Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-19 / 42. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 19., péntek

1.

Zárszámadás előtt — Az elnök három kívánsága — 16,5 millió forint nyereség — Biztatóak az idei kilátások is — Együtt, a kollektíva

Már van

fénye a csillagoknak

Egy közösség életében mindig jelentős esemény a számvetés időszaka. Különösen igaz ez az Egri Csillagok Termelőszövetkezet közösségére, hiszen ma azon túlmenően, hogy megvonják az elmúlt év mérlegét. értékelik a korábbi öt esztendő eseményeit is. Ma tehát a számvetésen túl sor kerül a tisztújításra, az elnökválasztásra. Az addig még funkcionáló elnöktől. Tóth Istvántól mindenekelőtt azt kérdeztük egy nappal a zárszámadást megelőzően, hogy mi is lenne az a három mesebeli kívánsága, amit szeretne, ha teljesülne.

— Jó így eljátszadozni a gondolattal — mondta. — Elsősorban egy nagyon jó légkörű zárszámadást szeretnék. ahol úgy sikerüljön értékelnünk az elmúlt öt évet. hogy az hasznosítható legyen a jövőt illetően. Másodszor. váljanak valóra az idei célkitűzéseink, és az időjárás ne legyen szélsőséges és mostoha. Harmadszor pedig — ne tartsanak önzőnek —, de holnap is szeretnék elnökként nyilatkozni, ami egy olyan bizalmat jelentene számomra. ami további feladatok megoldására sarkall.

— Térjünk vissza egy röpke gondolat erejéig az 1987- es esztendőhöz. Milyen eredményekről adhat számot a közgyűlésen?

— Egy jó közepes évet zártunk, ami azt jelenti, hogy

16,5 millió forint nyereséget értünk el. Ezentúl a további évek megcsappant tartalékait is feltölthettük.

— Hogyan summázná az elmúlt fél évtizedet?

— Nagyon nehéz volt 1984. és 85. Számunkra természeti katasztrófát jelentett. Szőlőink olyan károkat szenvedtek, amit nem lehetett mással pótolni. Mindez sajnos kellemetlen emlékeket jelent az elmúlt öt esztendővel kapcsolatosan.

— Milyenek a kilátások az idei feladatokat illetően, hiszen ma erről is szólnia kell a tagság előtt?

— A legfontosabb feladatunknak a szőlőrekonstrukció megvalósulását tartjuk. Ennek teljes végrehajtását követően az egri történelmi borvidékhez is méltó szőlővel rendelkezünk. Ez mind mennyiségileg. mind minőségileg biztonságos alapot jelent a téesz gazdálkodásának, jövedelmezőségének. Ugyanakkor természetesen nem feledkezünk meg a többi ágazat fejlesztéséről, a melléküzemágak bővítéséről. Célunk a minden területen való korszerűsítés. Én úgy foglalnám össze, hogy bizakodóan tekintek a jövőbe. Ezt támasztja alá az a hangulat is. amelyben a fagság készült a mostani zárszámadó közgyűlésre. Érződik egy olyan tenniakarás, ami engem optimistává tesz. Jelenleg négyszázhetvenen dolgoznak a termelőszövetkezetben. Egy olyan közösség kovácsolódott itt most össze, amelyik biztosítéka célkitűzéseink megvalósításának.

— A korábbiakban említette, hogy a tagság jó hangulatban készülődött a zárszámadásra. A kérdés most már annyi, hogy marad-e ez a jó hangulat a közgyűlést követően is, azaz mi kerül abba a bizonyos borítékba?

— Két heti bérnek megfelelő nyereségrészesedést mindenki megkap. Ettől jelentősebb az érdekeltségi rendszer alapján kiírt prémiumok kifizetése. Ezt a dolgozók több mint nyolcvan százaléka teljesítette. Számottevő a szocialista brigádok, a törzsgárdata- gok anyagi elismerése is. összességében 4,2 millió forintot fizetünk ki. Ügy gondolom. ez tovább fokozza azt a bizonyos hangulatot.

