Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-17 / 40. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 17., szerda 3. MELIORÁCIÓ, ÖNTÖZÉSFEJLESZTÉS, SZAKEMBERKÉPZÉS Megerősödnek-e a gyengék? A Heves Megyei Tanács mezőgazdasági bizottsága nemrégiben foglalkozott az alacsony hatékonysággal gazdálkodó termelőszövetkezetek megerősödésének követelményeivel, valamint szőkébb hazánkbeli lehetőségeivel. Megállapították, hogy a mezőgazdaság intenzív fejlődési szakaszának egyik kísérő jelenségévé vált a tsz-ek differenciálódása Felújított régi házak HILD-ÉRMES SZOMSZÉDAINK A főutca új épületei A „változatlan” változó: Sárospatak A Hevessel szomszédos megyék Hild-érmes városait bemutató sorozatunkban ez alkalommal Sárospatak eredményeibe, törekvéseibe pillanthat be az olvasó. A leginkább talán a diáktörténelméről, seregnyi nagy magyar itteni indulásáról, szárnypróbálgatásairól ismert zempléni helység, ősi múltja ellenére, a fiatalabbak közé tartozik szereplőink között. S nemcsak a szárnyai között még mindig melengetett népes tanulósereg, hanem más miatt is. A település ugyanis — egy évszázad után — éppen az idén húsz esztendeje kapta vissza előkelőbb közigazgatási rangját. A tavaly ősszel átvett kitüntetése pedig — Ajkáéval együtt — a legfrissebb. E folyamat következményeként a hevesbeli termelőszövetkezeteknek több mint eoyharmada az alacsony jövedelmezőségűek közé sorolható, vagyis száz forint élő- és holtmunka költséggel hat forintnál kevesebb mérleg szerinti eredményt érnek el. Az 1986. évi adatok alapján megyénk 54 tsz-e közül 19 tartozik az alacsony hatékonyságú üzemek közé. s ezek az ösz- szes földterület 37,9 százalékát „birtokolják”. Négyhat olyan egységet tarthatunk számon, amely különösen súlyos pénzügyigazdálkodási gondokkal küzd. s amelyeknél — a több éve tartó kedvezőtlen folyamatok miatt — önerődből nem biztosítható a stabilizálódás, ahol veszélybe kerülhet a jogi önállóság. illetve a jelenlegi szervezeti forma. A megváltozott követelmények fokozottan szükségessé teszik az ide vonatkozó okok feltárását. a megfelelő magatartás kialakítását. Kétségtelen, hogy a tartós zavarok objektív és szubjektív tényezők együttes hatásaképpen jönnek létre. Az előbbieknél kell megemlíteni a mezőgazdaságunkat esztendők óta sújtó természeti csapásokat, így az aszályt, a fagyokat, a belvizet stb.. melyek párosultak a termelés közgazdasági feltételrendszerének szigorodásával. A szabályozók az itteni közös gazdaságoknak mintegy egy- harmadánál nem teszik lehetővé. 'hogy a kedvezőtlen külső 'hatások kivédéséhez. továbbá fejlesztési elképzeléseik megvalósításához kellő tartalékot képezzenek. Ilyenformán fokozódott az állóeszközök el- használódottsága. megkezdődött a saját források felélése, romlott az érdekeltség a hatékonyság fokozásában. Itt kell szólni a kedvezőtlen termőhelyi adottságokról is, hiszen''tavalyelőtt a 19 alacsony hatékonyságú üzemből 11 ilyen volt. E térségekben az is rossz irányban befolyásolta a dolgok menetét, hogy — más gazdálkodó szervezetek hiányában, — a mezőgazdasági nagyüzemekre hárul a települések lakosságának munkával való ellátásaUgyancsak probléma a nem megfelelő termelési szerkezet is, mint például az alacsony jövedelmezőségű állattenyésztés viszonylag magas részaránya, jól lehet igaz. hogy a gazdaságok — a saját erőforrások szűkös volta miatt — azokat az ágazatokat „favorizálták”. amelyekre támogatást kaptak. Ilyenformán a növénytermesztés jószerivel a takarmánynövényekre korlátozódik, s nem élveznek elsőbbséget a jobban értékesíthető ..cikkek”. Köztudott persze, hogy a tevékenység színvonala legnagyobb mértékben az emberektől függ, vagyis a vezetés színvonalától, a dolgozók szakmai összetételétől és a munkakultúrától. Sajnos, az említett