Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 15., hétfő 5. ■ I Uzen a szerkesztő KISEBB-NAGYOBB BOSSZÚSÁGOK Levelek az olvasóktól Challenger, Hatvanban... A tragikus körülmények között meghalt amerikai űrhajósoknak állítottak emléket a hatvani MHSZ modellező klubjának tagjai. Elkészítették a két éve megsemmisült Challenger űrrepülőgép eredetihez hasonló, kicsinyített mását 1:50 mértékben. A Challenger kicsinyített mása a hatvani Kossuth téren (Fotó: Szabó Sándor) Véleményem „Ezüstfenyő” jeligére: Ilyen konfliktusok — sajnos — adódnak. Nem szeretnénk az ügyet válasz-viszontválasz. újra-válasz, új- ra-érvek láncolatává átalakítani. Nem kívánnak jogorvoslattal élni. csak annyit jegyeznek meg. hogy „az ősszel negyven facsemetét ültettek, tehát inkább dicséretet mintsem gyanúsítást érdemelnének.” Nyolcvan család erkölcsi kérdési csinált ebből a fenyőügyből. A gyanút jobb lett volna akkor megfogalmazni. amikor annak alapos voltáról meggyőződtek. Mindenhez bizonyítékok kellenek. s akkor jöhet a vád. a per. az ítélet, ..Anita' jeligére: A szerződés — az szerződés. Ha az abban foglalt feltételeket a diákok teljesítették. akkor a húsz napra szóló bért kell megkapniuk, csonkítás nélkül. A tanulság kedvéért sem árt nyilvánosan is megismételni: nem okos dolog és nem jár erkölcsi gyarapodással az éleibe induló fiataloknál, ha a felnőttek egy ilyen nyári futam ideiére sem veszik komolyan a nevelést. Végül is a példaadás lenne a feladatuk. Többek között! Sz. J.: Azért ön is mulasztott. Ha már látta, hogy ennyire kiélezetté vált ez a vásárlási helyzet nem lett volna szabad eltűrnie, hogy a méteráru „kiszabását" olyan trükkösen ejtsék meg. hogy csak otthon vehette észre: önnek a „kajla végével” adták ki az árut. Az úi árrendszerben bizony akadnak bizonytalanságok ; ezt megerősítette már néhány riport is. Nem árt odafigyelni, mit mutal az árcédula itt. vagy ott. S ha ön szorgalmasan nyomozott az áru és az áru ára után. csak azt bizonyítja, hogy megérte, bár a kereskedelem kisördöge” végül is megtréfálta. A pult mindkét oldalán vannak ilyen és vannak olyan emberek. Fehér Klára írónő szerint „nem vagyunk angyalok”. E. J. M.: Végigolvastuk füstölgését, mert mindazokat a gyakorlati tennivalókat, amiket a reform, az áfa és egyéb még mindig megtanulandó tartalmak és formaságok a nyakunkba zúdítottak, nem lehet zökkenőmentesen végrehajtani. mert nincs hozzá nyomtatvány, azaz papír. Ebben a szenvedélydiktálta levélben található azért túlzás is, de valahol „rábök" az adminisztratív bökkenőkre. Egy kicsit mintha a pénzügyi szakemberek azt várnák. hogy az ország azonnal gyakorlottan ráálljon arra a pályára, amit az új jogszabályok — késve megjelenve — előírnak. Megaláztak, megszégyenítettek . . . 1. J.-né egri olvasónk (teljes neve és címe a szerkesztőség olvasószolgálatánál található) a következő panaszos levelet, küldte: február 6-án, munkába menet, kivette postaládájukból a Népújságot és a Népszabadságot. Ezután az egri Csebokszári- lakótelep Állami Gazdaságok Boltjába bement vásárolni. A történetet innentől olvasónk szavaival folytatjuk: „Éppen fizettem a pénztárnál, amikor egy hölgy mellém lépett és kérdőre vont a két darab lapért, majd megnézte a táskámat. Rettenetes helyzetben éreztem magam, azt sem tudtam, hogyan távoztam a boltból. Később, mikor már egy kicsit megnyugodtam, visszamentem az üzletbe, s szóvá tettem a pénztárosnőnek, hogy mennyire megalázott az inzultus. Ő