— Egy évvel korábban lapunkban azt nyilatkozta, hogy nagyon szeretné, ha újra ragyognának a csillagok. Ez a 4,2 millió forintos nyereségkifizetés már azt jelenti, hogy teljesült a vágya?

— Űjra van már fénye a csillagoknak, ami engem nem kis boldogsággal tölt el. Ahhoz azonban, hogy ragyogjanak az „Egri Csillagok", további nagyon következetes és kemény munkára van szükség.

Kis Szabó Ervin

A fiatalság titka

Az évek jönnek, az évek mennek, de annak ellenére, hogy jóval közelebb állok a hatodik X-hez, mint az ötödikhez, mégis fiatalnak érezhetem magam. Na ne túlozzunk, mondjuk középkorúnak. Nem kérem, nem találtam fel az örök ifjúság titkát, nem küldenek nekem sem ama mesebeli forrás vizéből egy-egy korsócskával. Én e fiatalságot a rádiónak köszönhetem. Mindjárt közre is adom, hogy megnyugtassam kortársaimat, koránt sem halad el felettünk az idő.

Egy ember, ha nyugdíjas .lesz, ráér. Egy nyugdíjasnak kérem mindenre van ideje. Arra is, hogy délelőtt, délután vagy kora este rádiót hallgasson. Például az „Idősebbek hullámhosszán” címmel konferált műsort, amikor egy kedves férfihang belesuttogja a mikrofonba: dallamok, emlékek. Mivel úgy gondoltam, a tinik műsorából kinőttem (bár nem titkolom, nagyon is tetszenek azok) elhatároztam, koromnak megfelelően azt hallgatom, mit is üzennek nekem az idősebbek hullámhosszán. Már be is „állítottam" magam, nem kérem, nem a nyugdíjaspanaszra, hanem régi szép melódiákra, gyermek- és ifjúkorom slágereire. Igaz, Lehár például már akkor sem volt új szerző, de fülbemászó dallamain szívesen elandalo- dom. Uram bocsá’, még a Beatlesekre is gondoltam, noha azok nem zsenge koromban éltek, de eléggé fiatal voltam még, hogy megszeressem őket. Nem ez jött. Emlékeztettek például a nagyszerű Kosáry Emmire. A mai fiatalok kedvéért jegyzem meg, a nevezett művésznő 1875-ben született nagymamám fiatalságához tartozott. Aztán következett Offenbach, akinek zenéje valóban gyönyörű, de a hatást lerombolta, hogy úgy emlékeztettek rá, mintha fiatalságomhoz tartozna.

Summa summárum az idősebbek hullámhosszán említett nevek, melyek fiatalságom voltak hivatottak idézni, legjobb esetben a mamám korosztályának jelentettek személyes emlékeket. Ügy a mai 85—105 éveseknek.

De semmi baj. Én megértem, hegy a zenére ők is kíváncsiak, joguk van elandalod- ni rég tűnt fiatalságuk zenéjén. Csak itt következik a másik bökkenő. A repertoárban szinte kizárólagosan komoly zene, opera van. Mintha a mai kilencvenévesek az operán nőttek volna fel. Sajna, nem egészen így van. De különben is, ha komoly zenét kíván valaki, akkor megkeresi a műsorban az éppen következőt.

Tényként kellett megállapítanom, az idősebbek hullámhosszán nem az én korosztályom emlékeit idézik. Ebből következik; nem is vagyunk mi még olyan idősek! Nagyszerű felfedezés. S amíg kiötlik mi lenne a mai hatvanasok műsora, megyek bekapcsolom a rádiót, kezdődik az Ötödik sebesség. —d.—

Oktatási célokat szolgáló kombájnmodell

Két tanulmányi év alatt, több száz munkaóra ráfordítással egy Claas Dominator 106 típusú kombájn 1:10-hez arányú kicsinyített mását készítették el Hajdúszoboszlón, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben. A Dede Gábor szakoktató vezetésével készített modell oktatási célokat szolgál

(MTI-fotó: Oláh Tibor — KS)

EGY ÉLETÚT EMLÉKEZETE

A történelem sodrásában...

