Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-18 / 41. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. február 18., csütörtök fl vidéki színész sorsa Beszélgetés Berek Katival Derek Kati immár jó ** ideje a győri Kisfaludy Színházban játszik. A vidéki színész mindennapos életét éli. Ezen a dél- előttön Győrött kerestük fel Az ember tragédiájának próbáján. Rendhagyó szerepet alakít: Lucifert. Az egri közönség jól ismeri őt. hiszen nyáron az Énekes madárban, azután a Takarításban láthattuk. — Lucifert játszom most — mondta a színésznő. — Nem volt egyszerű elvállalnom ezt a szerepet. Őszintén bevallom, hogy féltem, és még most is félek, hogy akár a közönség, akár a szakma kedvezőtlenül fogadja vállalkozásunkat. A rendező azonban meggyőzött. A feladat mindenképpen nagy öröm számomra. Miért ne látszhatnám, hiszen Lucifer se nem férfi, se nem nő. nemtelen szellem. maga az ellentmondás, a kritika, s ezért egyáltalán nem tekintem ezt az alakítást holmi kísérletnek. Számomra színészi feladat. — És mi a véleménye:: jobb vidéki színésznek lenni? Ennyi év után lemondott a fővárosi színházakról. Vagy netán vidéken szolgálni Thália templomát ugyanazt jelenti Berek Katinak? — Nos, az tudvalévő, hogy a vidéki színészek élete egyáltalán nem egyBcrek Kati, mint Lucifer (MTI-fotó — KS) szerű, de nekem nincs miért panaszkodnom. Nyugodtan mondhatom, az én életem valójában könnyű. Mindeddig sohasem voltam vidéki színész, rendkívül szerencsés vagyok a Pályámon. Ha nem is sztár, de ismert nevű, rangos színésznő lettem már fiatalon. — Amit könnyen elfogadott. gondolom. — Igen. Akkoriban io- gosnak éreztem ezt az értékítéletet. mivel úgy gondoltam. mindaz, amit a színpadon csinálok, feltétlenül jó. Ma annál több bennem a kétely. Ez természetes. Az én koromban az ember már ne legyen gyermekded kedélyű, és tudjon ítélni, kételkedni. — Valójában miért jött Győrbe? Miért vállalta a vidéki színész jóval nehezebb sorsát, keserűbb kenyerét? — Akkoriban, amikor így döntöttem, a Nemzeti Színházban dolgoztam még. s valahogy nem Jértem bele az új rendezés, az új rendezőgárda elképzeléseibe. Nem voltak terveik velem. Az addigi munkám egyetlen Perc alatt semmivé vált. Mellőzöttnek éreztem magam. Viszont úgy gondoltam. már túlságosan is öreg vagyok ahhoz, hogy az így kialakult állapotot elfogadtam. így aztán, amikor 1984 decemberében Győrből váratlanul — mintha csak tudták volna, hogy bajban vagyok — felhívtak telefonon. és megkérdezték, akarok-e a színházukhoz menni, rögtön igent mondtam. Ez is sima lépés volt, hiszen én még életemben nem mentem be egyetlen színházi irodába sem állásért, szerepért. — Mert mint mondta, szerencsés színész . ■. — Igen. valóban szerencsés színész vagyok mind a mai napig, ez igaz. Elfogadtam a győri ajánlatot, és úgy érkeztem meg ide. mintha csak egy rádiónró- báról tértem volna vissza. A fiam éopen akkor végzett az egyetemen. szabadabb lettem, már nem voltak otthoni szoros kötődéseim. Megnyílt előttem a világ. Inaz, voltak. akik ilyesmiket mondtak nékem: „Gondold meg jól. hiszen még nem voltál vidéki színész.” Meggondoltam. Ma itt élek G"őr- ben. nem is akárhogyan, szolgálati lakásom van egy garzonházban. — Tehát elfogadta a vidéki színész szerepét? — Igen. Soha még ilyen harmonikus nyugalomban nem éltem, mint itt. — Változott-e emberi értékítélete. a szakmai szemlélete. mióta Győrben él? — Naigyon sokat. Nagyobb a rálátásom a szakmára, jobban meg tudom ítélni a dolgokat, és bizonyos szituációkat, cselekedeteket másként látok, másként ítélek meg. Mindezt a megszerzett tapasztalattal, szakmai ismerettel, azzal a jól csengő névvel teszem, amit magammal hoztam