üzemekben ezek mutatói is hagynak kívánnivalót maguk után. A kis számú szakembergárda energiáját jórészt a napi teendők emésztik fel. s nincs meg az a háttér, amely elősegíthetné a reális kockázattal együttjáró vállalkozói magatartás kibontakozását. Mindez azért is baj. mert az elkövetkezendő esztendőkre kimunkált ágazati stabilizációs program a nemzeti jövedelmet fogyasztó, a vagyont felélő, alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodó termelőszövetkezetek számára az eddigieknél is szigorúbb felételeket teremt. A lemaradottak felzárkóztatásában egyfelől a központi intézkedéseknek lehet szerepük, másfelől pedig számíthatnak a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának támogatására is. Az utóbbi közreműködésével biztosítható források közül a meliorációt és az öntözésiéi lesz- tést szolgáló keret — 63 millió forint — a legszámottevőbb. Ugyanakkor kiemelt figyelmet fordítanak a szakemberekkel összefüggő területre is. mert kétségkívül ez a leggyorsabban megtérülő befektetés. Vitathatatlan viszont, hogy o hatékonyság növelésének legtöbb eszközével maguk az üzemek rendelkeznek. Jó lenne, ha ezek vezetői jobban ügyelnének arra, hogy a termelési szerkezet a termőhelyi sajátosságok, továbbá a Piaci igények együttes hatására alakuljon ki. A kizárólag veszteségesen megmunkálható területeket ki kell vonni a szántóföldi művelésből, továbbá mind az északi, mind a délkeleti térségben elhelyezkedő szövetkezeteknek jobban ki kellene aknázniuk az ar>’a alkalmas részek — Bükk. Mátra. kiskörei víztározó stb. — kedvező üdülési, idegenforgalmi lehetőségeit. Célszerű lenne, ha az azonos jellegű egységek erősítenék a társulási, együttműködési ténykedéseket. így például egyes beruházásokat közös finanszírozás révér. valósítanának meg. Igencsak lényeges lenne a belső mechanizmus, a munka szervezeti és érdekeltségi rendszerének felülvizsgálata és újjáalakítása. Mindez magában foglalja a szövetkezeti demokrácia erősítését, c döntési, irányítási, és ellenőrzési jogok formalitástól mentes gyakorlását, a tulajdonosi tudat és kötődés növelését. Természetesen a fentebb vázolt ötleteket még tovább lehetne gyarapítani. hiszen egy-egy dolog csupán önmagában nemigen lehet üdvözítő. Nélkülözhetetlen tehát, hogy megyénk szövetkezetei is reálisan elemezzék saját helyzetüket, s ennek megfelelően hozzanak olyan döntéseket, amelyek révén mihamarább elérhetők a mind jobb és jobb eredmények. Sárhegyi István — Városi címünkről mindenféle szerénykedés nélkül is elmondhatom — kezdi a beszélgetést Kiss József, a helyi tanács osztályvezető főmérnöke. főépítész —. hogy többnyire amolyan előlegezett bizalom volt Sárospatak iránt. Buzdítás a nagyobb lendülethez. Hiszen a „rebellis” hagyományok miatti rangvesztés megállította az időt falaink között, hosszú időre visszavetette a fejlődést. Mai megítéléssel aligha jutottunk volna a ranghoz akkoriban, hiszen jószerével csupán egy terebélye- sebb község volt Patak, itt, a Bodrog partján. temérdek pótolnivalóval. Jellemző a hiányosságokra, hogy évekig alig látszott valami az igyekezetből. Jobbára a föld alá kényszerült a buzgalom, vízvezetéket, szennycsatornát kellett építeni. Meg utakat burkolni. Amelyek ugyan kétségkívül az előrelépéshez tartoztak, de a munkáik korántsem hagytak látványosabb nyomokat. Vajmi keveset változtattak a falusi arculaton . . . Lényegében az ÉMÁSZ-üzemigazgatóság letelepedése jelentette a számottevőbb szocialista szektor első megjelenését, s „honfoglalása" adott erőteljesebb lökést az immár elengedhetetlen közművesítéshez. Kapva-kaptunk az első — s a maga formájában tulajdonképpen még mindig egyedüli — „vásártéri” lakótelep megvalósításának lehetőségén is. A mintegy háromszáz új, korszerű otthon mielőbbi megteremtése