Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-12 / 9. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 12., kedd 5. „Megy a Dunán a hajé...” Napjainkra egyre apad azoknak a száma, akik isme­rik, s még kevesebb azoké, akik időnként eléneklik a ,,Megy a Dunán a hajó .. kezdetű furcsán vontatott ütemű dalt. Amin cseppet sem kell csodálkozni, mert lassacskán nem tudják az emberek, hová tegyék ezt a valamikori munkadalt, a ma­gyar hajóvontatók egyik fennmaradt énekét, hiszen annyi víz folyt le különbö­ző folyómedreinkben, mióta az emberi vagy állati vonó­erőt felváltották a gőzgépek, azokat a motorok, egyszóval a géphajók. A munkáját megkönnyíteni törekvő em­ber — ha már a szelet nem foghatta eredményesen a fo­lyók hátán úszó hajók vi­torláiba — folyamhajózásban is megtette haladó lépéseit. A partról vontatott fahajók, hajósok és hajóvontatók vég­leg elmerültek a múló idő­ben. Eltűntek, alig hagyva nyomot maguk után. Né­hány tárgy — hajóvontató hámfa. a bőgős hajóból ma­radt. cégérként szolgáló orr­tőke. kicsi, korabeli modell, s egy-két grafikai ábrázolás a múzeumokban — jószeri­vel ennyi minden. És vala­mi kevés hajósének vagy daltöredék. Ami még fel­derítetlen lappang imitt- amott, az sem lehet sok. Pedig töméntelen fahajó és azokat kezelő vízi ember jár­ta folyóinkat a honfoglalás­tól a múlt század végéig (helyenként még azután is), mert a hajózásnak fontos szerepe volt gazdasági éle­tünkben. A kisebb dereglyék, bárkák ezrein kívül a nagy, fedeles, bőgős hajók és tető nélküli vagy pusztahajók ké­pezték kereskedelmi hajóál­lományunk javát. Követke­zésképp az elmúlt századok­ban több tízezren éltek vize­inken hajózásból, s hajóvon­tatásból. Könyvtárnyit írhat­nánk hajóikról, életformájuk­ról. Ám ezúttal csak néhány hajósdalt és a hajózás ihlet­te népi mondást citálunk, mielőtt teljesen veszendőbe megy népdalaink és népi böl­csességeink e különös fajtá­jának emléke. A legismertebb a „Megy a Dunán a hajó. Húzza azt harminchat ló, / Ha elsza­kad a kötele: Hasra esnek a lovak!” Az előzőt nyújtót- tan, az utolsó sort röviden kell énekelni, amelyhez — valószínűleg újabb toldás­ként — hozzáfűzték: „Be­verik a farkukat!” A hajósnóta végeredmény­ben népi líránk foglalkozás­hoz kötött csoportja, több­nyire a gyalogos vagy lovas hajóvontatók életéről szóló dal. A hajósdalok többsége in­dulás, pihenés és megérke­zés idején énekelt, többnyi­re tréfás, nemegyszer két­értelmű mulató- és szerelmi nóta: „Húzd meg, húzd meg szép csendesen, Hogy a szíve megrepedjen. Reped jen meg örömébe-bújába. Ott mulat egy hajóslegény magába’!” A másik: „Most akadtam egy hajóra, öv- edző nélkül, valóra. Én va­gyok az övedzője. Barna rózsám szeretője.” A hajósdalok képei a víz mentén lakók dalaiba is be­lekerültek: „Alulról jön egy öreg vontató. Azt kérdezi, van-e zab eladó? Árpa is van, mégis zabot mérnek. Jobb a lánynak, mint a menyecskének.” És egy má­sik : „Csütörtökön verradó- ra Ültem a bánat hajó­ra. Duna vize alig bir- gya. Mindön bánatomat hozza." „Túr alatt foly a Berettyó. De szépen lebeg a hajó! Bánatos hajóra ül­tem, / Jaj de hamar elmerül­tem!” A szólások, közmondások zöme a hajóhúzó lóval kap­csolatos: „Nyög, mint a ha­jóhúzó ló ..