Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-12 / 9. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 12., kedd Hz ideológiáról A minap világnézeti tárgyat oktató kollégák társaságában ismételten arra fordult a szó, milyen nehézségek, bukta, tök. korlátok keserítik a munkánkat nap mint nap. A marxizmus—leninizmus ideológiájának hivatásszerű köz­vetítése az utóbbi időben egyre gyakrabban fennakad a társadalmi reálfolyamatok goromba, tüskés bogain, s egy­re többször kérdezik meg a hallgatók, hogy vajon mi az oka, a „jólfésült” elmélet és a nem csupán „fésületlen”, ha­nem időnként már szinte bárdotatlan valóság eltéréseinek. MÉG HARMINC HÓNAP Tízmilliók a föld alatt Mintha egy bányavágat lenne, pontosan úgy mutat. Az elején még betonidomok formálják ki a szelvény felületét, majd később fenyőfatörzsek alakzata tartja a főtét, a bol­tozatot. Még beljebb haladva előtűnik a keskeny üreg. Igaz, hogy az eszmék ál­talában igen ritkán esnek teljes mértékben egybe tár­gyukkal, a valóságos élet- folyamatokkal. Miként ér­vényesülhet tehát az ideo­lógia alapfunkciója, misze­rint a maga sajátos eszkö­zeivel járuljon hozzá a tár­sadalmi gyakorlat jó hatás, fokú, eredményes, és egy­re tudatosabb befolyásolásá­hoz? A Központi Bizottság a közelmúltban az ideológiai munka tapasztalatairól tár­gyalva félreérthetetlenül állást foglalt a marxizmus— leninizmus alkotó alkalma­zása mellett. Vajon milyen akadályozó tényezők fejtet, ték ki ellenhatásukat az el­múlt évek, évtizedek során, mi korlátozta ennek az al­kotó szerepnek minél tel­jesebb érvényesülését? A gyakorlat és az ideológia kölcsönhatásának disszo­nanciái mindenekelőtt en­nek az „alkotó alkalmazás­nak" a fogyatékosságaiból eredeztethetök, A Központi Bizottságnak e jelzett igénye egyidejűleg két mozzanatot is magában foglal. Hiszen csak akkor lehetséges a marxizmus— leninizmus termékeny fel- használása, ha egyrészt a társadalmi gyakorlat, ezen belül pedig kitüntetetten a politika rendelkezik meg­felelő fogadóképességgel, másrészt pedig az ideológia olyan mértékben tudomá­nyosan megalapozott, olyan színvonalon művelt, hogy ez lehetővé teszi felhasználó adaptálását. Kényelmes, és mi tagadás, jóleső érzés len­ne könnyű szívvel azt fo­galmazni, hogy e két össze­függő feltételrendszey lé­nyegében adott, történjen meg tehát az alkotó alkal­mazás! Ez azonban, sajnos, korántsem ilyen könnyen megvalósítható. A társadalmi gyakorlat és a marxista—leninista ideo­lógia között kialakult el­lentmondások egyik törté­nelmi forrása magának a politikának gyakorta önel­lentmondó viszonyulása hegemón ideológiáinkhoz. A politika az elmúlt évti­zedek során nemegyszer te­kintette és kezelte egyszerű „szolgaként" az ideológiát. S bár tagadhatatlan érdek­lődéssel figyelte az ideoló­gia művelőinek progresszív erőfeszítéseit, munkájuk új eredményeit, ezeket a lehet­ségesnél szűkebben hasz­nálta fel, s gyakorta elis­merése mércéjeként kizáró­lag a status quo igazolását mérlegelte. Ez a néha korlátozó, az ideológiára nem mint sza­kadatlanul fejlesztésre, mo­dernizálásra szoruló fegy­verrendszerre számító po­litikai gyakorlat érzékeny veszteségeket okozott az ideológia fejlődési folyama­tában. S milyen nyilvánvaló a kölcsönös összefüggés gyakorlat és ideológia kö­zött: ezek a veszteségek a társadalmi folyamatok moz­gásrendszerében is időnként bénítóan hatottak. Oktalanság lenne azonban sommásan a politikára há­rítani a marxista—leninista ideológia hazai „fejlődési rendellenességeinek” moz­gató rugóit. Annál inkább, mert ma az ideológia mű­velői, hivatásos közvetítői számára is teljes bizonyos­sággal érzékelhető, hogy szellemi életünk e területé, nek fejlődése saját lehető­ségeit sem tudta igazán ki­használni. Nehezen vetjük le a „sztálini öltözet” egyik-másik „ruhadarab­ját”, s ráadásul a szociális konszenzus elmúlt évtize­dekben stabilitása, az élet- színvonal kedvező alaku­lása tagadhatatlan ké­nyelmességet is eredménye­zett az ideológia korszerű­sítési folyamatában. A Központi Bizottság ideológiai elemző munkájá­ban félreérthetetlenül szö­gezte le: „nélkülözhetetlen a valóságismeret". A megállapítás folytatásaként indokolt keménységgel kell fogalmaznunk azokat az alapkövetelményeket, ame­lyek a társadalmi gyakor­lat a politika, valamint az ideológia .viszonyában el­engedhetetlenül szükség­szernek. A szociális folya­matok a gazdaság, a politi­ka szférájában minden ko­rábbinál koncentráltabb és fokozottabb tudatosságot követelnek. Ilyen szintű tu­datosság azonban ideológiai tisztánlátás, tudományos megalapozottságú ideológia művelése, és hatékony köz­vetítése nélkül elérhetetlen. A gazdasági problémák feltornyosulása magában rejti annak a veszélyét, hogy az ideológia szerepe, fejlesztésének időszerűsé­ge háttérbe szorul. Nagy hibát követnénk azonban el, ha nem lenne világos számunkra, hogy korszerű ideológia művelése és közvetítése nélkül lehetet­len társadalmi méretű fel­adatok elvégzésére mozgó­sítani lakosságunkat. A Köz­ponti Bizottság konstruk­tív szándékai tűnnek ki abban a megfogalmazás­ban, amely arról szól, hogy „a szocializmus építésének kérdéseiről, az egyes konk­rét lépések szükségességé­ről, azok következményei­nek a megítéléséről nem­csak a más világnézetet vallók, hanem a marxisták körében is egymástól elté­rő elképzelések alakulhat­nak ki. Az elméleti, politi­kai-ideológiai vélemény- különbségeket alkotó szel­lemű vitákban, és a gya­korlati tapasztalatok alap­ján kell tisztázni". E szándékok valóra vál­tása azonban komoly eltö­kéltséget diktál a politika és az ideológia munkásai számára egyaránt, mert csak ilyen elhatározá­son alapuló alkotó tevé­kenység emelheti minősé­gileg magasabb szintre a társadalmi gyakorlat és az ideológia összetett kölcsön- viszonyát. Meglehet, a vi­lágnézeti tárgyak oktatói számára ez semmivel sem jelent kevesebb munkát, de az a közérzetváltozás, amely egy tudományosan szilár­dabb „lábakon” álló mar­xista—leninista ideológia művelése, közvetítése során születhet, önmagában sem elhanyagolható tényező. V. I. — Itt lesz a pincénk — mondta dr. Nagy János fő­mérnök. a Mátrai Egyesült Tsz műszaki osztályának a vezetője — Gyöngyöstarján- ban. Megállunk, szemlélődünk. Körülöttünk emberek. Ket­ten fűrészelnek. arrébb egyikük lapátol, majd a tá­voli derengésből ugyancsak két ember közeledik. A vál­lukon egv-egy szál geren­da. Szinte ennyiből áll az egész csapat. — összesen heten va­gyunk — közölte Nagy Má­tyás. műszaki vezető. Hogy is van ez? Hét em­ber akar egy pincét megépí­teni? Mekkora lesz az a pince, amihez ilyen kis csa­pat is elég? — Az elővágatot a gyön- gyösoroszi ércbányászok haj­tották ki — magyarázta a főmérnök. — Pontosan 351.4 méter hosszan. Kereken mintegy tízmilliót fizettünk érte. — Miért nem ők végzik a munkát továbbra is? — Nem tudtunk megegyez­ni a pénzben. Nem nagy összeg volt a különbség a kért és az ajánlott pénz kö­zött. de mi is úgy vagyunk vele. hogy minden forint számít. Ott kell lefaragnunk a kiadásokat, ahol tudjuk. Ügy döntöttünk. magunk végezzük el a még hátralé­vő munkákat. — Azt értem, hogy a tíz­ben vannak szőlészek, qé- vészek. mesteremberek, de hoav bányászok ... ? — Pedig vannak és voltak is. A kőbányánk már hosz- szú évek óta működik. — De a kőbánya is más és a vágathajtás is más. Csak úay ripsz-ropsz átalakultak az emberek? — Nem egészen — néz rám a bányamunka műsza­ki vezetője. — Én magam 'bánvatechnikus vagyok, an­nak idején Nagybányán vé­geztem. Itt születtem Recs- ken. nem csoda, ha egy kis kitérővel idekerültem. bár Orosziban is dolgoztam, amíg nyugdíjba nem men­Az MSZMP Ideiglenes Köz­ponti Bizottsága 1957. janu­ár 29-i ülésén fogadott el határozatot a „Polgári fegy­veres karhatalom kialakítá­sáról”. Ez a határozat feb­ruár 12-én látott napvilágot. A határozat világosan meg­fogalmazta a Munkásőrség felállításának szükségessé­gét, feladatát. Döntött azok­ról. akik tagjai lehettek, szólt a szervezeti felépítésé­ről, vezetéséről, a kiképzés idejéről. A határozat szerint a Munkásőrség felállítását in­dokolta, hogy a néphatalmat ért támadás idején a szocia­lizmushoz hű munkások és parasztok fegyver nélkül voltak. Feladata: a rendőr­séggel és a néphadsereggel együttműködve segítse elő a néphatalom és a békés építőmunka védelmét. Tag­jai lehetnek: elsősorban üze­mi munkások, szegénypa­rasztok, tsz-tagók, állami gazdasági és gépállomási dol­gozók, akik részt vettek 1919 harcaiban, partizánok vol­tak; 1945 előtt részt vettek a munkásmozgalomban. a felszabadulás óta szilárdan helytálltak a szocializmus építésében, s 1956-ban sem inogtak meg. A tagság ön­kéntes. Az Ideiglenes Köz­ponti Bizottság elvi döntése után az Elnöki Tttnács feb­ruár 19-én rendeletet adott ki a Munkásőrség létrehozá­sáról. tem. De azóta. 1974 óta a tarjám kőbányában ellen­őriztem a munkát, mint mű­szaki irányító. — Nem jobb lenne szé­nen, csendesen pihengetni otthon, élvezni a nyugdíjas­éveket? — Van. akinek az a jó, nekem pedig az. hogy dol­gozom. Nem is tudom más­ként elképzelni a napjaimat. Akad még nyugdíjas bá­nyász másik is. Csabai Pál. aknász. Ö a munkák tény­leges irányítója. Afféle he­lyi vezető. — Két bányász jött hoz­zánk az orosziak közül — hívta fel a figyelmem a fő­mérnök. — Megkapták a háztájit és most ugyanúgy váriák a fizetésüket a tsz- től. mint mások. — Valamiféle normát nem állapítottak meg? — De igen. Tíznaponként négy métert kell előre ha­ladniuk. Már hallom is a mérete­ket: az oldalfalak magassá­ga 2.5 méter, erre rakják rá az 1.6 méter magas íve­ket. A pince talpszélessége pedig 4,6 méter. Az egyik oldalán sorakozik maid a 120 hordó, amelynek mind­egyike 110 hektoliteres lesz. Megtudom azt is. hogy jó­val százezer hektoliter be­fogadóképességű a tároló­tere a tsz-nek már most is. Az Ideiglenes Központi Bi­zottság határozatának értel­mében a szervezőmunkát a járási jogú pártbizottságok és az alapszervezetek vé­gezték. A pártalapszerveze- tek vezetőségei javaslatokat tettek a Munkásőrség tag­jaira, akiket taggyűlésen fo­gadtak el. Ezt követően a járási-városi ideiglenes inté­zőbizottságok hagyták jóvá a taggyűlésen elfogadottakat, vagy utasították el őket. A kiválasztott személyek több­sége megfelelt a követelmé­nyeknek. Megyénkben a Munkásőrség megszervezése 1957 február második felében indult el. Hatvan városban és járás­ban, valamint Egerben a szervezőmunka februárban indult, a többi területen pe­dig március elején. Az MSZMP Eger Városi Ideig­lenes Elnöksége 1957. febru­ár 25-i ülésén ismertették a Munkásőrség felállására vo­natkozó központi határoza­tot. majd elhatározták, hogy 1957. március 4-ig össze kell hívni a milíciatagokat. „Az egri járásban március ele­jén indult el a szervezés. Gyöngyös városban és já­rásban március 7-re már be­fejezték a szervezőmunkát. Erre a hevesi járásban már­cius 12-én került sor. A szer­vezőmunka április végéig megyeszerte befejeződött. Ek­kor már minden egységnél volt parancsnok, a zászlóal­— Miért kell ez a pince akkor? — Ha úgy vesszük, hogy valamivel több. mint tízezer hektóval bővül a tárolási le­hetőségünk. akkor nem lát­szik olyan fontosnak a pin­ce megépítése. De az tény. hogy igazán jó minőségű bort csak fahordókban le­het érlelni. Mi a nyugati piacot szeretnénk megnyer­ni magunknak, oda pedig csak a legkiválóbb borok­kal érdemes menni. Eddig ■is exportáltunk, de ma már nagyon fontos, hogy meny­nyiért tudunk valutához jutni. Január 1-jétől, ha min­den igaz. önállóan folytat­hatunk külkereskedelmi te­vékenységet. — Hogyan kalkulálják en­nek a pincének a költségeit? Mennyiből jön ki mindössze­sen? — Mintegy negyvenmilliót mondhatok. — Honnan van ennyi pén­zük? — Világbanki hitelt pá­lyáztunk meg exportbővítés­re. Abból jut a pincére is. Egyébként a borászati üze­münk berendezéseit lízing­ben kaptuk. Nekünk valu­tát kell termelnünk, hogy törleszteni tudjunk. Elmondta még. hogy a Pincének 1990 szüretére kell teljesen elkészülnie. Addig még van mit csinálni. Az elővásat meglévő szelvényét robbantással szélesítik ki. A jaknál, illetve a századok­nál a létszám teljes volt. A szervezőmunka bár ered­ményes volt, nem volt men­tes bizonyos hibáktól. Pél­dául ez a munka a pétervá- sári járásban túl gyors volt. Ebből következően a tagok közé oda nem való szemé­lyek is bekerültek. A heve­si járásban egyesek a belé­pésük után nem mertek a lakosság szeme elé kerülni, illetve szégyellték a mun­kásőri feladatok megoldását. Hatvanban egyesek felvetet­ték, hogy a „ ... vörös kar­szalag helyett inkább nem­zeti színűt használjunk”. Egyes helyeken iszákosok is bekerültek az egységekbe. Megyénkben három mun- kásőrzászlóaljat (Eger vá­ros és járás, Gyöngyös vá­ros és járás. Hatvan város és járás), és három századot szerveztek. (Füzesabonyi, he­vesi és pétervásári.) Az egri városi és járási zászlóalj két századból te­vődött össze. Az egri század három szakaszra