Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1988. január 9., szombat Szülőföldem Magyarország Móricz Zsigmond —, amikor élete regényét írta —, merész igazságot fogalmazott meg: a születés utáni tíz esztendő határozza meg tulajdonképpen a további éveket, sőt az egész életet, mert mindenki ekkor szerzi azokat az élményeket, melyek halaiig hatnak. Lehet vitatni a megállapítás igazát, azonban az, aki elolvassa a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet, hajlik arra. hogy egyetértsen az íróval. Irodalmunk több mint félszáz reprezentánsa vall a „homloknyi országról”, élők és nemrég eltávozottak. Már ezért is nagyszerű a kötet, fzét mégis az adja rneg, hogy valamennyien arról szólnak „tálentumot" — kincset — kaptak a szülőföldtől. Ki a pannon dombok megbúvó falvaitól. ki a Tisza mellől, ki a főváros munkásnegyedétől. „Gyermekkorom semmibe süllyedő tájain, apró faluk, akácerdők és dúsan zöld mezők között egy folyó kanyarog. A Marcal völgyében közel esnek egymáshoz a falvak, s a lelkek" — írja Bertha Bulcsú. És ugyanez igaz akkor is, ha városról — Pécsről — szól Csorba Győző csodálatos írása: „De a város mégis folyamatosan meghal és újjászületik, mint egy diadalmas óriásfa. S annak, aki hordozni akarja, egyszerre kell hordoznia valamennyi halott és élő Pécset. Nekem: A VÁROS mindörökre — ennél többet aligha tudok mondani, ha summázni akarom viszonyukat”. Fejes Endre: „Amikor Párizsban azt mondtam a követségen, kérem, én haza akarok menni — már csak a tér várt, talán néhány gyerekkori barátom a téren. Apám, anyám már nem élt, nem várt. A ház sem. Szemvillanásnyi idő alatt söpörte el a háború". Végh Antal: „Szatmári el kell veszítenem, hogy megtarthassam belőle azt. ami még számomra megtartható. Szat- már egy darabja valamikor valóságosan is az enyém volt, most már csak írásaimban őrizhetem szülőföldem szép határának emlékét’’. Más és más alkatú írók; van aki riportot, van aki novellát, van aki prózaverset ír. Szociográfia is akad a művek között, mégis az az olvasó benyomása, hogy fehér asztal mellett ül az írókkal, s ők mesélnek. Mesélnek a szó nemes értelmében. Nemcsak élményeket, hanem gyermek- és ifjúkori tapasztalásokat az életről, az életükről, az életünkről. Vereségeinkről és győzelmeinkről, bánatunkról és örömünkről. S miközben peregnek a mondatok, kibomlik az asztalon az ország. Talán valamennyi tája, falvak és városok ... Nem szégyellem leírni a szót: hazaszeretet ez, amely mély és mai. Mert valóban tálentumot kaptunk valamennyien a szülőföldtől. A tálentum az ókorban felbecsülhetetlen kincs volt. Amit kaptunk az is. A Szülőföldem Magyar- ország arról szól, hog\j miként lehet ezzel a tálentum- mai okos szeretettel gazdálkodni. Aki író annak a tollal, aki mást tesz annak az~ által, amit a szülőföld a markába adott. Ruttkay Levente Dér Ferenc: A gyilkos visszatér Kriminéző és -olvasó nemzet lettünk. Erre gondolhat, aki Dér Ferenc kötetét kézbe veszi, de egyúttal fel is lélegezhet: számunkra nem idegen környezetben folyik egy bűnügyi nyomozás története, melyben feltárul egy negyven évvel ezelőtti bűn- cselekmény. Bizonyságául annak, hogy a bűnügyek néha megrekednek, hogy várni kell a leleplezésre, akár évtizedekig is. A történet 1945 elején kezdődik, s majdnem feledésbe merül, ahogy lassan már április 4. pirosbetűs ünnepébe zsugorodik a fel- szabadulás. A szerző jól pörgeti az eseményt, a korabeli lapokból vett szemelvényekkel ágyazza a korba a háborús történetet. Anélkül, hogy a gyilkos visszatéréséről bármit is dlárulnánk, a könyv érdemének tartom, hogy emlékezteti a második világháborút átélő korosztályt, a fiatalabbakat pedig eligazítja 1944 —45 viharaiban. Meggyőzően mutatja be a történet a hivatásos bűnüldöző testület munkáját, a nyomozásban való egymásrautaltságot, azt, hogy a többféle mentalitású emberek hogyan egészítik ki egymást a cél megközelítésében. És nem kevesen rajzolódnak meg a könyvben, akik nem hivatásszerűen állnak az ügy felderítése mellé. A jó kortörténet dokumentáció jellegű is. Egyúttal meggyőz arról, hogy nincsenek ad acta ügyek, csak időlegesen. (bk) Van a párizsi Somogy * — „szomozsi” úr, a I névadó természetesen hazánkból származott el — kiadó enciklopédiasorozatának. melyet