A múlt év december 31 -e a nyugdíj előtti, utolsó munkanapot jelentette Rákóczi Lajos, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát Hatvani Konzervgyára volt termeltetési főosztályvezetője számára. E tény adta az apropót ahhoz, hogy a cégnél eltöltött három évtizedről faggassam. Ám életútjának megismerése eltérített eredeti szándékomtól, hiszen szavai nyomán egy olyan sors bontakozott ki előttem, amelyet át- meg átszőtt a történelem, amely fájó emlékekkel is terhes, s amely a ma részére

is szolgálhat tanulságokkal.

Gondolatban először a Borsod megyei tájakon, a Bodrog-közben kalandozunk, majd eljutunk a szülőfaluig. Révleányvárig. A szegényparaszti családból származó fiatalember itt végezte elemi iskoláit. A hatodik osztály után azonban különbözeti vizsgát tett, s így kezdte el a polgárit Királyhelmecen. Nem kis dolog volt ez. hiszen nap mint map harminc kilométert kellett bicikliznie azért, hogy gyarapíthassa ismereteit.

„Hárman tanultunk a polgáriban ... Csodálkozott is mindenki, mert előttünk emberemlékezet óta senki sem jutott túl az elemiken a faluból."

Kiművelt fő ide, kiművelt fő oda, a polgári elvégzését követően alig kínálkozott valami elhelyezkedési lehetőség. Aztán csak sikerült bejutni a zemplénagárdi köz- jegyzőségre gyakornoknak. Ez nem tartott soká, s az ottani postahivatal lett az újabb állomáshely. Ám a postamesteri álmok semmivé foszlottak a B-listázás miatt. Nem maradt más. mint élni a napszámosok életét, s fa- kitermeléssel foglalatoskodni a grófi uradalomban.

„Ki tudja, meddig csináltam volna ezt, ha a községi bíró 1947-ben jel nem keresi

édesapámat azzal, hogy küld jenek engem mezőgazdasági iskolára, hiszen erre most a parasztfiataloknak lehetőségük van. Így kerültem Pestre, majd Kecskemétre, s végeztem el a kétéves parasztfőiskolát."

Az 1948-as esztendő már a nádudvari gépállomáson találja az ifjú agronómust, mígnem, egy év múltán, bevitték a gépállomások Haj- dú-Bihar megyei központjába instruktornak. Innen viszont átkérte magát a püspökladányi gépállomásra. Nem elégedett meg az addig megszerzett tudással sem úgy érezte, tovább kell képeznie magát. Erre lehetőség is kínálkozott, hiszen éppen akkor toboroztak hallgatókat a gödöllői egyetemhez tartozó mezőgazdasági akadémiára. Először elutasította a bizottság, mondván, már úgy is többet tud, mint azok, akik az akadémiát elvégzik. A véletlen azonban segített, mert egy megbetegedett társa helyett mégis belevágha-^ tott a tanulmányokba.

„Nem lehetett rám panasz, mert kitűnő eredményt értem el. ráadásul gyakorta előfordult, hogy a tanársegédek helyett én vezettem egy- egy szemináriumot. Na és ott ismerkedtem meg a feleségemmel is, aki azóta is hűséges társam jóban, rosszban."

Az ismeretségből rövidesen házasság lett, s a fiataloknak dönteni kellett, hiszen a férjet az akadémián akarták tartani tanársegédnek. ö azonban nem kívánt tudományos szakember lenni. A huzavona nem folyt sokáig, ugyanis felkeresték a pártközpontból, s közölték, az oktatási vonalról semmi szín alatt nem mehet el. Megpróbált tiltakozni, azzal érvelve, hogy ő gyakorlati ember, szereti a földet, az állatokat... Azt felelték, olyan helyre mehet, ahol mindez megvan. Egert említették, s végre ebbe beleegyezett, mivel így legalább közel maradhatott a szülői házhoz. Nos, így lett a 25 éves ifjú a hevesi megyeszékhelyen induló mezőgazdasági iskola. illetve tangazdaság igazgatója, míg neje a megyei tanácson kapott állást.

„Termelőszövetkezeti brigádvezetőket képeztünk. Kissé furcsa volt a dolog, ugyanis tanítványaim zöme 10—15 esztendővel volt idősebb nálam."

