Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-12 / 9. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. január 12., kedd Kazinczy és kora Nagyszabású vállalkozásának második fordulópontjához érke zett a Petőfi Irodalmi Múzeum. Annak idején lapunkban is be­számoltunk arról, hogy a múzeum Bevezető a magyar iroda­lom világába címmel sorozatot indított, amelyben a kezde­tekről — látványos formában, dokumentumokkal szemléltetve. — mutatja be a magyar irodalom emlékeit. A múlt év tava­szán az első kiállítás irodalmunk kezdeteitől az 1750-es éve­kig szólóan részletezte a reneszánsz és a barokk kor ma­gyar irodalmi életét. A sorozat második. Ka­zinczy és kora című kiállí­tása időrendben 1750-től 1820-ig dolaozza fel az iro­dalomszervezésnek. a kul­turális élet átszervezödésé- nek évtizedeit. Elsősorban Kazinczvt és körét, illető­leg a Kazinczy ellen cso- Dortosuló mozgalmakat mu­tatja be. Ez a kor az irodal­mi csoportok kialakulásá­nak. a szellemi élénkülés­nek nagy korszaka: folyó­iratok indulnak, színtársu­latok szerveződnek. Fontos­sá válik az országgyűlések­hez kapcsolódó politikai és irodalmi élet. Teret kap a szabadkőművesség. Szóhoz jutnak a diákönképzőkörök, az olvasókabinetek és az iro­dalmi szalonok. Művelődéstörténeti meg­közelítéssel az irodalom kö­zéppontba helyezésével öt tárgykört ölel föl a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása: bemutatja Ráday Gedeon. Csokonai. Kazinczy, a du­nántúli írók (Berzsenyi. Kiss János. Kisfaludy Sándor. Pá- lóczi Horváth. Dukai Takács Judit) és a pesti írók fVtt- kovics. Szemere. Kölcsey, Viráa Benedek, Kultsár Ist­ván) irodalmi, publicisztikai működését és emberi jel­lemzőit. Néhány teremnvi dokumentum részletesen fog­lalkozik a hazíai színházi élet. a közművelődési egye­sületek és a könyvtárak fej­lődésével. az iskolák és a magvar nyelvű tudományos­ság helyzetével is. A könyv- és folyóiratkiadás kapcsán esik szó a cenzúráról, és e korszak jellegzetes irodalmi tettéről, a nyelvújításról. Kéziratok, könyvek, első kiadások, korabeli folyóira­tok laviai. írók és költők levelei, naplói és följegyzé- sei. személyes tárgyai és öl­tözékei töltik meg a vitri­neket. Számos rajz és metszet bi­zonyítja. hogy e kor irodal­márai a szépművészetekkel is magas színvonalon fog­lalkoztak. És ott vannak a teremben a korszak neves képzőművészeinek — Donét János. Ferenczy István — alkotásai is. A Petőfi Irodalmi Múze­um gazdag tárlatát számos országos múzeum, könyvtár levéltár és egyházi gyűjte­mény anyaga egészíti ki. K. M. Kazinczy Ferenc dolgozószobája Berzsenyi Dániel (Barabás Miklós festménye) Mária Terézia 11717—1780) Ismeretlen festő müve Ezerkilencszázhuszon- nyolcban mutatták be Né­metországban Brecht Kol­dusoperáját, amelynek ze­néjét a később világhírűvé vált Kurt Weill komponál­ta. Voltaképpen ez a mű hozta meg számára a ki­ugrást, az osztatlan, az egyértelmű sikert. A közönség csak az első percekben idegenkedett, aztán felharsant a szűnni nem akaró taps, méltatva egy markáns, egy mással össze nem téveszthető te­hetség jelentkezését. Nem kell zenekritikusnak lenni ahhoz, hogy érzékeljük haj­dani újszerűségének, máig is vitathatatlan eredetiségé­nek összetevőit. Ez a majd- hogy csodagyereknek indult művész kétségkívül ötlete­ket merített a korabeli, divatos irányzatokból, de a szintézis, az összegzés ki­zárólag rá jellemző volt. Az ő arcélét idézte — a jubileum alkalmából — szombaton, délután a Ma­gunkat ajánljuk című mű­sor záróblokkja. Csak dicsér­ni lehet ezt az összeállítást, ugyanis Galla Miklós, va­lamint Korányi Tamás szerkesztő meglelték a he­lyes, a legideálisabb