volt a legfontosabb. Nemigen törődhettünk azzal, hogy ezek a házak mennyire lesznek majd patakiak. A harmóniával csupán később foglalkozhattunk. Amikor az alapvető lemaradásunkat már behoztuk, „Sárospatak”, Kispatak, Alsó- és Felső-Hurtác, Héce, Bodroghalász, Végardó mellé a várost körülvevő, a mintegy háromezres lélekszámúnál most sem kisebb — a legnagyobb alföldiekhez hasonlítható — tanyavilágból belterületté nyilváníthattuk Dorkót, Apróhomokot is. Szerencsénk, hogy a külterülettel együtt is, mindössze tizenötezer körüli lakosságú város sohasem gondolkodhatott nagy léptékekben, kevésbé volt alkalom monumentális építkezésekkel ide nem valót kényszeríteni a hagyományosba. Másrészt — bármilyen furcsán hangzik — az is előnyünkre vált. hogy még nem volt városi rangunk, amikor a kapott nagy támogatásokkal másutt a sokszor mindent elsöprő rekonstrukciók folytak. Akarván akaratlan is, sikerült megőrizni a tradíciókat. Sárospatak jellegzetes megjelenését, hangulatát. Ezért inkább csak kisebb igazításokra. csinosítgatásokra lett szükség. A város a „hagyományost és korszerűt ötvöző, harmonikus fejlesztéséért” kapta a Hild-érmet. Konkrétabban, miről is van szó? Nos — mint a főépítész magyarázza —, a patakiak a helyi társadalom egyetértésével, támogatásával, jó érzékkel kutatták fel a városközpontnak azt a területét. ahol minimális, tucatnyi lakás szanálásával is jelentős számú otthont teremthettek úgy, hogy a védett műemléki régiótól ne legyen különösebben idegen. Ami meg a korábbi, elkapkodott igyekezetben utóbb kilógni látszott ebből az együttesből, azt hasonlóan ügyes igyekezettel simították a többihez. Fölfelé iparkodtak bővíteni az időközben szűkösebbé vált középületeket, magas tetőt kaptak a lapos, „kocka, meg tégla" alakú építmények. S egy-egy kis díszítőelemet az igyekezettel rokonszenvező, a Sárospatak „öltöztetéséhez” nagy kedvet kapott Ybl-díjas, nemzetközileg ismert, elismert Mako- vecz Imre stílusjegyeiből. Az ötletes, szép, üzletsoros, emeletes lakóházakon kívül a jeles építőművész tervei alapján született a főiskolával átellenben a szakmai körökben oly sok port kavart, hazánkban talán máig is vitatott megoldású, sajátosan magyaros-romantikus megjelenésű művelődési központ könyvtárral, mozival, 400 személyes, „sok mindent tudó” színházteremmel, két tágas pódiumhelyiséggel. Amelyek megtekintése napjainkban már a turistaprogram részévé vált, Franciaországból, Hollandiából. Finnországból, sőt Japánból is vonzottak érdeklődőket. Mi több: 1985-ben a tradicionális kairói konferencián, az év legeredetibb tíz építményéből az ötödik helyre sorolták. Makovecz beépítési, s részben kiviteli tervei alapján, öt ütemben készül a centrum összesen 80, kellemes lakása, olyan egyedi, mai házakban, amelyek korunkban is megkapóan idézik a múltat. teremtenek a most vagy később élők számára történelmi atmoszférát s modern körülményeket egyszerre. Valamivel távolabb, hasonló stílusban, a hajdani, patinás „Nagykollégium” épület- együttese gazdagszik szintén a szomszédai közé illő, új könyvraktárral, hogy az értékes adományokkal szüntelenül bővülő, mintegy háromszázezer kötet jobban elférjen, méltóbb helyen szolgálja tovább a hivatását. Mig legközelebb egy 12 tantermes szakmunkásképző intézet gyarapítja majd a várost. Nem hasonlít ezekre a MÁV és a Volán által országosan először közösen megvalósított, kettős pályaudvar állomásépülete, de a díszpalával fedett és burkolt, hosszant nyújtózó, földszintes létesítmény valahogy a város másik részén is az iméntieket juttatja a nézelődő eszébe. Nyilvánvaló ebből az egységes szemlélet, az elképzelések komolysága s megvalósításuk következetessége. Az a ragaszkodás, szeretet, ami Patak úgyszólván minden kövéhez főződik, lépten- nyomon kifejeződik a