Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 13., szombat 7 Veszel! Lajos (jobbra) és Mezey István rajzai Az eredeti Lilla-házat Al- másneszmélyen ma már csak fényképen láthatjuk. Az 1700-as évek végén épülhetett a Petőfi szülőházára erősen hasonlító kis házikó. Egykori lakója. Csokonai Lillája tette híressé a ma is sok rejtéllyel övezett épületet. Vajda Julianna 1798. március 30-án férjével. Lévai Istvánnal, a komáromi lakodalom után Dunaalmás- ra költözött. Ekkor a ház Lévai István tulajdona volt. amely az 1933-ik esztendőig megőrizte eredetiségét. Ebben az évben ugyanis lebontották. megszűnt az épület. eltűnt az a szoba, ahol a múzsa idős korában má- solgatta Csokonai verseit. A kegyetlen és szigorú döntés halálra ítélte a kis házat. ahova az emlékek ezrei kötődtek 1802 február hónapban Csokonai Komáromban járt. és minden valószínűség szerint felkereste a már Lévai Istvánnét. és egy Piciny könyvecskét ajándékozott neki a következő bejegyzéssel : ..Eltelejthetetlen Angyalom Vedd ezt a könyvet azzal a Szívvel, amilyennel ajánlom S emlékezz meg írójáról. Aki miattad siet a Halálhoz és akit Te hidegebben fogadsz mintsem érdemlené. Élj vígan! Csokonai." Kunszery Gyula e sorok íróiához írott levelében a következőket jegyezte meg: ..Mind e bejegyzések két dolgot igazolnak. Egyrészt, hoey Csokonai a szakítás után is valóban találkozott még egyszer a hajdani Lillával. Másrészt ez a találkozás éppen nem volt valami szívélyes hangulatú, s egymagában is cáfolja azt az irodalmi men- de-mondát. mintha valamiféle intimebb folytatása lett volna akár Komáromban, akár Dunaalmáson.” A Irogatás helyét illetőleg azt írta továbbá Kunszery Gyula: ..miért ne kereshette volna fel a költő egykori múzsáját asszonyi otthonában is ha csak éppen szinte kölcsönös megállapodás alapján szakítottak, de össze nem vesztek. A költő duna- almási látogatása lélektanilag nem volt lehetetlen.” Ugyanezt erősítette meg Ferenczi Zoltán a század- forduló alapján: ..Van olvan mende-monda. hogy felkereste Dunaalmáson. Ma már egészen biztosan megállapíthatjuk, hogy a költő megfordulhatott Dunaalmáson. és nemcsak 1802- ben, hanem 1797-ben is. amikor kisebb-nagyobb megszakításokkal Komáromban tartózkodott. Vajdáéknak Almáson szőlőjük és Pincéjük volt. Utóbbi eredeti á'- lapotában ma is megvan. A néphit sokáig úgy tartotta, hogy Dunaalmáson felejtett a költő „csapot- és papot ” Ez téves, mert ma már tudjuk. hogy Hajdúböszörményben történt az eset. .. 1805-ben meghalt Csokonai. A költő édesanyja fia halála után (pontos időt nem tudni) Dunaalmásra érkezett. Szerette volna látni azt a múzsát, akit fia verseiben olv gyakran emlegetett. A találkozás megtörtént és amint Lilla unokaöccse. Vaján Elek írta .az idős asszony megbékélve és megnyugodva hagyta el Almást.’1 Domby Márton, a költő egykori barátja 1806-ban Dunaalmásra látogatott, és a következőket írta: „Ö (Lilla) derék termetű, kinyílt homlokú s kellemesen interessáló (megnyerő) ábrázatú, meglehetősen magas. de már azon gráciáiból (bájaiból), melyekkel Csokonait megigézni hatalmas volt. sokat vesztett.” Domby Márton 1808-ban ismét megjelent Dunaalmá- son. ugyanis ekkor az 1817- ben megjelenő Csokonai életrajzához gyűjtött anyagot. s ekkor a következőket jegyezte fel Lilláról: „Lilla tehát volt egy bet- sületes komáromi kereskedő Vajda Péter úrnak leánya, most Pedig Komárom mellett egy betsületes almási kereskedő Lévai úrnak hitvese.” 