ará­Tiszteletre méltó vállal­kozás volt — nem is szólva hiánypótló jellegéről — dra­matizálni, hangszalagra vin­ni az egész Újszövetséget. A Biblia ugyanis az egye­temes kultúrkincs szerves, nélkülözhetetlen része. Is­merete nélkül aligha igazod­nánk el a hazai és a világ- literatúrában, hiszen az írók és költők számos mun­kájukban merítettek belőle, utaltak rá. A fiatalok vi­szont meglehetősen keveset hallottak róla, s ez a • mu­lasztás hovatovább aggasz­tó helyzetet szült, hiszen akadályozta az egyes alko­tások helyes értelmezését. így aztán adósságtörlesz­tésnek is felfoghatjuk ezt az akciót. Ennél persze sok­kalta több, mivel vala­mennyiünket örökzöld ta­nulságokkal gazdagít. Ezt tette a vasárnap es­ti program is, amikor Pál apostol leveleibe nyújtott bepillantást. Mi szolgál ezekből a ma emberének okulására? Min­denekelőtt az, — s ez alig­ha kótségbevonható —, hogy többet kellene törődnünk egymással, hogy illene fél­retenni előítéleteinket, nyokat. Főszerepet — ért­hetően — a muzsikának szántak: a legnevesebb ame­rikai, angol és magyar elő­adók tolmácsolták a híres dalokat. A magyarázó, az értékelő, a bemutató szö­veg — s ez se akármilyen érdem — tömörré, hatásos­sá formálódott. Ennek kö­szönhetően elénk lépett az a szimpatikus egyéniség, aki nem találta honát Hit­ler Harmadik Birodalmában, akinek munkásságát deka­densnek minősítették, aki arra kényszerült, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mokban próbáljon szeren­csét. Ebben az új, számára szokatlan környezetben is feltalálta magát. s babért babérra szerzett. Alkalmaz­kodott a kívánalmakhoz, de ezt úgy tette, hogy megőriz­te alkotói integritását. Külön örültünk annak, hogy ezt is észlelhettük, még­hozzá nemcsak ínyenceknek szóló tálalásban. De félre az ítészkedéssel, hiszen ennél is fontosabb az, hogy szórakoztunk, ki­kapcsolódtunk, s elbűvölt bennünket az a sajátos vi­lág, amellyel csak ő aján­dékozhatta meg az emberi­séget ... intrikus hajlandoságunkat- s megtanulhatnánk a szere­tet ábécé-jét. Legalább alsó tagozatos szinten, mert még eddig sem vergődtünk el, holott kimondatlanul is szomjúhozafuk — persze eléggé önző módon — a megértést. A hajdani élt egyházi fér­fiú erre serkent minket, nyomatékolva azt, hogy a magunk sorsát is beara­nyozzuk, ha legalább elin­dulunk ezen a mindnyájunk által igényelt úton. A töprengésre késztetés mellett élvezhettük Károli Gáspár ma is frissnek ható fordítását, s az ezen is át­sülő eredeti anyag szerkesz- tettségét, bravúros felépí- tettségét. Napjainkban ritka gyö­nyörűség ez, hiszen foly­vást szürkítjük szó- és írásbeli kifejezésmódunkat, s eszünkbe se jut, hogy en­nek minőségi szintje ha áttételesen is, de befolyá­soló, cselekvésre serkentő erő. Legalább magunkba száll­tunk, s figyelmezünk az igényesség intelmeire is. Nemcsak rövidtávon . . . Pécsi István II/l. Az özvegyen maradt idős patikusné leemelte a stelázsi fölső polcáról a temetőben pihenő Vince József kiszol­gált vulkánfiberét. Letöröl- gette: előbb moshatba már­tott vizes ronggyal. Azután — puha flaneUdarabkával kifényesítette a felületét. Át- : törölgette fehér cipőkrém­mel a nehezen járó zárat. Elővette a herendi bonbon- niére-ből a kulcsát. Megfor­gatta a mind simábban en­gedelmeskedő szerkezetben. A koffert átvitte a bespa- lettázott ebédlőbe. Barnás- f szürkén szerénykedett raj- | ta. még a világválság utáni í évekből, a velencei szállo­da címkéje. — Meglásd, édes Marikám. ' eljutunk mi még egyszer Olaszországba. Sőt, A lova­gok szigetére. Máltára is át­ruccanunk. Egyenesen a napfényes Szicíliából. Így vigasztalta magukat egyetlen — lábatlan — fiuk balesete után. a hosszú esz­tendők alatt az ura. A lova­gok iránt még gyerekkorá­ban lobbant föl a szenvedé­lye. Előbb az Űri casino könyvtárából, majd a vá­roska kölcsönkönyvtárából. később, ahogy fordult a tör­ténelem. távkölcsönzéssel valamennyi fővárosi könyv­tárból elolvasott és kijegy­zetelt minden rrylvet. amely a máltai lovagok hosszú tör­ténetéről szólt, vagy leg­alábbis velük állt kapcsolat­ban. A kisvárosban híre ment a gyógvszerészsegéd úr szen­vedélyének. Történelmi gyűj­teményét néha még aián7 dékozó kuncsaftok is gyara­pították az idők folyamán. A nagy háború alatt, a bom­bázások — s mellesleg a mál­tai angol katonakórház virág­zása — korszakában Vince Jó­zsef. az önálló patikus kin­csei a pincében, ládázva vár­ták a jobb napokat. A ládák nem. a könyvek túlélték még a gyógyszer­tár államosítását is. Csak éppen Vince bácsi kapott egv-két főnököt. Hozzájuk éppúgy türelmes és lovagi- as volt. mint a betegekhez, ha be-bekopogtattak éjfél után kettőkor — vagy há­romkor — a hullámos vas­redőny elhúzható kisablakán. Még nem volt egészen nyugdíjban, mikor egy este zárás előtt sebbel-lobbal be- támított a farmernadrágot viselő. híres gvógyszerfo- gvasztó Iboly. a szemközti új IBUSZ-kirendeltségről. — Józsi bácsi! Utazást szervez jövő tavasztól Mál­ta szigetére az IBUSZ. Itt- hagvom az úi prospektusun­kat Magának. Vince József kiadta a Pi- polfent. persze szigorúan re­ceptre. a nyúzott macskához hasonlító kisasszonynak. Mindkét szemhéja remegni kezdett, amikor a blokkolás után kezébe fogta a fényes papíron készült, több szín­nyomású ajánló füzetet. Haj­szolta. sürgette volna a per­ceket. hogy hazamehessen egv s mást ellenőrizni a tér­képei között. Az utazás ára kimondha­tatlanul magas volt. Fele­ségével együtt nem is mer­ték majdnem egy hétig föl­említeni. Józsi bácsi várha­tóan elég közepes nyugdíja. még a rádolgozás remélhető összegével együtt is többéves takarékoskodást igényelt. Egyedül menni a nyugdíjas gvóevszerész nem óhajtott. Márika ez irányú célzásait hallatlanná tette. Fogytak a hónapok. Gyűlt az útravaló. az árak emel­kedtek. olyan bizonytalan körvonalakat öltöttek. A naov utazás azon a tava­szon mégis kézzelfogható kö­zelségbe érkezett. — No. Márikám — kari- kázta be a legújabb színes prospektusból Vince József a horribilis summát —. idén röpülünk. Még nem kásásodott a hó. de már jelentkeztek. Az asz- szonvként is karikás szemű Ibolykával kétszer ellenőriz­tették. hogy tudomásul vet­ték-e a központban az ő határozott szándékukat — Meleg volt a nyár. Má­rikám. Ártana néked a dús páratartalom. Sebaj. szep­tember legvégén megyünk. Ha lesz is közben s:rokkó. akkor is elmondhatjuk majd, hogy alaposan meghosszab­bítottuk a nyarunkat — kun­cogott Józsi bácsi. Kicsit aggódott, persze ti­tokban. Márikának újab­ban a szíve rendetlenkedett. Hirtelen költözött be kert­jükbe a tavasz. Az évelő vi­rágok puha földjének lazí­tásakor Józsi bácsi nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a száraz és sziklás Máltára sokhelyütt hajókkal hozatták a tehetősebb lova­gok. például Szicíliából. a termőföldet. A hétfő délutánt a mál­tai jegyzeteknek szentelték. Rendkívüli adásnapkor sem kapcsolták be a tévét. A tö­rökökről. a nagymesterekről, a fiatal, hódító Napóleon­ról. az angolok vállalkozá­sairól beszélgettek. A mi­niszterelnök kijelentéseinek jelentőségén Józsi bácsi hosszasan eltöprengett. Mind gyakrabban álmodtak a bás­tyákkal körülvett óriás ki­kötőről. ahol majd körül pö­fög ve’ük egy vászon tetős kirándulóhajó. (Folytatjuk) Emlékezés egy nagy zeneszerzőre örökzöld tanulságok

Next

/
Thumbnails
Contents