a Corvina rendre átvesz és kiegészít, egv csábos erénye. Bár számos színes képet tartalmaz, mégsem ragad meg a szorosan vett képzőművészetnél: a szerkesztő látókörébe belefér az irodalom, a zene. a film, a színház is. Vagyis művelődéstörténeti I szemléletű enciklopédiát vehetünk kézbe, és ez a szemlélet sokkal üdvözítőbb, mintha a kultúra jelenségeit mereven elhatároltan tanulmányoznánk. Ehhez persze sok szerzőre volt szükség, hiszen minden kutató a művészet egy-egy ágának specialistája. Lionel Richard valósággal bravúrosan szerkesztette egységgé a főként francia — részben német — szerzők tanulmányait: az olvasó alig veszi észre, hogy nem egyetlen írótól olvas. Az ok abban keresendő. hogy az egész enciklopédián. mind a műfajHcnri Matisse: Kék akt (1907) történeti bevezetéseken, mind a lexikonszerű mi- niéletraizokon végigvonul egyfajta lezserség. ami talán nem nélkülözi a felületességet sem, de igen jeles tulajdonsága az olvashatóság. Abban az értelemben. ahogy Kolozsvári Grandpierre Emil beszélt. Szerb Antal olvasható irodalomtörténetéről. Richard és szerkesztőtársai nem a többi szakembernek írnak. hanem a művészet, a zene. a régi filmek iránt érdeklődő laikusnak. figyelembe véve azt is. hogy az enciklopédiákat nemigen szokás olvasni. Az ember az ilyen sorozatot a polcon tartja, s ha tudni akar valamit, a névmutató alapián kikeresi a megfelelő oldalt. Igaz. e sorozatban nincs névmutató. A magvar olvasó számára kicsit feltűnő lehet, hogy a kísérletrajzok gyakran említik a művész. író vagv muzsikus zsidó származását. vagy hangsúlyozva vagv egyegy utalással. (Eredeti név például, főként írók esetében.) Ez akkor volna logikus, ha mindenütt megtalálnánk az utalást az illető vallási körülményeire. de egyetlen francia vagy német, orosz stb. művésznél igencsak elvétve találunk utalást a csalód katolikus, református, pravoszláv mivoltára. Holott az ilyen hagyományok alaposan befolyásolhatják egv művész gondolkodásmódiát. Kandinszkij például a teozófiai és egyéb filozofikus modern vallások iránt érdeklődve Németországban rendre felkereste a pravoszláv templomot. mert országa zálogaként őrizte a hit formáit, akkor is. ha más városba kellett utaznia. A zsidó vallás másképpen predesztinálná a művészt az expresz- szionizmusra? Ha így vélnénk. nem jutnánk messze a hitlerista esztétikától, amelv a művészet ..elfajzá- sát” a nagyvárosok kávé- házaiban beszélgető „Szíriái származású” értelmiségieknek tulajdonította. Valóiában arról lehet talán szó. hogy a század első felében a társadalmi és poliNarkóblues Szociográfia a kábítószeresekről SZAKONYI KÁROLY Ecce v Boros István és Vértessy Péter, a Magyar Nemzet két fiatal újságírója 1979— 80. között született kéziratának sorsa — röpke hatéves átfutási ideje —. mindennél többet árul el arról a struccoptikáról, amellyel a narkománja problematikáját hosszú éveken át szemlélgette társadalmunk. Néztük — sokan egészen közel hajolva —. de nem akartuk (mertük) látni, észrevenni. mi is történik körülöttünk. Kényelmetlen volt szembesülni az otromba valósággal elbagatellizáltuk, mismásoltuk, egy bizohvos nyugati „divatok" hatása alá került szubkultúra sajátos devianciájaként aposztrofáltuk, amely természetéből következően csupán az ifjúság elhanyagolható töredékét érinti. Az érintetteket pedig jobb híián bűnözőnek kikiáltva. rábíztuk a rendőrségre. A bűnüldözők és ez újra csak a dolog lényegéhez tartozik —, persze tehetetlennek bizonyultak az életből veszélyesen kihajló, szakadt, de szelíd menekülőkkel szemben. Amikor az „erőszakos kézrátétel” (amelyet egyébként a kitűnő szerzők tévesen értelmeznek gumibotozásként) végképp hatástalan terápiának nyilváníttatott, a rendőrök teljes joggal az orvosokra kezdtek mutogatni. Azok meg vissza (a társadalomra). a gyógyításhoz elengedhetetlen feltételek hiányát emlegetve föl. Közben pedig egyre szólt a narkóblues, melynek elkeserítő nótáit hallgatva — s némileg belátva az intézményesített tehetetlenség olaiozatlanul zörgő mechanizmusába — már egyre inkább nyilvánvalóvá válik a halogatás és elhallgatás öngyilkos „taktikája”. Ügy tűnik, a narkó- sok kezelésének metodikája legalább annyira esetleges. mint a belövéstől. belövésig vegetáló toxiko- mánok