ide. — Itt viszont nagyobb a helyhezkötöttsége. szem előtt van. Ez nem zavarja? — Lehetséges, hogy íey van, de most úgy érzem magamat. mint egy országúti vándor. Mindig is erre vágytam. hogy csavarogjak, vándoroljak, imádtam az útikönyveket. tengeri utakról álmodoztam. Most, életem e késői periódusában már csak kis kódorgások várnak rám. Mint például innen hívtak Egerbe tavaly nyáron. ott játszottam az Adria Játékokon. Nagyon sok mindennek kellene történnie ahhoz. hogy visszatérjek Budapestre. Egyáltalán nem szándékozom ezt tenni. — Hogy áll az anyagiakkal? — Itt nehezebb. Mondhatom. így mulat egy magyar színésznő! Sok mindenről le kell mondanom, de az a lényeg. hogy jól érzem magam. Szeretem a fiatalokat. még nem felejtettem el, milyen is fiatalnak lenni. és itt az ifjú színész- generáció között megtapasztalhatom. hogy milyen is a pályakezdő vidéki színész sorsa. — Foglalkoztatott színésznő, igaz? — Nincs miért panaszkodnom. egy szezonban rendszerint két darabban is játszom a színházban és emellett. mint említettem. Egerbe is hívnak. Nagyon jó szerepeket kapok. Most Lucifer óriási feladat, amellyel meg kell birkóznom. Vagy legutóbb Németh László Bodnárnéia is nagy szereplehetőség volt számomra. Tavalyelőtt pedig Dürrenmatt öreg hölgyét alakítottam. Mit is mondhatnék még? Volt kis szerepem is. de az is valóságos drágakőnek tekinthető: a Kaviár és lencsében a vécésnéni voltam, lubickoltam a szerepben, imádok koméd iázni, és senki sem tudta, hogy én vagyok az. — Beszélgetésünkből az derül ki. hogy elégedett a pályájával. No, de nem hiányoznak a pesti színházak? — Ha tehetem, megnézek minden darabot, de állíthatom. hogy nekem itt van Győrben a színházi világcsúcs. A legrangosabb színház: a Győri Balett. — És mi következik most? — A Lucifer alakítása. Majd várom az ítéleteket, a szakmáét és a közönségét egyaránt, de 'bármi következzék is. nekem nemcsak nagy feladat, de jóleső érzés is. Szémann Béla BBOEES (11/1.) 1^1 ondják, és gyanítom is, ■ ■ hogy mindig lesznek Z.-hez hasonló férfiak, akik életük egy bizonyos pillanatában hirtelen, minden különösebb ok nélkül megváltoznak, és megmagyarázhatatlan tetteket követnek el. Ahogyan Z. is, aki egy bo- rcngós, októberi reggelen hagyta el a lakást, ahol feleségével és nyolc hónapos fiával élt. Azon a reggelen ugyanúgy reggelizett a konyhában, mint máskor, tojást evett majonézzel és hideg tejet ivott; ugyanazt a kopottzöld viharkabátot vette fel az előszobában, mint máskor. az ajtóban megcsókolta a feleségét, aztán elment. Talán egy apró eltérést megállapíthatunk: mosolygott ugyan, de nem mondta, hogy mikcr jön haza. Nyugodtnak látszott. Azt már nem tudjuk, mi történt vele az utcán, csupán annyit tudunk biztosan, hogy kilenc óra körül betelefonált a munkahelyére, beteg, mondta halk hangon, és köszönés nélkül letette a kagylót. Ez volt az utolsó él etjei róla, soha többé nem látták. Csak hónapokkal később, amikor a keleti országhatár mellett, egy csirkekeltető teleptől nem mesz- sze levő, elhagyott istálló kő- * *A Központi Sajtószolgálat 1987, évi novella- és tárcapályázatának különdíjas alkotása. KALÁSZ ISTVÁN: * padlóján, a már erősen bomlásnak indult holttestre rábukkant néhány gyerek, akkor vált biztossá, hogy Z. ótt, távol, több száz kilométerre feleségétől és gyerekétől fejezte be életét. A halál okát nehezen tudták megállapítani, a közeli városka bonenoka mindenesetre jegyzőkönyvbe vette, hogy a halott teste erősen elhanyagolt volt. a radikális súlyveszteség. a nagyfokú kimerültség és a szokatlanul kemény hideg végezhetett vele. Arra, hogy Z. miként és mivel töltötte azt a három hónapot, nem derült fény. A közeli falvakban