A meglepő fordulat viszont ezután következett: 1954-et írtaik, amikor a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára azzal kereste fel. hogy elvállalná-e Eger Város Tanácsának elnöki tisztét. Amikor első meglepetéséből felocsúdott, nemmel válaszolt, arra hivatkozva, nincs közigazgatási gyakorlata.

„Puhítottuk, győzködtük egymást, s ennek eredményeképpen én lettem a városi tanács elnökhelyettese. Ez 1957. február 8-ig tartott. Közben viszont lejátszódtak az 1956-os események, s az ezzel kapcsolatban szerzett sebek még ma is fájnak.”

Az ellenforradalom kitörésekor épp a kórházi ágyat nyomta, de felesége bement hozzá, s átadta a tanácselnök üzenetét: minden körülmények között menjen be hivatalába, „hiszen, aki magyar. annak most a gáton a helye”. Későhb őt küldték el a pedagógiai főiskolán megrendezett gyűlésre, hogy képviselje a városi tanács testületét. Utóbb újfent nehéz választás elé került, hiszen azt javasolták, legyen az Egri Városi Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke.

„Rögtön felhívtam Horváth Nándort, a városi párt- bizottság első titkárát, hogy mitévő legyek. Kis töprengés után azt felelte, vállaljam el, mert legalább az újjászervezendő pártnak lesz egy embere azon a helyen, s így talán könnyebb lesz megvalósítani a kibontakozást. Hogy mindez így történt, azt bizonyítja Horváth elvtársnak az a visszaemlékezése, amelyet a Propagandista 1987. évi, 77. száma közölt.”

Az illetékeseknek egyébiránt azt is bejelentette.

i

Rákóczi Lajos: „...hívnak vissza a cégemhez szak- tanácsadónak"

(Fotó: Perl Márton)

hogy tagja 'kíván lenni a majdan újjászervezett kommunista pártnak is. Ám a dolgok utólagos értékelése mégis mást hozott, ugyanis

— egy vizsgálatot követően

— 1957 februárjában, elbocsátották a városi tanácstól, nem utolsósorban a forradalmi tanács elnöki tisztének ellátásáért. Bárhová ment, nem kapott állást... Végül a Hatvani Konzervgyárban helyezkedett el, de még alig melegedett meg itt, amikor két civil nyomozó jött érte. Három hónapot töltött vizsgálati fogságban. Tárgyalás azonban' nem lett, mert Put- noki László, a megyei pártbizottság akkori első .titkára kiállt mellette. A viharos évek után nyugodtabb időszak következett. A konzervgyári munkáját megszerette, feletteseivel és beosztottaival egyaránt jó kapcsolatot alakított ki. Tevékenységének megbecsülését jelzik a szekrényben sorakozó kitüntetések. köztük a Munka Érdemrend ezüst fokozata, amelyet nyugdíjba v»nulása alkalmából vehetett át. Bár nincs különösebb hobbi, mégsem telnek unalmasan a pihenés napjai, hisz otthon mindig akad elfoglaltság. No és ott a két kisunoka is, akikkel szívesen foglalkozik.

„Már a feleségem is nyugdíjas, azonban nem pihen, mert a József Attila Ifjúsági Nevelőotthonban tevékenykedik, nevelőként. Ügy tűnik, én sem csupán itthon üldögélek majd, ugyanis hívnak vissza a cégemhez, szaktanácsadónak.”

Az eseménydús életút soksok tapasztalatttal gazdagította. S ha olykor-olykor el is keseredett, ha néhanapján csalódások is érték, emberségét, hitét nem vesztette el, az általa helyesnek vélt elveit nem adta fel.

„Ügy hiszem, mindenki a saját sorsát alakítja, formálja. Bármi is érje az embert, nagyon sokáig nem szabad keseregni, s el kell vetni a sérelmek megbosszulásának gondolatát. Vallom, hogy a tisztességesen elvégzett munka előbb-utóbb kamatozik. s aki eképpen vélekedik, az mindenkor megtalálja a helyét."

Sárhegyi István