Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. január 9., szombat 7. KLASSZIKUS KINCSÜNK A Nemzeti Múzeum Másfél évszázada kezdték építeni a Magyar Nemzeti Múzeumot, amely páratlan európai rangú alkotás, stílushűség, alkotói nagyszerűség. arányosság és monumentalitás dolgában mesz- sze kiemelkedik a klasszicista építészet alkotásai közül. Pollack Mihálynak ez az egyetlen műve is elegendő lenne a halhatatlansághoz. Volt kitől ihletést kapnia Tudott dolog, hogy a megvalósító fáradozása csak akkor ér fel az idea nagyságához, ha kellőképpen megértik a kezdeményező szándékát. Ez esetben tökéletes az összhang az alapító Széchényi Ferenc és a reformkori megvalósítók között. 1802-ben, tehát 185 évvel ezelőtt született meg a nemzet múzeuma, a nagycenki gróf szokatlan bőkezűségéből. Az építést 1837- ben. 150 évvel ezelőtt kezdték, és 10 évvel később, 1847-ben fejezték be. Ezek a látható, mérhető dátumok. De másmilyenek is vannak. A kínaiak például nem a születéstől, hanem a fogamzástól keltezik az egyéni életidőt. Hasonló számítás illik a Nemzeti Múzeum alapítására is. Még javában tartott a XVIII. század, fénykorát élte a jozefinizmus, és még senki sem tudhatta, hogy benne van az idők méhében a franciák nagv forradalma, amikor a fiatal Sopron megyei mágnás tervszerű gyűjtésre határozta el magát. Széchényi Ferenc 1754-ben született, és még 30 éves sem volt, amikor letisztultán számot vetett a haza, a nemzet iránti kötelezettségeivel. Kezdetben csak a nemzeti könyvtár terve foglalkoztatta, de rövidesen a múzeum megalapításának szándékával teljesedett ki elhatározása. Európában először Széchényi Ferenc gondolta ki a Nemzeti Múzeum eszméjét Míg a British Museumot csak 1821-ben kezdték építeni, s Londonban még azt sem tudták, hogy hol fog emelkedni a világ legnagyobb múzeuma, Pesten 1805-ben már helyhez szabottan, pontos költségvetéssel készen állt Hild József terve. (Ha ezt valósítják meg, akkor ma valahol a Kossuth Lajos utca • és a Szép utca sarkán lenne a Nemzeti Múzeum.) Európa második rokonintézménye a berlini Altes Museum lett; 1830-ban készült el. Oly sok nagy tekintélyű főváros előtt — Bécset is beleértve — harmadiknak a pesti múzeum épült meg. Az 1780-as évektől érlelődő szándék 1802 márciusában fogalmazódott az uralkodóhoz írott kérelemmé. Széchényi Ferenc ekként írt I. Ferenc császárhoz: „Ifjúságomtól kezdve fáradhatatlan gonddal, nagy áldozattal szereztem meg azt a gyűjteményt, amely részint közvetlenül, részint közvetve Magyarországra és a társországokra vonatkozik, s amely a következő tárgyakból áll: a) nyomtatott könyvekből, b) kéziratokból, c) érmekből és régi pénzekből, d) rézmetszetekből, f) földabroszakból, g) s a magyar térképeken kívül még vagy ötezer darabot kitevő mappagyűjteményből.'' A felsorolás igen szerény — nem szól arról, hogy a gyűjtemény többek között 13 ezer kötet könyvritkaságot. ezerkétszáz kéziratunikumot, 2700 nagy értékű antik pénzt, és az egész európai történelmet átfogó éremkollekciót tartalmaz. A nemzetnek felajánlott adomány értéke folyó áron meghaladta a 160 ezer forintot, összehasonlításul: ugyanekkor épült fel a Széchényiek ma is látható kétemeletes soproni palotája, 40 ezer forintért. Az alapítólevelet 1802. november 25-én állították ki. E naptól jegyezzük hivatalosan