Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
4. Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT A babér Tersánszkyé Jó érzés leírni, hogy a kínálat továbbra is változatos, azaz mindenki találhatott neki tetsző, számára vonzó programokat a múlt heti ajánlatlistában. Bár csak ne törne meg ez a rendkívül szimpatikus, megnyerő folyamat. Az külön öröm, hogy az igényesek sem csalódtak, hiszen pénteken este értékelhették az Isten veletek, barátaim című produkciót, amely Tersánszky Józsi Jenő Egy kézikocsi története című kisregényének tévés adaptációja volt. Az sem mellékes, hogy ez a mű szórakoztatta azokat a százezreket, talán milliókat is, akik csupán kikapcsolódásra, katarzist is nyújtó szórakozásra vágytak. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy az érdem oroszlánrésze azé a vitathatatlanul tehetséges íróé, aki elutasította az elméletieske- dést, aki nem hódolt az egymást váltó divatáramlatok- nak. aki „csupán” arra törekedett. hogy tapasztalatait formába öntse. Akadtak botcsinálta kritikusok, akik szemére vetették stiláris „vétkeit”, alkalmi magyartalanságait, ám őt ez egyáltalán nem zavarta, mert tisztában volt azzal, hogy bakijaival is utánozhatatlan légkört, máséval össze nem téveszthető atmoszférát teremt, olyat, ami csak a kivételes képességűeknek adatott meg. Sztorija életízű, figurái valóságból metszettek. Ebben a történetben egyetlen olyan alak sincs, amelyet hanyagul, odavetetten mintázott volna meg. Segítségével az a múlt elevenedett meg előttünk, amely sokkal árnyaltabb annál a képnél, amit a história lapjairól olvashatunk. Tanúi lehetünk a kisemberek vívódásainak, vergődéseinek, gondolati útvesztőinek, s annak is. hogy a történelmi vargabetűk árát — örök érvényű igazság ez — nekik kellett megfizetni. A forgatókönyvíró Biró Zsuzsa jelesre vizsgázott, akárcsak a dramaturg szerepkörét betöltő Szántó Erika és Kőszegi Edit. Mindhárman a kincsek szolgálatára esküdtek és szavukat dicséretes alázattal állták. Ekként méltathatjuk az operatőr Andor Tamást is, aki a képek nyelvén tolmácsolta a szerző gondolatait. Simó Sándor se ígért többet. ám rendezőként így is ligazolta ritka rátermettségét. Példája — s ezt nyomatékosan hangsúlyoznánk — követésre sürget, s azt tudatosítja valamennyiünkben, hogy első az alkotás, annak eszmei, érzelmi töltése, s a megjelenítők alapvető kötelessége az. hogy ezeket a nyers gyémántokat vakítóan viliódzó briliánsokká csiszolják. Nem átértelmezéssel, nem bugyuta toldásokkal, hanem a kitűnően felkészült mesteremberek irigylendő hozzáértésével. Magukért, értünk, javunkra ... Pécsi István Élő színház Az elmúlt héten Egerből közvetített a televízió egy színházi estét. Azt hiszem, a legoptimistább lokálpatrióták sem számítottak egy évvel ezelőtt arra, hogy az ország nyilvánossága előtt ilyen módon mutatkozhat be a nemrég alakult társulat. Nem volt rossz vizsga: akik a készülék előtt töltötték ezt az estét, nem csalódtak: Valló Péter rendezésében Beaumarchais Figaro házassága új színeket, fényeket kapott. Egyben fölcsillantak ennek a fiatal együttesnek az erényei is: kitűnő összmunkát, s ezen át remek egyéni teljesítményeket láthatott a szokatlanul nagy számú közönség. Hiszen a legszerényebb becslések szerint is, félmillióan kísérték figyelemmel a közvetítést. Sokszor szót emeltünk ezeken a hasábokon az ilyen jellegű adások mellett: egy- egy előadás halálát jelenti', hogyha hosszú hónapokon, éveken át dobozban tartják a felvételt, s csak azután tűzik műsorra, miután szinté teljesen elvesztette aktualitását. Bizony, nagyon tünékeny. kiszolgáltatott múzsa Thália, egyben nagyon is erős, határozott. De igazságai akkor tündökölnek, ha közvetlenül találkozhat a közönséggel. Ezért is volt szükséges a jelentős színházi hagyományokkal