közölte, hogy főnöke Utasítására történt minden. Az üzlet vezetőjét kerestem tehát. Ö igen agresszíven lépett fel, és nem tudott magyarázatot adni a viselkedésükre. Kilenc éve járok ebbe az üzletbe, de ilyen még nem fordult velem elő, hogy tolvajnak néztek volna. En elhiszem, s elég szomorú dolog, hogy sok a bolti „szarka”, de az ott dolgozók őket csípjék nyakon, ne pedig a vétlen, jóhiszemű vásárlókat." Szellemvasút Néhány hete a MÁV különös szolgáltatással lepte meg a Füzesabony—Eger között járó személyvonat utasait. Pontosabban azokat, akik az első osztályon utaznak, tehát hajlandók többet fizetni a szolgáltatásért. A történet nem egyedi, nap mint nap tapasztalom. Amíg a szerelvény valamelyik álLeleményes a modern ember, ahogyan az élővilágot pusztítja: „kellékei" között van már savas eső, patakba öntött fáradtolaj és lépten-nyomon ki- helyezgetett méreg Is. Azaz eredetileg vegyszer, amely mezőgazdasági kártevők ellen készült, de egyesek — ha már a „gazdálkodásban" benne vannak — szinte magától értetődő természetességgel használják lel bármelyik lakó- területi négylábú, a szomszéd kutyája, macskája ellen is. (Eleve alantas rosszindulatból —. csupán önkényes „rendcsinálásból” —: egyre megy.) Az állatkórházban dolgozók a megmondhatói, hogy az emberi „környezetalakításnak” hány lomáscn áll. az első osztályú kocsikban nincs világítás. Induláskor halványan izzanak a lámpák, majd a sebességgel egyenes arányban erősödik a fény. Lassításkor persze, csökken, illetve kialszik. Nagyszerű szórakozás volt ez, s az utasaknak is tetszett. A MÁV pedig igyekezett a kedvükben járni, tovább fokozta a borzongást. Néhány napja a lámpák indulás után sem hajlandók világítani. Csak akkor lesz némi fénysugár, amikor a kalauz megjelenik, és elemlámpája segítségével kezeli a jegyeket. Ügy látszik, ez egyszerűbb. mint megjavítani az elektromos hibát. Erdősi Tamás, Eger Harc a szemét miatt Különös háború dúl Egerben, a Csebokszári-lakótele- pen. Az oka: a szeméttárolók hiánya. Ugyanis nem minden lakótömb elé kerül tartály, így az ott élők az összegyűlt hulladékot beöntik a szomszédok kukájába. Ki tudja szó nélkül megállni? Egy-egy „szemétcsem- pész” leleplezése alkalmával megindul a szóosata. S a vége? Veszekedés, fenyegetés, szitkozódás. Mikor lesz itt béke? Talán akkor, ha az illetékesek elegendő tárolóedényt biztosítanak az egyes épületekhez. Ezzel ugyanis két legyet üthetnének egy csapásra: helyreállna az emberek nyugalma és a környezetszennyezés is mérséklődne. H. Búzás Ágoston, Eger Hol parkoljunk? Tizenegy aláírással érkezett panaszos levél az egri ilyen — valakitől kiszemelt vagy csak vesztére odatévedt —„célpontja” akad, hány kínoktól vonagló áldozat kerül (többnyire menthetetlenként) eléjük; nem beszélve a hallomásból tudtunkra jutó és nem jutó városbeli esetek százai ról Nyomatékosítani kell: nem dúvadak, nem is Veszett, netalán kóborságra jutott jószágok ítéltetnek effajta kegyetlen pusztulásra nap mint nap, hanem háziállatok, sokunknak tulajdonai, nemegyszer féltett kedvencei. „Bűnük” esetenként annyi, hogy égy-egv tél végi éjszakán a kelleténél hangosabban keresik párjukat a közeli háztetőn, vagy csupán Rákóczi út 39—41. sz. házakból. „Problémánk már lassan fél éve megoldatlan — így kezdődnek a kesergő sorok, majd a következőképpen folytatódnak: A gondunkat az okozza, hogy a házak mögött nem készült parkoló. Ezt addig nem érzékeltük komolyan, amíg a lakótömbök előtt fel nem festették a parkolósávot, ahová 13 kicsi fér el, a meglevő 30-ból. Korábban ferdén álltunk be és így 25 autónak jutott hely. Nem zavartuk a forgalmat, mert az előttünk levő terület ehhez elég széles. Most arra kényszerítenek bennünket, hogy szabálytalanul parkoljunk, szinte nincs olyan nap, hogy ne találnánk a szélvédőn büntető cédulát. Kedélyünket tovább borzolja az a tény. hogy a Rákóczi út ezen szakaszán egy járdát építettek az útpadkától egy méterre. 