kedves emlékek őrzésében, ápolásában, az utcanevekben, a köztéri szobrokban. márványtáblákban is. — Patak attól Patak, hogy ilyen — folytatja Kiss József, a városi tanács főépítésze — s mi megpróbálunk gonddal vigyázni arra. hogy így maradjon utódainkra is. Nem a bontás az elsődleges célunk, ettől vagy attól csak akkor válunk meg, ha elengedhetetlenül szükséges. Bárhogyan is csinosodik például a főutca — a Rákóczi út — nem szabad, hogy alapvető jellege megváltozzék. A városközpontban folytatódó rekonstrukció csakis kiegészítése lehet eddigi iparkodásunknak. S természetesen másutt sem próbálkozunk olyasfélékkel, amelyek távol állnak az idevalósiaktól. Ügy irányítjuk a mifelénk szintén mind meghatározóbb magánépítéseket is, hogy szépen beilleszkedjenek erőfeszítéseinkbe, végső soron közös céljainkat segítsék megvalósítani. Valamennyiünk jó érzése a tanácsházán, a városvezetésben, hogy a lakosságot kezdettől magunk mellett érezzük. Sikerült megnyernünk ügyünknek, számíthatunk rá a cselekvésben. Együttműködésünk eredményeként az eddig megépült, tíz kilométernyi csatorna társadalmi munkával folytatódik, hogy a városközpont mintegy nyolcvan százalékában kialakított hálózat után, a kispataki rész se mardajon ki ennek előnyeiből. Az önkéntes társulások igyekezetének ösztönzéséhez tervet, engedélyt adunk ingyen, csövet, fedla- pot pedig féláron. Mert. ha inni, mosakodni már lehet is sokfelé a csapból, a szennyvízelvezetés szorongató gondunk. Még inkább peri ik a derítőnk szűkössége. Ennél fogva a továbbiakban a közműveknek a fejlesztése kerül előtérbe. No, persze, amennyire a szűkülő anyagi forrásaink engedik. Tanácsi lakásra már most sincs pénzünk. a tavaly átadott 52-vel egyelőre le kell zárnunk ilyen törekvéseinket. Legfeljebb az OTP veheti át a „stafétabotot”, s a magánerős kivitelezés alakíthatja tovább a városképet. A legutóbbi 5—6 évben biztosított, mintegy 200—250 telek után ezért — jobb híján — most újabb parcellázásra kerítünk sort, egyrészt a meglevő tömbbelsők feltárásával, másrészt szabad területek értékesítésével. Ugyanekkor bizonyos ipartelepítést is szorgalmazunk, mert a meglevő munkahely bizony, elég kevés, főleg a nők, az érettségizett lányok foglalkoztatása, s az eddig eljáró munkaerő leépítése s hazatelepítése okoz problémát. A legnagyobb munkaadó, a nem egészen ezer dolgozót alkalmazó Csepel Ruhaipari Gépgyár már tervez is valamilyen bővítést’ de végleges döntés még nincs az ügyben. A többieknél pedig sajnos még nehezebben képzelhető el ilyesféle. A felsoroltakon túl — többi között — új szálló, két 16 tantermes általános iskola, diákotthon, szakmunkásképző. sütőüzem, kemping, a termálvizű strandon fedett medence, orvosi rendelő, nemrég pedig távhívásos telefon tette városiasabbá a hajdani községet. A páratlan műemlékek, a legendás Rákóczi- vár, az iskola, a ritka múzeumok, nem utolsósorban pedig a ma építészetének kedvéért • ide zarándokló, évi 300—400 ezer turista őszinte örömére is. Nem kicsi a fejlődés, de a patakiak többet akarnak. Olyanokra persze, nem áhítoznak, amelyek a tíz kilométernyire fekvő, nagyobb városban. Sátoraljaújhelyen megvannak — a jó szomszédság jegyében kölcsönösen használják egymás közhasznú létesítményeit, intézményeit —. de a lakóhely kevesebb pénzéből is igyekeznek sok más tekintetben még vonzóbbá tenni a Bodrog- parti települést. Az OMF támogatásával folytatják például a vár és környékének helyreállítását, konzerválását, rendbetételét. A kisvárost kettészelő folyó vízi sportjának fellendítésén, a szálláshelyek bővítésén fáradoznak hogy csupán néhányról essék szó. Mert szeretnének minden tekintetben méltók lenni arra az egykor jó szívvel előlegezett bizalomra, s a sárospatakiakat külön is megtisztelő Hild-éremre. Gyóni Gyula