rendelke- zö Egerben újra megvetni az önálló együttes alapjait. S így kétszeresen „élő” színházat mutathattak be a tévé munkatársai: egy újjászülető. saját lehetőségeinek határát kereső, izmosodó, fel- emelkedő csapat kaphatott ilyen formában hangot. S milyen a kulisszák mögül egy ilyen adás? Figyelemmel kísérhettem a „háttérmunkát” is: bebizonyosodott számomra, hogy annál pergőbb, természetesebb egy ilyenfajta élő közvetítés, minél jobban előkészítik. Napokig dolgoztak a stáb tagjai, új világítást találtak ki a kamerák számára, de ugyanígy, alaposan megterveztek minden részletet. Pontosan megbeszélték például az interjúk menetrendjét, a szünetben elhangzó társalgást. A műsorvezető, Wisinger István, nagy biztonsággal irányította ezeket a dialógusokat- Menet közben látszott, hogy a társulat, a szereplők összpontosításán túl, hány ember összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy a néző zavartalanul élvezhesse a darabot, s a kamera látószögébe mindig éppen az kerüljön, ami oda való. Persze, eközben a műsorvezető elég lemondóan nyilatkozott saját lehetőségeiről. Mint elmondta: látott már külföldön olyan modern technikát, amelynél egy ilyen este házigazdája egy vezérlőpultnál irányította az adás egész menetét. Így viszont csak az előkészítésben bízhatott. kevéssé befolyásolhatta az egészet. Hozzá se kell fűznöm, hogy mindez csak amúgy mellesleg hangzott el, mert végül is olyan hangulatos produkció született, amely hűen tükrözte az egri együttes erejét, s kellemes szórakozást. tanulságos élményt szerzett a közönségnek. Gábor László „Rendezni végre közös dolgainkat.. Jegyzetek a XX. magyar játékfilmszemléről A magyar film ismét meghódította az impozáns Budapest Kongresszusi Központot. A XX. alkalommal megrendezett szemle hű tükre volt életünknek, gondjainknak, lehetőségeinknek. Már az előjelek is erre hívták fel a figyelmet: a hazai vendégeken kívül harmincnégy országból érkeztek érdeklődők, ami jelzi a felfokozott várakozást. A művészeti ág — úgy tűnik — ismét útmutató szeretne lenni, önismeretünk erősítésével. A látott művek is erről győztek meg. Bár az anyagi lehetőségek nem nőttek, a haza sorsa iránti felelősség jelentősen nőtt. Nem akadt öncélú, jellegtelen, arctalan alkotás — annál több a feltáró, eligazító szándékú mű. Uralták a mezőnyt a dokumentumfilmek, a játékfilmek nagy része vagy egy kicsit hosszú, vagy egy kicsit tempótlan, vagy csak a probléma felvetéséig jut el. Egyébként 26 alkotást mutattak be, s ezek közül húsz vett részt a versenyben. Kiugróan nagy sikere volt a Tüske a köröm alatt (Sára Sándor), A másik ember (Kása Ferenc), a Tiszta Amerika (Gothár Péter), és a Törvénysértés nélkül (Gulyás testvérek) című müveknek. Néhány vetítés csalódást okozott, szép sorban ott is hagyták a nézőik a Kárhozatot, az Egy teljes napot, vagy a Hótreált. A múlt kérdései többször is előkerültek. Sára Sándor például most fejezte be trilógiáját a Bukovinai székelyek meneküléséről, hazakereséséről. Az első rész, A hazátlanok sokunk számára torokszorító élmény volt. Más rendezők törekvése történelmünk fehér foltjainak eltüntetése volt: az ötvenes évek árnyaltabb bemutatására figyelhettünk fel több alkálommal is. A szemle legmegrendítőbb perceit a Gulyás testvérek szerezték: a dokumentum kategória fődíját a Törvénysértés nélkül kapta. A kettőszáznegyven perces mű szociográfiai módszerekkel ábrázolja az 1950—53 közötti hortobágyi munkatáborok életét. Az egykori kitelepítettek szólalnak meg. mesélik el negyedszázad távlatából borzalmas élményeiket. Mindez balladává emelkedik, figyelmeztet arra, hogy nemcsak vállalni kell múltunkat, de együtt is kell élni vele. Kása Ferenc A másik ember középpontjába 1956 októberét állította. Úttörő jellegű ez a vállalkozás, ezért néha meg is bicsaklik a