oszlott, eb­ből egy nehézfegyveres volt. E századhoz tartozott Dem- jén és Egerszalók is. A já­rási század szintén három szakaszból tevődött össze (Felsőtárkány, Felnémet, Fi- nomszerelvénygyár, Bélapát­falva, Egercsehi bányatelep, Bekölce). A Gyöngyös városi és já­rási zászlóalj is két század­ból tevődött össze. A váro­kőzetet el kell szállítani. A rakodógépet Ozsvát Ferenc kezeli. Szecskó János pe­dig. aki szakmája szerint kőműves most a kis trak­torral szorgoskodik hol itt. hol ott. A brigád a Jó szerencsét elnevezést választotta ma­gának annak idején. Az úi személvek ehhez a csapat­hoz csatlakoztak. A hajda­nán elért aranykoszorús mi­nősítés most is kötelez min­denkit a jó munkára. — Egy időben néhányon szóvá tették, hogy a rob­bantások miatt repedezik a házuk. Ma már nincs pa­nasz? — A mostani robbantás már kisebb hatású, mert nem egy zárt falat kell meg­bontani. hanem egy nyílást kell csak szélesíteni. A pa­naszok pedig . .. ? Ha a szakértő azt mondja, az em­lített ház a mi robbantása­ink miatt reped, nem vitat­kozunk. De ... a szakértői vélemény a döntő. Érthető. Ha a nagy gond­dal végzett ..bányászkodás” valami anyagi kárt okozna a környékbelieknek. nin^s értelme a huzakodásnak. A tsz ennek a községnek is a kenyéradó gazdasága. — Mi lesz a távlati elkép­zeléssel. a bánya külső elő­terével? — Elvégezzük a terepren­dezést. A bejáratot lezár­juk. Személyi forgalmat ter­vezünk a pincében. A szom­szédos épületet meghagyjuk, ■mintegy paraszti műemlék­nek. Az idáig vezető u?*»t egy kicsit fel kell javíta­nunk hogy a járművek el tudjanak jutni a bejáratig a pince előteréig. A legfon­tosabb. hogy márkás boro­kat érleljünk a megnagyob­bított pincében. Ennyi és nem több a célunk ezzel a mostani munkánkkal. Ez az ..ennyi” nem is ke­vés. hiszen valutát termel, külső értékesítést alapoz meg. Gyarapodásunk lehető­ségeit kínálja. si századhoz három, a járá­séhoz pedig négy szakasz tartozott. Az utóbbi így ta­gozódott: Az első szakasz: Gyöngyösoroszi Ércbánya és a gyöngyösi Szerszám- és Készülékek Gyára; második szakasz: Abasár és Domosz- ló; harmadik szakasz: Hal­ma jugra és Detk; negyedik szakasz: Atkár és Visznek. A hatvani városi, járási zászlóalj szintén két század­ra bomlott. A hatvani váro­si századnak három szaka­sza volt. Az első szakasz a MÁV-állomás dolgozóiból, a második szakasz a Mátravi- déki Erőmű munkásaiból, a harmadik pedig a hatvani városi munkásőrökből ala­kult. A századhoz még két nehézfegyverraj tartozott. A járási századot hat szakasz alkotta, s ezt egészítette ki két nehézfegyveres raj. A füzesabonyi század a füzesabonyi, a káli, a porosz­lói szakaszból és egy ne­hézfegyverrajból állt. A he­vesi század a hevesi, a kom­lói, s a kiskörei szakaszból tevődött össze. Ez utóbbi tagjai lovas munkásőrök vol­tak. Ezt a századot egy ne­hézfegyverraj egészítette ki. A pétervásári század a helybeli lövészszakaszból és egy nehézfegyverrajból, a tarnaleleszi, a recski lövész­szakaszból és a bátori rajból állott. (Folytatjuk) Szecskó Károly G. Molnár Ferenc ACÉLKÉK SZÍNŰ EGYENRUHÁBAN Á Munkásőrség megszervezése és tevékenysége Heves megyében 111/2. Csapatzászló-avatás Egerben 1957-ben

Next

/
Thumbnails
Contents