„Olyan az éle­te, mint a hajóhúzó lóé .. „Se hite, se lelke, mint a hajóhúzó lónak” — azaz meg­bízhatatlan, komisz ember. „Hasa az istene, mint a ha­jóhúzó lónak” — azaz telhe­tetlen. az evésben, és „Ki van fizetve, mint a kurtulyás ló” — vagyis valakinek va­lamilyen ügye akár veszen­dőbe is mehet, mert be volt számítva a veszteség. (Kur­tulyás a vontató egység leg­hátul haladó, egymagában húzó lova.) Tárgyi emlékekben kevés­bé bővelkedik a fahajózás. Alig néhány muzeális darab emlékeztet a régesrégen le­tűnt hajósvilágra. Dr. Cs. K. H eti umor ét elején — Észrevetted, hogy Jana soha senkiről nem mond rosszat? — Persze, hogy nem. mert mindig csak magáról beszél. — Most kivel jársz, Mó­nika? — Tudsz titkot tartani? — Persze. — Én is! ■ár A lord felvezeti a lovát a szálloda lépcsőin. — Bocsánat, nálunk nem szabad a lépcsőn lovat fel­vinni! — figyelmezteti a por­tás. — Sajnálom — válaszol a lord —, nem szereti a liftet. ★ — Látom, John te is kez­desz szemüveget hordani — mondja az egyik skót a má­siknak. — Melyik orvos ír­ta fel? — Tréfálsz? Örököltem! •ár — Hol töltik az idén a nyarat? — A fiam Svájc ban, alá­nyom Indiában, a feleségem Párizsba megy. — És maga? — Lehet, hogy a börtön­be ... •ár — Fia van! — közli az ápolónő a fiatal apával. — És a feleségemnek? — Legyen nyugodt, neki is! Az ostorosi Szerencsi Árpád, aki egyébként a Tanácsi Építőipari Vállalat darukezelője, világrekordot állított föl tojás- patkolásban. Az eddigi rekord ugyanis — amit egy MÁV-kai inkovács állított fel — 151 volt, ám ezt lekörözve Szerencsi Árpád 171 darab patkót rakott fel egyetlen tyúktojásra. Igaz a munka fél évig is eltartott, s mint mondja ezért a rekordért érdemes volt. Hogy mi lesz a sorsa a tojásnak? Odaajándékozza az Ostoroson rövidesen megnyíló falumú- ceum részére a többi általa készített kovácsolt ajándéktárgyakkal együtt. Felvételünk a tojáspatkoló mesterről készült és a megpatkolt tojásról (Fotó: Kis Béla) RÉGI MESTERSÉGEK NYOMÁBAN Kanta Gyuláné csuhészobrai Kanta Gyuláné a népi hagyományok lelkes ápolója a Zala megyei Csatáron. Csendes és fontos életet él szerény otthonában. Ö ma­ga így mesél erről: — Igen nehéz körülmé­nyek között nőttem fel. Szü­leim napszámosok voltak. Hét gyermeket neveltek fel. Még egészen kisgyermek voltam, de már dolgozni jártam a Teleki gróf birto- Ikára, Pölöskiérq. Játékaim és szórakozásaim is a mun­kához kötődtek. Ősszel ha­talmas zsákokba gyűjtöttük a kukoricaháncsot, hogy a család tagjainak hasznos tárgyakat készítsünk belőle. Édesanyám igen ügyes ke­zű asszony volt: papucso­kat, kosarakat, kézi szaty. rókát, lábtörlőket font a ki­szárított csuhából. Hosszú téli estékén édesanyám köré gyűltünk, és leánytest­véremmel együtt megtanul­tuk a csuhéfonás mestersé­gét. A maradék csuhéból készítettünk játékbabát, kis állatokat, lovakat, ame­lyekkel a kisebb testvéreim jól eljátszadoztak. Aztán lassan elmaradtak a meghitt családi esték. A háború — mint annyi más családnak — Kantáék éle­tét is szétzilálta. A férfiakat elvitték a frontra. Aranka 1944-ben férjhez ment. Há­zasságából négy fiú szüle­tett. Erejét, energiáját a megélhetési gondok kötöt­ték le. Nem volt ideje csu- hébabákkal foglalkozni. — Néhány éve, hogy a gyermekeim elkerültek a háztól, és egyedül marad­tam, újra elkezdtem gyűjte­ni a csuhét, és azon gon­dolkodtam: mit csinálhat­nék belőle? Lassan megele­venedett képzeletemben az a régi, paraszti világ, amelyben életem nagy ré­szét én is töltöttem, amikor még silingába vitték ki a gyerekeket a mezőre, hogy szülei 1 dolgozni tudjanak tőle. Máskor vajat köpülö anyám jutott eszembe, vagy éppen a kenyeret dagasz­tó szomszédasszony __ A polcokon szép, katonás rendben sorakoznak egy letűnt világ csuhébabáklba álmodott emlékei: a kalá­csot fonó takaros háziasz- szony, aratókorsót cipelő menyecske, az anyja szok­nyájába kapaszkodó csin­talan gyerek, a gömbölyű silinga a csecsemővel, a piacra igyekvő asszonyok csoportja, kapáló, kaszáló parasztember ... Felsorol- hatatlan hosszú sorban idé­ződnek meg a természetben végzett paraszti munka pil­lanatképei. A nyilvánosság előtt 1983- ban szerepelt először mun­káival. Zalaegerszegen ren­dezett kiállítása nagy si­kert hozott számára. A kö­vetkező állomás Nyíregyhá­za, ahol az országos népmű­vészeti kiállításon Szóra- katénusz-díjjal jutalma-jták csuhébabáit. Majd meghó­dította a főváros közönsé­gét is, ugyanis a margitszi­geti nagyszálló halijában egy hónapon át gyönyörköd­hettek a népművészet sze­relmesei a kis csuhészob- rokban. Azután elindultak vándordíjukra: Balaton­füred, Boglárlelle, Nagyka­nizsa, Lenti volt kiállítá­sainak újabb állomása. Kanta Gyuláné tagja a Zala Megyei Népművé­szeti Egyesületnek. Mint egyesületi tag, sokat tesz annak érdekében, hogy az igazi népművészeti alkotá­sokkal megismertesse a ma élő fiatalokat. Munka­bemutatókon, játszóházak­ban a csuhébaba-készítés tudományát szívesen meg­osztja az érdeklődőkkel. Népművészeti táborokban és országos kirakodó vásá­rokon is találkozhatunk Aranka nénivel. Munkájáról így vall: — Örülök, hogy a mai gyerekeknek megmutatha­tom, miként készítették sa­ját játékaikat szüleik, nagyszüleik természetes alapanyagból. Boldog va­gyok, ha egy újabb figurát al­kotok, és még boldogabb, ha újabb ötleteim nyomán si­kerül a múltat megidézni, és megőrizni a mának. Ha kezembe veszem a kukori- caháncsot, úgy érzem, újra él a múlt, és ezzel örömet szerezhetek másoknak és önmagámnak is. Aranka lázasan, szüntele­nül dolgozik. Ojabb kiállí­tásra készül. Többalakos figurákon töri a fejét. Pél­dául szeretne egy menyasz- szony-táncoltatást megörö­kíteni. vayy aratást, szüre­telést. Ahogy megismertem szenvedélyes munkatempó­ját, biztosan sikerülni fog neki. (K. Sz.) f HEVES MEGYEI SZOLGÁLTATÓ IRODA I 3300 EGER DOBÓ TÉR 2 a 36/10-144 ÁLLÁSAJÁNLATAI KSH. Számítástechnikai és Ügyvitelszervező V.: Eger, Grónay u. 3. Felvételt hirdet középfokú végzettséggel rendelkező női munkaerők részére, adatrögzítői munkakör betöltésére, két műszakos munkarendben. MEFAG Műszaki Üzemigazgatóság: Éger-Felnémet, Tárkányi út. Érettségizett, gépírni tudó pénztárkezelő adminisztrátort keres felvételre. Heves Megyei Tüzeléstechnikai és Kémény­seprő Vállalat: Eger, Klapka u. 9. • Felvételre keres szakirányú középfokú végzettséggel rendelkező vegyszeres csoportvezetőt és helyettest, valamint középfokú tanfolyami végzettséggel gépjármű- ügyintézőt. KAEV 10. Sz. Gyára: Eger, Kistályai út 6. Alkalmaz fejlesztésben jártas tmk-technológust; marósokat; esztergályost és raktári segédmunkást. Heves Megyei Sütőipari Vállalat: Eger, Sas út 60/a. Felvesz tervezői jogosultsággal rendelkező, kivitelezésben jártas építészmérnököt; épületgépészt; középfokú végzett­séggel műszaki rajzolót; közgazdasági végzettséggel beruházási előadót, valamint villanyszerelő szakmunkásokat. Eger—Tarnavölgyi Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulat: Eger, Torok köz 5. Szakirányú végzettséggel és gyakorlattal rendelkező munkaerőt keres könyvelői‘munkakör betöltésére. Egri Vasöntöde: Eger, Nemecz J. u. 11. Felvételre keres számítástechnikai rendszerszervezőt, belső ellenőrt, villamosmérnököt, technológust, minőségi ellenőrt, kőművest, kompresszorkezelőt és kazánfűtőt. Heves Megyei Patyolat Vállalat: Eger, Tinódy u. 28. Középfokú végzettséggel rendelkező munkavédelmi és tűzvédelmi vezetőt alkalmaz. Révai Nyomda Egri Gyáregysége: Eger, Vincellériskola u. 3. Gyakorlattal rendelkező gépírónőket keres felvételre jó kereseti lehetőséggel. ..Csuhébaba- kiállítás"

Next

/
Thumbnails
Contents