hangja. Néha terjengőssé válik előadásmódja. Egyetemista főhőse azt vallja, hogy erőszakkal, fegyverrel még akkor sem lehet kicsikarni az igazságot, ha az látszólag jogosnak tűnik. Megrendítő erejű rekviemmé változnak a képsorok az értelmetlenül meghaltakért, az elvakult gyűlölet áldozataiért. A társadalmi zsűri a játékfilm kategória külön- díjával tüntette ki, de elnyerte a szakmai bírálók elismerését is. A konszolidáció esztendejéről ad látleletet Kézdi Kovács Zsolt Kiáltás és kiáltásában. A megszilárdult hatalomba 'beépült néhány régi vezető is, s ők olyan erővel rendelkeznek, hogy képesek bárkinek a fizikai megsemmisítésére is. Ezt a művet tartotta a szakmai zsűri — megosztva — a legjobbnak. A jelen ábrázolása is előfordult. A legnagyobb hatást a Szorításban című alkotás tette a nézőkre, amely egy Özdról készülő sorozat első darabja. Almási Tamás három munkás és a vezérigazgató sorsának alakulását mutatja be, ezen keresztül szikrázó indulattal, perzselő hatással szól az ózdi gondokról. Mennyit ér manapság hálunk egy munkás vagy akár egy vezérigazgató? A rendező erre nem tud válaszolni, viszont következtetései a szerkezetváltás ellentmondásairól tudósítanak. A társadalmi bírálók a dokumentum kategória külön díjé ban részes í tét ték ezért. Ugyancsak napjainkban játszódik két olyan alkotás, amely a hazai politikai ösz- szefonódásokról szól. A Valahol Magyarországon — korábban Két választás Magyarországon — egy város vezetőinek visszaéléseit mutatja be, bár kissé direkten, viszonylag kevés művészi erővel. Sára Sándor játékfilmmel is jelentkezett: Csoó- ri Sándort nyerte meg forgatókönyvíróul. A Tüske a köröm alatt a Hortobágyon játszódik egy megyei hatalmasság bikatenyészetében. Itt él egy festőművész, akit Cserhalmi György alakít. Szerepformálásáért nyerte el a legjohb színésznek járó elismerést. Ugyancsak a rossz közérzet filmje a Tiszta Amerika. Gothár Péter nagy részét Neu> Yorkban forgatta: hőse, Frigyes az Egyesült Államokban marad, de kiderül, hogy számára ez sem megoldás. Nem hazájától. hanem önmagától idegene- dett el. Sajátos a hangulata a filmnek, minden kockáján átsüt Gothár Péter művészi ereje. Első filmesek is bemutatkoztak. Sőth Sándor még főiskolai hallgató, de A szárnyas ügynökben már határozott tehetséget árul el. A lézengő hősei Wunderlandban szeretnének élni, de amikor odakerülnek, csoda ott sem történik velük. Szereplői amatőrök, s egv volt egri gimnazista, Zsoldos Valéria tűnik fel női főszereplőként benne, A Hótreál rendezője, Szabó Ildikó kissé sokat markol. A bűnözés problémáját vetette föl, ihletet- ten, de túl sötéten és érzelem nélkül. Az alkotást a színészek nagyszerű játéka sem tudta elfogadtatni. Szintén kallódó fiatalok állnak Vitézy László dckumen- tumfilmjének, az Úgy érezte, szabadon élnek a középpontjában, Ez is szokatlan vállalkozás, mert végre hangot ad az ifjúkori kábítószer-fogyasztás veszélyeinek. Együttvéve a felelősség, a nyíltság, a sorsvállalás jellemezte a XX. magyar játékfilmszemle vetítéseinek a hangulatát. Sajnos, o humor, az irónia idén háttérbe szorult, pedig ezekben a nagy erkölcsi értékű törekvésekben is lehetne szerepe a nevetésnek. Kitűnt, hogy a magyar film érzékeny műszerként reagál a társadalom életére, az alkotások politikai jelentőségét mi sem bizonyítja jóbban, hogy a legfelsőbb párt- és állami vezetés tagjaival is rendszeresen találkozni lehetett a programokon. Hernádi Ferenc A megszólalásig SÁRÁNDI JÓZSEF: (ii íj Jó az, amiben föloldódhatom- Zodiakus jegy: Halak Elmúltam négyesztendős és nem tudtam beszélni. Értettem Pedig a környezetemben hallott szavakat, mondatokat. nevelőszüleim gondterhelt s szégyennel árnyékolt tanakodását állapotomról. Mi lesz a gyerekkel, ha néma marad? Hát ez az — válaszolt apám anyámnak —, mert