jutalmul”, lazításul ők ala­kíthatják a két kicsi egér kedves figuráját is. Nehéz, mégis hálás szerepet kapott Horváth Ferenc, Fehér Ist­ván és Epres Attila is: ők bújtak a medve, a kutya a macska maszkjai mögé, me­lyek a Harlekin Bábszínház tervezőinek profi munkái. Így a hangjukra és a gesz­tusaikra vannak utalva. A mozgások kidolgozásában Karsai János pantomim­művész segített, és elérte, hogv időnként egészen tö­kéletes az illúzió. Így nem is csoda, hogy ez a trió nyomban a közönség ked­venceivé válik. Különösen Epres Attila figyelemre mél­tó, aki Macsek Ivanovics szerepében macskább a macs­kánál. Piros Sándor a kosztümö­ket a jellemábrázolás szol­gálatába állította. „Beszélő" ruhák ezek, elég, ha példa­ként a boszorkány átte­kinthetetlen, zűrzavaros, bur­jánzó öltözékét, és Vaszi­lissza nemesen egyszerű vi­seletét említjük. Piros Sán­dor tervezte a díszletet is, mellyel a helyőrségi klub zsebkendőnyi színpadát a dunlájára növelték, a játék­teret megnyitották és kitá­gították. A stilizált erdő nem vonja el a tekintetet a játékról, melyben végül minden jóra fordul. A sok­sok izgalom után kiegészül a család, az erdő megszaba­dul elvetemült uralkodójá­tól, akit azzal büntetnek, hogy dolgoznia kell, mint bárki másnak, és ezután leg­feljebb önmagának paran­csolhat. Chanukkai gyertyatartó (menóra) — 16. század vége 17. század) eleje rekt rendbe tervezte a ké­pet és a szöveget. Átböngésztem a „zsidó művészet” egy új. 1984-es összefoglalását (Miriam Ma­sait: Kleine Geschichte der jüdischen Kunst). Bu­dapest csak a híres Ma.irnu- ni-kódexszel járult hozzá a szerző anyagához. A Do­hány utcai zsinagóga épü­letében rejtőző múzeum mintha nem is létezne. És még mennyi kincsünk van. amelyről hasonlóan jó mi­nőségű kiadványok hiányá­ban nem tud a világ! (Corvina Kiadó) Székely András Közleményünk címét nem véletlenül tettük idé­zőjelbe. Károlyi Amy Vers és napló című verséből emeltük ki. A költő ezzel a mondattal hívta fel a figyelmünket arra. hogy nap mint nap egyre jobban elszaporodik nyelvhaszná­latunkban a nyelvi közhelyek száma, s az elcsépelt baná­lis mindennapiság már nem­csak a bizalmas társalgási nyelvhasználatra jellemző sajátság, hanem írásos köz­leményeinkben is fel-fel- tűnnek az unalmasan ismét­lődő közhelyek szókapcso­latok, kiüresedett semati­kus mondatok, s a nyelvi igénytelenséget is tükröző elkoptatott szólásformák. Az újságolvasók nagy táborát is ingerli a sajá­tos stílusérték nélküli nyelvhasználati mindenna­piság, illetőleg köznapiság. Különösen jellemzi ez a sajtó hasábjain megjelent riportok nyelvhasználatát. A riportalanyok nyelvi for­málását híven követő szö­vegszerkesztésben szinte bántó módon jelentkeznek a szokványos nyelvi kli­sék. a tartalmatlan nyelv- használati üresjáratok, aho­gyan ezt példatárunk is bizonyítja. A Népsportban megjelent Játékvezető leszek című riport szö­vegében jelentkező kifeje­zésben igénytelenség ri­asztja meg az olvasót ezek­ben a szövegrészietekben: „Ha kiállítanak. nagyon gyorsan bepöccenek, s aki pillanatok alatt felpörög, azt semmilyen tanfolyam nem állítja takarékra. Az is a jövő zenéje, hogy mit kezd a bírói igazolványával. A játékvezetés segítené, hogy formatartó legyek ... stb.” (Népsport, 1988. jan. 9.). Bennünket különösen ag­gaszt. ha a kiüresedő nyel­vi formák ma már nem­csak a riportok szöveg­formálásában jelentkeznek, hanem szinte minden pub­licisztikai műfajban. Íme, a példatár: „A jó hír nyo­mában ott liheg a rossz is” (M. Nemzet. 1988. jan. 9.). — „A NOB rátett még egy lapáttal, amikor a teniszt is meghívta az olimpiára” (M. Hírlap. 1988. jan. 13.). — .,Ráfekszik hát az újságíró a telefonra, és hívja a vé­lelmezhető illetékeseket” (M Nemzet. 1988. jan. 14.). — „Legelőbb el kell feledni (a közművelődés szakembe­reinek). ami idejét múlt, ami kifújta magát" (Nép­újság, 1988. jan. 23.). A közhelyszerűség, a hét- köznapiság és a felesleges bizalmaskodás együtt járó nyelvhasználati sajátosság. Ezt bizonyítják azok a szö­vegrészietek is, amelyekben kulcsszerepet kapnak a szinte gügyögő szórövidí- tések. az argó. a csibész- nyelv zsargonszavai. Még a vezércikkek sem mente­sek ezektől a nyelvhaszná­lati stílustalanságoktói: „Mi túl sokáig a nyugi országa voltunk” (Népújság, 1988. ián. 18.). — „Azokról kel­lene szólnunk, akik meg­unták a gazdi szerepet, és állataikat elűzik (Népsza­badság, 1988. jan. 9.). — „A színháznak az sem használ, ha nem kockáztat, ha min­dig tutira, biztos sikerre kell mennie” (Nők Lapja, 1988. 2. sz.). — „A vevő és vevő közt is megy a hírig". „A főnök lebukott, és be­vitték a jardok a kóterba” (Nők Lapja. 1988. 3. sz.). A jó ízlést is sértő nyelvhasz­nálati köznapiság tipikus példája hangzott el a te­levízióban : „A kellemetlen­ségeket hagyjátok a túró­ban" (Szomszédok, 1988. jan. 14.). S végül: a közhelyek, az elcsépelt mindennapiságok útját állják az egyéniség megnyilatkozásának, az egyé­ni gondolatok megszületé­sének. a színes, pontos és ízes nyelvi formálásnak. Ezért tartja rajtuk vi­gyázó szemét a nyelvmű­velő és a legtöbb költő, úgy ahogyan Károlyi Amy tette, ezért is idéztük egyik vers­mondatát közleményünk címében. Dr. Bakos József Koncz János A budapesti Zsidó Múzeum gyűjteményei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents