Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 15., hétfő 3. Ingázók Tegyük fel, hogy az ingázó Egerből buszozik minden reg­gel a Bélapátfalvi Cementgyáriba. Járjon csak reggelente fél 8-ra és ne 6-ra. Akkor is korán csörög az óra, gyors mosdás, (a ruhát már tegnap összekészítve odatette az ágya melléj, ha teheti, bekap egy-két falatot, ha nem, akkor egy mély korty a forró kávéból (mert az asszony rendes, és vele együtt ébred, hogy útnak indítsa), és irány a buszmegálló. Különös világ. Aki csak úgy odacsöppen közéjük, „koca­utasként”, szinte idegennek érzi magát. Már a várakozó- helyen meg lehet tudni, kik ismerik régebb óta egymást, kik mennek egy irányba. Három asszony pár méterrel arrébb húzódik a többiektől, meghitten, csendesen beszélgetnek. A negyedik már mesz- sziről integet, kicsit szaporázza lépteit. Nem akar sokáig kimaradni a baráti csevegésből. Mikor hozzájuk ér, a töb­biek rámosolyognak, kérdeznek néhány kurtát, és tovább folytatódik a társalgás. Az aktatáskás férfi egyedül áll. Nem toporog, nem kap­kodja lábait, a reggeli hideg ellenére is szálfaegyenesen, mozdulatlanul várakozik. Csak a homlokára húzott sap­kája alól tekint ki néha-néha a lakótelep eleje felé, nézi: jön-e már a busz. Érkeznek a focisták. Ha nem ismerném egyiküket, mási­kukat, akkor is rájönnék egy idő után, hogy sportolók. La­zán lépkednek, nem sietnek, látszik rajtuk, hogy szinte másodpercre kiszámították már az időt. Divatos dzsekik, rövidre nyírott haj — semmi izgalom. Hónuk alatt a Nép­sport vagy valamelyik más napilap. Bent az utastérben a hátsó fertály az övék, családias hangulatban utaznak mint­egy féltucatnyian. Útközben azon töprengek vajon a velem együtt zötyögők mivel foglalkozhatnak. A nők talán adminisztrátorok? Vagy túl szegényes a fantáziám, és lehet hogy mindegyikük súlyos cementeszsákökat cipel, esetleg gépekre felügyel egész nap? Az aktatáskás bizonyára mérnök vagy műveze­tő. Öltönyéről ítélve nem hinném, hogy nehéz fizikai mun­kát végez. És a focisták? Rájuk minden bizonnyal, főleg a lábuk miatt van szükség . .. Az autóbusz Szarvaskő előtt jár, a februárban is tava­szi nap néhol elborítja az ablaküveget. Hunyorgok. Bent monoton zúgás, s ugyanilyenné válik a félhangos csevegés is. Valami nagy-nagy békesség terjeng a levegőben. Ezek az emberek összetartoznak. Akkor is, ha nem mindenki is­meri a másikat személyesen, nem tudja a nevét, azt, hogy van-e felesége vagy nincs, és egyáltalán .. . De számontart- ják egymást, észreveszik, ha valamelyikük hiányzik. Talán nekik jobban indul a napjuk, mint nekünk, akik minden áldott nap más-más helyi járattal zsúfolt, már kora reggel felpaprikázódott emberáradatban sodródunk a munkahe­lyünk felé. Ménosbélben felszáll két asszony. Köszönnek a sofőrnek, a nevén szólítják. Nem is keresnék maguknak helyet, ott- maradnsk mellette. Bélapátfalváig nincs már sok hátra, in­kább vele beszélgetnek. Látszik rajtuk, nem először tesznek így. Talán azt is tudják, előző nap mit reggelizett az autó­busz vezetője. Később már nem történik semmi említésre méltó. A busz megáll, ott, ahol kell neki, az utasok leszállnak, a nap foly­tatódik tovább. És nincs is ebben semmi különös... Doros Judit CSUVASIA - BERVA Termelési együttműködést készítenek elő ÖTMILLIÓ FORINTTAL TÖBBET FIZETÜNK NEMTÖRŐDÖMSÉGÜNKÉRT Életveszélyes lángok Jellemző eset: lakástűzhöz riasztották a tűzoltókat doncs is o tűzben lelte ha­lálát. A kár elérte a 230 ezer forintot. Mint a szakértők megállapították, az elhunyt ágyban dohányzott előző­leg ... Nagy erőkkel kellett kivo­nulniuk a tűzoltóknak már­cius 12-én. éjjel 1 óra 20 perckor Bélapátfalvára, ahol az elektromos áram idézett elő tüzet. A cementgyárban legalább negyven méteren át lángolt a kábelalagút, s más berendezések is égtek. Vesz­teségként a gyár vezetői 4 millió forintot írhattak le. Az sem volt egyszerű eset. amikor július 11-én, Füzes­abony és Szihalom között, a vasútvonalon gyulladt meg egy kocsi, benne öt hűtőkam­ra, több párologtató- és hű- tőaggregát. Az ok a nyáron szokásos szikra volt. és 280 ezer forint kár keletkezett. Három nappal később a Ga­garin Hőerőmű Vállalatnál riasztották a tűzoltókat, itt is a dohányzás volt okolha­tó. s ezért a cégnek 365 ezer forintot kellett leírnia. Hosszú ideig emlékezetes lesz múlt szeptember 4-e Gyöngyösön, a Mátra Kincse Tsz vezetőinek és dolgozói­nak. Az álLattenyésztési te­lepen lángra kapott a fából készült sertésszállás, s benn­égett 216 anyakoca. Eddig nem sikerült pontosan kide­ríteni. mi idézhette elő a tü­zet, az azonban sajnos bizo­nyos, hogy a kár 1,6 millió forint. A téli időszakra is jutott igen komoly eset: december 24-én. hajnalban, a Könnyű­ipari Gépgyártó Vállalat eg­ri gyáregységének Szilvásvá­radon levő üdülője gyulladt ki. A háromszintes épület szinte teljes egészében le­égett. odavesztek az éppen ott pihenők személyes holmijai is. Később kiderült, a fűtő­szárító berendezés mondta fel a szolgálatot. Ez a válla­latnak 2 millió forintjába került. Ha már többször szóba ke­rültek a tüzet előidéző okok, nem árt pillantást vetnünk ezek listájára. Tizenkétszer fordult elő gyújtogatás, tizen­három esetben valamilyen építési hiba okozott tüzet. Kétségtelenül legtöbbször az elektromos vezetékek vagy berendezések meghibásodása vezetett odáig, hogy fellob­bantak a lángok. Ezt sorban mindjárt a dohányzás köve­ti. összességében az is tény, a tűzesetek többségükben az emberi felelőtlenséggel, a használati szabályok megsér­tésével hozhatók összefüg­gésbe. Nem javult kellő mér­tékben a tűzvédelem terén az állampolgárok fegyelme, a felhívások, ismertetők elle­nére sem tartják be sokan még a legelemibb előírásokat sem, pedig gondolhatnának arra. hogy ezzel legtöbbször önmagukat vagy embertár­saikat sodorják veszélybe. (sz. z.) Éppen a tanulságok okán, érdemes visszapillantanunk néhány jelentősebb történet­re. Múlt év január 11-én, hajnalban. Gyöngyösön. az örálló utca 51. számú ház tetőszerkezete kétharmad részben elégett, teljesen el­pusztultak a berendezési tár­gyak és — sajnos — n tulaj­Az avartüzek is sok fáradságot kívánnak (Fotó: Szántó György) Egyik szemünk nevethet, a másik vi­szont sirhat, ha arra a megyei összesítésre tekintünk, ami az elmúlt esztendei tüzek elemzésével foglalkozik Az 1986-os évhez képest ugyanis ötvenöttel csökkent a saj­nálatos