a Magyar Nemzeti Múzeum történetét. József nádor felelt mind a gyűjtemény sorsáért, mind a leendő múzeumépülat megalkotásáért. Feladatát a kifogástalan gondviselő hozzáértésével, felelősség- tudatával látta el. Egy évvel az alapítás után már meg is nyílt a múzeum a pálosok pesti kolostorában. Közben gyarapodott a gyűjtemény, mert a jobb érzésű fő- és köznemesek körében becsületbeli dolog lett az ügy pártolása. Szépen bontakoztak a fejlemények, de a napóleoni háborúk fenekestől felforgatták a Habsburg Birodalom viszonyait. Jellemző a nagy pánikra, hogy a Nemzeti Múzeum színe-javát először Temesvárra, majd Nagyváradra menekítették a franciák elől. Ez a magyarázata, hogy évtizedekre el kellett napolni az építkezést. Hanem a szívós József nádor, mint leleményes gazda, kézben tartotta az ügyet. A Gras- salkovich herceg által adományozott belvárosi telket eladta házhelynek 94 670 forintért, s a befolyt ösz- S7egböl kárpótolta Batthyány Antal esztergomi érseket. aki átengedte a városfalon kívüli majorságát a nagy építkezés céljaira. Hozzá is fogtak 1837. június 22-én Pollack Mihály monumentális tervének kivitelezéséhez, mígnem a következő évi árvízi katasztrófa megint fájdalmas halasztást okozott, hiszen jószerével az egész várost újjá kellett építeni. Keserves idők voltak azok: aranyat ért a deszka, gyémántot a mesterkéz, holott rézgarast is alig láttak a tönkrejutott pestiek. De mire kibontakoztak a jeges árvíz pusztítása után a modern nagyváros körvonalai, a Nemzeti Múzeum épülete is elkészült. 1845. március 19-én, a nádor ne- venapján már ünnepséget tartottak az épületben, 1846 augusztusában itt rendezhette meg Kossuth a harmadik országos iparmű-kiállítást, a következő évben pedig végleg befejeződött a Habsburg Birodalom akkori legnagyobb építkezése. S hogy mi minden történt azóta a nyolc korinthoszi oszlopóriás körül, arról futtában mégsem szólhatunk. Mellőzve a vakmerő felületességet, bízvást mondhatjuk akkora kincsesház Európa legszebb klasszicista palotája, hogy életünk egész hosszán ismerkedhetünk vele. Gerencsér Miklós Hadimozsártól a díszpolgárságig Már az iskolafolyosón olyan, mint egy kis néprajzi múzeum. Polcokon, falra akasztva különböző használati eszközök, ruhadarabok színes sokasága beszél a múltról, a Hatvan környéki nép régi életkörülményeiről. Ha lehet, az elsősök tanterme még gazdagabb ilyesféle látványban. De gazdag az a tudáskincs is, amit az apróságok felszívnak magukba a különböző tárgyak, eszközök, vi- seletek kapcsán, vagy éppen a vers, a dal nyelvén vallanak a múltról. Tehetik, hiszen tanítónőjük, dr. Molnár Lajosné, aki tizenöt esztendeje Szidalomról került Hatvanba, hozta magával a honismeret iránti mély vonzalmat, tenniakarást. S ez a nemes szenvedélye előbb a Kossuth téri, most pedig a Szabadság utcai iskola kisdiákjai körében kamatozik, öiyannyira pedig, hogy ezen érdemei jogán immár a város díszpolgárai között tudhatja magát. ★ A „Hatvan városért” kitüntetést nemrég, a település felszabadulásának évfordulóján vette át Tóth János tanácselnök-helyettestől dr. Molnár Lajosné. Most pedig, hogy második otthonában, kisdiákjai között kerestük fel, megismerhettük mélyebben és közelebbről magvetésének módját, megannyi formáját is. — A hagyományok őrzése, a hazaszeretet ápolása mindig