létezése. Jellemző módon a hazai narkósok számát illetően is csak hozzávetőleges statisztikai adatok állnak rendelkezésre. ám a hivatalos verziónak több mint tízszereséről tud az inkognitóban maradt szakértő. miközben előre bocsátja, a kábítószer-fogyasztók, gyógyszerélvezők büntetőjogi terminológiával: (visszaélők) száma évről évre szinte feltartóztathatatlanul növekszik. Előbbi következtetésre iut az (a sorok között is) olvasó holott a könyv mellőz mindenfajta álhumán dörgedelmet. felelőtlenül ..felelősségteljes” okoskodást. Esettanulmánvok. sorsvázlatok szükségszerűen bekövetkező tragédiák alkotlak ennek a kielégíthetetlen bluesnak a szövegét: szomorúbbnál szomorúbb. igaznál igazabb dalok. A mindhalálig szi- pózó Gábor, a csöves-filozófus Kálmán, a morfinista Kandúr és Miki. na meg a szociográfia lapjain blues-aikat elmormogó többiek egv misztikus és kegyetlen világról szólnak. Olyan kaland ez. ahonnan legtöbbször már alig van visszaút. Éppen ezért tiszteletet érdemlő az a humánus megszállottság, amelv például a narkóso- kat térítő református lelkész. Horváth Géza aluljáró-misszióját jellemzi. Mert naiv bölcselkedés annak az ifjúsági vezetőnek a hite. aki egy tömeggyűlésen kijelentette. hogy meg kell várni, amíg ezek a fiatalok feljönnek az aluljáróból. Nincs mese, ahhoz, hogy megismerjük őket. hogy segíthessünk rajtuk, le kell menni hozzájuk. Fontos és fájdalmasan hiteles könyvet írt a két tehetséges újságíró. olyat, amelynek furcsa mód a megírás óta eltelt hat esztendő sem húzná ki a méregfogát. Sőt. Sainos az eltelt idő is kimondatlan következtetéseik létjogosultságát igazolta. Azóta valamelyest változtak az idők, immár nem számít a honi közírás szent tehenének a narko- mánia. de vaion a késleltetett kimondáson túl is történik végre valami? (Szépirodalmi Könyvkiadó. 1986.) Tódor János A havernál láttunk egy tök jó horrort, először azt hittük, pite, mert nem volt semmi, csak jött, ment a csóró, egy olyan szakállas, nagy hajú meg minden, egy olyan izében, lepelben vagy hogyhívják, olyan hipisen, de egy tök nyomi csávó, semmit se csinált, csak dumált, az igaz, hogy irtó jó dumája volt, hogy a szere- tetet meg minden, na, végre aztán bepörögtek rá. mert az izék, a fgórék azt hitték, hogy fel akar törni, szóval, hogy menő akar lenni ezzel a dumával, és ir- tóra féltékenykedtek rá, mert folyton hőzöngött, hogy ő az atyaúristen jobbkeze, vagy direkt a fia pláne! naná, majd azt éppen neki hiszi el valaki! De mégis sokan bedőltek, tökre odavoltak tőle, mert olyat tett, hogy ráment a vízre, az szuper jó sztori volt. csak úgy simán ráment, de frankón, nem süllyedt el, valami ügyes trükkje lehetett, persze videón pite, rá- kopírozás vagy más technikás dolog, de tökre bírtam! Aztán volt egy olyan, hogy vittek hozzá egy izét, egy olyan félholt hapit, egy olyan bénát, de állati bénát, úgy képzeld, baromi bénát, ő meg föléje tette a kezét, * A Központi Sajtószolgálat 198/. évi pályázatának III. díjas alkotása novellakategóriában. hogy, na, kelj csak fel szépen csórikám, de pattanj, ne tedd itt magad, hát persze. hogy ugrott az ürge, szóval ilyenek voltak, meg bazi sok szendvicset varázsolt elő egy kosárból, halas szendvicset, mind bezabálták, dőltünk a röhögéstől, mint maci a moziban, mert a sok flamós mind rádobta magát a karjára, tudod hogyan van, mint egy fogadáson, ingyen-zaba van, a faterom mesélte, persze égés! Na. de ez mind pite! Hanem aztán jött a frankó rész, a szadi! Akkor már úgy volt, hogy le fogják kapni, mert a jard nem nézte jó szemmel, ez ottan egy izé volt, egy megszállt rész. szóval helytartóval meg minden, na szóval tartomány! — és majdnem kiesett a szemük, ahogy kuk- kolták, hogy ki mit csinál, meg rögtön bezsongtak, ha valaki mást pofázott, mint amit kellett, szóval érted, nem? És gyülekezés nuku. na. de a csávó körül mindig sokan nyüzsögtek, erre aztán a jard felkapta a vizet, hogy mit dumál ez a hapi a szeretetről? Pláne, hogy az ott almás, az csak egy másik országban létezik, de az kellene, hogy elterjedjen, képzelheted, mennyire bepörögték rá, hogy miféle másik ország? Meg mi terjedjen el?! Meg ki az az Atya?! — be akarták húzni a csőbe, hogy külföldi kapcsolatok, szóval, hogy ügynök, szóval, hogy ennek az Atya