1855. Lilla halála. A házikó utcára néző szobájában halt meg Csokonai múzsája. Második férjének segédlelkésze. Farkas Benő He- tényből Almásra sietett (valószínű komppal kelt át a Dunán) és a halott szekrényében a Lilla-dalokat (!) Domby Márton Csókonai- életra.izát és egy imádságos könyvet talált. Utóbbit magához vette, és csak 1881. évben küldte el a Debreceni Kollégiumnak. A következőket jegyezte fel a f*~vv első oldalára: „Csokonai Lillája Imakönyve. Bizonyítom alulírott, ki ezt 1856 évben (1855! FM) Lilla szekrényéből vettem ki. Duna- Almáson. hol elhunyt, s el is van temetve mint Lilla második férjének nt. Végh Mihály Főesperesnek akkori káplánja. Farkas Benő kocsi hív. hitv. lelkész. A debreceni Főiskola múseu- mának küldetett 1881-évben.” Az öreg házban Lilla három papkisasszonnyal lakott együtt. Tudnunk kell, hogy ezeknek a hölgyeknek az édesapja. Barsi János eskette össze Lillát Végh Mihály- lyal 1844. április 17-én Dunaalmáson. Lilla emlékeit nagy becsben tartották, és halálukig megőrizték. A „ka- catok” és egyéb tárgyak a Padlásra kerültek, majd a ház lebontásakor onnan azokat egy ládába helyezték el a hagyománytisztelő kőművesek. és befalazták az újonnan épített (kultúr)ház alapjába. így mondotta ezt el e sorok íróiának özv. Filipsz Józsefné. volt dunaalmási lakos, aki szemtanúja volt az „elföldelésnek”. A hely Pontos megjelölésében lehetséges, hogy néhány métert tévedett, mert az óriási érdeklődéssel kísért feltárómunkánk nem járt eredménnyel. Mindenkit az érdekelt: mi lehetett a ládában? özvegy Filipszné elmondása szerint .levelek, versek, fénykép és pénz volt a ládában. „Kétségkívül. egy fiatal korában nagyon csinos, de idős korában egy összetört vén asszony titkai nyugosznak a bevakolt téglák között. A kiásott mély gödörből egyelőre csak súlyos kövek gurultak elő. Tavasszal azonban folytatjuk a további feltárómunkát — most már a technika segítségével. Akkor újra tájékoztatjuk az irodalomszerető közönséget. Dr. Ferenczy Miklós Lilla háza — egykor Csokonai — Lilla-emlékszoba A Lilla-ház titka Grafikák Műemlék gyógyszertárak A gyógyszertárban többnyire sietünk, türelmetlenül várjuk míg megkapjuk a kívánt gyógyszert, s máris futunk tovább. Pedig vannak olyan műemlék berendezésű gyógyszertárak, ahol érdemes elidőzni, szemlélődni. Képünkön a budapesti Münnich Ferenc utcai Aranykereszt patika 1888-ból származó berendezése (MTI-foto: Kieb Attila) Terítéken az ifjúsági nyelv ételelnevezése Nem véletlen, hogy az evés-ivás fogalomkörébe tartozó szókészleti elemeket állítottuk vizsgálatunk középpontjába. A fiatalság, az ifjúság, a diákság nyelvhasználatával kapcsolatosan, éppen ez a szókészleti típus kapja a legtöbb dicsérő szót és elítélő minősítést. Az egyetértő dicséret az ételnevek játékosságát, tréfás ötletes nyelvi formáit emeli ki. Az elítélek táborának nem