bennem munkált, s mára odajutottam, hogy oktató-nevelő munkám szerves része, megjelenési formája az itt meghonosodott honismereti osztály, illetve ennek a szakköri tevékenysége. Miért tartom én ezl fontosnak? Miért szorgalmazom annyi ideje? Mert így, osztálykeretben, sokkal hatékonyabban nevelhetem kis tanítványaimat hazájuk szeretetére, jobban elmélyíthetem bennük magyarságtudatukat. Egyébként minden hónapot bizonyos elgondolás, bizonyos téma jegyében indítunk. Szeptember nálunk például a Himnusz hava volt, október a Szózaté, novemberben a népköltészettel foglalkoztunk, a következő hónap, február pedig a farsangi szokások jegyében zajlik. Nagyon mélyen hat kis tanítványaimra egy-egy évzáró táborozás is, amelynek a célállomása tanév végén rendszerint Kács-fürdő. E helyeken a magyar táj szépségei iránti vonzalom erősödik fel n gyerekekben. ir Találkozásunk során a honismereti osztály általános tanterven felüli tennivalói, fokozatosan beérő eredményei is kibontakoztak előttünk. Akkor és úgy lesz, s lehet például igazi szakkörös égy kis elsős, ha bárminő apró tárgy- gyal tovább gyarapítja az iskola néprajzi gyűjteményét. Van aki egy század eleji krajcárral, koronával köszön be a foglalkozásra, volt kisfiú, aki fából készült, úgynevezett hadimozsárral kopogtatott. Az új és új tárgyakból persze rendre kiállítást is rendeznek, felmérendő: mivel is gyarapszik évről évre a ritkaságnak számító Szabadság utcai általános iskola Dr. Molnár Lajosné matyóföldi gyűjteményével (Fotó: Szabó Sándor) néprajzi gyűjteménye. Es röpke terepszemle elég, hogy az elsős, másodikos lányok, fiúk szeme mindenen megakadjon. Gazdagon képviselt itt a Hatvan környéki fazekasság, a pásztorélet, a házi munkák bő eszköztára, kezdve a kenderszapulóvai. zárva a kenyérsütés eszközeivel. ★ — Én ugyanakkor legalább ilyen fontosnak tartom a gyermekek szókincsének gazdagodását — jegyzi meg dr. Molnár Lajosné. — És ehhez nemcsak a feledésbe merült szerszámok nevei járulnak hozzá, hanem a programszerűen előadott, dramatizált népmesék, népi játékok, amelyekkel évente ellátogatunk az öregek napközi otthonába, vagy ahová éppen invitálnak bennünket. Mást ne mondjak: a boldogi tájház avatásának egyik üde színfoltja volt a hatvani apróságok vendégszereplése. Hogy meddig folyik ez a fajta honismereti „tagozatú” nevelés nálunk? Szigorúan véve az első és második osztályokra korlátozódna, de akiket például mélyebben megérintett a népművészet szépsége, az kísér bennünket, figyel ránk ötödikes, hatodikos korában is. Sőt! „Elballagott” nyolcadikosok meglepnek bennünket, hogy gyűjteményünket gyarapítsák . .. ★ Amit dr. Molnár Lajosné ebben az iskolában magára vállalt, közéi tíz esztendeje: önkéntes munka. Beszabályozott, tanmenetre épülő tennivalóit toldotta meg mindazzal, amiről itt most szó esett. Valaminő jutalomért, netán a mindenáron kitűnésért csinálta volna, s csinálná? Kötve hisszük. A gyermekek személyiségének gazdagodása neki legalább olyan öröm, mintha „fentről” ismerik el ügybuzgalmát. Moldvay Győző Szerb tájház Kásádon A Baranya megyei Kásád egyik jellegzetes épületéből tájházat alakítottak ki (MTI-fotó: Gottvald Károly — KS) Az egyértelmű tájékoztatás zavarai Közleményünk címe mai nyelvhasználatunknak ar* ra a jelenségére /és nemkívánatos gyakorlatára hívja