60—80 cm magasra az úttesthez viszonyítva. Ez a méteres sáv azóta sár- és szemétgyűjtő terület. Nemcsak a gyerekeknek. hanem a felnőtteknek sem biztonságos itt a közlekedés. A kihasználatlan terület és a jelenlegi parkoló távolsága pedig pontosan egy személygépkocsi hosszának felel meg. A járda teljesen felesleges, mert a gyalogosok közvetlen a házak előtt közlekednek, igaz, itt nem védi őket útpadka. Hivatalból hivatalba kopogtattunk, eddig eredménytelenül. Végső lépésünket, hogy az újsághoz forduljunk, az adta meg, hogy vandál emberek naponta letördelik a szabályosan parkírozó autók visz- szapillanó-tükreit. Bízunk benne, hogy a Népújság hasábjain keresztül az illetékesek talán jobban odafigyelnek gondjainkra. Esetleg szívesen látnánk őket egy közös lakógyűlésen is. az, hogy méha át szoktak osonni egy olyan udvaron is. ahol valamelyik lakó „úgy általában nem szereti a macskákat”, És ez máris elegendő ahhoz, hogy alkalmazásra kerüljön az alattomosan mérgezett csalétek, holott ha már „nemszeretésröl” van szó (ami persze szuverén joga bárkinek), talán egy erélyes „sicc!” is megtenné. Csakhát ölni. szenvedést, fájdalmat osztogatni — és ' nem csupán az „útban lévő” állatnak, hanem a vele törődő embernek is — úgy látszik. még mindig „egyszerűbb”. Pedig — etikai elveken kívül — hatá lyos jogszabályok is vannak nálunk: egyebek közt a sza bálysértésekről szóló 17 196S. (IV. 14 ) Kormány sz. rendelet 25. § (1) bekezdése ír elő szánk - ciót a fentiekre jól értelmezhetően. De vajon ezt tudva is, engedhetjük-e még nyugodtan a cirmosunkat egy kicsit sétálni?!. . . S P. Több évtizede lakom Egerben. Alkalmam és módom volt figyelemmel kísérni a helyi tanács munkáját, s különösen a választópolgárokkal való kapcsolatukat. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ez utóbbi korántsem megfelelő, kielégítő. Fenti állításomat arra a tényre is alapozhatnám, hogy egy szavazással felérő vélemény- nyilvánítása volt a lakosság részéről a tanács munkájáról, a teho kapcsán. A televízió is foglalkozott vele, továbbá a sajtó is hírt adott arról, hogy a megye- székhelyen csak a harmadik nekifutásra sikerült az 51 százalékot elérni, aminek alapján most fizetni kell. Ez a három szavazás egyértelműen bizonyítja, hogy más volt az elképzelése a lakosságnak és más a hivatalnak. Tegyünk csak egy rövid pillantást visszafelé. A Petőfi Kollégium udvarának több mint a felét például a tanács leválasztotta sok-sok millió forintért, hogy ott egy teljesen felesleges, úgynevezett Pori sétányt alakítson ki, ami semmiképpen sem szolgálta a lakosság érdekét. Mindezt akkor tette, amikor Egerben az utak olyan kátyúsak voltak, hogy szinte veszélyes volt rajtuk közlekedni. Ha az erre költött összeget például műve- seállomásra fordították volna, nem lett volna szükség a szocialista brigádok mozgósítására. Vagy itt van a gyalogosbelváros. Öntöttvas oszlopokat raktak le, kőből készült virágtartókat helyeztek el. Bizonyára a bukkanok, a beton virágágyak