a többi, a vele egykorú Győri Kálmán és Balogh Laci már régen mondja a magáét. Szólni akartam, de a torkomban növekvő gombóc útját állta a tüdőből kiáramló levegőnek. A sikertelen kísérletektől sírhatnékom támadt. és én is kételkedni kezdtem Dezsényi doktor jóslatában. Nyugodjon meg. Pappné asszony, nem kell a fiát kórházba vinni, fog ő magától is beszélni, jobban mint akinek felvágták a nyelvét. De mintha félne valamitől a gyerek ___ mintha valaki ■ nagyon ráijesztett volna ... Vajon ki és mivel, doktor úr? — hiszen mi nem szoktuk Józsikát ijesztgetni — mondta anyám mentegetőzve. Annak kéne mielőbb kiderülnie — jegyezte meg búcsúzóul községi orvosunk a zöldkeresztes egészségház ajtajában. Életem fordulata ezerki- lencszáznegyvenkilenc kora nyarán, egy biciklikirándulás alkalmával következett be. Anyám öccse. Sándor bácsi látogatóba hívott minket. kisújszállási tanyájukra. Volt házuk Kisú.ion is. de a téli hónapokat leszámítva, családjával egész esztendőben a tanyán lakott. Sok jószágot tartottak, és művelték a tanyához tartozó jókora földet, kaszálót. Szükség volt a dolgos utódokra, ezért Lídia néni sűrű egymás utánban két fiút és négy leányt hozott világra. Milesi (Emília) volt köztük a legfiatalabb. Ugyanazon évben és a Halak jegyében születtünk, de nekem e közös vonás ellenére sem aka- ródzott látogatóba menni hozzájuk. Anyám hasztalan bátorított, hogy apám velem lesz. vigyáz rám. Sándor bácsiék nem bántanak, csupán látni szeretnének, nincs tehát kitől-mitől félnem. Én bizony féltem az úttól, az úton esetleg ránk támadó zsiványoktól. és idegenkedtem az addig csak hallomásból ismert rokonoktól is. Ráadásul anyám, aki bába volt. nem jöhetett velünk: el kellett látnia a várandós és a gyermekágyas asszonyokat. Teljes mivoltommal tiltakoztam az utazás ellen. Apám szinte vesztett helyzetből fordított, amikor szóba hozta a legkisebb Simon lányt. Milcsit. Tudod . milyen helyes? — kérdezte huncut mosollyal. Neked is tetszeni fog, és biztosan jó pajtások lesztek — tette hozzá megingásom látva. Ilyeténképp zárta le a ..vitát”. Anyám ezalatt spárgával a házfalhoz támasztott férfikerékpár csomagtartójára kötözte az útravalót. Élelmet pakolt, és időváltozásra is gondolva, a csuklyás. fehér angóramackó- mat. Már magasan járt pályáján a nap. amikor Ides lefejtette nyakából ölelő karomat. s indulhattunk. A Karcag felé vezető köves- utat vastag törzsű szederfák szegélyezték. Miközben apám a pedált nyomta, én bicikli- vázra szerelt ülésemből fürkésztem a színesedő szederszemeket. s a zizergő sürgönydróton önfeledten csevegő fecskéket. Falunkból kiérve előbb a bikaházat hagytuk magunk mögött, az tán a karámmal körülkerített csikószínt. A közeled- tünket észlelő verebek kelletlenül dühös csiripeléssel rebbentek föl a porban heverő lócitromok mellől. Áthaladtunk az árteret is hullámokkal borító Hortóbágy ihíd.ián. s a folyó Szolnok megyei oldalán épült gáton gurultunk tovább. Déltájban érkeztünk a titokzatos szivattyútelephez. Árvízi éjszakákon állítólag viliódzó fényjeleket kibocsátó, magas kéménye miatt nevezték Villögónak. Az építmény távolról, de közelről is elhagyatott, pici erőmű.benyo- mását keltette. Tulajdonképpen az is volt, hiszen hóolvadás és rendkívüli esőzés alkalmával a telep szivaty- t.yúi emelték át a környék belvizeit összegyűjtő Ham- vasi-csatorna fölöslegét a Hortobágyba. Szárazság idején viszont a folyóból nyomattak öntözővizet a kanálisba. A csatorna, melyen nekünk is át kellett volna kelnünk, alacsony vízszint esetén sem volt veszélytelen. Ha úszni tudó. meglett ember az aljára le mert állni kinyújtott karjának ujjhegye pipiskedve sem bukkant szabad levegőre. (Folytatjuk) Vitézy László filmjéből. A cime: Ügy érezte, szabadon él A másik ember — filmrészlet, a rendező Kosa Ferenc