esetek száma, ugyanakkor azon­ban ötmillió forinttal nagyobb veszteséget voltunk kénytelenek elkönyvelni. Tavaly tízen vesztették életüket a lángokban vagy füstmérgezés miatt, tizenegyen pedig súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Ellentmondásbeli életünk Jk_ denütt ugyanaz: sajnos, a lap már elfogyott, kevés példányt kapunk, nagy a papírhiány. Utam egy új­ságárus-pavilon mellett visz el. A folyóirat-rengetegben sikerül megtalálnom az elárusítót. Találomra meg­kérdezem : körülbelül hány­féle újságot, folyóiratot árul? Válaszolnia könnyű, a napokban leltározott: „270-félét”. Hátha még pa­pírhiány sem lenne! Újabb fejezetéhez érkezett a Finomszerelvénygyár és a Csebokszári Aggregátorgyár kapcsolata. Közel két évtize­de keletkezett már a távoli csuvas és az egri vállalat összeköttetése. Ismerkedések, baráti látogatások, találkozá­sok nyomán a közös progra­mok tovább gazdagodnak. A két nagyüzem közötti együtt­működési szerződés alapján, a közelmúltban négytagú műszaki küldöttség látoga­tott megyeszékhelyünkre, s a Finomszerelvénygyárba. Sz. G. Hisin főmérnök ve­zetésével a delegáció tárgya­lásokat folytatott az egri szakemberekkel arról, hogy kooperációban termelési együttműködést alakítsanak ki vállalataik között Kócza Imre vezérigazgató, Tóth Ferenc műszaki igaz­gató, Molnár Imre műszaki igazgatóhelyettes, Petró Zol­tán főkonstruktőr. Tamás Endre főtechnológus-helyet­tes. Nagy Róbert technoló­giai csoportvezető és Barta László, Szatsvay Gitta terve­zők annak a műszaki kér­déseit vizsgálták meg, hogy az igényekre az aggregátor­gyár különböző öntött al­katrészeket szállíthat a Fi- nomszerelvénygyárhak, s en­nek ellenében a csebokszá- riak pneumatikus elemeket vásárolhatnak majd az eg­riektől. A csuvas vendégek tanul­mányozták a pneumatika- és a kompresszorgyártás fázi­sait, megfordultak a labora­tóriumokban és felkeresték a célgépgyártó üzemet. Az el­múlt évek alatt a két gyár kollektívája közel került egymáshoz, valóban testvéri­vé lett az együttműködés. Noha a csebokszári vállalat profilja kohászati jellegű, de az egriek pneumatikus auto­matizálásai ott is hasznosít­ható ötletekhez vezetnek, ezért az aggregátorgyár ké­résére, a második negyedév során a Finomszerelvénygyár szakembereket küld Csuva- siába. az automatizálási fel­adatokban történő közremű­ködésre. A Szovjetunióban most a vállalatok több skálán törté­nő termelése került előtérbe, ezért bővítik a közszükségle­ti cikkek gyártását. Ebből ered a bervaiaknak az a se­gítsége, hogy tájékozódnak az aggregátorgyár számára köz­szükségleti cikkek gyártásá­ra melyik magyar vállalat tesz ajánlatot. Felmérik ugyanakkor az aggregátor­gyártól átvett mintadarabok piaci lehetőségeit itthon és az értékesítés körülményeiről tá­jékoztatást adnak. Simon Imre Minden káros szenvedély — legyen az alkoholizmus, dohányzás vagy kábítózás — elindul valahonnan. Az el­lenük való küzdelemben a megelőzés éppen olyan fon­tos, mint a szakszerű gyó­gyító kezelés és a leszokta- tás. A kábítózás „előisko- lája” a szipózás: bizonyos szerves anyagok bódító gő­zének beszívása, ami nem­csak azért veszedelmes, mert eddig is már nemegyszer