érdeklődő rendőrségnek nem tudtak nyomravezető felvilágosítást adni. senki nem látott olyan, csavargó külsejű fiatal férfit, akire ráillett volna a személyleírás. Egy márciusi délelőtt, az istállótól körülbelül tíz kilométerre levő földdarab művelése közben, a még fagyos földből kiszántott, ócska bőröndben talált, néhány oldalas, kusza feljegyzés szolgált magyarázattal: Z. naplóját fordította ki az eke, a naplóját, melyet minden bizonnyal halála előtt ásott el azon a szántóföldön. A gyűrött, de tiszta papírokat megmutatták a feleségének. aki felismerte Z. keze írását, és ezzel végérvényesen bebizonyosodott, hogy a halott azonos Z.-vel. A naplót nem szolgáltatta ki a rendőrség, az asszony hiába követelte szóban, később levélben, udvarias válaszban tudatták, hogy ha akarja, elolvashatja, de a feljegyzésekre nekik is szükségük van, mert azokból fontos következtetéseket vonhatnak le. de hogy pontosan milyen következtetésekről volt szó, azt nem írták meg. Én is csupán annyit tudok a naplóról, amennyit a feleség elmondott, de nyugodt lelkiismerettel mondhatom, ez sem kevés. A naplóból megtudhatjuk. hogy Z. felült aznap reggel a villamosra, leszállt a pályaudvarnál, és a nála levő pénzen vonatjegyet váltott. Hogy akkor még puszta szeszély volt-e ez a tette, eldönthetetlen. Tény azonban, hogy Z. vonatra szállt, és amint az a feljegyzésekből kiderül, még elég pénz volt a zsebében ahhoz, hogy a visszaútra is váltson jegyet. De ezt nem tette meg. Pontosan nem tudjuk, hogy milyen irányba utazott, mindenesetre nem valószínű, hogy közömbös lett volna számára. A naplóból kiderült, hogy személyvonattal indult útnak, és többórás utazás után szállt le egy fa-' luban. Mint írja, megebédelt a falu éttermében és egész nap csak sétált, míg rá nem esteledett. Lehetséges, hogy lekéste az utolsó vonatot, és a faluban ragadt. Az azonban biztos, hogy másnap reggel egy falusi gazdánál tűzifát rakodott, csupán ennyit ír, semmi többet. Talán napokon keresztül dolgozott élelemért, szállásért, ez a feltételezés valószínűnek tűnik. Bizonyosan így lehetett, hogyan lehetett volna másként? Arról ír, hogy este sétált, a falu kocsmájában bort ivott egy gazdával és annak két fiával, akik sofőrök a gazdaságban; hogy éjjel zuhogott az eső. Ezután következik az első elgondolkodtató mondat, mely pontosan így hangzik: „Fáradt vagyok és kíváncsi”. Alatta, zárójelben: „Nem tudok semmit”. A következő feljegyzés már egy másik faluban íródhatott, ott is rakodik, de ezúttal a vasútállomáson, az indóház mellett álló vagont rakja töb- bedmagával, aihol hallhat vagy láthat valamit, ami felkavarja. mert a tényszerű iközlés után ismét egy szemérmesen megfogalmazott mondat következik: „Szomorú dolgokat tapasztalok". Valamivel lejjebb ismét felbukkan a már olvasott mondat: „Nem tudok semmit". Hogy ez a mondat, mely a későbbiekben többször visz- szatér, pontosan mire . utal, csak sejteni lehet. Ezután sokáig nem olvasható ilyen, személyes jellegű rész, csupán arról ír, hogy hol és mit rakodik, hogy elszakad a nadrágja, hogy egy este ruhát vásárol magának valami leértékelt boltban, hogy ismét új faluba érkezik. (Folytatjuk) Tanítási gyakorlaton Csányban Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola 325 utolsó éves hallgatója, februárban — egy hónapig — tanítási gyakorlaton vesz részt az ország számos oktatási és közművelődési intézményében. Simon Erzsébet orosz—történelem szakos hallgató lakhelyén, Csány község általános iskolájában tesz eleget e feladatának. Olvasási gyakorlat orosz nyelvórán A kollégák értékelik a leendő pedagógus munkáját Csányi kisdiákok körében (Szabó Sándor képriportja) Felkészülés az órára