tetszik az elnevezések ironizáló, sőt cinikus jellege, amely át-átcsap fölényes tiszteletlenségbe, durvaságba. Hogy melyik véleménynek van igaza és valóságalapja, kitűnik a diáknyelv fejlődéstörténetének felvázolása nyomán nyert szótörténeti tanulságokból. A régi, évszázados múltat megért kollégiumok diákjainak megnevezéseit, ételneveit, elsősorban a nyelvi elevenség, leleményesség, ötletesség, jópofaság és egészséges humor jellemzi. Két híres kollégiumnak a debreceni és a pataki iskola diákjainak szóhasználatáról vallanak olyan megnevezések is, amelyeknek a forrását a nyelvi humorban is bővelkedő népnyelvben kell keresnünk. Elsősorban ezekre a szóalakokra gondolunk: brúgó (kenyér), mard (cipó); árvaleves, bitanglé, suszterkávé (rántott leves). Képes Géza, volt pataki diák is megénekelte ezt a mindig feltálalt rántott levest, amely a diáklatinizmus elítélő minősítésével nyerte el a szemper, szempel (mindig) megnevezést: „A reggeli rántott leves volt” (kevés rántás, rengeteg víz) Képes: A pataki diák. A leves elnevezésére szolgáló lögymör a nép derűs, humoros nyelv- szemléletéről is árulkodó szóalak: „Mi az ebéd? Leves? Lögymör! Burgonyából, babból, tökből, káposztából meg~ kotyvastva”. Elképzelhetjük, milyen hús került terítékre, ha a diákszáj csak így emlegette: nyúllajbi. A vagabund diákhumor a téjbekásának nem véletlenül adta a csiriz, a majomfogó elnevezést. A töltött káposzta, a túrós csusza latin megnevezései: nunjuam (soha), abszurdum (képtelenség, lehetetlenség) a vagánykodó latinizmus jellegzetes példáit szolgáltatják. Egészséges derű és humor jegyében született meg a vízenballagó (galuska) és a suszter fánk (főtt burgonya) ételmegnevezés stb. Mi jellemzi a mai ifjúság nyelvhasználatát a napi táplálkozás és étkei megnevezésére szolgáló szavak megalkotásában? Először is: folytatja a diáknyelvi hagyományok nyelvi sajátosságainak; a játékosságnak, a humornak, a nyelvi ötletességnek felhasználását, de ugyanakkor átcsap a vagánykodó fölényességbe ás sunvian szellemeskedő tiszteletlenségbe. Több szót vesz át az argóból, a tolvajnyelvből. s kevesebbet a népi nyelv szókincséből. - Példatárunk érzékletesebben mutatja mire gondolunk. Arra a kérdésre, milyen levest kaptak ebédre, igen változatos rá a felelet: sportleves. (mindent bele!). Petö- fi-leves (Minek nevezzelek?). BMV-leves . (bele minden vacakot!) Leningrád-le- ves (bevehetetlen!). A nyelvi humor jegyei is érzékelhetők ezekben a megnevezésekben : úttörőgombóc. sörét (tarhonya): macskabenzin macskafröccs (tej) stb Sajnos tanúi lehetünk annak a jelenségnek és gyakorlatnak, hogy a szellemes jópofaságot a nyelvi cinizmust is tükröző durvább megnevezések váltják fel. A régi diákok ha ettek: töltekeztek. ma már az evés-ivás szócsaládját (eszik. táplálkozik. falatozik. étkezik. lakmároz. fal) a nyelvhasználati szabadosság és szabadszáiú- ság révén ezek a durvább megnevezések bővítik: zabái, zaba, kajál, kaja, moslékok silóz. bevermel burkol. tankol, betermel stb. A „nyelvi táplálkozás” étkei között nem szívesen halljuk és olvassuk, ha gátlástalanul terjed az ilyen szóhasználati gyakorlat. Dr. Bakos József