fel a figyelmet, hogy újabban elsősorban a latin eredetű szavak szinte tömeges átvétele már nemcsak a szakcikkekben, tudományos tanulmányokban okozhat megértésbeli zavarokat, bizonytalanságokat. -hanem közéleti nyelvhasználatunkban is. A napi sajtóban, a rádiós és televíziós adásokban ma nemcsak az egyértelmű tájékoztatás, informálás esik csapdába, hanem a közérthetőség is ellehetetlenül. s a megfelelő szakszótár segítsége nélkül szinte talányossá válik egész cikkek és cikkrészletek mondanivalója. Már anyanyelvi érzékeny,, ségünket is próbára teszik pl. ezek a szövegrészietek: ..A káros redisztribució a felszínét jelzi a káros folyamatoknak” (Népszabadság. 1987. szept. 5.) — „A többlettermékek újra elosztását tekintette a resztribució (?) tárgyának" (Magyar Nemzet. 1987. júl. 14.). A latinból átvett. s a szövegrészietekben kulcsszerepet vállaló nyelvi formák fogalmi és használati értékét tekintve válogatni kellett volna a magyar egyenértékű megfelelőkből: szétosztás. újra elosztás, visszajuttatás stb. Annak sem örülünk, hogy a re- előtaggal szerkesztett latin szóformák újra elevenednek a sajtó szóhasználatában: „Ez az épület alkalmatlan a pedagógiai, pszichológiai reszocializációs folyamatok ellátására” (Magyar Nemzet. 1987. júl. 20.). Egyértelműbben közvetítette volna a mondanivaló lényegét ez a megfogalmazás: az épület alkalmatlan az egyén társadalomba való újra beilleszkedésének elérésére. a közösségi életben való hatékony részvételhez szükséges normák, szabályok elsajátítására. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy az idegen szóalakok a sűrítésnek is eszközei lehetnek, de csak akkor, ha jól ismerjük jelentéstartalmukat és használati értéküket. Ezek a szövegrészietek is erről tanúskodnak: ..Ma még nagyon is sok a diszfunkció, a párhuzamos tevékenység” (Magyar Nemzet. 1987. dec. 10.) — „Nem nagyon van olyan idea. ami összehozná az embereket a világon —, a művészet is inkább disz- szociál (szétapróz) manapság”. (Magyar Hírlap. 1987. júl. 10.). Az idézett szöveg- összefüggésekben szakszói szerepet vállaltak a megfelelő latinos kifejezések. de ez sem menti a szerepeltetésüket a közérdeklődést célba vevő közlemény szövegében. Még sajnálatosabb, ha egy termelőszövetkezeti elnök így fogalmaz a televízió képernyőjén: „A tér. melóst diszpergálni kell". (Televízió: A Hét. 1987 nov. 29.) Az idegen szó használata miatt eleve csapdába esett a mondanivaló lényege. egyértelműsége. A felesleges szakszerűskö~ désnek tipikus példáját olvashatjuk az Észak-Magyar- ország hasábjain mejelent oikk e részletében: „Van olyan egyed (értsd: fejőstehén), amely már a tizedik laktációnál tart. ezért az új gondozó élhet a selejtezés lehetőségével” (1987. júl. 9.). A latin szó jelentésváltoza- tai: tejelés. szoptatás, te jelest. szoptatási időszak, tej- elválasztás, tejképződés bármelyike vállalhatta volna a szövegbeli közlő szerepet. Egy levéírónk hívta fel a figyelmünket a laktovegetá- riánus szóösszetételre. A Vasárnapi Hírekben olvasta hogy Bicsérdy mester lecto- vegetárinus volt. Helyesen írja: szívesebben vette volna. ha ezt olvashatta volna, tejtermékeket: tejet, túrót, sajtot nem fogyasztott. (Vasárnapi Hírek. 1987. nov. 8.). Dr. Bakos József A Magyar Nemzeti Múzeum épülete (MTI-fotó — KSl Mindennapi nyelvünk