követelt halálos áldozatot, de azért is, mert felkelti a kíváncsiságot, s megnyit­ja az utat a különféle dro­gok kipróbálása és rend­szeres fogyasztása felé... Hogyan lehetséges mégis, hogy az a ragasztószer, amelynek alapanyaga a szi- pózásnak is eszköze, üzle­teinkben bárki számára hozzáférhetően ma is for­galmazható? ... Vajon ez a jelenség a megelőzés vagy a leszoktatás foga­lomkörébe tartozik?!. .. ■ár Korunk egyik ' nagyszerű találmánya a video. Jelen­tősége a kulturált szórako­zás és az ismeretterjesztés területén felmérhetetlen. Ám a filmgyártók, forgal­mazók, a „művészet iparo­sai” hamar felismerték ben­ne a fantáziadús üzletet. És tudjuk, hogy az üzlet nemegyszer megelőzi a mo­rált. A szex és a horrorfil­mek már nálunk is hódí­tanak, vetítésük nem csak a házi videózás műsora, de nem egy szórakozóhelynek is jól jövedelmező mellék­ága. Vannak, akik e filmek­kel kapcsolatiban a katar­zisnak arra az elméletére szeretnek hivatkozni, amely szerint az idegen, a képi be­mutatás megtisztít bennün­ket saját agresszív ösztö­neinktől. A valóság ezzel szemben az, hogy akiket rendszeresen bombáz az ilyen filmek brutális vagy drasztikus cselekményének „művészi élménye”, azokban nemcsak a látvány iránti kíváncsiság erősödik egy­re jobban, de a képer­nyőn szerzett élmények sa­ját gyakorlatukban is konkrét cselekvésekbe csap­hatnak át. A kiagyalt bor­zalmakra, féktelen durva­ságokra építő horror és a szexuális élet természet- ellenes kéjelgéseit öncélúan mutogató pornó nemcsak a jó ízlést sérti, de társadal­munk alapvető erkölcsi fel­fogásával is ellenkező ma­gatartásra nevel, romboló hatásuk éppen olyan ve­szélyes lehet, mint a kábí­tószerek által kiváltott ön- Dusztítás. ★ Az áruház pénztárosnője gyakorlott mozdulattal eme­li ki a vevő kosarából a cse­resznyepálinkás üveget: ,Még nincs kilenc óra!” — jegyzi meg, majd előzéke­nyen félreteszi, hogy a ked­ves vevőnek ne kelljen új­ból soriba állnia. Bevásár­lás után hazatérve utam újra összefut a kedves ve­vővel. A híd karfáját tá­mogatva látható élvezettel kortyolgatja az üveg tartal­mát. Elvégre senkit sem érhet a mulasztás vádja; órámra pillantok: a pon­tos idő 9 óra 15 perc. A harc az alkoholizmus ellen pedig zavartalanul folyik tovább. Kár, hogy inkább csak elméletben. ★ Napok óta futkosok egy nemrég megjelent értékes cikk után. A válasz min­Újdonsült barátommal az egyház és az állam szeren­csés egymásra találásáról beszélgetünk. Büszkén mu­togatja házi könyvtárát: itt is békésen férnek meg egy­más mellett: Marx, Lenin, Rapcsányi könyvei, a Képes Biblia, az Ó- és Újszövetség, Jézus élete. Távozásomkor elismerően gratulálok könyv­tára időszerű gyarapításá­hoz, az új .^beszerzésekhez”. (Azt már csak magamban te­szem hozzá: hátha még el is olvasnád azokat!) •ár Az alig tizenéves fruska nyári élményeiről regél. A mami jóvoltából már nudis­ta strandon is volt. Miköz­ben beszél, újra meg újra elpirul... Vajon nem kelle­ne nekünk, felnőtteknek is, legalább időnként elpirul­nunk, s arra gondolnunk, hogy amiért fiataljainkat egyszer majd a jövő elma­rasztalja, ezért mi is felelő­sek vagyunk?! Abkarovits Endre

Next

/
Thumbnails
Contents