hetenként máshová helyezése került annyi pénzbe, hogy most a tanács gépkocsi- behajtási engedélyért száz forintot kér, amivel az ott élek a lakásukat megközelíthetik. Mi ez? Büntetés, bírság? Vajon milyen erkölcsi alapja volt elnézni továbbá a tanács műszaki osztályának azt, hogy közel két és fél éven keresztül félméteres, állóvizes kátyúkon át terelte be a forgalmat abba az úgynevezett parkírozóba, ami most olyan zsúfolt, hogy mi, akik ott lakunk munkia után nem tudunk beállni, Hazamenni. A Belvárosi ABC környékén is bokáig ér a sár, a pocsolya, kivilágításán este az átjáró kapualj. Én is helyeslem a forgalommentes belváros kialakítását, de figyelembe kellett volna venni, hogy itt is dolgozó erriberek laknak, akiknek a gépkocsi munkaeszköz, sokaknak nélkülözhetetlen. Vajon mit szólnának a Lajosvárosban vagy a Csébokszáriban élők, ha 100 forintért közelíthetnék meg lakásukat személykocsijukkal, s parkolni pedig csak a Hadnagy utcán tudnának? így talán köny- nyobb megérteni a mi álláspontunkat is — nekik. Sztíboszlay István Eger ★ Ezzel a levéllel új rovatot nyitunk lapunk Pf. 23. című oldalán Véleményem címmel. Várjuk olvasóink írásait, lakóhelyük, környezetük gondjaival, illetve eredményeivel kapcsolatban. (A szerk.) TOTALIS ELLENSZENV AZ ÁLLATOK IRÁNT? Mérget a macskának... Egri Csillagok Mgtsz Eger, kis Dobó téren nyíló borozójába ÜZLETVEZETŐT vesz fel. Feltétel: szakirányú középiskolai végzettség, üzletvezetői, valamint erkölcsi bizonyítvány, idegennyélv-tudás. Jelentkezés írásban, 1988. február 20-ig Egri Csillagok Mgtsz, Eger, pf. 271. A feltáró Dancza János A Népújság január 5-i számában közöltünk egy írást, Akácz László tollából. így váltunk emberré címmel. Ebben arról olvashattak, hogy a subalyuki lelet feltárója Kadic Otto- kár. A következő heti Pf. 23, című oldalunkon adtuk közre egy egri tanárnő levelét. aki egy kiállításon egy olyan adatra bukkant, miszerint erre a fantasztikus régészeti leletre az egri Dancza János bukkant. Ebben erősítette meg szerkesztőségünket özv. Dancza Já- nosné is. aki rendelkezésünkre bocsátotta az egri múzeum évkönyvét, amelyben férje a kutatásairól a következőket írja: „Április 27-én került sor a ll/III. négyszög feltárására. ami szinte extázisba hozta a csoportot. Egy felnőtt ember sérült, de egyetlen — még életében kiesett — fog híján levő teljes állkapcsa került elő a jégkor- szaki anyagból. Este 11 órára sikerült az állkapcsot. összeállítanom és ekkor kitűnt, hogy egy homo primi- genius. vagyis egy neandervölgyi típusú ember maradványait sikerült feltárnunk. Másnap telefonon közöltem az eredményt Kadiccsal. akit az intézet a leletek és az ásatás körülményeinek a megtékintésére kiküldött. Kadié és Pálosi jelenlétében május 2-án és 3-án pedig egy gyermek koponyáját és vázrészeinek jelentős részét sikerült feltárnunk. Kadi- cot. aki a rendszeres magyar ősemberkutatás úttörője volt és már 26 éve kutatott az ősember maradványai után, ez az elképesztő eredmény a szó szoros értelmében kibillentette addigi kiegyensúlyozott lelki- állapotából.” PANNONKER KERESKEDELMI VÁLLALAT állandó munkaviszonnyal, éves összevont munkaidőben történő foglalkoztatással felvesz: önmagukra és munkájukra igényes élelmiszer-eladókat és pénztárosokat. A munkaidő májustól októberig tart. Nettó kereseti lehetőség: 8000-12 000 Ft + szállás. J.ELENTKEZÉS: Pannonker Kereskedelmi Vállalat VESZPRÉM, Pápai u. 37. KÉRJEN TÁJÉKOZTATÓT! LEGYEN A MUNKATÁRSUNK!
